Háton fekve a plafont bámulta, fülében üvöltött kedvenc bandája ismerős dallama, gondolta Jim: így ihletet adnak neki.

Miután hazaért, még a nagyijával sem beszélgetett, annyira lefoglalta és bosszantotta az, amit megtudott, és volt is min agyalnia, hiszen erről gondoskodott V haverja. De a legrosszabb még mindig az az egészben, hogy a barátját nem avathatja be, főleg úgy, hogy ma is nála volt a pasija, Romus...

Ezért elég szarul érezte magát, és inkább jóval hamarabb eljött tőle, mint ahogy eredetileg tervezte. Azonban Kevin sem hülye, és egyből észrevette, hogy barátjával valami nem stimmel, mégsem tette szóvá.

– Majd beszélünk róla! – ezzel engedte el.

Mégis hogyan hazudhatna neki, amikor Kevin nagyon is jól ismeri? Így lelkiismeretfurdalás, harag és a kíváncsiság érzése kerítette hatalmába Jimet. De ő egyedül mit is tudna tenni? Amíg az esze azt mondta, hogy beszéljen Romussal, mert övé a hely, és igazán komoly, megfontolt embernek tartja; a szíve azt súgta: hallgasson Victorra, és várjon vele. Mégis mi a jó döntés? Mit kéne tennie? Végül úgy döntött, egyelőre nem tesz semmit, de nyitva tartja a szemét!

Merengését a nappali felől beszűrődő hangfoszlányok zavarták meg. Nem igazán szándékozott foglalkozni vele, arra gondolt, a nagyija valamelyik barátnője jött.

Biztos van valami új pletyka, vagy egyszerűen csak átjött egy teára. – erre gondolt a fiú, még mosolygott is rajta, mert néha, mint egy bandavezér, úgy viselkedett a nagyija.

– Minie!

Amint meghallotta, hogy az asszony hívja, egyből tudta, hogy valami különleges személy jött látogatóba. Miért volt ez annyira egyértelmű számára? Csakis azért, mert Minie-nek szólította. Hiába is a tudat, mégsem öltözött át, gondolta, jó az a sort-laza póló kombó. Mondjuk, egy pillanatra még az is eszébe jutott, hogy a hajára lakkot tesz, és az arcára is valami alapsminket... Igen! Viszont csak egy hirtelen ötlet volt tőle, de megvalósítani már nem volt semmi kedve.

Ezt a döntését mikor bánta meg?

Abban a pillanatban, amikor a nappaliba lépett, és meglátta újra a segítségért rimánkodó szemeket...

*

Daniel az anyja iránti haragja miatt kibaszni készült az ismeretlen unokával! Úgy döntött, akárhogy is néz ki, lehet akár überszexi, ő akkor is bunkózni fog vele, nehogy már az anyja nyerjen ellene...

A kertet és a csodaszép cseresznyefát nézte, közben magát a beszélgetésből teljesen kirekesztve, míg a két asszony jókedvűen beszélgetett mindenféléről. Azonban elhangzott egy szó, ami megütötte a fülét, és akkor már tudta, hogy nem fogja betartani a tervét! Az az egy szó az anyja szájából hangzott el:

– Az unokája segített, ott volt velem!

Az unokája? – Daniel azonnal odakapta a fejét, és reménykedett benne, hogy a szép szőke fiú az a személy.

Izgatott lett! Úgy érezte, hogy szíve a torkában ver, amit maga sem értett, mert eddig csak a munkája hozta ki belőle ezt az érzelmet. Mégsem gondolkodott azon, mi lehet ez, jobban mondva ideje sem volt agyalni, mert amint feléjük fordult, meglátta a számára legszebb, legtökéletesebb fiút! Szemeik újra, mint ezer tesla erősségű mágnesek kapcsolódtak össze, mindent elfeledve...

– Jimi, emlékszel még Estherre? Jimi!!

Ki tudja, hányszor szólította Jimmyt a nagyija, de ő annyira el volt foglalva azokkal a bizonyos szemekkel, hogy egyből nem is hallotta. Daniel sem zavartatta magát, tovább fürkészte a gyönyörű, csillogó szempárt, és igencsak kellemetlenül, sőt indulatosnak érezte magát, amikor az hirtelen megszakította kettejük játékát.

Bár a szöszi elfordult a nagyija felé, ő mégsem tudta levenni róla a tekintetét. Áhítattal pásztázta kiéhezett szeme a világos, bársonyos bőrét, formás combját, a shortot, ami azon feszült, és amit azonnal le is tépett volna róla! Majd a póló alól kilátszó kulcscsontját nézte, amit ugyanolyan élvezettel nyalna végig, hogy utána kéjesen harapdálja...

Annyira elkalandozott a szöszi testének gondolatbeli nyálazásában, hogy fel sem tűnt neki egy ismételten furcsa, de fontos tény. Ugyanis vele még nem fordult elő, hogy valakit a szájával kényeztessen! Eddig legalábbis nem, de ha egyszer összejönnének ők ketten...

– Daniel! – nem tudni, hányszor szólította az anyja, de Daniel igencsak el volt foglalva a bársonyos bőrrel.

Végül az asszony erőszakhoz folyamodott, és Daniel vállára csapott.

– Menj, segíts Jimnek a teával!

A fiú sziszegett, valamit még motyogott is magában, hiszen nagyon pipa volt az anyjára. Na, nem azért, mert vállon verte, vagy mert a szöszi után küldte. Nem! Inkább azért, mert kizökkentette...

Ezt Jim mintha észre is vette volna, mert olyan kecsesen fordult sarkon, hogy az egyből ki is verte a fiúnál a biztosítékot.

Mi ez, ha nem flörtölés?

A két fiú annyira el volt foglalva egymással, hogy még azt sem vették észre, ahogy a két asszony figyeli őket!

Esther és Hea Jung nagyi önelégülten kacsintottak össze, gondolván: ők megtették a kezdő lépést, innentől a fiúknak már nincs rájuk szükségük. Persze azt ők sem láthatták előre, mi velük a teremtő terve...

*

– VV, miért mondtad el Jimnek? Ennyire megbízol benne? – korholta Jocky a pasiját.

Mindezt viccesen tette, mert bár nem igazán ismerte, valamiért ő is bízott a fiúban. Mondjuk, ezt nem szándékozott a párjának egyelőre az orrára kötni, úgy gondolta, inkább jól megbünteti...

JK lakásának nappalijában a kanapén heverésztek, és bár még csak pár hónapja vannak együtt, ők néhányszor már szeretkeztek. Nem szerelem volt az övék első látásra, sőt mivel JK nyomozó, és a munkája miatt ment a klubba, először csak felhasználta a fiút. Nem azért, mert prostinak vagy könnyen kaphatónak látta, csakis azért, mert Jim nem igazán állt vele szóba. Őt ahogy meglátta, tudta, hogy pillanatok alatt szerelembe tudna vele esni, de végül a sok visszautasítás miatt sikerült a fejéből kivernie.

V viszont azonnal szerelmes lett belé, és ezt véka alá sem rejtette, így maradt ő, először csak alibinek, később pedig már jóval többnek...

– Én megbízom benne! És azt sem akarom, hogy valami történjen vele! Oké, meg kellett volna beszélnem veled, de spontán jött!

V feje JK mellkasán pihent, onnan nézett bociszemekkel a párjára, mintha valami megbocsáthatatlant tett volna.

– Nem haragszom, V, de ezért büntetés jár! – amint ezt kimondta, ragyogni kezdett a fiú arca, nagyon is jól tudta, mit jelent az, ha büntetéssel fenyegeti a párja.

– Milyen büntire gondolsz? Mivel szeretnél játszani? – vigyorgott kéjesen.

Azonban ahogy az órára pillantott, az a vigyor le is lohadt hirtelen.

– Mennem kell dolgozni, és előtte még haza is kell mennem!

– Nyugi, baby! Erre lesz időd! – simított a szájára. – Ki kell elégítened, mert ahogy rajtam feküdtél, a kisebbik énem felébredt!

Csípőjét felemelve mutatta meg, mennyire megduzzadt pénisze párja súlya alatt, majd hóna alá nyúlva felhúzta magához, és a szájára tapadt. Nem finomkodtak egymással, mint valami hősszerelmesek, mondjuk, nem is nagyon szoktak. Mindig a kielégülés volt az, amin serényen dolgoztak.

– A büntetésed az, – szólalt meg lihegve végre JK, amint el tudott szakadni a követelőző ajkaktól – hogy te nem mehetsz el!

Amint kimondta, párját máris a vállánál fogva az ágyékához tolta. V bár elsőre is értette, mi a dolga, valamiért abban reménykedett, hogy JK csak viccel, vagy szivatja... Mondjuk, szívatni akarja, csak éppen ő másképp gondolta. Szóvá tenni, vagy akár reménykedni sem volt ideje, mert arra eszmélt fel, hogy párja farka farkasszemet néz vele. Hogy mikor szabadította ki, vagy egyáltalán, hogy mert ő észre sem vette! Bár ez akkor már nem is számított, csak kényeztetni kezdte!

Mint már említettem, nem szokásuk a finomkodás, és ez most is így lett. Az a bizonyos fallosz máris V torkán lüktetett. Pár perccel és egy egyoldalú orgazmussal később, V még mindig a saját kielégüléséért ügyködött, de hiába, mert igencsak makacs volt ebben is a párja.

– Mondanám, baby, hogy a klubban viszonzom, de az ártana az imidzsemnek.

– Baszd meg az imidzsed! – motyogta V csalódott hangon szerelmének.

Jocky jóízűen nevetett, hiszen ismerte a párját, és a vérmérsékletét, és közben a konyha felé sietett.

– De ha nálam alszol... – Victor hiába is várta, hogy befejezze a mondatot, mert megcsörrent a telefon.

– Baby! Mennem kell! – rohangált JK fel-alá a lakásban. – Később találkozunk a klubban!

Se puszi, se pá, és már csukódott is az ajtó JK után.

Míg a liftet várta, egyből a barátját hívta.

– Daniel! Találtak valamit, lehet a húgod...

– .....

– Most megyek a kapitányságra!

– .....

– Te ne gyere, felesleges! Este tudunk találkozni?

– .....

– Gyere le a klubba!

– .....

– Tíz körül már ott vagyok!

*

Jim minden porcikája bizsergett azóta, mióta érezte, hogy a szomorú szemű fiú – akit, mint kiderült Danielnek hívnak – őt nézte. És ez nem rossz érzéssel töltötte el, ellenkezőleg! Amíg a konyhába ment, a nyomában vele, végig magán érezte a fürkésző szemeket. Amíg a teát csinálta, sem igazán jöttek szavak egyikük szájára sem, pedig Jim általában könnyen talál témát, és haverkodik, most azonban nem megy neki, mintha attól félne, elronthat valamit. A kis butus! Pedig, ha tudná, hogy Daniel képzeletben már minimum tízféle módon tette őt magáévá...

Mégis miért gondol ilyeneket magáról ez a buta fiú? Csakis azért, mert egyáltalán nem elégedett magával, nagyon kishitű. Utálja, hogy meleg, és emiatt a családja is elfordult tőle, mint azt is, hogy a legtöbb pasi csak egy-egy numerát lát benne. Persze az utóbbi nem teljesen igaz.... Beszélhet neki bárki, makacs a természete, és ezért sem hisz a szerelemben.

Daniel pedig a szájával kényezteti a szép szöszit... épp csak képzeletben... Ölbe tett kézzel, a pultnak dőlve figyeli őt, és amit lát, igencsak tetszik neki. Az is, ahogy a teát készíti, mellé persze dukál pár finom süti, ezért ebben már segített Daniel is tálcára tenni. Egyszerre mozdulnak a tálca után, és amint az ujjaik összeérnek, a kellemes érzéstől mind a két fiú libabőrös lett.

Mi a franc ez? – ugyanaz a kérdés ötlött fel a két csinos fejben.

Bár a Danielében jóval cifrább módon...

– Bocsi! – törte meg a csendet Jim, közben elfordult, és a tálcával a kezében a nappaliba ment.

Lehet, választ várt, de hiába, mert Daniel nem méltatta válaszra. Tőle nem is furcsa, hogy szótlan, de az, hogy valakit ennyire kíván, és magának akar, az viszont már az!

A két, bátran mondhatom, hogy megkukult fiú, az elkövetkező percekben sem szólalt meg, csak maguk elé meredve hallgatták az idősebbeket. Daniel az érzéseit próbálta tisztázni magában, amíg a szöszi is próbált rendet tenni az agyában.

– Meg sem köszöntem neked, Jim, hogy segítettél a kórházban! Annyira elveszettnek éreztem magam... – fordult az említetthez Esther, így próbálta a kínos némaságból a fiút felrázni.

– Szóra sem érdemes, Esther néni! Nem várok érte köszönetet! – feszengett Jim, magát sem értve, hogy miért.

Esküszöm még a hangja is szép! – gondolta Daniel, mégsem volt hajlandó megszólalni.

Talán csakis azért, mert nem akarta nyerni hagyni az imádott anyját.

– Daniel, hallom holnap már mehetsz vissza dolgozni! – próbált beszélgetni vele Margó nagyi is.

A fiú válaszolni készült, mert nem bunkó, és az idősebbeket tisztelni kell, de megszólalt a telefon a zsebében.

Amint meglátta a kijelzőn cimborája nevét, felpattant.

– Elnézést! – majd a kert felé indult, és máris kezdte vele a beszélgetést.

– ..........

– Hol találták meg? Mondd, hogy életben van!

– .........

– Indulok én is oda!

– .......

– Miért este? Most indulok, csak anyámat hazadobom!

– ............

– Oké, ha addig nem, akkor a klubban találkozunk!

Bontotta a vonalat, majd a nappaliba szaladt. Izgatott volt, hiszen hónapok óta ez az első nyom a húgáról!

– Anya! Haza kell mennünk, mert utána fontos dolgom van! Most hívott JK...

Esther a név hallatán tudta miről van szó, remegni kezdett, amit a két vendéglátó is egyből észrevett. Jim ugrott mellé, mert ahogy hirtelen felállt megszédült tőle.

– Óvatosan! Ennyire azért csak nem sürgős, hogy elájuljon, Esther néni!

– De sürgős! – vágott vissza Daniel kemény hangon neki.

Jim-nek rosszul esett a hangnem, olyannyira, hogy bele is remegett. A továbbiakban már nem szólt hozzájuk, csak a kapuhoz kísérte őket, majd ahogy kiléptek, sarkon fordult, és köszönés nélkül a szobájába ment. Rosszul érezte magát, amit maga sem értett.

Így meg sem hallotta, ahogy Daniel a bocsánatáért esedezett.

Mit képzeltem? Ez a fickó is csak egy numerát lát bennem!

Szemét marták a kikívánkozó, keserű könnyek, de makacs fiú lévén, tenyerével letörölte őket, mielőtt még patakzani kezdenének. Rég érezte magát ennyire rosszul! Mintha a szívét tépték volna ki, pedig nem is történt köztük semmi! Mégis akkor mi ez!? Mi a gond? Miért fáj most neki?

Egyszerű! Jim életében először elkezdett reménykedni!

Már csak azt remélte, nem kell többet találkoznia a mogorva fiúval.

*

Daniel a pultnál ült le. Jóval hamarabb érkezett, és alig bírta magát visszafogni, hogy idő előtt ne rúgjon be. Bár a kísértés kurva nagy volt, mégis ma két okból sem volt tanácsos! Először is kíváncsi, mit talált a barátja a húgával kapcsolatban, másodszor pedig, holnap újra munkába állhat. De valamiért még nagyobb volt benne az alkohol, és a vele járó delírium utáni vágy. Eszébe jutott a fiú, akit sikerült megbántatnia.

– Ne haragudj! – de hiába is mondta neki a kapuban, mert azt már Jim nem hallotta.

Hogy és mikor láthatja őt újra, hogy bocsánatot kérjen?

Megvan! Anyámat ráveszem, hogy hétvégén menjünk el! Látnom kell újra! Bocsánatot kell kérnem tőle és a nagyijától, amiért úgy viselkedtem! Persze, ha még beengednek engem!

A harmadik ital után, vagy talán több is volt már, amikor Jocky megállt mellette. Amint ráemelte az arcát, egyből látta rajta, hogy nincs semmi jó híre, ezért intett a pultosnak, hogy töltse újra a poharát.

– Ne haragudj, haver! Már bánom, hogy szóltam, előbb nekem kellett volna utánanéznem!

– Nem Rubie az, ugye? – kérdezte lemondóan Daniel, és már azt sem tudta, mi miatt volt ennyire letörve.

Persze azért is, mert nincs meg a húga... De hogy egy álhír miatt megbántotta a világ legszebb pasiját! Na, ez volt most az igazi ok, ami miatt ivott!

– Sajnálom!

JK komolyan hibásnak érezte magát, és nem is sejtette, hogy most nem a téves riasztás miatt iszik barátja tovább.

Pár pohárral legurítottak még, közben Daniel minden pohár után nemhogy jobban, de egyre ramatyabbul érezte magát.

– Helló, haver! – állt meg mellettük Tim, aminek Jocky hirtelen nem is tudta, hogy örüljön-e. – Mióta felszedted azt a táncos fiút, egyre sűrűbben itt lebzselsz!

– És az miért baj? Csak nem féltékeny vagy?

– Kire? Victorra? – kacagott fel olyan hangosan, hogy Daniel arra gondolt, mindjárt lecsapja.

Nem mintha a zene nem lenne hangos! Egyszerűen idegesítette a hangja!

– Én a szöszit akarom végre becserkészni! – kacsintott sejtelmesen Tim. – De ahogy látom, ma nem ő lesz a pultos.

– Nem tudom, mindjárt jön V, és megkérdezem neked, csak most maradj csendben!

Tudta jól, barátja most nincs olyan hangulatban, hogy elviseljen egy harsány fickót, ezért a mellette lévő üres székre mutatott.

– Daniel, bemutatom neked a párom, ha már itt vagy! – hajolt közelebb JK. – De kérlek, senkinek se szóld el magad, hogy itt dolgozom!

Daniel nem értette, mire céloz, még az alkoholtól fátyolos fejében az is megfordult, hogy barátja másodállásban itt táncol... Legyintett, és az ujjával is jelezte:

– Lakat a számon! – majd továbbra is a poharát szuggerálta.

– Megjött a párod, Jocky! – lökte oldalba a haverja, mire ő arcát egyből felé is kapta. Valami jó is történik végre! – gondolta, majd párját amint odaért, az ölébe is húzta.

– V! Nem dolgozik ma a szöszim? – rohanta le egyből a harsány fazon.

– De igen, mindjárt jön, csak a főnökkel beszél.

Bemutatta barátját és párját egymásnak, de a fiú annyira jól érezte magát JK ölében, hogy úgy döntött, egy darabig még marad.

– Nem kéne dolgoznod, baby?

– De, csak megvárom...

Ahogy ezt kimondta, meg is jelent a szöszi, akire annyian vártak ma éjjel! Ha tudná ezt Jim, biztos büszkeséggel töltené el!

– Nézd, Tim! – mutatott V a pult vége felé.

Bár Daniel eddig kimaradt a beszélgetésből, sőt egyáltalán nem érdekelte, mi is zajlik körülötte, akkor mégis reflexszerűen nézett ő is a pult vége felé.

– Jimmy! – kiáltotta az utálatos nevet Tim, amitől Jim egyből mérges lett.

Daniel amint meglátta Jimet, először nem is hitt a szemének, komolyan, még a szája is tátva maradt! A fiú haja beállítva, szeme füstösre sminkelve, szája csillog, és egyből arra gondolt, vajon milyen ízű a szájfénye... A szája sarkát beharapva nézett végig rajta...A látványától újra egy olyan dolog történt vele, ami eddig még soha, és a mai nap folyamán már másodszorra: olyannyira felizgult, hogy szűk farmerjában lüktetett a farka. Még szerencse, hogy ült, így hirtelen adódó problémáját senki nem látta, és ha valaki most fel akarná állítani onnan, az biztos halál fia...

A szöszi ugyan még nem vette észre, de abban reménykedett, hogy bocsánatot tud kérni tőle! Remélte, hogy nem baszta el teljesen, mert neki erre a fiúra szüksége van! 

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘