Amikor angyalkám felém emelte kezét jelezvén, hogy a gyűrű rajta maradt, azt hittem mindennek vége, és nagyon mérges Marával kerülök szembe...
Szerencsére a kis dobozka a zsebemben van, így kurva gyorsan kapcsoltam és az ajtót kitámasztottam a lábammal...

-Add a gyűrűt férjem... Bassza meg ezt nem mondhatom még neki...

-Adom férjem! Kuncogott kakukkom, míg a gyűrűt lehúzta az ujjáról. – De fapofa bonbon, és nem hívhatjuk így egymást egyelőre, különben Mara kimiskárol téged...
Egyből óvón farkam után nyúltam, és mellé hatalmasat is morogtam persze kakukkom jót mulatott rajtam...
– Ne izgulj szerelmem, ha lebukunk akkor sem engedem, hogy oltári farkadnak baja essen.
Bassza meg!
Most már értitek ugye, miért is voltam úgy betojva, és azt is miért kell, hogy örökre enyém legyen ez a pasi! Imádom nélküle nincs már értelme semminek...

-Fapofa kakukk. És mutattam mire gondoltam, majd gyorsan vissza magam kinyitottam volna az szerelmem egy csókrahoz rántottam... Rövid pár másodperces csók volt csak, de egy szenvedélyes csók, nyelvem diktálta az őrületes tempót. ..
– Imádlak téged.. Búgtam még az ajkaira..

Még el sem szakadtam isteni telt ajkaitól azt vettük észre, hogy az ajtó kicsapódik és pajtink sietve berongyol..

-Nektek hiába kijabájok?! Állt meg előttünk csípőre tett kézzel a gyermek.. Én alig bírtam visszafogni magam, hogy ne nevessek.. – Mindig puszijkodtok, amikoj nekünk maki apuval fontos dojgunk van! Leforrázva álltam, és az előző mondatot játszottam vissza egymás után többször is az agyamban.. maki.. apu!?
Angyalkámra kaptam a fejem és láttam rajta ő is hasonló visszajátszáson dolgozik éppen a szép fejében ...
Viszont ahogy leesett neki mit is hallottam azonnal ölbe kapta, és forogni kezdett vele szeméből pedig potyogtak az örömkönnyek..
Én is könnyeztem már, hiszen ez az igazi boldogság..

-Maki!!! Elfogok szédüjni!.. Kiabálta kacagva, de szerelmem csak nem hagyta abba – Apa szólj já... Bassza meg ezt nekem mondta!? Szívem szerint én is forognék vele őt az ölembe kapva..

-Nyugi fé.. angyalkám! Rohadt életbe majdnem lebuktattam magam, és már néztem is körül gyorsan vajon Mara hol van. Szerencsémre el van foglalva Erik szemeivel, mert épp egymást bámulják, falják fel szerelmesen..
– El fog szédülni a pajti és a jelmezét lefogja hányni... Sikerrel jártam, mert életem egyből le is állt, egy cuppanóssal meg jutalmazta makiját és átadta nekem. – Küldetés teljesítve pajti!

-Köszönöm apa.. Csepp kacsóival az arcomra fogott, és homlokával az enyémnek támaszkodott..
Ez az érzés...Leírhatatlan!! (Megjegyzem potyognak a könnyeim közben) És könnyeim már marták is szemeim.. – Nem hajagszotok amiéjt apának hivjak titeket?

-Hogy haragudnánk már!? Bújt oda hozzánk angyalkám. – Boldogok vagyunk, hogy apának tartasz minket!
Újra okos szerelmem mentet meg, mert én szóhoz sem jutottam hirtelen, ha a válaszadás rajtam múlna, biztos csak hebegek mint egy birka .
Egy kis ideig álltunk hárman összebújva, míg pajtinak eszébe nem jutott, neki van egy igencsak fontos dolga..

-Papi menjünk öltözni, mejt Akio és Hijoto is öjtözni szejetne..
Angyalkám szipogva bólintott, majd az ikrekhez fordult....

Míg aa három gyermek férjemmel...
Na jó egyenlőre még gondolatban sem mondhatom mert elbúcsúzhatom a farkamtól...
Szóval kezdek neki újra míg a három gyermek angyalkámmal (egyenlőre jó így is ugye) készülődött fent, addig mi már a bárban tevékenykedtünk..

-Tom! Thomas Shelby! Szólt mérgesen sógor..
Az ütő is megállt bennem, lábam rám keresztbe is tettem. Én marha.. – Ma ugye megkéred a kezét Andy-nek!? Kiengedtem a bent tartott levegőt, és megkönnyebbülve néztem joker vigyorral rá..

-Persze! Azért is vagyok kicsit bamba... Kegyes hazugság hancurlécem védelmébe...
Ugye ez azért még nem bűn!

-Biztos igent mond neked, hisz imád téged... Ha tudnád... Lágyan a karomra simított, és az arcán látni véltem egy kis rafinált mosolyt.. – Csodálom, hogy Andy eddig még nem lépett...

-Tudom!.. Mármint azt, hogy imádom engem, úgy mint én őt..
Vigyorogtam rá kínomban...
Bazd meg, te idióta marha, majdnem lebuktattam magam magam..
Mara érdekesen fürkészte az arcom, és közelebb hajolva készült valamit. ...
De az benne is maradt, mert megérkezett Chao bácsi, Frank és Greg kíséretében...
Hát, hogy Frank-nek még sohasem örültem ennyire az is biztos..

Lassan már mindenki megérkezett, és kellemesen bájcsevegtek.
Nekem pedig egyre jobban hiányzott szerelmem, mert lassan két órája készülődik..
Fentről hallani ahogy bömböl a zene, és lelki szemeim előtt látom ahogy ökörködnek..
Én is szívesebben lennék fent mert szeretek tölteni, játszani velük , de én vagyok a felnőtt.. Nem
!?
Lassan indulnunk is kéne, utána meg....

-Mikor indultok haver? Lépett mellém barátom, és közben ő is felemelt fejjel a zenét hallgatta. – Tudom mondtam már párszor, de nagyon örülök nektek! Andy csodálatos ember, és a nővére.... Oho szóval innen fúj a szél.. – Szerelmes vagyok belé Tom, a fiait is imádom csak...

-Mi a gond Erik? Láttam aggódik, rám és a tanácsomra van szüksége, vagy csak valaki aki jól ismeri és beszélhet vele..

-Ren! Félek kifognak békülni a fiúk miatt, amit én is értek de... Tudod Steve óta Mara az egyetlen ember akit szeretek, és vele akarom leélni az életemet.. Vallomása, amit őszintén nem kellene, hogy mondjon, igazán meglepett. Megakartam nyugtatni, hiszen a barátom a támaszom volt sok sok évben.

-Ne aggódj! Biztosan tudom, hogy nem fog kibékülni!

-Komolyan!? Felcsillantak szemei, és akkor esett le, én ezt a behemót fickót még nem láttam ilyen állapotban, így boldogan...
Még készültem mondani valami bátorítót neki, de abban a pillanatban lábdobogás zavarta meg a társaságot és egyből mindenki a lépcsőház felé fordult.

Ahogy bevonult a három gyermek, mindegyikünk mosolyogva, ujjongva tapsolta meg őket.
Az ikrek valami anime vagy tudja tököm milyen mese hőseinek jelmezét vették fel, gondoltam majd amíg haladunk kifaggatom őket.
Na és pajti..
Egyből szaladt hozzám és apukájával együtt cinkosan mosolygott.

-Na apa tudod ki vagyok?
Kérdezte meg tőlem. Tőlem!?
Akinek fogalma sincs a mesékről meg úgy általában semmi ilyesmiről, közben pedig körbe forgott.

Fehér öltöny fekete ing volta rajta mindenféle bizsuval tele aggatva...
A haja szépen ki fésülve szürkére vagy ezüstre, (na én ehhez sem értek) , lefújva... Szépen ki is sminkelve.
Egy biztos kurva cuki...

-Nem tudom pajti! Szerelmemre néztem, segítséget kérve. De a kis mocsok csak nevetett és a szemöldökét húzgálta. Összeráncoltam szemöldököm, és fenyegetően néztem rá, hátha az segít...
Persze, hogy nem, semmi sem tudja kizökkenteni a makacs Andyt.
– Segíts pajti! Toporzékolni tudtam volna..

-Annyit segítek neked, hogy apa és az én kedvencem! Mind a ketten nagyon- nagyon szejetjük! Ja és Maja is szejeti... Fűzte hozzá még csak úgy mellékesen.
Kit szeret az én férjem!?
Engem na meg pajtit!
Ki a faszomat még...

-Bonbon gondolkodj kicsit... A fülemhez hajolt és adott kis segítséget még nekem. – Itt a konyhában kértél számon miatta, amikor Lewis kikotyogta...

Bassza meg!

-Tudom! Húztam is ki magam diadalittas arccal! - Jimin!
Esküszöm rég voltam már ilyen büszke magamra. Pajti ugrált örömében, közben szerelmem lágyan megcsókolt...

-Szeretlek Thomas Shelby!
Úgy búgta a számra, hogy csak én halhattam, de válaszolni már nem volt módom mert Mara el is ragadta az öccsét mellőlem, vagy inkább rólam...

Ígéretünkhez híven, mert mi mindig betartjuk amit ígérünk, ketten kísértük el a három gyermeket csokit gyűjteni.
Hiroto mint mindig, az én társaságomat választotta, Akio és pajti szerelmemmel előttünk haladt. Kézen fogva sétáltunk a sétányon a fiúk, kezükben egy-egy vödörrel. Pajtinak ez az első alkalom, ezért is vállaltuk el.
Míg sétáltunk kiderítettem azt is, hogy valami Tokyo Ghoul című anime főhőseinek öltöztek be az ikrek, és a jelmeztől kezdve a sminkig mindent szerelmem készített.
Tudtam, hogy ügyes és azt is, hogy mennyire kreatív.
Bár ez köztünk eddig máshogy nyilvánult meg... Khm.. Basszus megint elkalandoztam...
Szóval büszke vagyok rá, hogy szerelmem ennyire ügyes.

Amikor már a bár és lakásunk, illetve a baráti társaságunk felé haladtunk vissza, akkor jött egy kurva görcs a gyomromba.
Mi van veled te idióta, korholtam magam.
Már igent mondott, nem gondolja meg magát!!
Nem is ezzel volt a bajom, a beszéddel mindenki előtt.
Hetek óta tervezem, már az is megvolt mit mondjak neki, de most...
Üres az Idióta fejem nincs benne semmi.
Ajj annyira egyszerű volt napközben! Tudom más elhajtott volna, hogy egy orgazmus után ragacsosan, szutykosan kérem meg a kezét...
De ő!
Ő Andy, az angyalkám és így szeret engem... így szófukarul, mogorván!

-Bonbon ne idegeskedj! Zárj ki mindenkit és csak engem figyelj! Hajolt hozzám szerelmem mielőtt még beleptünk volna.
Erről beszéltem nektek!
Meg sem kell szólalnom ő át lát rajtam, ismeri minden rezdülésemet. És milyen igaza van, nekem ő a fontos neki kell a kérdésem feltenni!
Mivel a választ én már tudom..., no para már csak Marától kell óvakodnom.
Ja és angyalkám játékszerére vigyáznom.

A bárba lépve egyből féltűnt milyen jó a hangulat, és örültem nagyon, hogy a barátaink a családunk jól szórakozik.
Szerelemem kézen fogva húzott maga után, míg a három gyermek a megtelt vödreiket mutogatták már.
Pajti egyből Erik ölébe mászott és kézzel lábbal hadonászva valamit nagyon magyarázott.

-Kakukk! Nézd őket! Állítottam meg szerelmem.. – Ő lehetne a kereszt apja!
Bár pajtit mindenki szereti, valahogy Erik mégis máshogy néz rá.
Talán úgy mint fiatal koromban rám!?

-Okos gondolat bonbon, nagyon szeretik egymást. Így van!- Gyere menjünk a konyhába, megakarlak csókolni végre!
Na kanos kakukkomnak újra forr a vére.. Nem mintha nekem nem hiányozna már, de most nem ennek van itt az ideje.
Magam felé fordítva, megálltunk a pult előtt, kis távolságra a társaságtól.

-Mindennél jobban vágyom most egy csókra, és rád, de itt vannak a barátaink a családunk...
Intettem is fejemmel feléjük. - Most szeretnék beszélni velük és Marával.

-Igazad van bonbon! Csillogtak szemei, hiszen tudta most mi következik, de azért magát nem meghazudtolva lopott magának egy csókot, de csakis egy kicsit.

Elengedtem angyalkám, és a pultnál állva néztem a társaságot a vendégeinket.

Eljött a bácsi aki apánk hejett apánk volt és még most is...
A nyomi vagyis már nem így hívom, mert igaz barát lett Steve és a bájgúnár akire szerelmem ragasztotta a nevét, egyben már a párja Lewis.

Frank... Róla inkább semmit sem mondok és az ő párja akinek angyalkám köszönhetem Greg.
Szandra és a vőlegénye Mat.
Évek óta a barátom, és a szüleim halála után a támaszom, és remélem hamarosan a sógorom... Erik!
Mara szerelmem kiköpött mása, de csak természetben.
És a fiúk Akio, Hiroto és mi kis fiunk aki már többször szólított minket apának Brian!
A társaság közepén boldogan kacarászva közben mindenkihez hozzá szólva áll ő a szerelmem...

-Andrea Giudice! Szólaltam meg egy torok köszörülés után, amire mindenki rám figyelt. Szemeimben már gyűltek könnyeim, mégis azokon keresztül is láttam, hogy igencsak meg van lepődve a kis ember tömeg.– Tudod jól, hogy én nem vagyok a szavak embere inkább hagyatkozom mindig a tettekre...

-Tudjuk Tom! Azért törted be pár ember orrát. Kiabált be Steve. Mire mindenki nevetett.

-Így van Steve! Köszönöm az emlékeztetőt! Mondtam mosolyogva, és magamon is meglepődtem, hogy nem voltam rá pipa. – Pár óra múlva lesz annak az évfordulója, hogy Greg és a két King Kong méretű haverja bekergetett téged a sikátorba. Köszönöm szépen Greg! Ő az életem ajándéka! A fiú meghatódva nézett rám, ami nem is csoda, hiszen ezer könnycsepp áztatta már a borostám. Lassan elkezdtem sétálni életem felé. – Első pillanatban ahogy megláttalak tudtam te vagy a végeztem! Azóta a pillanat óta vagyok szerelmes beléd. Próbáltam nem szipogva beszélni, de egyre nehezebben ment, mert ugyan úgy potyogtak már angyalkám szeméből is a könnyek.
Amikor elé értem térdre ereszkedtem.
– Andrea Giudice! Angyalkám kérlek legyél. Örökre velem. Legyél a férjem.

A csajok sírtak, Lewis, Greg sőt még Chao bácsi is itatta az egereket.
Azt vártam angyalkám felém nyújtja a kezét és úgy válaszol nekem.
De nem! Nem is ő lenne ha nem azt teszi amit tett hirtelen. Elém térdelt ő is, arcom két kezébe fogta.

-Thomas Shelby! Életem szerelme! Örökre veled leszek. És örökké mint a férjed... Igen!!!

A gyűrű gyorsan felkerült az ujjunkra, mert kurvára vágytunk már mind a ketten egymás szájára, és egy szenvedélyes csókra..
Mara és Erik a három fiút lefoglalta mert tudták, ha mi belekezdünk...

Nem rohantam le őt, ő se engem, lágyan csókolóztunk, hiszen előttünk az élet a vőlegényemmel...

Ha azt mondom, hogy én végig sírtam amíg ezt a befejező részt írtam, higgyétek el nekem.❤️

Remélem tetszik nektek, és mosolyt is tudtam csalni az arcotokra ismét..

Az ürömben van egy öröm is... 
Többen kérték tőlem, hogy írjam még mert szeretik Tom & Andy történetét.. Viszont ebben a formában én már nem látom értelmét.
De jön a harmadik rész aminek
a címe :Együtt végre.

Várlak ott is szeretettel!