Péntek este lévén, sokan vannak a bárban és páran próbálkoznak is a szöszinknél, aki serényen dolgozik a pultban. Ő már tudja kezelni a dolgot, kit viccesen, de van, akit erélyesen küld el a francba. Viszont szerelme egyre idegesebb, egyre jobban gyűlöli a helyet, és ami nem újdonság, ezeket az embereket. Megfeszült arccal nézi és hallgatja végig, ahogy beszólogatnak, ajánlatokkal traktálják a szöszijét. Azonban hiába is tudja, hogy semmi esélyük nála, egyre csak nagyobb a haragja.

És amíg Daniel eltorzult, dühös arccal figyeli a még mindig, de kötelességből mosolygó szerelmét... aközben Ron és Vic nagyon is jól szórakozik az ábrázatán. A galériáról nézelődnek, figyelnek, de nem csak őket, mindenkit szemmel tartanak. Nem lettek ám világi haverok vagy valami, egyszerűen Ron már érti a fiút, és próbál hozzá közelebb kerülni. Tudja jól, ha a kicsijük ennyire bízik benne, rossz ember nem lehet! Látja Vic merev arcát, ahogy Jimmyt figyeli, tudja jól, hogy fiú is nagyon félti.

– Jimmy egy csoda! – jegyzi meg az idősebb.

– Igen. Nála tisztább szívű, önzetlenebb embert nem ismerek! És az a kettősség! A báron kívül kedves mosolygós fiú, itt meg egy igazi amazon! – Ron is nevetett, ahogy Vic jellemezte a kicsijüket, de igazat adott a mellette állónak. - Eddig két ember van, akit nem akarok elveszíteni, és az egyik ő, a másik...

– Jocky. – fejezi be Hobi a mondatot. – El kell mondanod neki, hogy ki vagy, és...

– Tudom. Elmondok neki mindent! Egyszer... – túrt Victor a hajába idegesen. – Tudod, ahogy Jimmyt nézem, eszembe jut, hogy két sérült test és lélek talált egymásra, és ezért is szeretjük egymást annyira. Ha választanom kell majd, hogy a szerelmet vagy barátságot választom...

– Nem kell választanod! Jocky hirtelen haragú, és tudom, őrjöngeni is fog, de megbékél majd, mert szeret téged! Ebben biztos vagyok!

– Bár ilyen egyszerű lenne! – sóhajt fel Vic, és könnyek gyűlnek a szemébe.

– Mit nem mondtál még el? – fordult felé Ronie kíváncsian, cseppet idegesen.

– Jim előtt nem akartam, így is kiakadt, ahogy apám dolgairól meséltem, pedig azzal, hogy bezárt, és csajokat küldött hozzám, még koránt sem volt vége...

Victor, vett egy nagy levegőt, úgy folytatta: ha már vall, mondjon el Ronnak mindent...

– Úgy gondolta, mindenképp megutáltatja velem a férfiakat... a... faszt! Ezért tizenhét évesen elraboltatott engem...

Vic még mindig gondolkodott, hogy elmondja-e, viszont érezte, ezzel megkönnyebbülne, és maga sem tudta miért, de az előtte álló fiú szomorú, döbbent arcát látva megbízott benne. Ron készült leinteni a sápadt, letört fiút, de ő folytatta, mivel így kicsit felszabadulhatott.

– Három férfi közel két hétig mindent megtettek velem, amit...

– Elég! – fojtotta belé a szót, parancsoló hangon állította le a fiút Ronie, majd azonnal magához húzta, úgy vonva karjaiba.

Victor zokogott, ahogy feltörtek benne az emlékek, mégis érezte, ez része a megkönnyebbülésének. Főleg mert egy biztonságos ölelésben bújhatott el végre! Nem beszélt senkinek sem az apja tetteiről, de eldöntötte: mindenkit tönkretesz, aki akkor ott volt, és a testét kihasználta, kínozta, és mint egy játékszerrel úgy bánt vele! Hiszen még szinte gyerek volt! Még legjobb barátja, Brian vagy Lisa sem volt mellette...de most egy barát vállán sírhatja ki magából a keserűséget.

– Köszönöm, Ron! Ez... annyira jólesett!

– Ne köszönd, bolond fiú! A kicsi barátja az enyém is! De ezt tényleg ne meséld el majd neki, mert össze fog törni!

– Nem szándékozom!

Letörölte a rég kikívánkozó könnyeit szép arcáról, majd folytatta, ha már egyszer belefogott. – Húsz évesen szöktem el otthonról, és az első az volt, hogy bosszút álljak a három férfin! Szerencsém volt, mert rokonok voltak, és azt is tudtam, hogy apám egy üzletet adott nekik értem cserébe... Gyorsan kiderült, hogy nem én voltam az egyetlen ártatlan fiú, akivel így bántak. Több hétbe került, de elkaptam őket, majd a videóval, fotókkal, amiket csináltam róluk, a rendőrség lecsukta mindet. De előtte, – mosolyodott el Victor, majd elégedett arccal folytatta a történetét – kisemmiztem mindet! Muszáj volt, ahhoz, hogyWashingtonba jöhessek, pénzre volt szükségem!

– Büszke vagyok rád! – ölelte újra magához Ron a fiút, és szóról szóra komolyan is gondolta, amit neki mondott. – Ne haragudj, hogy szemétkedtem veled! Csak féltettem Jockyt és a kicsit is...

– Nem haragszom, mert engem nem sokan kedvelnek. Olyan megosztó személyiség vagyok, valakinek túl sok... – nevetett őszintén Victor. – Menjünk, szórakozzunk kicsit... Jim úgy helyre tudja tenni a pasikat, hogy attól mindig jó kedvem lesz!

Vetette fel ötletét pár perc múlva, amikor kínossá vált a csend kettőjük között. Tisztelte és kedvelte is Ront, amiért már nem kérdezett, hagyta a dolgot hadd ülepedjen, mert elfelejteni nem fogja egyikük sem, az szinte lehetetlen!

– Azt tudom! – kacagott már Ron is vele, s közben elindultak a pult felé.

– De Den nem igazán örül, nézd meg az arcát! – a fejével intett az említett, kelleténél is sápadtabb fiú felé.

Egymás mögött verekedték át magukat a táncoló, csókolózó pasikon, de hogy a lépcső alá benézzenek... na, az eszükbe sem jutott! Pedig ha félszemmel arra néztek volna, látják azt a férfit, aki a barátjukat figyeli, és a veszély rá nézve nem is kicsi...

*

– Csá, fiúka. Bírod a hét fogást? Vagy fogjam meg egyből? – próbálkozott Jimmynél egy visszajáró vendég.

– Kihagyom! – rázta le Jimmy a fickót, aki már pár perce az ósdi dumájával próbált bevágódni nála.

– Ne csináld már! – kezdett hisztizni az unszimpatikus, és már nem szomjas pasi. – Legalább egy csókot adj nekem! Sohasem adsz nekem semmit!

– De! Az italodat! – mosolygott Jimmy, és egy pohár vodkát rakott elé.

Jimmy utána már válaszra sem méltatta az előzőt, de egyre mérgesebb lett, mert tudta, szerelme mennyire ideges lehet! Fél szemmel sandított csak felé, miközben egy újabb koktélt készített el, na, és az az arc, amit látott... megerősítette az előző érzésében. Ha még valaki beszól neki, Daniel hamarosan robbanni fog, vagy megöli az illetőt ott helyben!

– Szia, Jim...

Végre egy baráti hang! – gondolta Jimmy, és mosolyogva fordult felé, de Vic elhallgatott hirtelen...

– Bocsi, mindig elfelejtem, hogy itt nem hívatlak így...

– Kisebb gondom is nagyobb most ennél! – mondta barátjának, majd a hajába túrt összeborzolva azt. – Nézd, Deni mindjárt megöl valakit!

Intett fejével szerelme felé.

– Ott van Ron, majd ő megnyugtatja! – villantotta meg jellegzetes mosolyát Vic, közben persze szeme előtt volt a kép, ahogy Daniel dühében leüt valakit.

– Szóval Jim? Az minek a rövidítése? – kérdezte egyből a korábbi fazon. – Ő a pasid, vagy csak a dugópajtid?

– Semmi közöd hozzá, de megsúgom: csak barátok vagyunk! – hajolt hozzá közelebb Victor. – Ajánlom, felejtsd el ezt a fiút!

– Miért? Úgy hallottam az itteni fiúkák mindenben benne vannak, és ő... – intett a szöszi felé lazán a kezével – különösen kapós kis ribanc! Csak nézz rá!

Olyan kéjes arcot vágott a faszkalap, hogy Vic már lendült is, hogy állba vágja.

– Beírhatod az önéletrajzod „ebben szar vagyok" pontjába, hogy rosszul ítéled meg az embereket... – hajolt Jimmy a pasi képébe, egy verekedést, vérrontást megelőzve.

Vic vette is a lapot, és bár az ökle igencsak viszketett, ott hagyta a cseppet sem szimpatikus fickót.

– Miért nem lep meg, hogy pénzzel nem lehet észt venni! – motyogta az orra alatt Victor, majd intett a másik pultosnak, hogy töltsön neki egyet.

Jimmy sem foglalkozott a korábbi ürgével, ezután akármit is mondott, elengedte a füle mellett. Nyugalmat erőltetve magára folytatta munkáját, kiszolgálta a vendégeket.

Azonban Daniel is hallotta a korábbit, és kurva büszke is volt szöszijére! Azonban egy újabb, kellemetlen érzés is feltört benne: a düh! Hogy jön ahhoz az a gyökér, vagy akárki is, hogy így beszéljen a párjával? Lépnie kéne! Dehogy is kéne! Kell! A fiú az övé, hozzá tartozik, ezt mindenkivel tudatnia kell! Miután ezt így magával megtárgyalta, a maradék italát egy szuszra húzta le. Oltári szerencse, hogy nem valami erős, ütős piát szopogatott addig, mert ha úgy lett volna, fordul le a magas székről, mint galamb a villanyvezetékről!

Tehát, az ital lenyelése után mosolyogva jelzett szöszijének, és amíg az odasuhant, végig is nyalt ajkain kéjesen. Jimmy olyan mosollyal lépett hozzá, amely csakis a szerelmét illette, majd ahogy elé hajolt, Daniel egyből a nyaka után is nyúlt. Az idősebb tudta jól, hogy őket nézi mindenki, mégsem érdekelte már, sőt egy célja volt csak: megvédeni, és meg is tartani a szerelmét.

Jimmy bár meglepődött, mégis örült a csóknak. Hallotta, ahogy mögötte a kéretlen kérők mind felhorkannak, de ő erre várt már tudat alatt, hogy szerelme felvállalja őt! A hirtelen érintkezés most nem a szokásos lágy, tapogatózó csók volt, Daniel nem szarozott, nyelve azonnal a másik szájában kutakodott. Úgy járt benne, mintha első alkalom lenne, és tapogatott, ellenőrzött vele mindent. Jimmy nyelve is nagy csapásokkal üdvözölte őt, egy mély, torokból jövő nyögés kíséretében. Rövid volt ugyan, de annál behatóbb, forróbb a csók, és el is érte vele a morcos fiú, amit szándékozott. Ja, és még egy dolgot! Újra felizgult! (Bár, ha jobban belegondolunk, mikor nincs Daniel a szöszijére felizgulva?)

– Hé, szöszi! Én is fizethetek egy olyan csókkal? – kiáltott oda a még mindig pihegő fiúnak a korábbi bunkó.

Daniel megfeszülve kapta a kiabáló felé a fejét, felkészülve rá, hogy ha kell, akkor ott komolyan vér folyik! Jimmy látta ezt, így lágyan simított végig párja arcán, majd egy apró csókot is nyomott rá.

– Miért, talán csődbe ment a céged? Vagy te is inkább üdítőt innál?

– Dehogyis! Csak az a fickó...

– Ez a fickó? – mutatott Jimmy a háta mögé. - Ő a párom, te bugris, és a csók, az az ő kiváltsága!

Daniel kihúzta magát, hiszen rettentő büszke volt arra, hogy mert lépni, és ez a gyönyörű, dögös fiú mindenki előtt a párjának nevezte!

– Még egy üdítőt kérek, szerelmem! – vigyorgott Daniel bőszen.

– Hozom, szerelmem! – majd közel hajolva a fülébe súgta. - De ma éjjel nem csak zuhanyozunk és alszunk! Ezzel a csókkal sikerült felhúznod! Jimmy elégedett volt Denije arcát látva, és azért is, mert szóba merte hozni végre, ami a vágya. Őrülten kívánta már, és az első szeretkezésük óta csak még jobban vágyott rá!

A kis közjátéknak köszönhetően, a pult körüli kéretlen kérők mind felszívódtak, és mások ültek a helyükre. Újabb beszólásokkal, kétes megjegyzésekkel illették a fiút, de őt már nem érdekelte. Amint tehette, a pult végébe sétált, és egy-egy apró puszival vagy csókkal tette még kanosabbá párját. Jimmy tudta jól, hogy így megnyugszik a fiú.

Mégis egyre jobban foglalkoztatta őt, hogy talán ezt a munkát el kéne felejtenie, erre a feszültségre egyiküknek sincs szüksége. Hiába keres jól, és álma egy saját autó... Az első, és a legfontosabb számára a szerelme!

*

Alig pár órával később Daniel és Ron az irodába vonultak elszámolni, és el is rakni a bevételt, közben Jimmy a pulton kezdett pakolászni, rendet rakni. Na, ekkor bánta meg, hogy hazaküldte a másik fiút, aki a pultban dolgozott vele éjjel!

Victor, bár nem dolgozni ment be aznap, ő is segíteni akart, a sötétszobákból hajtotta ki az embereket. Jock aznap éjjel nem ment el a bárba, valami fontos ügyön dolgozott, ezért Vic nem is táncolt, csak a barátai mellett volt. Utált egyedül lenni otthon, mert olyankor csak gondolkodott és szorongott. Hajnal volt már, így a vendégek haza, szobára, vagy ki tudja, hova mentek, a lényeg, hogy onnan el. Így már csak pár részeg fickó dülöngélt a helyen.

Jimmy dudolászva pakolt, mosogatott, hiszen alig várta már, hogy a párjával kettesben legyenek otthon. Oké, az a lakás Danielé. Ő mégis úgy bújik el párja védelmező karjaiba, – épp úgy, mint a csepp garzonban, ahol már kényelmesen mozog – mint aki hazaért végre! Otthon érzi magát!

Mosolyogva, még mindig kedvenc Ateez dalát dúdolva indult a raktár felé, kezében a megmaradt gyümölcsökkel megpakolt ládával. Annyira boldog volt, felszabadult, hogy körül sem nézett. A raktár felé menet hallotta Vic barátja parancsoló hangját, ahogy valakit kipenderít épp, és az idegen fiúkat és férfiakat, ahogy ezt kikérik maguknak. Csak mosolygott az egészen, és haladt tovább, hogy minél hamarabb végezzen.

A raktár világos, rendezett polcaira rakta a dobozos koktélcseresznyét, majd a szintén tiszta hűtőbe pakolta a sok megmaradt citrusfélét. Elpakolt, kitöltötte, ami a standoláshoz szükséges, majd még mindig Seonghwa refrénjét dúdolva indult vissza szerelme keresésére.

Az ajtóból még visszanézett, nem maradt-e valami le, majd ahogy csukta volna be a nehéz ajtót, valaki szorosan a háta mögé lépett. Nem gondolt semmi rosszra hirtelen! Azt hitte, szerelme ment utána, és lepte meg őt! Azonban ahogy a mögötte álló hozzásimult, majd erősen a csípőjére markolt, tudta, hogy ez nem lehet a párja, ő nem ilyen erőszakos! Ekkor tisztult ki teljesen az elméje, és a szuszogásából azonnal fel is ismerte... Keze, lába remegett, szája pillanatok alatt kiszáradt! Viszont mielőtt még teljesen pánikba esett volna, tudta, hogy onnan ki kell jutnia!

– Szia, baby! Mondd, hogy hiányoztam neked! – hallotta meg Jimmy azt a hangot, amit már sohasem akart hallani!

Újra azok az érzések járták át remegő, gyenge testét, amelyeket már nem akart érezni többé! Jackson a csípőjét szorosan az előtte álló remegő fiú fenekéhez nyomta. Közben arcát a hajába fúrva szívta magába az illatát.

– Engedj...el...kérlek... – kérlelte, és közben azért fohászkodott, hogy Daniel induljon a keresésére.

– Az enyém vagy, baby! És végre újra a karjaimban!

Jimmyt újra kirázta a hideg! A forró levegő, amely a nyakát érte, vagy a szavai következménye volt-e, de összeszedve magát, a fiú hirtelen oldalra lépett. Jackson meglepődött a babyje tettére, és pár másodperc múlva kapcsolt csak, amikor újra utánanyúlt, és Jimmyt a falhoz kente.

– Nem szökhetsz el! – váltott a hangja fenyegetőre. – Te az...

Akkor készült valami lesújtót mondani a szöszinknek, de szerencsére Victor közbelépett. Amikor meglátta, hogy Jimije bajban van, nem gondolkodott, nekifutásból rontott neki a nála nagyobb fickónak! Olyan rúgást mért rá oldalról, amelyen még ő maga is meglepődött, mégsem volt ideje agyalni! Addig lökte, rúgta a pasit, amíg az a földön el nem terült!

– Hagyd békén a barátomat, te erőszakos fasz! – ordított vele, közben Jim, már a háta mögött hüledezett bátor barátját nézve.

– Jól van már! – próbálta Jackson nyugtatni a régi ismerőst... – Victor, nem ismersz meg?

Ült fel a bájgúnár egy önelégült vigyorral a képén, és közben fájó testrészeit tapogatta.

– Brian szerelmed keresett téged...

– Vic... Ismered őt?