Az eső okozta károk miatt újra behívták Danielt, és ő egyáltalán nem örült neki, hiszen ott kellett hagynia a szöszijét. Még egy csókot sem sikerült adnia neki! Végre-valahára elszánta magát, és mindennél jobban akarja is! Erre tessék: valaki mindig közbelép! Egy viszontlátásra-mosoly, egy lágy simogatás a kezére, majd, mint akit a kivégzésére visznek, muszájból jött el tőle.

Barátainak épp csak biccentett a fejével. Nem foglalkozott azzal sem, hogy Kevin őt nézte végig a mindent tudó tekintetével. Indult, mert tudta, ha nem megy, később csak nehezebb lesz.

Alig szállt be a kórház előtt rá váró autóba, az újonc San le is támadta. Fel volt rá készülve, hogy faggatni fogja, hiszen hirtelen jött el onnan.

– Minden rendben Jimmyvel, Haver?

– Igen. Mondd, milyen esetet kaptunk! – gondolta, a téma lezárva, és máris térjenek rá a munkára. Semmi kedve nem volt a szöszijéről beszélgetni vele.

– Rendben. – furcsamód, San nem faggatta tovább, csak vázolta, hogy hova is tartanak. – Hívást kaptunk egy anyától, aki napok óta nem hallott a lánya felől. A városba utazott ellenőrizni a lányt, de nem tud a lakásába bejutni. A főbérlő persze nem elérhető, így pótkulcs nincs. Nekünk kell kívülről bejutni. Röviden ennyi.

Daniel végig hallgatta, gondolatban pedig már rontott neki az ajtónak, ha kell, még fejjel is betöri!

Amint az épület elé értek, kipattant, és máris a csomagtartóhoz ment a felszereléséért. Nem szándékozott húzni az időt! Elszántan öltözött hát, közben pedig nézte a csöveket, és a tűzlépcsőt. Bár az utóbbi nagyon messze van a lakás erkélyétől, így másképp kell feljutnia. Miért pont ő? Miért nem bízta a fiatalabbra? Egyszerű: úgy gondolta, nincs idő szarakodni! A lány miatt sem, meg nem utolsó sorban neki is fontos dolga van!

– Daniel, neked kell feljutnod! De semmi magánakció! – állt meg mellette a kapitánya, és amiért azt mondta, amit hallani akart, nagyon hálás volt.

Gyors eligazítás, de semmi újat nem mondott, amit ne tudtak volna, majd intett Sannak, és a ház felé indultak.

– Haver, én is felmászhatok!

– Nem kell! Én csinálom!

Majd bebiztosítva magát, persze egy alapos ellenőrzés után, neki is indult. Azért az is haladás ám, hogy nem a fejét vesztve iramodott már neki! Erősen dolgozott benne a tudatalatti, hiszen vár rá a szöszi...

Azonban mire felért, már nem a szerelem és a vágyakozás foglalkoztatta, és nem is az elégedettség érzése uralkodott el a rajta. Ugyanis sikeresen bejutott, a lány életben van, könnyes arccal öleli az anyja éppen...

Daniel mégsem teljesen elégedett, még inkább kétségbeesett lett... Miért? Mert a saját húga jutott az eszébe újra!

A háttérbe vonulva nézi, hallgatja végig, ahogy a lány és az anyja civakodnak. A szóváltás nem igazán tetszett neki!

– Anya, miért ne halhatnék meg? – visított az idegesítő lány a szülőjének. – Ez az én döntésem!

– Tudod te, mit éreznek a hátrahagyottak? – kiáltott rá Daniel, magát is meglepve, hogy beleavatkozott, és elszakadt nála az a bizonyos cérna. - Beszélj velük, nincs olyan dolog, amit a család ne tudna megoldani!

Keserűséggel a szívében sarkon fordult, és inkább elhagyta a helyiséget.

A szobára néma csend telepedett, se az újonc, se a lány és anyja nem szólaltak meg. Tudták, hogy valami komoly dolog lehet e mondat mögött.

Az épületből kilépve Daniel egyből vetkőzni kezdett, levegőre volt szüksége. Szíve szerint azonnal indult volna vissza a kórházba, mert amíg Jimmyt nézi, újra visszatér majd az életkedve, és nem gondolna másra, csak a szerelemre. Hozzá sem kell szólnia, már az is elég, ha ott van a közelben, és láthatja. Viszont ez most lehetetlen, mert mint megtudta a műszakjából még van bőven, és nem mehet el.

A telefonja után nyúlt, tudta, hogy van egy üzenete, amit korábban kapott. Amint meglátta, ki írt...

Pink Princess: Am: 09:54

Hali, Dan! Hazaengedték a kicsit. Gondoltam, tudni szeretnél róla, ne menj a kórházba potyára!

XXX Kevin

Azt a rohadt! – motyogta magában mérgesen.

Oké, annak örült, hogy jól van, és hazamehetett. De annak, hogy nem látja ma, és azt sem tudja, mikor fogja legközelebb... Na, annak már nagyon nem! Eddig ez volt, ami hajtotta.

Így szomorúan kapcsolt vissza zombi üzemmódba a munkára összpontosítva. Persze egy pillanatra sem felejtette el a szöszit, és azon agyalt, hogy láthatja ismét.

*

Kevin terveket szőtt magában, hogyan hozza össze a két barátját. Persze neki Jimmy boldogsága a legfontosabb, viszont látta Dan is, hogy komolyan gondolja. Az a mosoly, a szeme csillogása, ahogy a fiút nézte! Szerelmes belé, kétsége sem volt felőle! Jimmy is így érez, csak még nem vallotta be magának sem!

Így itt az idő, hogy Kevin intézkedjen... Persze mindezt úgy, hogy senki se tudjon róla, főleg Romus, aki nem szereti, ha beleavatkozik mások dolgába! De ez őt most sem tartotta vissza!

– Haver! – Jimmy hangja rázta fel a gondolataiból Kevint. – Van egy ötletem, hogy találhatjuk meg Jung Sut!

– Mire gondoltál, kicsi? – fordult a szöszi felé telefonnal a kezében, egy üzenetet pötyögve közben.

– Először is, meg kéne tudnunk, milyen mobilt használt, és ott az appunk... Követni tudjuk évekre visszamenőleg, hogy hol járt!

– Bassza meg! – csapott a homlokára Kevin. Elrugaszkodott a pulttól, és ölébe kapta Jimmyt. – Te vagy a legszebb, legcukibb, legédesebb és legokosabb kicsi a világon!

Kevin talán még most is sorolná a legek sorát, ha nem szólal meg a csengő.

– Haver! – szólt rá kacagva Jimmy. - Ez V lesz!

Egy cuppanóst nyomott az idősebb arcára, majd amíg az a váratlan akció miatt engedett szorításán, szó szerint megszökött tőle.

– Szia, Haver! – köszöntötte V, és Kevint egyáltalán nem zavarta, hogy már ő is így nevezi.

Igaza volt Jimmynek: tényleg megkedvelte az első percben őt! A mindig jókedvű, bolondos fiú jót tesz a kicsijének is. Mintha jobb kedve lenne, sűrűbben is mosolyog, határozottan jót tesz neki, hogy Victorral lóg.

A másik dolog, hogy próbálja Jimmyt megvédeni attól, ami a bárban folyik. Na, ettől a gondolattól kisebb gyomorideg veszi elő, valahányszor eszébe jut! Hiszen a két kicsi miatt hallgat, még a párjának sem beszélt róla, pedig sohasem volt titkuk egymás előtt! Eddig. Remélte, ha kiderül egyszer, Romus nem lesz rá is mérges. Legalábbis nagyon nem! Pedig ez előre borítékolható, hiszen a megélhetéséről van szó! Becsületes ember nem szeret semmit, ami tiltott!

Kevin hallotta, hogy a hangulat a nappaliban igencsak jó, mert a két kicsi egyfolytában vihog. Félretéve az aggályait folytatta az ebéd készítését, közben jó kerítőhöz méltón szőtte a terveit. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy miközben a zöldséget darabolta, észre sem vette, ahogy a háta mögé osont a párja. Olyannyira meglepetésként érte ahogy két kar fonódik a csípőjére, közben meg érezte, hogy párjának nem kicsi a merevedése... Nem sok hiányzott hozzá, hogy a már kész zöldség lerepüljön a földre.

Kevin a testét megfeszítve simult Romus mellkasának. Fejét vállára hajtotta, utat engedve a követelőző ajkaknak. Annyi éve alkotnak már egy párt, kettőjük között szavakra sincs már szükség. Romus erősen tartotta hercegnőjét, közben nyelve hajkurászta az övét. Annyira be is indultak csupán a csóktól és a matató ujjaktól, hogy ha nem kiált be Jimmy, ott esnek egymásnak a pulton.

– Menjetek szobára, fiúk! – a szöszi ugyan kacagva mondta, a RomKev páros mégsem díjazta... Na, vajon miért? Szétröppentek, majd mindenki ment a dolgára.

*

Az esőzések miatt nem csak a tűzoltóknak akadt sok dolga. Minden rendőr és nyomozó is az utcákat rótta. Jock és társa, Tim is köztük van, hiszen megnőtt a betörések, rablások száma. Fáradtak, nyúzottak, reggel óta úton vannak. J mégsem csügged, mert egy összejövetelt tervez barátja, és nagyon várja.

Először nem is hitt a szemének, amikor olvasta az üzenetet. De amint felfogta, újra erővel töltődött fel. Elsősorban azért, mert az ötösfogat újra egy helyen lesz! És a legfontosabb, hogy a szerelme is ott lehet vele! Egyre jobban örült annak is, hogy V és Jimmy barátok lettek! Ha vele van, mindig jó a kedve, és egyfolytában viccelődik, nevet. Sűrűn látta szerelemén, hogy az apja miatt feszült, ideges, de hiába is faggatta, nem mondott neki semmit. Annyit tudott róla, hogy nem nézi jó szemmel a fiú nemi identitását, sőt mindent megtett már azért, hogy a buziságból – ahogy az apja mondta – „kinevelje" a fiát. Nőket hordott fel neki, ha kellett akár többet is, viszont V nem nyúlt hozzájuk! Ezért jött el otthonról! Ezért is!

Neki, ezt furcsa látni, hogy egy szülő és gyerek ilyen viszonyban van, mert J-t az apja önzetlen szeretettel szerette. Még akkor sem fordult el tőle, amikor bevallva melegségét elé állt. Mit nem adna érte, ha még élne... Ha a szerelmét bemutathatná neki! Biztos ő is szeretné, hiszen a bolondos V mindenkit felvidít!

– Jocky! Jocky... – szólította társa ki tudja hányadik alkalommal, így arra vetemedett, hogy vállon csapja.

– Mi a fasz! – mordult egyből a haverjára.

– Nyugi! Többször szóltam már, de nagyon elkalandoztál. Csak nem a fiúcskádon jár az eszed... – incselkedett tovább vele, ám közben mélyen nagyon féltékeny, de nem V-re vagy J-re, hanem magára a kapcsolatra, az érzésre...

– De igen! A bársonyos bőrén, a testén, az ízén, ahogy vergődik alattam...– kéjesen végignyalt a száján, így incselkedve tovább társával. – Neked is fel kéne már szedned valakit! – kacagott Tim bamba képén.

– Azon vagyok, de napok óta nem láttam azt, akit én akarok. – sóhajtva fordult el, és az utat nézte inkább.

– Te még mindig Jimmyt akarod? Hányszor utasított már vissza? – JOCK nagyon meglepődött haverja kitartásán, hiszen nem így ismeri.

Hirtelen eszébe jutott az is, amit szerelme mondott neki. Ő azt, hogy Jimmy és Tim egy pár legyen, nagyon nem szeretné.

– Nem kell emlékeztetned rá! – mordult fel Tim.

– Jimmy egy darabig nem megy dolgozni! –jegyezte meg, mert ő ezt elsőkézből tudta, hiszen a nyomozás még tart.

Kevin pedig a hallgatás fejében csak ezt kérte. Így nem kerül bajba a kicsije.

– Honnan tudod? Ja, persze: V a haverja... – Jocky bólintott válasz helyett, és inkább az utat figyelte.

– Ráérsz este? – kérdezte meg hirtelen.

Eszébe jutott, hogy eljöhetne vele. Bár sejtette, hogy ezért V kiakad, viszont Jimmy felnőtt fiú, ha tényleg nem tetszik neki Tim, tudassa vele rendesen!

– Lesz egy baráti összejövetel... ott lesz Jimmy is. – meg is bánta, ahogy a név a száját elhagyta, de visszakozni már nem akart.

– Ez még kérdés? – virult ki egyből a korábban még búskomor fiú. – Megyek!

Jock a piros lámpánál írt egy üzenetet, reménykedve benne, hátha Kevin nemet mond.

Jock: PM: 06:42

Vihetek plusz egy főt?

JOCK

Pink Princess: PM: 06:44

Ahol hét ember elfér, ott a plusz egy fő fel sem tűnik. De remélem, nem a pasid!

Kevin

Jock: PM: 06:45

Az én pasim ott van most is nálad, és ahogy ismerem, a Jimijével ökörködik. Hamarosan érkezünk.

JOCK

Rossz szájízzel olvasta az üzenetet, de csakis önmaga miatt, Kevinben egyáltalán nem csalódott.

Hiába is bánta, amiért meghívta Timet, nem visszakozott. Az nem vallana rá, az nem ő lenne! Feszülten ugyan, de reménykedve abban, hogy nem követett el akkora hibát, amit ne lehetne orvosolni, vezetett a barátai felé.

*

Ebéd után Kevin és Jimmy az appon dolgoztak, mert a szöszi a fejébe vette, hogy segít Danielnek, és ha ő valamit a fejébe vesz...

V egy darabig hallgatta őket, de a flutter, provider, állapotsor és egyéb fogalmak számára teljesen ismeretlenek voltak, így kivonult a nappaliba, és inkább Romussal valami konzolon játszottak. Beharsogták az egész lakást.

Ennek a két dolgos fiú nem igazán örült, de mivel Jimmy nem hagyta annyiban, sikerült majdnem teljesen befejezniük.

– Haver! Most már tesztelhetjük, és készen vagyunk vele! –dőlt hátra nyújtózkodva a kicsi szőke. Izgatott lett, hogy ennyit haladtak vele.

– Ennyit nem haladtunk hetek óta, mint ma, kicsi!

– Jó a motiváció! – vigyorgott az idősebbre Jimmy. - Segíteni szeretnék...

Igaz, segíteni akar, de mikor fogja elmondani neki? Hiszen azt sem tudta, mikor fog vele újra találkozni! Ez kicsit letörte a kedvét, és már újra szomorúan nézett maga elé.

Kevin látta rajta a hirtelen változást, és biztos lett magában. Jó döntés volt a meglepetés összejövetel mára!

– Gyere, kicsi, csináljuk a vacsorát! – borzolta össze a fiú haját, amit az említett egy cseppet sem szeret. – Átjön ma Ron és Jocky is...

Jimmy felé kapta fejét, hátha kiejti még a harmadik fiú nevét is, de hiába is várta, Kevin direkt hallgatott róla. Még szép! Akkor milyen meglepetés volna?

Mondjuk az már biztos, hogy meglepetésben biztosan lesz részük ma!

Még a konyhában szorgoskodott a két fiú, amikor elsőként megérkezett Ron. Jimmy hallotta, ahogy a két régi barátjával vált pár szót, majd rögtön beviharzott hozzá a konyhába. Ahogy V-t meglátta, először furcsán méregette, mintha ismerné.

– Szia, Ronie! Ő Victor, a barátom és kollégám. – mutatta be őket egymásnak.

Ekkor jött a döbbenet: Ronie hozzálépett hirtelen, és magához ölelte. Jimmynek köpni, nyelni sem volt ideje! Nem értette, mi ez a reakció tőle. Hiszen ő attól félt, mérges lesz, amiért Daniel ott volt a kórházban vele.

– Jól vagy, kicsi? Annyira aggódtam érted, ha pár perccel korábban megyek...

– Jól vagyok, ne aggódj! Mit csináltál volna, ha korábban jössz? Talán eloltottad volna a tüzet? – kacagott a mellkasába az idősebbnek.

– Igazad van! – engedte el végre Ron a fiút. – Szerencse, hogy Daniel ott volt...

Ezt valamivel halkabban mondta, Jimmynek kisebb gyomorgörcsöt okozva. Persze az idősebb is látta, hogy megfeszült a fiú teste.

– Semmi gond! Örülök, ha te leszel a párja, a társa, meg úgy minden! Az első találkozásnál a kávézóban láttam, hogy valami alakul köztetek! Még úgy is, hogy ti ezt észre sem vettétek! Régóta ismerem már Danielt, de még sohasem láttam úgy mosolyogni, mint amikor téged néz! Szóval, nyugi! Áldásom rátok!

Jimmy meghatódva hallgatta végig, most már ő lépett közel hozzá, és bújt a mellkasába, hiszen őt is jó barátnak tartja! Közben arra gondolt, milyen erős, önzetlen ember Ronie.

– Én sem tudtam..., tudom, mi ez, de nem akartam rosszat neked.

– Ez szerelem, kicsi Jimmy! – súgta a fülébe Ron, mert nem akarta, hogy a hátuk mögött pillázó fiú is hallja.

Tudta, hogy ismeri valahonnan, és a zsigereiben érzett valami rosszat vele kapcsolatban.

Az idősebb szinte még ki sem tette a lábát a konyhából, V egyből a fiúnak is rontott.

– Jim! Ki az a Daniel? A pasid, szerelmes vagy, és ő is beléd? Ugye, nem ő az a pasi, aki bántott? Én miért nem tudok róla? – faggatta, miközben a mutató ujjával piszkálta.

– Állj le, V! – nevetett Jimmy, mert már csikizni kezdte a barátja. – Nem! Nem az a pasi, aki... – itt elhallgatott, hiszen barátja még nem is tudja, mit csinált Jackson vele. – Daniel a jövőm kell, hogy legyen! És igen! Azt hiszem, ez szerelem...

– Basszus, Jim! Ezt csak így mondod! – az ölébe emelve a konyhában forgott vele, olyan őszintén őrült neki, hogy barátja szerelmes. – Mikor mutatod be nekem? Láttam már? Várj!

Állt le hirtelen, és még a kívülálló is láthatta, ahogy sebesen forognak az agytekervényei.

– Ő Jocky barátja, láttam már a bárban! Az a búskomor fiú...

– Igen, ő az, de ne mondj még semmit Jocknak! – ujját az szája elé emelve mutatta is a szőke, mire gondolt.

V pedig hevesen bólogatott, hogy értette.

– Mit ne mondjon el nekem?

A két fiú meglepetten fordult meg. Azon agyaltak, hogyan vágják ki magukat ebből a kellemetlen szituból. De szerencse vagy sem, ezt egy kéretlen vagy inkább váratlan vendég megkönnyítette nekik.

– Hali, Jimmy! – tárta szélesebbre az ajtót Tim, és belépett a konyhába egyből J mellé. Jimmy lefagyott, mert pont erre a fickóra nem számított, V pedig a dühtől forrongott. Ennyit ér a szava, a kérése? Eddig sem akarta őket együtt látni, de most már főleg nem, hiszen Jimje szerelmes! És valaki másba!

V megfeszített arccal – amit párja eddig még nem láthatott tőle – karon ragadta a két újonnan érkezőt, és a nappali felé vezette őket. Az ajtóból még visszanézett, és a barátját egy bátorító mosollyal jutalmazta, nyugtatta meg.

– Kikísérem ezt a két jómadarat, Jim! Utána jövök, segítek neked! – majd sarkon fordult, és amit ígért, azt tette.

Jimmy szorgoskodott tovább, nem érdekelte Tim egyáltalán. Nem akar tőle semmit, szépen tudatni is fogja vele! Hogy ezt megérti, abban csak reménykedett.

Kimchit készített a tálkákba még mindig egyedül, mert nem jött vissza a barátja. Eszébe jutott, hogy épp J próbálja megbékíteni őt, vagy V magyarázza, miről nem szabad tudnia neki... Kint már jó a hangulat, de ő míg nem végez, addig nem csatlakozik hozzájuk.

Amikor nyílt az ajtó mögötte, nem is foglalkozott vele, úgy gondolta, V visszajött végre.

– Szia, Jimmy! – a háta mögött állt meg az illető, akinek lehellete a tarkóját csiklandozta, nem kicsi libabőrt okozva.

És az a hang! Millió közül felismerné úgy is, hogy alig hallotta még!

Letette gyorsan a kezéből, amivel foglalkozott épp, és a hang tulajdonosa felé fordult.

– Jól vagy? Kev téged dolgoztat?

Aggódik érte, és ez boldoggá tette Jimmyt.

– Jól vagyok! Most már főleg... – ezt épp csak motyogta.

Egymás arcát fürkészték szavak nélkül, mintha arról akarnák lepuskázni, mit is kéne mondaniuk.

Erről beszélt nekem Ron, hogy csak rám mosolyog így. Az a gyönyörű mosoly, amivel mindent elmond...

Jimmy is mosolygott rá. Szemei pedig az örömtől, hogy előtte áll a szerelme, vagy a szerelemtől csillogtak. Szólni készült valamit, megtörve a csendet... De a szomorú szemű erről másképp vélekedett. Hirtelen hajolt le hozzá, egyenesen az ajakaira. Jimmy meglepődött, de örült neki, hiszen ezt várta! Először bátortalanul, apró puszikkal üdvözölték egymás sóvárgó ajkát. Majd, amikor végre Daniel összeszedte magát, nyelve kérte a bejutást szöszije szájába. Jimmy a két karját a nyaka köré fonta, és hozzásimulva nyögött, sóhajtott a csókba.

Végre! – gondolták mind a ketten.

És a csókból, magáról az érzésből, amit kiváltott belőlük, tudták, hogy ez szerelem! 

Köszönöm, hogy olvasod! És persze a vote-ot.❤️