Ha szóba kerül, Fairfax mindenkinek más jut róla eszébe. Valakinek az, hogy Washingtontól nem messze helyezkedő kisváros, vagy híres graffitikról, amit katonák hagytak hátra a polgárháború idején. Gyorsvonattal többen utaznak oda kiruccanni hétvégére, hiszen kiváló hely a turisták és a kirándulni, kikapcsolódni vágyók számára.

Mégis, ha Jimmy meghallja a város nevét, teljesen más gondolat, és azzal együtt kellemetlen emlékek ütik fel a fejüket. Születése után szülei a jobb állás és élet reményében áttelepedtek oda, így ez lett az a város, ahonnan elűzték őt még kamasz korában. Persze Vic is gyomorideget kap egyből, amint elhangzik ez a név, viszont ő ezt a barátaik előtt nem mutatja ki.

Kevin tudta, hogyan fog reagálni a kicsije az említett város nevének hallatán, ezért is ült csendben, feszülten, figyelve rá. Persze Daniel már ott van mellette és védi. Mégis kíváncsian figyelte ő is, mit válaszol az előző kérdésre, vajon elkíséri-e?

Daniel először nem értette a fiú némaságának az okát, hiszen eddig azonnal válaszolt neki minden alkalommal, de mielőtt még szomorú vagy ideges lett volna miatta, eszébe jutott:

Úristen, Fairfaxban él a családja!

Az eddiginél is szorosabban ölelte magához szerelmét, és mielőtt még újra valami hülyeséget mondana bárki, így szólt:

– Jock, még beszélnem kell anyámmal is, erről neki is tudnia kell! Este felhívlak!

Daniel lezártnak is tekintette a témát, és ezt barátai is tudták. Így lassan teljesen más témára tértek át.

Egy ideje már tervezték, hogy Nemtő is beavatják a bárban folyó dolgokba. Ezért Hopi és JK elérkezettnek látta, hogy beavassák a barátjukat. Féltek ugyan, mert már mindenki tudja a barátaik közül, egyedül csak Romus nem. A másik dolog, ami miatt izgultak, hogy ez a bár a mindene... (Persze csak hercegnője után!) és a fiúnak a megélhetése.

– Romus! Van valami, amiről tudnod kell! – kezdett hozzá végül Jocky, hiszen ő a leglazább és legbátrabb hetük közül.

Az említett azonnal Jock felé kapta a szemét, amit eddig a kicsi Jimmyin tartott, ami nem is csoda, hiszen nagyon féltette ő is a fiút.

– Valami gond van?

Olyan kimért, feszült hangsúllyal kérdezte, hogy még szerelme is borsónyira húzta össze magát mellette. Persze tudta, hogy egyszer ezen is át kell esniük, mégis erre felkészülni... Bátortalanul nyúlt a párja keze után, majd összekulcsolta az ujjaikat, és jelezte a nyuszi és Hopi felé, hogy kezdjenek hozzá.

Jocky, Ronie, és a végén már Vic is részletesen beszámoltak mindenről, amit tudtak, Romus pedig csak csendben, de feszülten hallgatta a fiúkat. Nem vágott a szavukba, nem kérte őket számon, amiért nem avatták be eddig, és ez igencsak meglepte a társaságot. Megértette azt is, miért ment Jimmy ilyen hosszú szabira. Mint ahogy azt is, hogy Victor miért csak akkor dolgozik, ha Jock is ott van. Ja, és a lényeg: megértette végre, hogy Hopi miért is kezdett ott táncolni... amikor pénzre egyáltalán nincs szüksége!

– Ti komolyan hülyének néztek engem? – a társaság minden tagja megfeszült hirtelen, olyan kimérten szólalt meg végre Romus. – Pár dolgot leszámítva, tudok róla! Köszönöm, hogy segíteni akartok nekem és Jimmynek, de ha hamarabb tudom, már rég lebuktattuk volna őket!

– Ne haragudj, szívem! Attól féltünk, bezárják a bárt... Én nem engedtem!

Kevin vallomása is újabb sokkot okozott a társaságnak. Hiszen őt így meghunyászkodni még nem igazán látták. Romus magához ölelte szerelmét, természetesen ő is meglepődött.

– Köszönöm! Szeretlek!

Kevin boldogan, megkönnyebbülten simult párja ölelésébe. Majd a nyakába súgta, hogy ő is...

A bár ügyének megoldásához is egyre közelebb kerültek.

Mégis Jimmy eközben még mindig, vagy újra, de azon agyalt, mi szól még az ellen, hogy elkísérje párját az útra. Ő is mindig mellette áll, óvja őt, és ott is mellette lenne! Akkor mégis mi szól az utazás ellen?

Amint letelt Jimmy munkaideje, és a parkoló felé sétáltak párjával kéz a kézben, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyomott bélyeget hangulatukra a korábbi beszélgetés. Ezért most csak csendben sétáltak egymás mellett, szorosan egymás kezét fogva. Valahogy úgy tűnt, mintha egymástól vártak volna a válaszra.

– Szeretnél eljönni velem anyámhoz, vagy vigyelek...

– Megyek veled, Dani! – vágta rá gondolkodás nélkül a fiú, hiszen hálás volt, amiért magával akarja vinni.

Daniel az új nevét még mindig nem szokta meg, és akárhányszor hallja a fiú szájából, újra jó kedve lesz! Az autó előtt álltak már, ő pedig idegesen vakarta a tarkóját, mégis a becenevét, és a választ hallva azonnal Jimmy csípője után nyúlt, és magához húzta egy csókra. Nyilvános helyen voltak, elég sokan mászkáltak a parkoló és a sétány környékén. Ezért nem is akarta túlzásba vinni! Csak éreztetni akarta vele egy lágy csókkal, mennyire szereti! Jimmy azonnal nyaka köré fonta a karját, és hagyta a fiúnak, hogy gyorsan feltérképezze a száját. Alig pár pillanatig fonódott össze csak a két éhes ajak és nyelv, de akkor, ott, ez elég is volt nekik... Csakis egy időre persze!

Ezzel a csókkal viszont elérték azt, hogy jókedvvel induljanak el Escherhez. Daniel úgy gondolta, annak is eljött az ideje, hogy szerelmét bemutassa az asszonynak.

*

Esther a napi imájából épp a helyi piacra tartott, amikor üzenetet jelzett a táskája mélyén a telefon. Bár egyből tudta, hogy csakis a fia írhatott neki, mégis kapkodva kezdett a készülék után kutatni. Aggódott, hiszen a hivatása sem mindennapi, és önfejű természete miatt sűrűn köt ki a sürgősségin. Bár mintha az utóbbi időben megnyugodott volna!

Ezen morfondírozott, miközben a sorokat olvasta, és azon nyomban egy szeretetteljes mosoly ült ki az arcára. Ugyanis a fia elmegy ma hozzá látogatóba!

Gyorsan lezavarta a vásárlást, majd már a buszon folytatta tovább az agyalást. Furcsának találata a fiát, mintha más lenne! A minap is, amikor munka előtt beszaladt hozzá, azon kapta, hogy bárgyú vigyorral az arcán állt a nappaliban. És ez még semmi! Azzal az ábrázattal az orgonát simogatta, és szagolta! Még az is felötlött az asszonyban, nem ütötte-e meg magát a fiú, esetleg valami gond van a fejével, de amint közelebb ment hozzá, és közelről szemrevételezte, nem őrültséget látott az arcán és a szemeiben! Egyszerűen szerelmes a gyermeke! Az asszonyt boldoggá tette ez a gondolat, hiszen Danielnek is szüksége van egy párra! Vajon ki lehet az a fiú, aki mosolyt csalt a fia szájára?

A pörkölt rotyogott, a ropogós csirkeszárny, amit Daniel annyira imád, mind épp elkészült, amikor az asszony a bejárat felől meghallotta fia mély hangját.

– Esther asszonyt keresem, itt lakik még? – próbált fia viccelődni.

Az asszony pedig annyira örült a hangnak, amely a szívét is megdobogtatta, hogy ez akkor fel sem tűnt neki.

– Itt vagyok, fiam, csak. – indult a fia elé boldogan.

Amint meglátta, hogy nem egyedül érkezett, még a szó is belerekedt.

– Jó napot kívánok, Esther néni! – köszöntötte illedelmesen Jimmy szerelme édesanyját, majd egy teli mosollyal az arcán állta az asszony arcpusziját.

– Gondolom, nem kell bemutatnom, anya... – jókedvűen nézte végig, ahogy anyja a szerelmét fogadta.

Zavartan vakarta a tarkóját, hiszen eddig ez is egy első alkalom számára: soha, senki sem fordult meg Esther házában, és nem is ismerte a pasijait az asszony, hiszen nem is voltak... de Jimmy nem csak a pasija, ő a szerelme! Így itt az ideje annak, hogy elújságolják Daniel élete legfontosabb nőjének:

– Együtt vagyunk... ő a párom! Szeretjük egymást, anya!

– Végre! Nagyon örülök nektek! – ölelte magához a nő a két meglepett fiút egyszerre. – Margo nagyi, de fog nektek örülni, fiúk! Már ott, a kórházban tudtam, hogy ti egymásnak vagytok rendelve! – örvendezett tovább az asszony, és még mindig a fiúkat ölelgette.

Amint kiszabadultak az ölelésből, már az asztalnál ülve a két fiú szinte azt érezte, mintha valami kihallgatáson lenne, ugyanis Esther alaposan kikérdezte őket, kíváncsi volt minden részletre. Persze azért mégsem mindenre...

A korai vacsora után már a nappaliban ültek, amikor a szöszi furcsán kacsingatni kezdett Daniel felé. A fiú először nem is értette, mi lehet a baja. Arra gondolt, talán allergiás volt valamelyik kajára, és ettől jött rá ez a furcsa arcrángás a párjára. Jimmy közben már kezdte a türelmét elveszíteni, amiért a pasija nem kapcsol, miért is jelez neki!

Más esetben biztos jót nevet párja bamba arcán, utána pedig leterítené, hogy birtokba vegye a száját...

Hogy lehet valaki ennyire bamba? – gondolta, majd a füléhez hajolt:

– Miért jöttünk ma át, Dani? – Daniel tarkóján a pihék azonnal vigyázzba álltak.

Emiatt nem is kapcsolt azonnal, de amint leesett neki...

– Anya... – bátortalanul fogott hozzá, hiszen féltette őt.

Eddig nem is mondott neki soha semmit a húga kereséséről, nem akarta hiú ábrándokba kergetni az anyját. Most valahogy mégis biztos volt a dolgában.

– Úgy néz ki, tudjuk, mi történt Rubieval.

Esther kezében hangosan koccant a csésze az aljához, amint eljutott a tudatáig, amit az imént hallott. Jimmy könnyes arca felé kapta a fejét, majd a fiát kezdte fürkészni. Látta, rajta, hogy nem szomorú, inkább izgatott. Ennek köszönhetően az asszony is megnyugodott egy cseppet. Hiszen, ha Daniel nem komor vagy ideges, ez akár még reményt is jelenthet! A fia és az angyal, aki végig mellette ült, és szipogva, de támogatta őt, végül mindent elmondtak részletesen, amire fény derült. Esther is sírt már a végén, hiszen a mai imája is meghallgattatott: a fia szerelmes, rátalált a párjára, és lehet, végre előkerül a lánya!

Jó egy órával később Jimmy, párja régi szobájában állt, és a dekoráción legeltette a szemét. A kosaras poszterek a falon, egy kisebb palánk az egyszemélyes ággyal szemben, kedvenc csapatának a meze a bekeretezve... csak állt, és nézett, maga elé képzelve a rajongó fiút ujjatlan mezben, izzadtan, amint épp kosárra dob... Álmodozott volna még, ha meg nem érzi ahogy a csípőjét átkarolja az imádott férfi. Háttal állt ugyan, mégis próbált belesimulni az ölelésébe minél jobban. Daniel egyből a tarkóját cirógatta, majd lassan apró csókokkal araszolt le imádottja nyakára. Jimmy lehunyt szemmel hátra vetette a fejét, hagyva, hogy minél jobban átjárja ez a fantasztikus érzés! Míg Daniel csókolgatta, testüket ringatni kezdték egy lassú, lágy ritmusra. Pár percig állhattak ott csupán, amikor Jimmy megfordult, és azonnal el is ragadta szerelme ajkát. Semmi kecmec, azonnal nyíltak az ajkak, és nyelveik máris serényen kutakodtak...

Daniel egyre szorosabban tartotta karjában szerelmét, és egyre mélyebbre tolta szájában a nyelvét. Ezt a vehemenciát Jimmy is élvezte, ezért is ugrott fel az ölébe, egy hirtelen gondolattól vezérelve. Ki sem zökkentek a csókból, csak tovább falták egymást mohón. Percekig tartott a csók, és ha a fiúknak kopoltyúja lenne, még most sem váltak volna el egymástól! Daniel az ágyhoz vitte szöszijét, majd eldőltek rajta, és pár percig szavak nélkül csak egymást nézték.

Jimmy tudta, hogy a fiú a válaszra vár, hogy vele tart-e másnap, és már döntött is Vicnek köszönhetően. Ugyanis a szeles fiú még a kávézóban megígérte neki, ha megy, ő is velük tart, és ha kell, majd ő megvédi. Akkor jót nevetett barátja kijelentésén, és ő is megígérte, hogy átgondolja, és majd értesíti. Végül is négyen mennek, mi baj lehet?

– Mikor indulunk holnap Dani? – törte meg a harmonikus csendet a fiú.

Persze ezzel szerelmét is teljesen kizökkentette. Daniel egyből felkönyökölt mellette, szemeiben a szerelem fényei csillogtak ezerrel. Jimmy arcára simított, hiszen ismeri már ezt a tekintetet, és ugyanolyan csillagokkal szemeiben viszonozta a szerelmet. Már ezért megérte!

Daniel azonban válasz helyett egy újabb csókot kezdeményezett. Nem egy kiéhezett, vehemens csókot akart! Ezért csak a szájával, majd a nyelvével lágyan cirógatta az imádott telt ajkakat. Jimmy hagyta, hagy játsszon a fiú vele, hiszen nagyon is élvezte!

Újra szorosan egymásba kapaszkodva játszottak egy darabig, majd Jimmy ráunt, és ő kezdett egy észveszejtő, lehengerlő csókba. Fogaival tépte Daniel ajkát, míg az a nyelvét át nem dugta a szájába. A szöszi örömét kimutatva egy nagyot szívott is rajta. Daniel is belenyögött a csókba, csípőjét egyre szorosabban a fiúéhoz szorítva. Ekkor már mind a ketten igencsak fel voltak izgulva, mégsem akarták megbecsteleníteni a szülői házat.

– Menjünk...haza... – suttogta, a tűzoltó fiú, hiszen egyre jobban érezte, nekik is szükségük lenne egy tűzoltásra.

Jimmy bólogatott, jelezve, mennyire egyetért vele, mégis várniuk kellett egymás karjaiban pár percet, míg a vágyuk csökkent kissé. Azonban addig várták a vágyuk lankadását, hogy egymáshoz simulva lassan elaludtak.

Esther még az este folyamán rájuk nézett. Készített is róluk egy képet. Nem bízta a véletlenre! Ezt a látványt, ami elé tárult, látni akarja, ha lehet, és az úr is engedi, örökre!

*

– Barbara! Háromszor szóltam már neked, te lány! – koholta viccesen kollegináját Ria. – Látod azt a szőke fiút? Olyan, mint egy angyal!

– Hol? – játszotta a lány a tudatlant. – úgy tett, mint aki nem is látta a két fiút, ahogy bejöttek a kávézóba.

Helyet foglaltak pont a pulttal szemben, és azóta le sem vették a szemüket róla.

– Ott! – mutatott a fiú irányába Ria. – Mind a kettő helyes! Stipi stopi, a szőke az enyém! – jelentette ki, majd magához vette a rendelést, és elindult a két fiú felé.

– Bánom is én... – válaszolt lemondóan Barbara, majd törölgetni kezdett a pultban.

Kevés a vendég, épp csak az a két fiú jött be pár perce, így a takarításra van egy kis ideje. Addig is eltereli a figyelmét, elűzi fejéből az érthetetlen gondolatait. Egyre több alkalommal jönnek elő régi emlékek a fejében, amelyeket még nem tudott rendesen rendszerezni. Tudta, hogy a múltjához van közük, de azt, hogy mi... sajnos, azt még nem érti.

A pult mögül figyelte, ahogy kolleginája kacérkodik a két fiúval, akiken egyből látszott: nem igazán vevők a lányra. Mosolygott rajta, és nem is foglalkozott tovább velük.

Fél órával később a két fiú egy kávé, tea és sütemények elfogyasztása után még mindig a helyükön ült, de közben Barbaráról le sem vették a szemüket. Zavarta a dolog, ezért a raktárba indult. Gondolta, megnézi a tükörben, nincs-e valami gáz a külsejével.

Smink, haj rendben! Akkor mégis miért néz az a két szépfiú engem?

– Barbara, gyere gyorsan! Még két szép pasi jött be! – szólt be utána a kolléganője.

Nem mintha kíváncsi lenne akármelyik pasira is, de kiment vissza a pultba. Amint kilépett, neki is elakadt a szava: két bőrdzsekis, sötéthajú fiú sétált az asztalok között. A magasabb rosszfiús kinézetű, a haja hátul copfban, piercinggel, és tetoválással. Persze csak a kézfejét látta, mégis több lehet belőle, ezt tudta. Arcán egy nyusziszerű mosollyal vette célba a pulttal szembeni asztalt. A másik, alacsonyabb fiú sápadt, semmi tetkó, piercing, mégis dögös... és ő valamiért jobban felkeltette az érdeklődését. Szemével követte végig, ahogy ő is a már foglalt asztalhoz sétál. Nem értette, miért nézi úgy, hogy a szeme majd kiesik, mint ahogy azt sem, hogy a látvány miért dobogtatja meg a szívét...

Mintha ismerné... 

Köszönöm szépen , hogy olvasod és a vote-ot. ❤️