Daniel még mindig tátott szájjal nézte a szöszit. Vagy inkább a szöszijét!? Gondolatban végig nyálazta testének minden négyzetcentijét, nyalta, szívta gyönyörű hófehér, bársonyos bőrét, telt ajkait tépte, mindenhol ott hagyva fogai, szája nyomát.

Igen, ezt akarta tenni vele! Megjelölni őt, hogy mindenki tudja és lássa: a fiú az övé!

Ahogy látta Jocky haverját nyíltan udvarolni neki, a zsebében kezdett kinyílni az a bizonyos bicska! Mázlija volt az említett fiúnak, hogy nem ugrott neki azonnal, ami csakis annak volt köszönhető, hogy eléggé beleélte magát a fiú testének nyálazásába (ismét), ezért egyre jobban durvult formás combja közt az erekciója.

Ujjai közt forgatta a már kiürült poharat, tekintete még mindig Jimmyre ragadt. Már nem foglalkozott vele, miért és honnan jönnek ezek az érzések, ahogyan azzal sem, hogy hajnalban dolgoznia kell menni. Egyvalami volt, ami foglalkoztatta csupán: mit tegyen, hogy közelebb kerüljön hozzá? Persze, ha a délutáni bunkózása után Jimmy egyáltalán megbocsájt neki! A másik lényeges dolog: hogy őt valójában teljesen magának akarja, nem csak egyszeri légyottra!

Ekkor ő még nem is sejtette, hogy nem kell magát törnie, hiszen Jimmy tud az eltűnt húgáról, így sikerült megbékélnie. Ha ezt tudta volna Daniel, biztos nem dönt úgy, ahogy!

A hétköznapokon bátor, makacs fiú behúzva fülét farkát, visszakozott.

Jimmy épp észrevette őt. A látványától valahol mélyen meg is könnyebbült. Persze nem attól, hogy tátott szájjal, nyál csorgatva bámulja, sőt gyönyörű szemeivel szinte fel is falja őt! Bár jólesett neki, csakis attól, hogy itt van, és újra láthatja, megkönnyebbült. Újfent csak ők ketten voltak abban a pillanatban, kizárva a külvilágot maguk körül. Ami igencsak vicces ebben, hogy még csak nem is beszéltek eddig!

A szöszi egyik kezében még mindig a citrom, míg a másikban a kés mozdulatlanul állt, mint ő maga is.

Mi történik velem? Miért fagyok le, amikor itt van Daniel a közelemben? - nem értette, és a megvilágosodás nem is most jön el neki, ugyanis a telefonja majd leesett a pultról, annyira nekikezdett rezegni. Míg ő megtörölte apró mancsát, és a készülék után nyúlt...

Daniel ezt a pillanatot választva kötött a talpára útilaput. Kabátját maga elé fogta, amivel ágaskodó nemességet próbálta takarni, majd elindult. Hogy hova? Az mindegy, csak ki innen! Kótyagosan dülöngélt, és meg sem állt egészen a kijáraton át az utcáig. Hamar meg is bánta, amiért eljött. De elhatározta, hogy amint megnyugodott, megkeresi őt, a szöszijét. Hiszen már tudja, hol dolgozik, és azt is, hol lakik. Ez a gondolat megnyugtatta cseppet, így hazaindult.

*

- Haver! Dolgozom! - korholta buzgó barátját Jimmy.

- Örömmel hallom, hogy egyben vagy még! - kacagott Kevin a vonal másik végén. - Vagy még nem is beszéltetek Romussal?

- De igen! Majd mesélek, holnap úgyis készülök hozzád.

- Na, ez egy jó hír!

- Viszek magammal valakit... Ugye, nem probléma?

- Kit? Bepasiztál végre?

- Dehogy! - válaszolt Jimmy egyből szem forgatva, közben a pult végén már Daniel hűlt helyét bámulta.

A szíve fájdalmasan dobbant, és rossz kedve lett újra. Azért érdekes, hogy a pasi megnevezést hallva nem gondolt másra, csak a tűzoltóra!

- Nem kellek én senkinek, Haver!

- Mi történt, Jimmy! - szinte kiabált már az idősebb a vonal másik végén. - Miért vagy ilyen megint?

Ezt már jóval halkabban kérdezte, hisz ismeri barátját, és félti. Nehogy a depresszió megint megkörnyékezze!

- Alszol ma nálam? Van itthon Asahi, fagyi... Ha kell, még főzök is neked!

- Jó ötlet! - válaszolt a fiú egy kis gondolkodás után. - Munka után megyek!

Jimmy szomorú volt. Nem is: inkább elkeseredett! Akkor jött rá, mi történik vele: szerelmes lett a szomorú szeműbe! Megrázta magát, hiszen úgy gondolta, ennek semmi értelme! Ronie a párja, aki neki egyben a főnöke. Nem fog közéjük állni, és energiája sincs egy viszonzatlan szerelemre. Egy újabb egyoldalú szerelemre!

Letörten állt vissza a pultba, és ha nincs V, talán valakit ki is nyuvaszt még az éjszaka. Újdonsült barátja mintha érezte volna, hogy rossz hangulata van. Végig zöldségeket beszélt neki, és szórakoztatta.

- V, holnap ráérsz? Kevin vár téged is! - kérdezte tőle már akkor, amikor végeztek.

- Állok a szolgálatodra, Jim! - hajolt meg előtte, mit hajolt, flikk-flakkot is vetett szinte. Jimmy mosolyogva nézte.

Hogy lehet ennek a fiúnak ennyi energiája, hogyan lehet mindig ilyen jókedve? - gondolta Jimmy kicsit irigykedve.

- Haza is viszlek, úgyis arra megyek! Tudod, Jockynál alszom...Vagyis abból biztos nem lesz alvás! - kacsintott, de ezt már csak súgta.

Nem mintha szégyenlős lenne! Nem! Büszke rá, amiért egy ilyen kaliberű fiú a párja! Egyszerűen csak nem akarta kikiabálni.

- Köszönöm, V, de én ma Kevinnél alszom.

- És ő merre lakik?

- Ugyanúgy a kerületben. Csak ő lakóparkban.

- Az király! Jocky is arra lakik! - vágta rá egyből, és már húzta is a bordó Mazda felé a szöszit.

Jimmy csendes volt az úton, bár, ha akart, sem jutott volna szóhoz. V, a szeles fiú gondoskodott erről. Végig szórakoztatta, beszélt hozzá, amiért ő nagyon hálás volt. A lakóparknál derült ki, hogy Jimmy barátja és Jocky egy házban laknak, és ettől az infótól a már addig is hebrencs V még jobb kedvű lett.

- Ez tudod mit jelent, Jim?

- Igen! Azt, hogy egy házban laknak? - vont vállat a fiú egykedvűen.

- Ajj, milyen vagy! Azt jelenti, hogy akár még bulizhatunk, vacsorázhatunk is együtt! Tényleg, pókerezni tudtok? - és amíg a liftig el nem értek, csak sorolta a jobbnál jobb ötleteket.

- Kevin, nem egy eljárós fajta, és Romus sem, de beszélek velük. Végül is, nem olyan rossz ötlet!

Amint ki-ki a saját emeletére ért, megegyeztek az időpontban, amikor újra találkoznak, és beszélnek már hármasban.

Aztán Jimmyre záródott az ajtó. Na, de nem ám úgy, ne értsétek félre! Annyira még ő sem szerencsétlen! Tehát az ajtó bezáródott mögötte, miközben persze újdonsült barátja még integetve kapálózott. Jimmy csak fejét rázva nevetett rajta, egy időre talán még a fájó szívét háttérbe nyomta. Viszont amint az ajtó jelzett, az arcáról lefagyott a mosoly, újra egyhangú lett. Nem azért, mintha nem szeretné a barátját, csakis azért, mert az említett mindent észrevesz. Egyből le fog neki esni, hogy a szöszi újra szerelmes!

*

- Szia, baby! - nyúlt egyből szerelme csípője után Jocky. - Azt hittem, már nem is kéred a kárpótlásod!

- Azt sohasem hagynám ki, Jocky! - bújt egyből szerelme ölelésébe a fiú, közben szemét annak csupasz felsőtestén legeltette, mert nem másban nyitott ajtót neki, csak egy szál törölközőben.

Gyors mozdulattal vágta be maga mögött az ajtót, majd egyből Jock szája után kapott.

- Uhh, de vehemens valaki...

- Még szép! - nyögte V a szájába két nyelvcsapás között. - Az enyém vagy, más nem láthat így!

- Pedig ezt a testet mutogatni kéne! - kacagott a csókba Jock.

Mondjuk, ezt meg is bánta hamar, mert babyje a fogaival reagálta le az előbbieket.

- Ezért büntetés jár! - próbálta fenyegetni, de kevés sikerrel.

Jocky vérző szájjal rángatta maga után a párját. Egy gondolat volt csak fejében: jól ellátni a baját. V viháncolva szedte utána a virgácsait. Tudta, ma igencsak el lesz látva a baja! Ami nem gond, hiszen erre várt napok óta!

- Most megtanulod, baby, ki a főnök! - tettette a haragot még mindig Jocky. - Fogsz még te könyörögni ma éjjel! Persze, ha hagyom... Nem elég, hogy később jöttél, még harapsz is...

- Upsz! Jimmyt hoztam magammal, a barátja is ebben a házban lakik... - magyarázkodott V, mintha félne.

Ó, pedig nem erről volt szó! Csak várta, hogy szerelme szorgos kezei által mikor lesz teljesen meztelen.

- Kit érdekel ez most? - rántotta maga elé Jock a még mindig kacagó fiút. - Csak mi vagyunk! Most véged! - egy hirtelen mozdulattal lökte az ágyra, majd ugrott is rá a félmeztelen fiú csípőjére. - Tanuld meg, hogy nem várathatsz meg, és nem beszélsz, ha nem kérdezlek!

Nem volt mérges, csak kurvára kívánta már a fiút! Azóta, hogy a szeme láttára a pulton áthajolt, miközben Jimmel váltott pár szót... És az sem segített ám a lüktető férfiasságán, ahogy táncolni látta őt! És ez a másik ok, ami miatt most mégiscsak zabos! Egyre jobban zavarja, hogy V más férfiaknak táncol! Igen! Féltékeny! Mégsem hozná szóba sosem, mert az ártana neki.

Oda lenne az imidzsem!

Így ezt a frusztrációját nem máshogy, csakis a szexen keresztül éli ki, főleg úgy, hogy még a babyje is élvezi. Így próbálja maga mellett tartani.

Az említett fiú mosolyogva feszengett alatta. Várta, vajon milyen játékot talált ki a másik a mára. Közben Jocky már lefejtette magáról a törölközőt, meredő farka szerelme hasának ütődött. V végigsimított a combján, célba véve párja áhított farkát. Ám amint hozzáért, Jocky a kezére is csapott...

- Még nem a tiéd, baby! - hajolt a szájára incselkedve, közben formás farát megemelte, ugyanis szüksége lesz a fiú övére.

Sebes nyelvcsapásokkal játszott a száján, de véletlenül sem csókolózni akart vele, csak a figyelmét terelte el. Sikerrel is járt, mert V csak azt vette már észre, mikor a csuklója az ágytámlánál össze volt kötve. Így esélye sem lesz megérinteni vagy akár simogatni az elé táruló kívánatos testet!

Ezután csak szó nélkül, izgatottan figyelte, mintha csak egy kívülálló lenne. Sejtése sem volt, mi lehet ma éjjel a párja terve. Ugyanis minden alkalommal sikerült őt meglepnie, és egyben az őrületbe is kergetnie. Még hozzá sem ért, a farka már eresztette is ki előnedvét, vagy ahogy Jocky mondaná: már meg is könnyeztette a kígyóját. Ezen mosolygott épp, amikor is párja morzsolni kezdte a heréjét. A hirtelen ingerek, a hideg ujjai, és maga a kéjes érzés... Ezek hatására sikkantott egy aprót...

Upsz! Ez lehet, nem kellett volna? Na, persze, hogy Jock is így gondolta. Úgy tervezte, betartja az ígéretét, és fantasztikus élvezetben részesíti szerelmét. Persze így is lesz, de vannak szabályok, amelyeket, ha a párja megszeg, biztos nem kegyelmez neki.

- Most nem ennek van itt az ideje, baby... - súgja újra az ajkaira, miközben továbbra is a heréjét kényezteti. - Amíg nem mondom, egy hangot sem akarok hallani...

V bólintott, hogy érti, és nem győzte várni, hogy kényeztesse Jock. A szájpecek nem tartozik a kedvencei közé...

- Akkor még egy újabb büntetés jön, amit csakis magadnak köszönhetsz! - ekkor jelent meg egy péniszgyűrű a kezében.

Szórakozottan forgatta az ujjai közt, szemét a párjáról le sem véve közben. Már az is élvezettel töltötte el, hogy a játékszer láttán a másik idegesen feszeng. Nem is csoda, hogy V nem szereti, mert ezzel a gyűrűvel az őrületbe tudja kergetni!

Jocky a gyűrűt az ajkai közé vette, majd a fiú farkára hajolva húzta azt fel a helyére, és ha már ott van... őrületes tempóban szopni kezdte szerelme farkát, lazán engedve torokra, közben a nyelve is körbe-körbejárta, és keze már az ánuszát vette célba.

Persze, arra gondoltok, milyen büntetés ez? Hiszen V vergődve élvezi! Így van, csak éppen a fiúnak meg sem szabad mukkanni, mert ha mégis... akkor van még játékszere, sőt ötlete is bőven a nyomozónak, amitől a párja biztosan ki is akad.

V utálja azt az érzést, hogy a farka majd szétrobban, mégsem érkezik a kielégülés! Most sincs ez másképp! Összeszorított szemmel, szinte csikorgó foggal csak tűri! Jocky eközben egyesével veti be szintén játékos, gyakorlott ujjait.

- Engem nézz, szépfiú! - parancsol rá, amikor kiengedte a már lüktető farkát a szájából. Hiszen imádja, ha szerelme nézi, amikor épp rajta játszik! Amint megérzi, hogy elég volt az előkészület, a fiú combjai közé mászik. Eddig még mindig nem csókolta meg, bár imádja azokat a játékos, finom ajkakat, nem gyengülhet el, mert ez a játék akkor biztos más irányba halad. Lassan helyezkedett el a formás fenék mögött, térdére félig felhúzva őt. Innentől már nem szándékozik a kínlódó farokkal játszani.

Egy terve van csak: megdugni végre szerelmét! Makkját izomgyűrűjéhez épp csak hozzádörgöli, nem sok kell már neki sem, egyből érzi. Simogatja V mellkasát, majd a combját, kiélvezi a látványt. Lassan nyomul előre a már levedző farka, bele is remeg a forróságba, ami fogadja. Majd eszét veszti, annyira élvezi, egy pillanatig pihen csak, mielőtt szerelmét szinte felnyársalja. Míg Jock száját egy mély, öblös nyögés hagyja el, V még mindig szó nélkül szenved. Egyvalami rimánkodik csak: az apró bogárszemek. Viszont egyelőre párját ez nem igazán hatja meg! Lassan, szinte már komótosan kezd el benne mozogni. Ringatja a csípőjét, egyre mélyebbre hatol szerelme prosztatáját keresve. Közben már őrülten vágyik az ajkaira, és a katarzisra!

Jocky nem szadista! Egyszerűen csak szeret a szerelmével játszadozni, főleg, hogy ő maga is élvezi! Ezért amikor érzi, hogy közel a vég, és látja, hogy szerelme szinte már el is alélt... egy hirtelen mozdulattal veszi le róla az összes játékszerét. Ahogy a kezeit is kiszabadította, egyből ülőhelyzetbe, az ölébe húzza, és rátapad a szeretett ajkakra. Eljött az ideje, hogy tépjék egymás ajkát, és egymás karjában forrjanak össze! Közben persze Jock csípője is újra kezdte a táncát.

- Most már add ki a hangod, baby! Hallani akarom a kéjes visításaid! -motyogja lihegve a követelőző ajkakra. - Visíts, asszony!

V-nek sem kellett kétszer mondani, ki is adta magából, amit eddig visszatartani kényszerült. A bőrük csattogása, kéjes hangok töltötték be a teret. A két fiú már a beteljesülésért epekedett. Nem is kellett nekik sok, pár éles, mély csattanás... Ajkaikról elröppent egy-egy öblös vagy éles sikkantás, majd elérték a kívánt hatást. Remegve bújtak össze, ragacsosan, ahogy voltak, dőltek el, és szinte azonnal el is aludtak.

*

Egy hét is eltelt már azóta az éjszaka óta, hogy Daniel útilaput kötve a lábára eliszkolt a bárból. Természetesen azóta több száz alkalommal megbánta, mert hiába ment oda újra. A szöszijét sosem találta a pultban. Persze ő nem tudhatta, hogy a fiú el van tiltva a munkától!

Ki és miért tiltotta el?

Nahát, ez lett az eredménye a három muskétás: Jimmy-Kevin-Victor beszélgetésének! Ugyanis Kevin csak így egyezett bele, hogy Romusnak nem említi meg a hallottakat. Teljesen véletlenül persze... Jimmy szabadságra lett küldve.

Daniel pár órát üldögélt ott csupán, és kétségbeesésében szépen felöntött a garatra. Szép, dögös fiú lévén persze minden alkalommal megtalálta egy-egy selyemfiú. Viszont hiába is simultak hozzá, simogatva néhány alkalommal akár a szerszámát is, az már nem reagált csakis a szöszije látványára, vagy akár a gondoltára. Amint a szemeit lehunyja, előtte is van a csodálatos bőre, a szája, és a kulcscsontja... Rég nem agyal már azon, miért történik ez vele, tudta, hogy beleszeretett Jimmybe! Ezért is szakított Ronieval, még ha csak szexre kellett is csak neki. Lehet hülyeség, de nem akarta a szöszijét megcsalni.

Mióta újra munkába állt, terepre nem engedték, így az irodában tépi a haját. Unalmas, monoton ez neki: jelentéseket írni vagy épp a hívásokat fogadni. Van, hogy ő főz a csapatnak vacsorát, vagy épp ebédet, ha azok kint vannak helyszínen.

Ma is így van, egyedül áll a konyhában, nyomában az újonccal, Sammel. Ahogy meglátta az igencsak dögös fiút, azonnal egyértelmű volt számára: ő is meleg. Viszont azt becsülte benne, hogy őt nem környékezte meg.

Maradjon is így, San, akármennyire is dögös pasi vagy! Ez a test nem másért izzik, remeg, csakis Jimmy miatt. De bár már ott tartanánk...

Szóval, ha nem lenne elég, hogy morcos tűzoltónk kényszerből vacsorát főz épp, ami neki egyáltalán nem tetszik, Szöulra leszakadt az ég. Két napja úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék! Azóta haza sem mentek, folyamatosan mentenek, persze ő még nem. Így Daniel még a bárba sem mehetett el, pedig hátha végre találkozhatna a szöszijével!

- Daniel! Daniel! - szaladt kiabálva a mélabús fiúhoz Sam. - Jött egy hívás: tűz ütött ki a kerületi művelődési házban! Nincsenek elegen, nekünk is készülnünk kell!

Daniel szeme egyből felcsillant a hír hallatán! Na, nem azért, mert tűz van! Csak mert végre terepre mehet, itt hagyva ezt a nyomasztó kaszárnyát! Gyorsan, mielőtt még itt is tűz ütne ki, elzárta az étel alatt a gázt, és indult is beöltözni.

- Gyerünk, Sam! Három perced van! Mikor érnek ide értünk? Vagy nekünk kell a helyszínre mennünk? - hadarta, és közben már a szolgálati ruháját rángatta magára.

Felemelő érzés töltötte el, és mintha újra életre kelt volna!

- Nekünk kell menni...

- Ne izgulj! Maradj mindig szorosan mellettem, és ha azt látod, hogy hülyeséget készülök csinálni, ne állíts meg, és ne is kövess engem!

Sam hallott már róla pár dolgot. Azt is tudja jól, most miért lett irodai beosztott, de mégis bízott benne. Így már teljes harci díszben, szó nélkül követte.

Daniel vezetett. De ki más vezetett volna? Testét, vérét már az adrenalin hajtotta. Nem volt egyszerű eljutni a művelődési házig, mert az utcát szinte mindenhol elöntötte a víz. Már az épület előtt álltak, keresve a kapitányt, és várva az eligazítást. Az eső egyfolytában ömlött, szlalomozva haladtak a csatornából menekülő patkányok között. Daniel bár utálta őket, most mégsem foglalkozott velük, próbálta figyelmen kívül hagyni őket.

- Daniel! - kiáltott a kapitány, amint meglátta, ki jött erősítésnek.

- Kurvára örülök neked! Elektromos tűz ütött ki, a tűzzáró ajtók le is zártak mindent. Nem tudni, hogy van-e még valaki bent. Nektek kéne ellenőrizni, mi már eloltottuk a tüzet! Tiétek a felső emelet!

Daniel bólintott, és egy intéssel jelezve Sam felé már a bejárat felé sietett. Kétszintes az épület, most is, mint mindig, a lépcsőházon keresztül közelítik meg. Már a lépcsőházban hallják a többiek kiabálását, ahogy a túlélőket szólítják. A tűzzáró ajtó mágnese igencsak erős, így ketten kellettek hozzá, hogy kinyissák, és a dolgukat végezni tudják. Az emeleti folyosó két irányba vezet, így szétváltak, és más-más irányba indultak meg.

- Itt a tűzoltóság! Van itt valaki? - újra a számára kedvenc mondatát szajkózta, miközben haladt előre a bennrekedteket keresve.

Jó ideje menetelt már előre a gomolygó füstben, szerencsére eddig nem talált még senkit sem. Épp arra gondolt, vissza is fordulhatna lassan.

- Daniel, találtam valakit a mosdóban! - kiáltotta a rádióba Sam.

- Milyen állapotban van?

- Nincs égés, kicsit kába a füsttől! Viszont egy nevet kiabál egyfolytában. Valaki van még bent a táncteremben...

- Indulok Sam, te vidd ki azonnal, és adjál neki oxigént!

- Már adtam! - vágta rá az újonc. - A másik fiút Jimmynek hívják!

Daniel először azt hitte, rosszul hall...

- Mit mondtál? Hogy hívják?

- Park Jimmy!!