Emlékeztek még, hogy korábban Jimmy és Daniel arról álmodozott, hogy otthon újra együtt lesznek, és szeretkeznek, ha lehet egész éjjel?

Érdekes az élet! Az egyik percben minden szép és jó, a másikban pedig már minden felborul! A két fiú sem számított arra, hogy hajnalban lesz egy váratlan látogatójuk, aki nem csak az ő kettőjük, de még egy másik pár életét is fenekestül felfordítja.

*

Amint a vendégek szállingózni kezdtek, Jackson úgy lett egyre merészebb, és arra a pillanatra várt, mikor kerülhetne Jimmyhez közelebb. Figyelte, ahogy a mogorva fickó a másik harsány pasival eltűnik, és mérget vett volna rá, hogy az a kettő kifélni megy, hiszen látta a harsányabb pasin, hogy epekedik a másikért. A látványtól a bolond már sajnálta is Jimmyt, hogy a mogorva pasi hülyének nézi. Egyből az jutott eszébe, hogy majd ő megvigasztalja, megvédi, hiszen a szőke az övé! Még a csókot is elnézi neki, csak menjen vissza hozzá, legyen újra övé!

Igencsak tévképzetei vannak az ürgének, bár abban, hogy Hopi vonzódik Danielhez, nem tévedett. Viszont az már a múlt, és ezt a bájgúnár nem tudja. Így hiába is alapoz arra, hogy bánatában a babyje majd az ő karjába rohan!

Amikor már mindenki eltűnt, és Jimmy egy ládával a kezében elindult valahova, Jackson is kilépett a lépcső alól, és megindult utána. Utálta, hogy sutyiban kell leskelődnie, miközben úgy érezte magát, mint Harry Potter, akinek a lépcső alatt volt az ágya... Ezek a gondolatok is mutatják: Jackson agya nem igazán tiszta! Onnantól kezdve olyan gyorsan pörögtek az események, hogy Jackson már csak arra eszmélt, hogy a földön fetreng. Amint felemelte fejét, akkor látta csak meg azt a fiút, akit sohasem kedvelt!

– Victor, nem ismersz meg? – szólította meg, ezzel Jimmyt teljesen kiakasztva. – Brian szerelmed keresett téged!

– Vic... Ismered őt? – kérdezte a kicsi teljesen elhűlve.

– A szüleink összejárnak... – súgta oda Vic a barátjának. - Te honnan ismered, Jim?

– Ő....az...aki... – Vic szeme elkerekedett, amint leesett neki, mire utalt neki Jimmy.

Mindig is tudta, milyen fickó Jackson, hiszen a szüleik összejártak, és azt szerették volna, ha ők is összebarátkoznak. Ő viszont nem foglalkozott vele, mert már kamaszkorukban, a gimnáziumban is egy szemétláda volt! A fiúkat és a lányokat is a saját kedve szerint használta, és mindenkivel csak játszott. Viszont a felismerés, hogy ő tette azt a Jimmyjével... Ez a tudat még idegesebbé tette, ezért úgy rontott rá a földön ülőre, mint a bika a vörös selyemre! Ott rúgta, ahol érte, és ha nincs Daniel, aki hirtelen jelent meg, akkor talán agyon is verte volna!

– Mi a fasz folyik itt? –kérdezett rá ordítva Daniel, de amint meglátta zokogó szerelmét, és az őrjöngő, rugdosódó Victort, tudta, hogy valami komoly dolog történt.

A földön fekvő idegent, akit a fiú rugdosott, először fel sem ismerte a véres arcáról. Majd, amikor közelebb ment, akkor jött rá, hogy az bizony Jackson. Victort elrántotta a véres férfitól, félve attól, nehogy a fiúnak is baja essen, mert a nyuszifiú akkor biztos kiheréli őket.

Majd Jacksont felrángatva húzta el a fiú elől, hogy ne üsse tovább. Megragadta a grabancát, és az iroda felé kezdte el rángatni.

– Várj meg, baby! Nemsoká jövök vissza érted! –kiabált vissza Jackson a szöszinek.

Nem is kell mondjam, Daniel a hallottaktól igencsak dühös lett, így eshetett meg, hogy amíg az irodáig elértek, az amúgy is vérző barom újabb sebeket szenvedett. A tűzoltónk úgy húzta maga után, hogy a szerencsétlen, teljesen véletlenül, de mindennek nekiment, és minden apró sarkot lefejelt. Hangsúlyozom: mindez merő véletlen!

– Figyu, Tarzan! – kiáltott az utolsó verőembernek Daniel, aki egy asztalnál várta, hogy mindenki hazamenjen végre. Azonban hiába szólt neki, az nem figyelt a megszólításra.

– Hogy hívnak téged, copfos? – kérdezte ingerülten.

– Nekem beszélsz? – kérdezett vissza flegmán a férfi, mintha lenne ott még más is.

– Látsz még itt valakit? Gyere velem, légy szíves!

– Amúgy John a nevem! – állt meg, vagy inkább magasodott Daniel fölé a jóval magasabb és derékabb férfi, és szó nélkül Jackson hóna alá nyúlva segített a tűzoltónak az irodába kísérni. – Mit csinált?

– Bánom is én, hogy hívnak! Vigyázz rá, nekem telefonálnom kell! – és már indult is vissza a párjához telefonnal a kezében. – Amúgy megtámadta Jimmyt!

John arca azonnal eltorzult, keményebb vanásokat vett fel, és a hatalmas keze között vergődő Jacksont maga mellett rángatva vezette el. Daniel nem véletlenül mondta azt, amit, hiszen a bárban minden alkalmazott nagyon kedveli a szöszit.

Míg Daniel elvitte a bájgúnárt az irodába, Hopi és Vic Jimmy mellett maradtak. Próbálták nyugtatni és vigasztalni az újra sokkos állapotba került fiút, aki szorosan az idősebb mellkasába bújva próbált túllendülni a dolgon. Teste remegett az ijedtségtől, apró ujjaival görcsösen markolta Ronin az inget. Szerencsére az idősebb nyugtató szavainak, és biztonságot nyújtó karjának köszönhetően nem került újra mélyebbre. Jimmy a levegővételre koncentrált, miközben Daniel járt már az eszében, hogy nehogy baja essen! Vic összegörnyedve állt mellette, döbbenetet és fájdalmat látott könnyes arcán.

– Vic te honnan ismered?

– Egy gimnáziumba jártunk, és a szüleink üzlettársak... – válaszolt azonnal Victor, félve attól, hogy vége a barátságuknak. - Nem is gondoltam, hogy ismered!

– Ő tartott fogva, és... – Victor elképedt arcán újra ömlöttek a könnyei, félve emelte meg karját Jimmyje felé.

– Ha tudtam volna róla... akkor még apámmal is felveszem a kapcsolatot... csakhogy téged meg..., hogy őt megtaláljuk, kérlek, ne haragudj rám!

Victor kétségbeesetten sírt, karját hiába nyújtotta Jimmy felé... mégsem merte megérinteni. Nem akarta a szőke fiút elveszíteni!

Jimmy, Ronniehoz bújva hallgatta a barátját, de nem zokogott már.

– Nem, Vic! – állt meg a fiú előtt Jimmy. – Azt biztos nem engedtem volna! Amúgy sem tudhattad, és nem is haragszom, csak... megdöbbentem!

– Mi a fasz? – rántotta el Victor mellől Daniel a szöszijét, majd úgy vonta a karjába, hogy a másik véletlenül se érje el. - Te ismered ezt a szemetet?

Victor teste megremegett a tűzoltó hangjában érzett gyűlölet és megvetés hatására! Újra szégyellte magát amiatt, ahonnan jött, és a család barátai miatt. Arca egyre csak nedvesebb lett, a szíve is megszakadni készült éppen.

–Deni ne piszkáld, nem tudta, hogy ki bántott engem! – próbálta nyugtatni Jimmy a dühöngő fiút.

Daniel pedig, ha lehetséges, még szorosabban ölelte magához, a hátát simogatta, arcát, fejét puszilta, ahol érte, mindezt azért, hogy szöszije ne omoljon össze.

– Bocs, Vic! – kért kelletlenül, de már nyugodtabban elnézést, ami csakis annak a két apró kacsónak volt köszönhető, amely még mindig melengette sápadt képét. – Ron, Tarzan vigyáz arra a rohadékra az irodában! Ha nem gond...?

– Persze, megyek is! – fordult is irányba a fiú. – De ki az a Tarzan?

– Az a magas pasi! – mutatta a kezével, mekkora is az említett férfi.

– John! – kuncogott végre Jimmy. – Ő a testőrünk!

– Az! – bólogatott Daniel már jóval nyugodtabban, főleg, hogy a szerelme is jobban van. – A tököm se bánja, hogy hívják! Amúgy mindjárt Jocky is itt van! Ti addig menjetek haza, szépségem!

Victor lefagyott a gondolatra, hogy a szerelme és Jackson egy légtérben fognak tartózkodni! Tudta, hogy az a szemét biztosan le fogja buktatni! Idegesen állt egyik lábáról a másikra, szinte már ficánkolt. Jimmy, Daniel széles vállai felett átnézve látta barátján, mennyire kínban van. Ezért szerelme karja után nyúlt, és maga után húzta a raktárba. A fiú igencsak meg volt lepve, és elképzelni sem tudta, mit szeretne a szöszi hirtelen tőle. Még az is megfordult a zaklatott fejében, hogy talán a feszültséget szeretné levezetni vele! Ennek a gyors gondolatmenetnek köszönhetően azt is elfelejtette, miért dühöngött az imént.

Engedelmesen szedte a lábait szöszije után, majd, amikor az ajtó bezáródott mögöttük, csak értetlenül nézett rá. Azonban Jimmy nem szeretkezni, vagy egy gyors pettingre készült. Egyszerűen csak beszélni vele, hogy barátját, Victort meg tudja védeni. Daniel mondhatni, hogy csalódott volt emiatt, de azt úgysem vallaná be, így végig hallgatta, amit mondott neki szöszije. Az alatt öt perc alatt, míg a raktárban voltak, Daniel újra döntötte meg egymás után a rekordokat, és mindezt újra a szöszije miatt. Ugyanis a kistermetű, szőke szépség nem köntörfalazott, finomkodás nélkül avatta be a Vicel kapcsolatos dolgokba a fiút. Daniel először dühös lett, majd felháborodott, később együttérző, majd már boldog. Az előző érzelmeket Victor sorsa okozta, majd eszébe jutott a barátja, Jocky is. Azonban a boldogság már Jimmy isteni ajkainak volt köszönhető! Mindent kizárva maguk körül falták egymást, úgy csókolóztak, mint addig még talán sohasem!

– Deni... ne engedd Jacksonnak, hogy Jockyval kettesben maradjon! Kérlek! Vic maga akarja elmondani majd neki! – suttogta Jimmy párja mellkasához bújva.

– Ne aggódj, szépségem! Megteszek mindent! Bár a rendőrségen a kihallgatóba én nem mehetek be. Sőt neked is feljelentést kell tenned!

– Tudom, és köszönöm! – újabb csókot váltottak, de jóval lágyabb és rövidebb volt már, hiába nem akartak kimenni, tudták, hogy muszáj.

Végül nehezen hagyták el a raktárt, és egymás egyre tüzesebb ajkát a szerelmesek. Azonban amikor erőt vettek magukon, és kiléptek végre az ajtón, egyből meglátták, ahogy egymásba feledkezve a másik páros is csókolózott.

– Maradhattunk volna még! – súgta Jimmy fülébe Daniel.

A szöszi mosolygott, majd megrázta a fejét, de nem volt mérges párjára, hiszen a csókjaiból neki sem elég.

Jock féltette babyjét, nehogy neki is baja essen, azért sietett hozzá, de amint Ron elmesélte, mi is történt, már büszke volt rá! Victor bűntudatot érzett, azért kapaszkodott szerelmébe oly görcsösen! Ki akarta élvezni ezt a pillanatot, párja forró ajkait, köré fonódó féltő karjait! Ugyanis valahol mélyen érezte, ahogy csókolja és öleli őt szerelme, talán ez az utolsó alkalom lehet!

*

A két fiú, Jimmy és Victor csendesen, kedvetlenül indultak meg a bordó autóhoz, amelynek a látványa sem tudta akkor felvidítani a gazdáját. Az út első pár percében nem is szólaltak meg, csak az agyuk zakatolt ezerrel.

Vic reggel, amikor felkelt, és barátjához indult, nem is sejtette, hogy aznap mennyi minden fog történni vele! Elmondott mindent a barátjának, és ennek köszönhetően már Ron is szóba áll vele; majd verekedett egy olyan emberrel, akit évek óta ismer, csakis azért, hogy a barátját megvédje. Végül, de nem utolsó sorban rettegett, hogy szerelmét aznap veszíti el.

Jimmy látta, hogy őrlődik a fiú, ezért hirtelen az jutott az eszébe, ami a rossz pillanataiban neki is segíteni szokott. Félve nyúlt a lejátszó felé, mert tudta, Vic nem igazán díjazza, ha piszkálják. Akkor viszont nem is érdekelte, egy bólintással engedélyt adott a fiúnak, tegye csak, amit jónak lát. Amint bevillant a digitális kijelző, rá is csatlakoztatta a telefonját, majd azt a dalt indította el, amelyiket egész Dél-Korea imád. A dal második bekezdése előtt már Victor is mosolygott a szöszi választásán! Majd pár ritmussal később, már csak a kettőjük zenét túlharsogó hangja volt hallható a csendes utcán. Torkuk szakadtából szinte ordították a refrént, kiordítva magukból a korábban történteket, és mindent, ami nyomta a szívüket.

Úgy tartják, az éneklés jó terápia, gyógyító és nyugtató hatású. A hosszú ideje elfojtott bántottság, szomorúság, szorongás és harag levezetésére tökéletes! Ezt tanúsítja az is, hogy amint a két fiú Daniel háza elé ért, az autóból már jóval vidámabban vették célba a lakást. Újra jókedvűen, Victor szokásos bolondozásával indultak fel.

Reméljük, a jókedvük töretlen marad!

*

Mire Jocky a bárhoz ért, már két járőr várta őt, és mivel a fiúk a lekötelezettjei, Jacksont pillanatok alatt állították elő.

Daniel bár megnyugodott, hogy Jocky még nem beszélt a gyökérrel szemtől szembe, amint a kapitányságra értek, már nem volt szerencséje. Ron a bárban maradt a menet közben befutó Sam és Tarzan társaságában, így egyedül várt barátjára az őrsön, míg az újra felbukkan.

Szerelme írt neki, hogy otthon vannak már, és egy kétszemélyes bulit tartanak épp. Küldött pár képet is neki, ami meg is melengette Daniel szívét, de mielőtt válaszolt volna, lemerült a készülék.

– Fasza! – morgolódott a fiú, hiszen a telefon nélkül csak rágódni fog.

Egy órát várakozott, talán kicsivel többet, amikor megállt előtte zaklatott barátja. Azonnal tudta, mitől annyira feszült, hogy akármelyik pillanatban robbanni tudna! De nem szólt hozzá, ilyenkor jobb, ha békén hagyja, beszéddel nála nem menne sokra!

– Menjünk, Den! – szólt érzelemmentes arccal barátjának, majd a kijárat felé nyargalt.

– Mondj már valamit, Jock! Mi lesz azzal a gyökérrel! – szedte a lábait barátja után Daniel, de ő jóval gyorsabb volt nála, hiszen közel egy fejjel magasabb. Na, meg ami hajtotta, az a düh és harag! - Ne basszál fel agyilag!

– Hetvenkét órát itt marad, addig minden bizonyítékot bemutatunk, amit találtunk: Craig vallomása, majd a Jimmyé is... – sorolta a betanult szöveget, és közben az autója felé sietett.

– Oké, holnap, vagyis ma délután bejövünk! Köszi, Jocky!

Az említett csak intett, majd még mindig merev arccal ült a kormány mögé. Az arca és a vonásai semmit sem lágyultak az úton Daniel háza felé. A tűzoltó érezte, itt ma még egy újabb balhé lesz! Teljesen lemerült telefonját nyomkodta, hátha van még benne annyi szufla, hogy szerelmét értesítse, de semmi! Annyira feszült volt már ő is, hogy eszébe sem jutott, hogy autóban is tudná tölteni!

– Te tudtad? – törte meg félúton Jocky a csendet, a hangja egyszerre volt parancsoló és kétségbeesett. – Den! Te tudtad? – kiabált rá a barátjára, hiszen az nem válaszolt neki.

– Attól függ, mire gondolsz! – próbált Daniel hárítani.

– Ne játszd a hülyét! A kis szőkéd biztos elmondta neked! – lendült egyből támadásba, hisz tudta Daniel, hogy ezt úgysem hagyja annyiban.

– Nem tudom, miről beszélsz, Jockie! De...

– Ne Jockyzz nekem, baszd meg! Tudtad? – ordított tovább, és a kormányt püfölte közben.

– Ma tudtam meg! És ha még egyszer a szádra veszed Jimmyt...

Jocky a továbbiakban szóra sem méltatta a mellette ülő fiút, csak az útra figyelt. Úgy érezte: átverték, az orránál fogva vezették, mint anno az apját! Becsapottnak és kizsigerelve érezte magát! Pont az a fiú tette ezt vele, akinek odaadott mindent, amit csak adhatott: a szívét, a lelkét, ami neki a mindene volt! A sebes, lehorzsolt öklét nézte, amelyen Jackson vére száradt, ugyanis nem hitte el neki, amit az a szerelméről mondott. De ahogy mondta, és még nevetett is közben, úgy rakta össze a fejében a puzzle darabjait!

Gyanús volt, hogy Vic nem beszél a családjáról. Azt sem mondta el, konkrétan hol született, és vannak-e testvérei. Annyit tud csak róla, hogy az apja a mássága miatt gyűlöli. Amíg Den meg nem erősítette az imént, addig reménykedett, hogy hazugság az egész! De nem az! A kibaszott Victor Wilson egy kő gazdag mocsok! Egy olyan, akit ő megvet, és tiszta szívből gyűlöl! És ezt ő is tudta, mégsem mondott semmit, mindig csak lapított, amikor a téma szóba került!

*

Jimmy és Vic gyomra görcsben volt, ugyan más-más okok miatt, ők mégsem hagyták, hogy a félelem érzése elhatalmasodjon rajtuk. Zenét hallgattak, táncoltak, csak úgy levezetve a stresszt, így azt sem hallották meg, hogy a központi zár hangja jelez.

Daniel próbálta a barátját megelőzni, hogy figyelmeztesse Victort és a szerelmét, de nem járt sikerrel, ugyanis az ajtóhoz érve Jocky szó szerint félrelökte. Jock már a lépcsőházban hallotta az ajtón kiszűrődő zenét, és a fiú hangját, akit egy órával azelőttig szerelemmel szeretett, de mire a lakáshoz értek, már csak gyűlöletet és haragot érzett! Agyát ellepte a fekete köd, úgy rontott a lakásba, és állt meg... volt szerelme mögött. Végignézett rajta, és már nem érzett vágyat, valami újabb érzés növekedett benne: az utálat!

– Baby! Mikor jöttetek? – Vic meglepődött, mégis készült a nyakába vetődni szerelmének.

– Ne hívj így! – ordított rá a megszeppent fiúra, majd azonnal a falnak taszította a nyakánál fogva. – A gazdagság bűze a torkodtól a bokádig belep téged, Victor! Fúrta orrát a fiú nyakába miközben ordított vele. – Undorító vagy! Tudtad, hogy utálom a gazdagokat! Miattuk lett az apám öngyilkos! - Jocky nyála fröcskölve lepte be Vic arcát, miközben bal kezével a nyakánál szorosan tartotta a zokogó fiút! – Mondj már valamit, baszd meg!

Vic azonban nem szólt semmit, a zokogástól és Jocky bal kezének szorításától alig kapott levegőt. Jimmy megindult feléjük, hogy lerángassa, vagy lerugdossa barátjáról az őrjöngőt, úgy, mint korábban a másik tette, viszont Daniel nem engedte, szorosan a karjai között tartotta őt. Jock fejében azonban kattant hirtelen valami. A felismerés, hogy Vic áll előtte, és ő épp a nyakára szorít... Mint akit megégettek, olyan hirtelen engedte el!

– Tűnj... el... előlem, Victor! – morogta lemondóan, mégis fenyegetően Jocky.

Vic szomorúan nézte a fiú sötét szemeit, amelyekben pár órája még a szerelem lángja égett. A lángnak viszont már nyoma sem volt, helyére üresség és düh költözött.

Jimmyje aprót bólintott, hogy menjen, így a faltól elrugaszkodva, szót fogadva hagyta el a lakást.

Amint az ajtó bezáródott, Jimmy lefejtette magáról párja karját, majd Jock elé állt.

– Az élet néha igazságtalan, és néha veszteségek érnek! Néha hibát is követünk el, amit nem hozhatunk helyre! A családunkat nem választhatjuk meg! De az, amit te tettél Vicel! Az apja elraboltatta, három férfi napokig erőszakoskodott vele! Ha ezt te megtudod, mit tettél volna? Az irántad érzett szerelem miatt hallgatta el! A családjától elszökött, kitaszított, kisemmizett fiú lett! Miattad... a te védelmedben hallgatta el... Most meg miattad szenved!

A szöszink ordított Jockyval, aki megdöbbent a fiút hallgatva. Jimmy könnyei marták az arcát, őrülten sajnálta a barátját! Daniel melléugrott, egyből lefejtette apró, mégis erős ujjait Jock pólójáról, majd újra magához húzta őt.

– Nyugodj meg, szépségem! – csókolt a hajába, és egyből ölelésébe is vonta szerelmét. - Menj utána, te önfejű, makacs fasz! Tedd félre a büszkeséged!

Nem ordította, mégis olyan hangnemben parancsolt a barátjára, hogy az meg is remegett tőle.

– Nem kell! – emelte fel a hangját a szöszi. – Jocky nem érdemli meg, hogy egy ilyen tiszta szívű fiú szeresse! Hirtelen kivágta magát Daniel karjai közül, és barátja után sietett.

Kettesével szedte a lépcsőfokokat, remélte, hogy a barátja lifttel ment, és így utoléri! Még egy fél emelettel lejjebb is hallotta, ahogy szerelme Jockyt szidja, majd azt, ahogy rohan ő is utánuk. Amint kivágódott előtte a lépcsőház ajtaja, egyből észrevette a járda szélén barátját, amint fejét térdére hajtva keservesen zokog.

– Vic! – térdelt elé Jimmy, és az ő arca is tiszta könny volt már, hiszen a barátod fájdalma a sajátod is lehetne akár. Vic is ugyanígy sírt, és aggódott érte... – Menjünk haza! Nagyi örülni fog neked! – simított az arcára, egy nyugtató mosoly kíséretében.

Vic kinyitotta a száját, válaszolni készült barátjánál, de akkor meghallotta a háta mögül a trappolást. Azonnal felegyenesedett, Jimmyt sikeresen fel is lökte, jajgatva vágódott szegény fiú a fenekére.

– Vic! – szaladt mellé Daniel, és azonnal a kicsijéhez hajolt, segítve neki talpra állni. – Menjünk Kevinékhez, üres a lakás! Majd beszéltek később, mert ez a makacs fasz...

– A nagyihoz megyünk, Deni! Kevin ugyanabban a házban lakik, mint Jock!

Mielőtt azonban Daniel válaszolhatott volna, újabb kiabálás hangzott fel, ez viszont már Jocky kétségbeesett hangja volt.

– Vic! Várj meg, baby! – kiáltott a menet közben újra nekiiramodott fiúnak.

Persze, most baby, az előbb még undorítónak tartott... – ezzel a gondolattal, amit sohasem felejt már el, eredt Vic újra futásnak.

– Megint bántani akarod? – visított rá újra Jimmy, majd követte a barátját.

Céltalanul futottak már, csak előre, szinte egymás mellett, Daniellel és Jockyval a nyomukban. Az utca a kiabálástól volt hangos, Vic minden szót tisztán hallott! Ahogy már rimánkodik, esedezik neki szerelme, hogy ne hagyja el, bocsásson meg neki... mindent...

A mellkasa, a lába már fájt, levegőt is alig kapott, mégis kicsi Jimmyje ugyanúgy mellette futott. Így rá, és az elhangzott szavakra való tekintettel állt meg végül.

Csak épp nem jó helyen...

Térdére hajolva pihent, veszettül lihegett a két fiú. Hallották ugyan, hogy kiáltanak nekik párjaik, azt viszont a fülük zúgásától már nem, hogy mit. Jimmy felegyenesedett, hátha jobban hallja szerelme szavait, de már késő volt... Akkor látta meg, ahogy egy teherautó közeledik! Hirtelen kapta fejét barátja felé:

– Ugorj, Vic! – kiáltotta, és próbálta magával rántani, ha kell az árokba is.

Daniel már berekedt annyira kiabált Jimmynek, az mégsem hallotta őt. Könnyei már az arcát marták, ő pedig kétségbeesetten gyorsított! Az autó dudálva haladt lassítás nélkül feléjük.

Daniel azt még tisztán látta, ahogy szerelme Vic karja után kap...

A következő már csak a fiúk, és a fék éles hangja...