Az ötös fogat alig pár napja van túl azon a sokkon, hogy a szívtelen Park le akarta kapcsoltatni szöszijüket az éltető gépekről. Majd Brian leült velük, és elmesélte, honnan ismeri Jimmyt, és a megállapodásukat is Jacksonnal. Kevin szó szerint nekiugrott, és ha Hopi nem fogja le, talán még a szemét is kikaparta volna!

Már nem azért, mert szebb a bőre! Egyszerűen utált mindenkit, aki közvetve vagy közvetlenül bántotta a kicsijét! Ugyanis Brian öccse volt az, aki mássága felvállalása után a szöszit rendszeresen terrorizálta. Persze ebben részt vett saját bátyja, és az apja is.

Brian mindezt csak jóval később tudta meg, hiszen Sanghaiba költözött Vic miatt. Barátnője és ő sokáig kutattak a fiú után, de hiába. Ezért is lepődött meg a nevét hallva, és azon is, hogy Jackson őt akarta mindennél jobban!

Vic is haragudott rá amiért eltitkolta előle. Sőt, ahogy utólag belegondolt, miatta történt, hogy Jackson a klubban megjelent.

A harag és a tehetetlenség érzése elfelejtetett velük egy fontos dolgot, és ha Rubie és Tim (akik már egy párt alkottak) nem szólnak róla, talán rá sem jöttek volna: másnap volt Jimmy születésnapja.

*

Hazafelé tartott a fiú, azonban aznap másik útvonalat választott. De hiába haladt másfelé, folyamatosan hátrafordult, ellenőrizve nem követi-e valaki vagy valakik. Már szinte a ház előtt járt, épp fellélegzett, amikor elragadta valaki nála erősebb, és a földre lökte. Érezte, ahogy reped a bordája, és az ajkán, ahogy kiserken a vér... Majd elájult, és imádkozott, hogy ne kelljen fel többé...

Furcsállta a fiú a magas, helyes szőkét, aki udvarolni kezdett neki, majd barátja unszolására elkezdtek randizni... Később újra érezte a fájdalmat, amikor a magas szőke erőszakkal hatolt belé. Ahogy fulladozott, amikor a száját is elkezdte megerőszakolni. Jött az ököl, az ostor, a trágár szavak. Újra érezte, ahogy kiserken a vére alul, felül. Ismét elájult, és azt kívánta, hogy ne kelljen fel többé...

Más és más álmot látott, mégis a vére ízén, a fájdalmán kívül volt egy közös dolog bennük:

azt kívánta, ne kelljen fel többé...

Majd jött egy álom, amely egy szomorú szempárról szólt. Még álmában is érezte, hogy ez más, hiszen a szíve őrült tempóban dobogott. A szomorú szemek, amelyek azonnal elnyelték őt, majd az ajkak, amelyek lágyan becézgették. Látta az érintéseket, és mintha még érezné is, ahogy az arcáról egész testén végig simít...

Már nem aludni akart, hanem ébren, és vele lenni!

*

Halkan csobogott a víz a tálban, ahogy Daniel a mosdókendőt belemártotta.

– A kedvenc epres tusfürdőd, szépségem.

Beszélt a szerelméhez, hiába nincs is ébren. Azonban mielőtt még a mosdatásnak nekikezdene, újra ellenőrzi, hogy a paravánt az ágy elé húzta-e. Nem szeretné, ha más is látná szerelme gyönyörű testét! A háttérben kedvenc bandája dala szólt, persze az is halkan, hogy ne zavarják vele Victort.

Lassan, óvatosan, mint egy csecsemőét, úgy szabadította meg testét az anyagtól. Majd amíg fürdeti, mosdatja, beszél hozzá végig. Már rutinos benne, mert csakis ő csinálja ezt az első perctől kezdve.

– Még most is gyönyörű vagy, szívem! – suttogja, és közben óriásit dobban a szíve, amikor eszébe jut, hogy a baleset előtt nem beszéltek ennyit.

Ő mégis szívesen jártatja a száját, hátha szerelme meghallja a hangját, visszajön hozzá, és együtt lesznek ismét.

A mellkasát mosdatva áhítattal nézte apró bimbóit, amelyek egyből megkeményednek a hőváltozásra, a hasát, amelyen halványan még látszanak az izmok, a kockai, majd tökéletes ágyékát, amit annyira imád. De akkor mégis más szemmel nézett rá. Hiányolta a testét, az érintését, ajkainak ízét, és a hevességét. De mindennél jobban hiányolta a hangját és a nevetését!

– Képzeld, szívem, az a gyökér Tim eljegyezte a húgom! – kuncogott Daniel, és arra várt, hogy kedvese örüljön a hírnek, vagy megszidja őt. De semmi.

– És úgy látom, San és Hopi között is van valami. – folytatja, közben mosoly költözik arcára egy pillanatra, hogy barátja, egyben exszeretője is boldog.

– Boldog? – kérdezi, de csak magától, és közben ujjai között az anyaggal egy pillanatra sem áll meg.

Szemét újra könnyei marták, ahogy eszébe jut, hogy nekik miért nem adatik meg a boldogság! – Annyira hiányzol! – csuklik el a hangja. – Ébredj, hogy mi is, és a barátaink is együtt lehessenek újra!

Amint végzet a mosdatással, egy lágy csókot nyomott szerelme ajkaira, majd átszellemült arccal húzta el a paravánt. Úgy gondolta, senki sem tudja, hogy átsírja az éjszakákat, és ő ebben a tudatban is szeretne hagyni mindenkit.

Oh, mekkorát tévedett! Hiszen Victor mindent látott és hallott! Amíg Daniel sírva mosdatta párját, vele együtt ő is némán zokogott. Hallotta, hogy miattuk is aggódik, és ettől érezte, ahogy a szíve egyre jobban olvadozik. De makacs, és addig nem enged a nyuszijának, amíg fel nem ébred Jimmy.

Eszébe jutott a pár nappal korábbi beszélgetés, Jocky szavai, amelyektől mosolyogni támadt kedve, hiszen ezért szeretett belé. Már nem hibáztatja, hiszen akkor sokakat lehetne. Briant, aki miatt rátalált a gyökér a szöszire. Jacksont, aki azt csinálta vele, és aki őt is tönkretette. Ott van Jocky is, akinek bántó szavait még most is tisztán hallja, majd ő, aki nem állt meg, amikor bocsánatért rimánkodott a párja.

A végén már nem mosolygott Victor sem, újra könnyes arccal nézte a borús várost. Ősz van, Jimmy születésnapja.

Tortát is hoznak neki ma a fiúk, ha vége van Jackson tárgyalásának, mondván, az is jár neki. Tortát, amiből Jimje amúgy sem tud enni... Mégis úgy döntöttek, hogy meg kell ünnepelni a születésnapját.

– Nem írtak még Kevinék? – zavarja meg Daniel a réveteg fiút.

Mire ő nemlegesen rázza a fejét, és tovább nézi a szomorú, borús várost.

*

Újabb álom, akkor viszont már hangokat is hallani vélt a fiú. A sajátját, ahogy rimánkodik, és keservesen zokog. Majd az apja mérges hangját: a lépcsőn állva szidja, majd elhordja mindenféle fajtalan korcsnak őt. Anyja a háttérben tördeli az ujjait, látta, ahogy szenved miatta, de meg sem mer szólalni, hiába is nyújtja felé a karját segítséget kérve... Mire elérné az asszonyt, egy újabb kép lép a vízió helyére.

Drága nagyija gondterhelt, könnyes arca, aki zokogva öleli át, amikor meglátja legkisebb unokája arcát és sebeit. Végre fellélegezhetett a fiú, hiszen biztonságban volt. Mégis újra és újra jöttek a rémálmok, ő pedig ugyanazt kívánta mindig: hogy ne ébredjen fel többé! Mindig ugyanaz az érzés, a fájdalom, a keserűség, egészen addig, amíg meg nem hallotta egy fiú kérlelését...

– Ébredj, szépségem! Annyira hiányzol!

Fel sem fogta, amit hallott, mégis érezte, ahogy a szíve újra gyorsabban dobog, szinte kiugrik a mellkasából. Érezte a melegséget, a szeretetet, ami sugárzott felé. Majd az ölelését, és ajkai ízét is érezni vélte.

Újabb kép, ahogy csókolóznak, majd szenvedélyesen összebújnak, és szeretkeznek. Aztán ahogy sírva a hang tulajdonosának karjai között kap menedéket. Furcsállta megint, hogy most nem azt kívánta, ne kelljen fel többé, hanem már vele akart lenni, fel akart ébredni!

– Jim! – egy másik fiú hangját hallja, ahogy suttog neki, és érzi, ahogy lágyan át is öleli. –Ébredj, kérlek, már nagyon zsibbad mindenem! Hiányzol mindenkinek!

Hallotta, hogy a fiú kuncog, a fülén érezte a leheletét.

Majd egy újabb hang, újabb kérlelés...

– Jimmy, ébredj már fel! Kicsinálnak a kávézóban engem! – egy lány szólt hozzá, és hiába próbált viccelni, ő is szomorú volt, hallotta a hangján. - Esküszöm, ha felkelsz, megállapodom, és nem pasizok többet!

Beszéltek hozzá, és hiába is tűnt álomszerűnek, érezte, hogy ez valódi kell legyen! De hiába akarta kinyitni a szemeit, velük és a szomorú szeművel lenni... Nem sikerült felébrednie. Helyette újra kezdett süllyedni a sötétségbe...

De ő már nem azt kívánta, hogy ne kelljen fel többé!

"Happy Birthday to you

Happy Birthday to you

Happy Birthday dear Jimmy

Happy Birthday to you.

From good friends and true,

From old friends and new,

May good luck go with you,

And happiness too.

How old are you now?

How old are you now?

How old, How old

How old are you now?"

Tisztán hallotta, ahogy énekelnek neki, és a nevét hallva kezdett minden eszébe jutni.

Ő Jimmy Park!

A családja szerint egy fajtalan korcs, aki nem e világra való.

Imádott nagyijának és barátainak a kicsije, Jimje.

A szomorú szeműnek, a szerelmének, Danielnek pedig a szépsége, a mindene.

Potyogtak a könnyei, minden erejét összeszedve ki akarta nyitni végre a szemét, és a szeretteivel lenni! Még úgy is, hogy lehet, csak álom ez az egész!

*

Victor ágyát a barátja mellé tolták, hogy közelebb legyen ő is. Így áthajolt, és úgy beszélt hozzá. Egyre jobban frusztrálta a fekvés, a titkolózás... Szíve szerint mellette feküdne, és zöldségeket beszélne neki addig, amíg Jimmy kínjában fel nem ébred.

– Vic, elég lesz! – mondaná kacagva, majd megölelné őt.

Persze ez két okból is álom csupán. Először is, mert mint már mondtam, olyan, mint egy öszvér, makacs a drága. A másik ok pedig Jimje párja, aki nem engedné neki, hogy befeküdjön Jimmy mellé az ágyba.

Így csak áthajolt, ügyet sem vetve a fiúkra, és a fiú fülébe sutyorgott.

– Jim, kéne egy újabb kis bulit tartanunk...

Ahogy ezt kiejtette, le is fagyott, ugyanis eszébe jutott a legutolsó bulijuk, és az, hogyan is zárult.

Folytatta, és még közelebb hajolt hozzá, hogy ne hallja senki. Főleg ne Jocky.

– De azt már négyesben, mert amint felkelsz, azonnal a nyuszim nyakába ugrok, és úgy csókolom majd meg, hogy egyből el is ájuljon...

Ha azt várta a bolond fiú, hogy ettől azonnal kipattannak Jimmy szemei, hát tévedett, ugyanis nem történt semmi.

Sem aznap, a születése napján, és az elkövetkező napokban sem volt változás. A napok egy csettintésre tovatűntek, de a Jimmy ágya melletti szék, és a kis kanapé sohasem volt üres. Daniel végig mellette volt, ugyanis ő akart az első lenni, akit meglát majd, amikor kinyitja a szemeit a fiú.

Victort már többször hazaküldték, de ő is maradni akart Jimje mellett, és Danielt sem akarta magára hagyni, ha már óvta a titkát. Kint zordabb volt már az idő, ráadásul ömlött az eső is. Emiatt mindenre sötétség telepedett. A fiúk hangulata sem volt kedélyesebb.

Jocky a kórterem ajtajában állt, gondolta, titkon meglesi szerelmét, hiszen bent nem lehet, babyje nem örülne neki... Azonban, ahogy benézett, ami a szeme elé tárult... A látványtól szinte hiperventillált, és az ájulás szélére került.

Az első gondolata az volt, hogy beront és ölébe kapja a fiút... de gyorsan észbe kapott, hiszen az nem lenne bölcs dolog.

Így maradt az ajtóban, és a kis ablakon át a könnyein keresztül nézte, ahogy V a saját lábán sétál a két ágy között, közben valamit nagyon magyaráz. Nagy kő esett le a szívéről, amiért ő legalább jól van! Bár, ha Victor lebénul, ő akkor is mellette maradt volna!

Egyáltalán nem zavarta, hogy Daniel ezt titokban tartotta előtte. Nem haragudott rá, hiszen barátja szinte csak árnyéka önmagának.

– Ébredj kérlek Jimmy! – suttogta maga elé, tudván, hogy csak akkor lehet ismét boldog mindenki. ha ez bekövetkezik.

– Miért nem mész be, Jock! – Ron és Sam zavarta meg az ábrándozót. – Nyugi, nyuszi! –Öleli magához barátját. – Együtt lesztek majd, tudom! Vic szeret téged!

Jocky hálás volt barátjának, és az ölelése, támogatása is nagyon jól esett neki. Épp szorosabban akarta a karjaiba vonni...

– Elég volt, szivi! – rántotta el Sam Roniet, és húzta maga mellé.

– Nem lehetsz pont rá féltékeny! – kacagott az idősebb. - Ő az egyik legjobb barátom!

– Ja, mint Daniel... – morogta Sam, és nem is vette észre, hogy a levegő is megfagyott körülötte. – Basszus! Ne haragudj, szívem!

Próbálta menteni a menthetőt, hiszen ő sem úgy gondolta!

– Lehet, inkább Craiggel kellett volna kezdenem? – játszotta megát a fiú, mint aki mérges. - Ő nem vágna ilyeneket a fejemhez!

Puffogott, majd már készült, hogy belépjen.

– Bent nincs vita és morgás! – szólt rájuk Jocky elég erélyesen és hangosan...

Jelezni akarta csalafinta szerelmének, hogy ott vannak. A friss páros, akik talán a beszólás után szakítani fognak, egy bólintás után kéz a kézben a szobába indultak.

Jock egyből V ágyára nézett, majd megnyugodott, hogy sikeres volt a figyelmeztetése.

Csendben beszélgettek Victor ágya mellett, a korábbi civakodásnak Ronie és Sam között már nem volt semmi nyoma. Sőt, Sam mintha még pedálozna is párjánál, amit ő ki is használ, és ugráltatja a fiút. A társaság többi tagja jól mulat rajtuk. Romus és Kevin is kuncog, hiszen számukra is ismerős a szitu. Egyedül Daniel volt az, aki épp csak megeresztett egy-egy mosolyt. Jocky eleinte sunyin a szerelmét leste, de egy idő után barátján akadt meg a szeme. Szomorúan nézte az amúgy is sápadt fiút, és az arcán a halvány, megjátszott mosolyt. Mégis a legszembetűnőbb a szeme volt, ahogy üres tekintettel maga elé meredt! A szomorú szemekben nem volt semmi élet!

A héliumos lufik, amiket még Jimmy születésnapjára hoztak barátai, a mennyezetre simulva várták kis gazdájuk ébredését. Várták, hogy a fiú boldog mosollyal az arcán kezdjen velük játszani bolondos barátjával közösen. Hogy kiszívják a héliumot, és egymás vékony hangján nevessenek. De ez sem következett be, így már egyre szottyadtabb állapotban ereszkedtek egyre lejjebb.

Victor ágya mellé gyűlt mindenki, amikor Brian pizzát, és egyéb finomságokat hozott nekik vacsorára. Bár V még mindig haragudott rá, de nem annyira, hogy ne egyen a kedvenc pizzájából. Így amíg vacsoráztak, halkan beszélgettek mindenféle semleges dologról.

Daniel persze leült velük enni, közben mégis sűrűn pillantott alvó szerelme felé. Úgy gondolta, vagy talán tartott tőle, szöszije akkor fog felébredni, amikor ő nincs mellette. És ez a szívét keserűséggel töltötte el.

Az eső egyfolytában ömlött, ezzel nyomott volt a légkör. A fiúk kezdtek épp indulni, amikor hónapok óta először, hangosan csipogni és szirénázni kezdett a Jimmy testére kapcsolt gép. Mindenkiben meghűlt a vér, Daniel azonnal rohant is szöszije mellé! A gépek hangja, Jimmy remegő, szinte már vergődő testének látványa sokként hatott a szobában tartózkodókra. Danielt nyugtatták, míg az orvosra vártak. Közben pedig már a makacs Victor is elhagyta az ágyat.

Mitől volt döbbentebb a társaság? Victor miatt, aki lábra tudott állni, vagy Jimmy miatt, akiről azt sem tudták, mi történik vele?

Az orvos és a nővérek fél perc alatt az ágy mellett teremtek ellenőrizvén az életjeleket.

Fél perc kevés idő, Danielnek mégis egy örökkévalóságnak tűnt! Főleg, amikor elparancsolta az orvos szerelme élettelen teste mellől.

– Nem megyek el! – ordított, és próbálta magát kiszabadítani, ugyanis Romus és Jocky erőszakkal húzták el az ágy mellől. – Ne... sírj...szépségem! Itt vagyok! – kiabálta sokkos állapotban, ahogy meglátta, hogy szöszije arca könnyektől csillog.

Így van! Az alvó, öntudatlan fiú könnyezett!

Azonban azt még az orvosok sem tudták, hogy azok a búcsú, vagy az öröm könnyei. 

Már csak egy rész... Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot. ❤️