Danivel forgott a világ, elfelejtette még az éltető elemet is. A sokktól nem vett levegőt.

Bassza meg, nem így akartam találkozni vele! – motyogta, miközben már rohant a folyosón. Nincs baja! Nem! Nem lehet baja! Ha jól van, most biztos elhívom egy randira! Márpedig jól kell lennie!

– Jimmy! – szüntelenül a szöszijét szólította. – Jimmy, itt a tűzoltóság! Daniel vagyok!

Na, de ezt miért is mondta? Remélte, tudja ki ő, emlékszik rá, és így talán megnyugtatja.

Tovább futott közben, kereste, ki akarta menteni őt minél gyorsabban! Sírni tudott volna, annyira félt, hogy baja esik a fiúnak!

A táncterem elé érve sebesen feltépte annak az ajtaját. Ehhez is nagy erőre volt szüksége, mert ez is tűzzáró ajtó volt, és az a kurva mágnes alig engedte.

– Ez miért nincs még kiiktatva! – őrjöngött, amíg vállal taszigálta.

Amikor kinyílt végre, a lába is a földbe gyökerezett a látványtól, ami fogadta: ott állt ő, a gyönyörű szöszije, arca csupa könny és korom, fenséges teste remeg, mint a kocsonya. Laza joggere a csípőjéig lecsúszva, felsőtestét csak rövid, laza póló takarta. Izmos, feszes hasa, a kockái... Tovább járatta rajta gúvadt szemeit egészen a kulcscsontjáig... És ez volt az a pillanat, amikor világosság gyúlt benne: ez az ő gyengéje, vagy inkább a fétise! De ez is csak akkor igaz, ha Jimmyről van szó!

Majd észbe kapva, már nem nyál csorgatva nézte, csakis azt figyelte, nincs-e valami sérülése.

–  Jimmy! – suttogta, és két lépésből már a karjaiban is tartotta.

Feltolta gyorsan a sisakját, hogy megnyugodjon a szépség, ha ismerős arcot lát. Nem érdekelte már, haragszik-e rá a fiú! Csak a karjaiban, biztonságban akarta tudni végre már!

– Daniel!? – ennyit tudott kinyögni csak Jimmy, majd, mint egy kártyavár omlott Daniel karjába. Elájult a drága...

– Jimmy! Kérlek, ne aludj el! – de nem válaszolt, így beszéd helyett inkább rohanni kezdett a fiúval az ölében.

Az adrenalin újra hajtotta a vérét és a testét. Kettesével szelte a fokokat, míg az utcára, a mentő elé nem ért.

– Elájult, doki! Segítsen! Úgy néz ki, szénmonoxid mérgezés! – rohanta le egyből az első fehér köpenyest, ami az említettnek nem igazán tetszett.

– Maga orvos vagy tűzoltó? –kérdezte rosszmájúan a mentős. – Ha nem orvos, menjen innen, adjon helyet!

Daniel ökölbe szorított kézzel türtőztette magát. Nem sok kellett hozzá, hogy azt a rosszarcú orvost is ápolni keljen hamarosan! Ha nem a szöszijéről lenne szó... már biztos saját vérében fetrengene a fickó!

– Vigyázzon rá, doki! Megyek vele én is!

–  Biztosan nem! Ez steril autó! Maga meg büdös, koszos!

Nem csak rosszarc, még szemét is a fickó! A dolgát legalább érti! Nem csak a szája járt, hanem közben a keze is. Bár mintha Jimmy mellkasát túl sokáig, és finoman simogatta volna...

– Látott már illatos tűzoltót munka közben? – ordított rá Daniel, akinek a türelme egyre jobban fogyott közben.

Főleg a fickó önelégült feje dühítette, és ahogy Jimmyt méregette.

– Akkor sem jöhet ebben a cuccban! – fújta tovább a magáét.

Daniel egy hirtelen ötlettől vezérelve a ruháját alig egy perc alatt hámozta le magáról.

– Sam! Sam! Hol a faszban vagy már! – eközben ordítva hívta, kereste a társát.

– Itt vagyok! Sikerült kihoznod a srácot? – a nyakát nyújtogatta, közben a szemével már a mentőautó belsejét pásztázta. – Szóval ő az!

– Igen! Én vele megyek! – jelentette ki Daniel ellenvetést nem tűrve.

Az újonc ölébe nyomta a ruháját, majd már be is szállt a mentőbe.

– Most már nem bűzlök doki! Induljunk!

– Daniel! – hallotta még a távolból, ahogy valaki szólítja. – Daniel, várj már meg!

Az ismerős hang tulajdonosa egyre erőszakosabban kiáltotta a nevét. Közben cifra szitkok hagyták el a száját, ahogy futott feléjük. A morcos, és most rettentő ideges fiút egyáltalán nem is érdekelte, ki az, és mit akar. Csak a szöszijét akarta biztonságba tudni!

– Hiába kiabálsz neki, mintha a falnak tennéd! – jegyezte meg Sam, ölében nehézkesen tartva az idősebb ruháját. – Nem tudom, mi történt vele, de ezek szerint ismeri a fiút.

– Ki mellé ült be?

– Várjunk csak! Te ki vagy? – húzta ki magát Sam a zilált külsejű fiú előtt, mintha valami igencsak fontos személy lenne. - Miért mondanék akármit is neked?

– Hárman szoktunk táncolni! – magyarázta egyre ingerültebben a most még idegen. – Én tanítom őket, Sebastiant és Jimmyt. Mondd már ki... mellé... ült... be! – szinte már visított vele.

– Aha, értem! – bólogatott Sam bőszen, közben továbbra is a ruhával, sisakkal hadakozott az ölében. – A neved még mindig nem tudom!

Makacs egy fiú ez a tűzoltó tanonc, mondhatom...

– Bassza meg! – túrt a hajába a másik idegesen. –Ronie vagyok!

– Hmm! Nekem ez nem mond semmit! – Sam vigyorogva húzta tovább Ronie agyát. – Ja, és nem mást kísért el Daniel, mint a szöszit, vagyis Jimmyt.

*

Jimmynek először csak azt tűnt fel, hogy a haverja már mióta elment a mosdóba, és sokáig maradt el. Indult, hogy megkeresse, mert ha a főnöke megjön, és nincs itt, biztos mérges lesz, és ezt a szöszi nem akarta. Nem csak amiatt, mert a főnöke és tánctanára, sőt Kevin és Romus jó barátja! Csakis Daniel miatt, aki a párja.

A szomorú szemű miatt miért? Hiszen Ronie azt sem tudja, hogy ismerik egymást. Legalábbis Jimmy ezt remélte! Mégsem szeretne rosszban lenni vele!

Indult ő is a mosdó felé, és nyúlt a kilincs után.

Abban a pillanatban egy fájdalmas sikítás hagyta el a száját.

Ez miért ilyen forró? És miért van itt ilyen meleg?

Visszaszaladt a pulcsijáért, gondolta, azzal fogja meg a kilincset. De hiába is taszigálta az ajtót, az nem engedett. A füleséhez nyúlt, egy mozdulattal kikapcsolta, és csak akkor hallotta meg, hogy szól a füstjelző hangja.

– Basszus, tűz van? – hátrálva az ajtótól már a barátjára gondolt, remélte, ő is biztonságban van.

– Nem esek pánikba! – mantrázta egyfolytában. – Mindjárt jönnek, és kivisznek innen!

A füst egyre jobban szállt be az ajtó alatt, és a szellőzőn keresztül. Jimmy a pulcsijával takarva arcát csak az ajtót figyelte mereven. Nem tudta, hány perce állhatott már ott egyhelyben, amikor felhangzott a tűzoltók szokásos kiabálása. A szíve egyre gyorsabban dobogott, tudta, hogy ő megmenekült, Sebastian miatt mégis aggódott.

– Jimmy!!! – beleremegett, ahogy a saját nevét meghallotta.

Majd, amikor a kiabáló személy azonosította magát, már a könnyei is útjukra indultak.

– Daniel!?

A következő, amire emlékszik, mielőtt elájult volna, ahogy előlép a szomorú szemű, és máris karjaiba fogja. Talán még a nevét is suttogta.

A mentőben hallotta, ahogy veszekszik az orvossal miatta, és bár boldogsággal töltötte el, ereje nem volt, hogy a szemét kinyissa.

A kórházban tért újra magához, forgatta is a fejét pánikolva. Ez a pánik ahogy jött, úgy el is múlt azonnal, ugyanis észrevette, hogy Daniel mellette van. A kezét fogta, a fejét mellé hajtva aludt, vagy csak pihent. Ez a látvány boldogsággal töltötte el! Még akkor is, ha tudta, hogy ezt nem lenne szabad, mert reménytelen. A szomorú szeműnek párja van! Akármit is érez iránta, muszáj a háttérbe vonulnia!

Óvatosan próbálta a bekötött kezét kihúzni (bár boldoggá tette az érzés), de nem sikerült. Daniel azonnal utánakapott, és még szorosabban fogta. Majd felemelte a fejét, és őt nézte mosolyogva.

Istenem, de szép a mosolya...– gyengült el annak láttán a szöszi, hiszen eddig még nem is látta így mosolyogni.

– Szia, Jimmy! Hogy érzed magad? – kérdezte Daniel úgy, mintha már ezer éve ismernék egymást. – Úgy megijedtem, hogy bajod esik!

– Jól...vagyok! – válaszolt halkan.

Meglepődött, és ez érthető is.

– Még bocsánatot sem kértem... Hiába kerestelek, dolgozni sem mentél! – tett szemrehányást Daniel még mindig mosollyal az arcán.

Jimmy csak nézte őt. Ennyit még nem is beszéltek! Sőt, még a hangját sem igazán hallotta, csak akkor, ott náluk. Ja, hogy amiatt kér tőle bocsánatot!

– Nem haragszom... – mondta rekedtes hangon. – Tudom, miért voltál mérges.

– Honnan? – Daniel a fiú szavait hallva igencsak bambán nézett.

– Szabadságra küldtek... – köhögni, kezdett, amire Daniel felpattant, és egyből arca elé tolta a vizet.

Először le sem esett neki, a szöszi miért nem iszik.

– Basszus, az oxigén maszk! – jött rá kicsit későn.

Egy gombnyomással felemelte az ágyat Jimmyt ülőhelyzetbe emelve, majd miután a maszk sem volt már útban, a szívószálat a szájához vezette. Ahogy a gyönyörű, telt ajkakat nézte először azt érezte, elájul ott helyben! Kiverte a víz, az ujjai remegtek. Nem volt más vágya, csak érezni akarta, csókolni őket... Majd, amikor Jimmy óvatosan végig is nyalt a száján... akkor szakadt el nála a cérna!

Most vagy soha! – gondolta, és már hajolt is a hívogató ajkakra.

*

Mire Daniel összeszedte magát, hogy végre birtokba vegye a szöszi száját... hát persze, hogy Kevinnek akkor kellett berongyolnia! Bassza meg! 

Olyan hévvel érkezett, hogy az ajtót szinte ki is szaggatta. Az ideges fiú a tolóajtót húzta, vonta... mire nyugodtabbik fele, aki ez esetben is Romus, megkönyörült rajta. Mosolyogva ugyan, hiszen imádta, amikor szerelme ennyire szeles, hirtelen. Szóval beengedte a kórterembe. Oda, ahol a két szerelmes, de mulya fiú épp csókolózni szeretett volna...

Daniel tök nyugodtan visszaült a korábbi helyére, gondolva, őt ugyan onnan senki ki nem robbantja! Gondolatban persze a nyelve épp a szöszi szájában nyargal.

Kevin körül sem nézett, egyből a barátja mellé telepedett, eltakarva Daniel elől a fiút.

– Hogy vagy, kicsi? – tapogatta végig barátja testét, gyors ellenőrzést tartva.

– Jól vagyok, Haver! – válaszolt Jimmy azonnal, amint a sokk hatása múlni kezdett nála is. – Nagyinak ugye, nem szóltál! Egyáltalán honnan...

– Teljesen hülyének nézel? Nem szóltunk Margo nagyinak, már itt óbégatna! – puffogott az idősebb, miközben mellé ült az ágyra. – Ronie hívott fel, pont akkor ért oda, amikor beraktak a mentőautóba. Ő is itt van, csak Sebastianhoz ment először, mivel te nem voltál egyedül!

Daniel felé sandított, jelezve, kire is gondolt. A hangjában mintha egy kis él volna...

– Helló, Dan! – köszöntötte Romus Danielt. Gondolta, így Kevin nem áll neki faggatni a fiút. – Menjünk ki beszélgetni, Kevin úgysem hagyja most magára Jimmyt!

A szomorú szeműnek nem igazán tetszett az ötlet, de tudta, a szöszije biztonságban van Kevin mellett. Ők kivonultak, közben egy bátorító mosolyt küldött a még kába fiúnak.

Érthető, hogy kába szegény Jimmy! Először is kórházban fekszik. A másik dolog, hogy a barátai ismerik egymást, ezt bizonyítja a Dan megszólítás is. És a legfontosabb, persze a majdnem csók után... hogy itt van Ronie is, aki látta, ahogy a pasija vele, mellette van!

Véget kell vetnie ennek! Akármennyire is kívánja, hogy érintse azokat ajkakat! Nem szabad! Nem lenne szabad vágynia rá!

–  Honnan ismered Dant, kicsi?

– Nagyi és az ő anyukája barátnők. – válaszolta egyből letörten. – És ti? Azt tudom, hogy Ron ismeri, hiszen a párja, de te és Romus?

– Ez hosszú történet! És hogy Ronie a párja? – kacagott Kevin a fiú felvetésén. – Nem az, csak amolyan barátság extrákkal... – kacsintott a már a hír hallatán kába fiúra. – De már az sem, mert pár hete Daniel véget vetett neki.

– Oo! – Jimmy ennyit tudott csak kinyögni, és szívében a remény bábja újra kezdett éledezni, és hogy abból a bábból lesz-e pillangó, vagyis szerelem! Ő már biztos nem áll ellen!

– Tetszik neked, kicsi? Láttam ám, hogy néztek egymásra! – Jimmy haját cirógatta közben, tudva, hogy így megnyugtatja és bátorságot is ad neki. – Jó fiú a maga módján, csak kissé mogorva néha. De hogy valakire úgy mosolyogna, mint az előbb rád, azt sohasem láttam még!

– Látszólag mogorva fickó, de ha mosolyog, melegséget áraszt. –suttogta Kevin, de ezt már inkább csak magának.

Jimmy behunyt szemmel hallgatta barátját, élvezte, ahogy az a haját simogatja. Átjárta testét a kellemes bizsergés és a nyugalom. Olyannyira jólesett neki, hogy el is nyomta az álom. Tehát, hiába is várod a választ, Kevin, azt nem most fogod megkapni!

Lassan mászott ki mellőle az idősebb, és párja és a barátja után ment a folyosóra. Eljött az ideje a beszélgetésnek.

Kint már hármasban voltak, Ron is csatlakozott Romushoz és Danielhez. Fél füllel hallotta is, hogy leszidja, amiért nem várta meg.

– Te mit csináltál volna, Ronie!? – szólt is azonnal közbe. – Várakozol, amikor...

Na, hogy mit is mondjon, ezen agyalt Kevin. Feszült volt a kicsi miatt, a fiú neki mindennél fontosabb. Mégis azt, hogy Dan a szerelme vagy a pasija, ő itt nem mondhatja ki. Még akkor sem, ha látja rajtuk, hogy ez a helyzet.

– Nem! Persze, hogy nem! – szabadkozott egyből Ronie, ezzel Kevinbe fojtva a szót. Ennek eddig ő még sohasem örült ennyire! – Csak én is féltettem Jimmyt!

–  És tényleg csak ennyiről van szó?

–  Persze! Mi másról lenne, Kevin?

– Jó, fejezzétek be! – szólt rájuk Romus. – Mindenki félti, hiszen a barátunk, és szeretjük őt!

Míg hárman társalogtak, Daniel idejét látta a távozásnak. Nyugi, most nem lelécel! Csak szöszije mellé vágyik már, ugyanis félbehagytak valamit... 

Megcsókolni még akkor sem tudta, hiszen Jimmy azóta is a lóbőrt húzta. Hozzálépve épp csak egy apró puszit tudott lehelni a homlokára, mert alighogy ajka érintette szöszije bőrét, az orvos lépett be a szobába. Ráadásul egy ismerős orvos, aki egyből le is támadta.

– Csodálom, Daniel, hogy most nem te kerültél bajba! – lépett az ágy mellé a lázlapot olvasva. – Park Jimmy. Ki ez a fiú, a barátod? Esetleg...?

Épp erre a kérdésre ébredt Jimmy is fel. A fiú válaszára várt ő is, még mindig behunyt szemmel. Újra reménykedve.

– Szeretném, ha több lenne! – válaszolt Daniel egyből, szemét és kezét még mindig le nem véve a szösziről.

Az elmaradt csókot szerette volna... A francokat mindennél jobban pótolni akarta! Véghez vinni végre! A szándék megvan, de hogy alkalmuk lesz-e? Főleg így, hogy valaki mindig közbelép!

Türelem, egyszer az is kiderül.

*

Másnap Jimmy már haza is mehetett, végül Kevin vitte el magához. Féltek, hogy Hea Jung nagyi infarktust kap, ha kiderül, hogy az unokája kórházba került.

A csók, amire vágyott a két szerelmes fiú, végül nem csattant el. Danielt riasztották, így fájó szívvel, de ott kellett hagynia őt. Még akkor sem ért vissza, amikor Jimmy már szedelőzködött. 

– Haver! Tudok járni, a kezem sem fáj. Sőt, holnap már dolgozni is megyek! – korholta viccesen Jimmy az idősebbet, aki úgy bánik vele, mintha valami komoly baja lenne.

Persze örül neki, pedig nagyon nem szereti, ha valaki ennyire rátelepedik. Oké, tudja, hogy Kevin csak jót akar neki, a rossz emlékeket mégis nehéz feledni!

– Biztos nem mész dolgozni, kicsi! Már beszéltünk róla! Addig nem, amíg ki nem találjuk, mi legyen Craig és a bandája sorsa. – állt meg előtte Kevin ölbe tett kézzel. Az arcán látszott, hogy halálosan komolyan is gondolja. – Inkább arról beszélj, amit a kórházban is kérdeztem! Tetszik neked Daniel?

– Először is nem a bárba megyek, hanem a kávézóba. Szeretnék beszélni Ronieval. És igen... tetszik! – válaszolt kis idő múlva, hiszen Kevint átverni úgysem tudja.

Amúgy is végre tud valakivel beszélni róla.

– Dan jó ember, bár vannak gondjai. De hiszem, ha szerelmes, ő is tud változni! Én szurkolok nektek, kicsi! Szép pár lennétek!

A fiú elé lépve egyből át is ölelte őt. Közben eszébe jutott egy terv, hogy fogja összehozni, támogatni ezt a kettőt.

– Megyek, csinálok ebédet, Romus is mindjárt felébred. – sarkon fordult, és indult a konyha felé telefonnal a kezében.

Jimmy nem is sejtette, hogy barátja valamit tervez. Így nyugodtan dőlt el a kanapén a nappaliban. V írt neki már órákkal ezelőtt, gondolta, ideje már tájékoztatnia őt.

Jimmy: Am: 10:54

Szia V! Már itthon vagyok. Vagyis Kevin lakásában. Nem engedett haza. Ha Jockynál vagy, ugorj fel! Hiányzik a hülye fejed!

A szeles fiú, mintha csak barátja jelentkezését várta volna, azonnal válaszolt.

Victor: Am: 10:56

Nem is vagyok hülye! 5 perc, és ott is vagyok!

–  Haver! Áthívtam Victort, ugye, nem gond?

–  Nem! Egyedül jön vagy Jockyval?

–  Ismered Jockyt? – sietett a konyhába Jimmy a kérdést hallva.

–  Persze, hogy ismerem, az ötösfogat tagja!

–  Ötös...fogat? – Jimmy kiakadt cseppet.

Jogosan, hiszen annyira egyszerű lett volna találkozni a tűzoltóval, hiszen a válasz, és a lehetőség, az orra előtt volt!

–  Amikor eltűnt Dan húga, Rubie... együtt kerestük.

Jimmy leforrázva hallgatta barátját, hiszen neki is mesélt anno róla. Arról, hogy követte szegény fiút a tragédiák sora. Eszébe jutott, hogy akkor az járt a fejében: az ő baja semmi a fiúéhoz képest.

Egyből jobban értette, mi is az a tekintet! Mit jelentenek azok a szomorú szemek. Eddig is segíteni akart, és mellette lenni, de ezek után egyre biztosabb lett benne, hogy nem tarthatja már vissza ettől senki és semmi!

– Haver! Van egy ötletem, hogyan találhatjuk meg Rubie!

*

–  Szia Craig, Jackson vagyok!

– Tudom, édes, kiírja a számod! Csak nem hiányzom? Bírd ki estig, most dolgom van! – válaszolt álmos, reménnyel teli hangon.

– Na, jó, ne lovald bele magad hülyeségekbe! – kacagott Jackson, amivel újra tőrt döfött a fiú szívébe. – Lassan két hete kértem tőled valamit! Intézkedtél már?

– Mit is? – játszotta a hülyét Craig.

Mondanom sem kell, egyből fel is ébredt. Hiszen tudta, mit akar Jackson. De ő mégsem szeretne részt venni benne. Sőt, ahogy tehetné, még a bárból is kilépne.

– Ne idegesíts fel, Craig! Ne akard megtudni, milyen, ha mérges vagyok!

– Komolyan nem tudom! – válaszolt azonnal, egy pillanatra sem zökkenve ki szerepéből. – Ez alatt az idő alatt annyi mindent kértél! Orgiát két másik fiúval. Egy szopást a sötét szobában!

Az, hogy miért is csinálja Craig, miért játssza a hülyét, rejtély. Szimpatikus, hogy ő mégsem akar a szöszinek ártani...

– Jimmyt akarom! Park Jimmyt! Egy heted van! Különben...

Köszönöm, hogy olvasod és a vote-ot.