A szép, szőke fiú, sértettnek érezte magát. Nem értette, mit vétett, amiért ilyen hangnemben beszélt vele a szomorú szempár tulajdonosa, akinek már a nevét is tudja ugyan, mégsem nevezi a nevén, szándékosan.

Köszönés nélkül ott hagyta őket a kapuban, majd puffogva a szobájába rohant. Bekapcsolta kedvenc bandája legkeményebb dalát, ami őt megnyugtatja, de igencsak ki szokta csinálni vele imádott nagyiját. Most nem is a fülesen hallgatta, ahhoz túl ideges volt és csalódott. Ezért is kapcsolta be ez alkalommal a hangszórót. Fel s alá mászkált magában keresve a hibát.

Miért gondoltam, hogy ő más, mint a többi? Hogy is kellhetnék neki pont én? Egyáltalán miért akadtam ennyire ki?

A válaszokat nem tudta, és a reakcióját még maga sem értette. Mi, és miért megy benne végbe?

Nem tudhatja, hogy ez nem más, mint a szerelem előszele.

A zene ordított, miközben kétségbeesése egy pillanatra sem csillapodott. Pedig ideje lenne, kicsit megnyugodnia, mert hamarosan indulnia kéne dolgozni, és ha ilyen hangulatban megy be... Kellemetlen percei lesznek pár embernek!

Amikor ez tudatosult benne, megjelent ajtajában a nagyija mérges feje.

Vajon mióta állhat ott? – ezen morfondírozott már kissé nyugodtabban.

Az idős asszony épp csak bedugta a fejét. Persze nem mintha félne, hogy unokája mérgében hozzávág valamit! Csak éppen tudta jól, a fiúnak így sikerül megnyugodnia.

–  Jim, drágám, szerintem halkabban is élvezhető Seonghwa szexi hangja!

Amint Jimmy , Margo nagyi fáradt, mégis mosolygós arcára nézett, majd meghallotta, amit mondott neki, abban a pillanatban – mint már oly sokszor – csakis hálát, nem haragot érzett. A zenét azonnal leállította, majd az asszonyhoz lépve a már kitárt karjaiba bújt.

– Tudom, kicsikém, mi bánt, de kérlek, ne haragudj rá! – próbálta nyugtatni, bár ki tudja, mekkora sikerrel. - Elmesélek valamit, hallgass meg, légy szíves!

Jimmy próbált nem elfordulni tőle, hiszen mérges lett, amiért az asszony a bánatos szeműt védte. Mégis maradt a biztonságos karok között, mert fúrta az oldalát a kíváncsiság. Leültette hát ágyára a nagyiját, ő maga is leült vele szemben, majd várt, és reménykedett, hátha megenyhül a lelke és a szíve. Így van, erre vágyott akkor már! Magyarázatra, hogy jól érezte a kettőjük közötti vibrálást! Mint ahogy azt is, hogy Daniel nem olyan, mint az exe!

A szomorú szemű fiú más!

*

– Figyelj csak, Craig! Tudom, hogy te szervezed a klubban a különleges partikat. Nekem csakis egy fiúra fáj a fogam! Esetleg őt is... – óvatosan kérdezte a karjaiban fekvőt Jackson, miközben a vállát cirógatva próbált kedveskedni, ami valljuk be, igencsak szemét lépés, mivel nemrég még alatta nyögött.

– Kire gondolsz Jackson? Én már nem is vagyok elég neked? – játszotta a klub kevésbé kedvelt táncosa a sértődöttet.

Készült kikelni az ágyból mellőle, ahol pár perccel korábban egy rövid menetet zavartak le.

–  Craig! – szólt rá az említett mérgesen. – Első perctől kezdve tudod, hogy ebből nem lesz több szexen kívül! Igen! Jól szopsz, dugni is szeretlek téged, de csakis ennyi! Nem akarok tőled többet!

– Oké! Kit akarsz partiba vágni? – vágott szavába a másik annak ellenére, hogy szavai a szívét szúrták.

Nem akarta az ócsárlását sem tovább hallgatni! Már ülő helyzetben figyelte Jackson karizmatikus arcát, izmos vállát, ami számára a mindent jelenti, csak eddig nem volt bátorsága beismerni neki.

– Victort? Neki van pasija, és az foggal-körömmel védi! – mondta ki az első nevet, ami eszébe ötlött hirtelen.

– C'cc! Nekem túl impulzív, és nem is az esetem! Mást akarok visszaszerezni! Emlékeztetném rá, hogy mellettem a helye!

– Vissza... szerezni!? – hebegett az infót hallva Craig. – Szerelmes vagy valakibe?

– Igen! Már egy ideje, csak hülyeséget csináltam, és azóta szóba sem áll velem.

Jackson finoman fogalmazott! Más feljelentette volna, ha azt teszi vele, mint amit ő...

–  Ki az? Ismerem? De ma nem is megyek dolgozni!

– Persze, hogy ismered! Ezért is kezdtem ki veled! – na, ezzel még meg is forgatta azt a bizonyos kést a fiú amúgy is vérző szívében. - Park Jimmyt akarom újra, és az sem érdekel, hogyan!

Craig mindig utálta, és kerülte is Jimmyt, vagy talán csak riválist látott benne; mégsem akart rosszat neki. Főleg, hogy a főnöke, Romus egyik kedvence a fiú. De ez a kérés... Azt sem mondta Craig, hogy segít, de azt sem, hogy nem.

Ami talán Jimmy-re nézve még jó is lehet!

Vajon szerencse, hogy Craig szerelmes Jacksonba, vagy talán az ellenkezője?

*

Jimmy estére már megnyugodott, és ez Hea Jung asszonynak is köszönhető. Jobb kedvvel indult el a dolgozni.

Ma éjjel Silver (ezüst) nap van a klubban, aminek a szöszi örül is, mert szerinte az ezüst rajta igen jól mutat. Mivel még nincs saját autója, ezért busszal jár munkába, így bőven van ideje a gondolkodni az életén, és úgy általában mindenen. Ilyenkor kizárja a külvilágot, az őt leső embereket. Van, hogy csak bámészkodik, az ablakon nézi a járókelőket, vagy spontán valamit számolni kezd. Ha ez sem kapcsolja ki, akkor nekifog a telefonján bejegyzéseket olvasni. Általában az le is köti, így a célját hamar el is éri.

Most viszont van min agyalnia! Victor, és a klubban folyó dolgok, amelyekről nem régóta tud, és igazság szerint azt kívánta, bár ne is tudna róla! Ezért is akar beszélni Kevinnel, és ezt meg is említi még ma Victornak, hadd avassa be a főnököt.

A másik agyalni való dolog, amit Daniel húgáról megtudott. Megértette egyből azokat a gyönyörű, mégis rimánkodó szemeket. Mint ahogy azt is, hogy miért viselkedett ma furcsán a fiú.

Bár tudnék valahogy segíteni neki!

Talán ezer gondolat fordult meg egyszerre kialvatlan, kusza fejében, ami tovább is tartott volna, ha nem kezd el a telefonja élesen visítani. Az unott arcok, a nyúzott, fáradt utasok a buszon mérgesen méregették a fiút. Jimmy gyorsan nyúlt a készülék után, hiszen nem akart mára több kellemetlen pillanatot.

-Jim!? Merre vagy? – hallotta meg egyből a vonal végén V-t, aki meg sem várta, hogy Jimmy beleszóljon.

–  Úton! – válaszolt unott hangon.

–  Hm... Megint rossz kedved van? Ha minden igaz, a buszod után hajtok. Szállj le a parknál, beszélnünk kell!

–  Rendben! – és bontotta is a vonalat.

Jimmy okkal rázta le gyorsan, mert nagyon utálta, amikor kizökkentették.

Victor már a parknál várta. Jimmy épp, hogy beszállt az autóba, újra visítani kezdett a telefonja.

–  Bocsi, V, ezt fel kell vennem! Haver!

– Ne Haverozz nekem! Mostanában nagyon ignorálsz engem! – támadta le egyből a fiút barátja, Kevin.

–  Dehogyis, csak sok a... – próbálta menteni a menthetőt Jimmy.

–  Mindegy! Azért hívtalak, mert lehet, elkap ma Romus.

–  Micsoda! – akadt ki a szöszi jogosan. – Miért, Kevin?

–  Nem panaszkodtam, csak látta rajtam, hogy valami bánt, és tudod, milyen ő: nem szereti, ha szomorúnak lát. Addig faggatott... és hidd el, bevetett mindenféle kínzási módszert...

–  Erre nem vagyok kíváncsi! – szakította félbe Jimmy, gondolatban már így is látta, ahogy Romus és Kevin csókolózik.

Sápadt arcán V csak nevetett, de nem szólt, mert a szöszi még mindig a fülén tartotta a készüléket.

–  Nem is mesélném el neked, hogy ma is lezavartunk három menetet... – szívta tovább a vérét a szöszinek...

–  Kevin! Úton vagyok a munkába, és nem akarok hányni!

–  Oké, barátom! Csak szólni akartam! Jó munkát!

–  Köszi!

A készüléket annak a reményében rakta zsebre, hogy ma már senki sem keresi. Utált beszélni és telefonálni.

Remek! Most még Romus miatt is idegeskedhetek! Bassza meg! – puffogott magában Jimmy. Nem mintha félne, vagy attól tartana, hogy szemétkedni fog vele Romus. Csak utál hazudni!

–  Gond van, Jim?

– Képzeld el, hogy van! – förmedt rá a sofőrre, azonban vissza is fogta magát, amint leesett neki, hogy ez akár még jól is jöhet. - A titkod miatt van gondom!

–  Elmondtad valakinek?

– Nem! De Kevin látja rajtam, hogy valami baj van. És ő addig mesterkedik, amíg ki nem szedi belőlem.

– De ő Romus párja, nem!? – kérdezett vissza Victor igencsak feszülten. – Megbízol benne...?

–  Csak benne bízom! Na, meg a nagyimban!

*

Jimmy és Victor az út hátralevő részében csendben meredtek előre. V arra gondolt, miért is ne avathatná be a szöszi a barátját? Végül akár még jól is jöhet egyszer! Egy dolog miatt nem válaszolt azonnal neki, és ez a Jocky. Félt, hogy mérges lesz rá, hiszen már az sem igazán tetszett neki, hogy Jimmyt beavatta. Nem akarja elveszíteni, hiszen szerelmes belé!

Majd kiengesztelem! – gondolta, és a választ a szöszi kérésére már tudta.

A hátsó bejáratnál V végig nézte, amint Jimmy mindenkivel kedvesen vált pár szót, majd kezet fog. Talán féltékeny is volt, amiért a szeretet így körbeveszi a fiút, akinek maga a lénye olyan, amibe mindenki egyből beleszeret, vagy egyszerűen csak közel akar lenni hozzá, a barátja akar lenni. Ezt ő maga, hogy nem veszi észre? Miért ennyire kishitű? Őt magát kevesen kedvelik, és épp ezért általában még az üdvözlésekből is kimarad. Ezért is akar az első perctől kezdve jóban lenni Jimmynél.

Még mindig szótlanul követte az öltözőig az alkalomra várva, hogy újra beszéljenek. Persze Jimmy a szótlanságát nem értette. A mindig harsány fiú most miért lett csendes hirtelen?

–  Jim! – szólította meg V, amikor az öltözőben már kettesben maradtak. – Beszélhetsz róla a barátodnak! Vagy ha gondolod, én is elmondhatom neki. –vetette fel, bár nem is reménykedett.

– Rendben! Nem is rossz ötlet, hogy megismerd! – válaszolt neki a fiú mosolyogva. - Valami azt súgja, ti ketten jó barátok lesztek!

V örült a válasznak, olyannyira, hogy táncolni is kezdett. Bár az a tánc inkább tűnt ökörködésnek.

– Hát, V, már mindent értek! – kacagott Jimmy. - Ha így táncolsz kint is, nem sokat kereshetsz!

–  Ez csak neked szól, Jim! – búgta az arcába, közben már közvetlen előtte tekergette, rázta magát.

– Akkor igazán kiváltságosnak érzem magam! – kacagott Jimmy, és jókedve is lett, ezzel elfelejtett egyelőre mindent, és ezért igazán hálás is volt V­-nek. – De inkább segíts a tánc helyett!

V előszőr nem is értette, miben segíthetne, de amint a kezébe nyomta az ezüst sprayt, egyből leesett neki. Míg a szöszi csak a hajára kért, addig ő maga befújatta az egész testét.

– Nem tudom, hogy mondtam-e már neked, de te egy különleges ember vagy, Jimmy! – szólt hozzá komolyan, ami magát az említettet is meglepte. Hiszen eddig nem nagyon fordult elő, hogy a nevén szólította V becézgetés helyett. - Örülök, hogy a barátod lehetek!

Jimmy kereste a szavakat. Erre mit válaszoljon neki? De mintha az agya lefagyott volna, életében először nem jutott eszébe semmi. Mereven állt és Victort nézte, aki az ezüstöt túltolta cseppet, és akár még az ezüst utazónak is elmenne. Hogy vehetné így komolyan?

–  Én is örülök, te lökött! – kacagott rajta. - De mosd le magad, mert ha Jocky így meglát...

– De jó kedvetek van! – csatlakozott hozzájuk, ezzel megzavarva őket a főnökük, Romus. –  Jimmy, van rám is pár perced?

–  Persze, főnök!  – válaszolt a szöszi, még mindig mosollyal az arcán.

Ha nem tudná, mit akar tőle, vagy nem a barátja pasija lenne, biztosan meglepetésként érné, vajon mit akarhat tőle a főnöke.

– Bent találkozunk, Jim!  – szólt még a menet közben emberibb szint magára öltő V. – Jocky már biztos vár. – kacsintott, és indult is.

Victor régen érezte magát ennyire vidámnak! Szerelmes volt, és már az is biztos, hogy a szöszi a barátja! Nem is tudta, melyiknek örül jobban! Csak azt érezte, a szíve az örömtől majd szétrobban.

Amint kiért, a radarja nem máshova vezette, csakis a párja ölébe.

Na, és vajon hol van az a bizonyos radar? Döntsd el te!

Alig leheltek egymás ajkára egy apró csókot... egyből lerohanta Tim, a harsány fazon:

–  V! Nem dolgozik ma a szöszim?

–  De igen, mindjárt jön, csak a főnökkel beszél. – vágta rá V, majd egyből eszébe is jutott, hogy ő eddig hiába is akarta összeboronálni Timet és Jimmyt.

Már nem igazán tetszett neki a dolog.

Mellé nem egy ilyen férfi való! Tim mellé Jim túl jó!

– Figyelj, baby! – mutatott Jocky a mellette ülő mélabús fiúra. - Ő egy régi haverom, Daniel!

Miután bemutatta őket egymásnak, nem foglalkozott már senkivel, csakis a párjával.

–  Emlékszel még, mit ígértél nekem, baby? – súgta V a nyakára, miközben lágyan végig is nyalta. 

Jockynak igencsak jólesett, de sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre.

– Nem kéne dolgoznod, baby!? – kérdezte zavartan, mielőtt még teljesen elkezdne altájon merevedni.

–  De! Csak megvárom...

Amint belekezdett, barátja épp a pult mögé lépett.

–  Jim! – járt keze-lába, amint barátját újra meglátta.

Basszus, azon a néven szólítottam, amit mások előtt nem szeret!

– Bocsi! Teljesen kiment a fejemből! – áthajolt a pulton újdonsült barátjához, és bocsánatot kért egyből.

– Most még elnézem neked, V! Irány te is dolgozni! Különben itt dug meg a pulton JK! Ezzel arra célzott, hogy az említett a szemeivel majd felfalta...

Victor mosollyal az arcán bólintott, szerelmének adott egy csókot, és pillanatokon belül már csak hűlt helye volt.

Jimmy nem is nézett körül, azt sem figyelte, ki ül a pult körül. Csak a számára igencsak idegesítő Tim volt az, aki Jockyn kívül feltűnt. Lökte neki a sódert újra, nem vette észre, hogy a szöszit egyáltalán nem érdekli. Ő úgy érezte, hogy valaki nézi. Oké, ez nem új dolog, mégis érezte, ahogy a bőre egyre forróbb.

–  Minie! – hajolt hozzá közelebb Tim.

–  Ne hívj így! Van rendes nevem! – hurrogta le nem túl kedvesen.

Ezzel el is feledtette vele a kíváncsi szemeket, amelyeket még akkor is magán érzett.

–  Kérsz valamit?

–  Igazság szerint... kérnék... – húzta tovább az időt, és vele Jimmy agyát is Tim.

–  Ne kímélj! – tudta, mindjárt kiköp a bájgúnár valami oltári hülyeséget.

–  A telefonszámod!

– Azt nem adom meg akárkinek! – vágta is rá egyből, miközben már citromot szeletelt. Hiszen akármennyire is helyesnek tartotta a fiút, a szemtelenkedése nem tetszett. Túl rámenős, túl erőszakos.

Ebből nem kérek!

–  Te is citromba haraptál, mint Jocky haverja? – vágta oda nem is kedvesen Tim.

Jimmy nem tudta, kire gondol, vagy hogy miről is van szó egyáltalán, ezért kérdőn nézett Jockyra, majd rá. Arcán látszódhatott az értetlenség, mert Tim jobbra kezdett integetni a fejével.

Úristen, Daniel! – gondolta magában, vagy talán hangosan mondta ki? Ezt érezte! Ezért égett, libabőrözött a teste!

A szomorú szemekkel újra egymásba kapcsolódtak.

Ő látta a fiún, ahogy az tátott szájjal őt nézi.

Talán tényleg tetszhetek neki?

Akkor ezt még nem tudhatta. Viszont itt az alkalom, hogy megbeszéljék végre a dolgokat!

Köszönöm szépen , hogy olvasod. A kommenteket még mindig szeretem olvasni...😊

Mamzi ❤