Kevin és a kicsije napok óta Dan húgát, vagyis a nyomait keresik. Reggel, amikor felébredt...

Kevin szokásához híven délben kelt fel, vagyis azt már nem igazán hívhatjuk reggelnek! Nem azért alszik ám addig, mert lusta! Inkább azért, mert minden éjjel megvárja, míg Romus hazaér, és majd csak utána bújnak ágyba. Ráadásul ismerve a két szerelmes szex iránti étvágyát, az alvás sem sikerül egyből, amint fejük éri a párnát... Így a hajnali étkezés, egy gyors, de fantasztikus szeretkezés után jöhet csak szóba az alvás.

Kevin szeme ez alkalommal kipattant, ahogy kivilágosodott. Úgy, ahogy volt, egy szál pöcsben a nappaliba futott, majd egyből a gép elé telepedett. Annyira izgatott lett, hogy még az sem zavarta, ahogy csupasz hátsója hozzáért a hűvös, műbőr székhez. Egyből úgy verte a billentyűket, mintha az élete múlna rajta, egészen addig, amíg teljesen ki nem világosodott...

– Heuréka!

Boldogan vágta hátra magát a székben.

Ezért nem találta senki! – ujjongott magában, örömében a levegőt csapkodva.

Fel sem tűnt neki, hogy mögé állt a párja, és szálkás mégis izmos testét mustrálja...

– Mi az öröm tárgya? – kérdezett rá Romus, Kevin pedig a szívéhez kapott.

– A szívbajt hoztad rám,  Romus! – förmedt rá, mert komolyan megijedt. – Ha kinyírsz éppen akkor, amikor végre rájöttem, miért nem találta Dan a húgát... én visszajövök, és éjjel ráülök a...

Itt lefagyott kicsit, ugyanis párja elé térdelt csillogó szemmel, már vágyakozva...

– Ne örülj! Nem a farkadra ülök, hanem a mellkasodra! – kacagott már ő is, hiszen megint ő beszélt gondolkodás nélkül.

Viszont Romus csillogó szemei, az ajkán az a rafinált mosolya... ráadás a keze, amely már a farkát kutatta... Ennyi kellett, és már le is vette a lábáról! Újra!

– Várj... egy üzenetet... kell írnom... – lihegte, ugyanis Romus nyelve már a farkán dolgozott. Amint elküldte, hátra vágta magát a székben, és engedett a követelőző nyelvnek, kéznek...

Akkor még nem is sejtette Kevin, hogy azzal az üzenettel Jimmyt menti meg!

*

Daniel összeszedte magát, de nem tágított az angyalkája mellől, nagyon féltette őt. Tudta, milyen a pánikroham, hiszen neki is volt már része benne. Azt is megértette, hogy milyen kétségbeesett lehet az ember, ha már ezt kell átélnie! Jimmy csak meredt maga elé, a szavakat kereste, a magyarázatot fogalmazta. Attól félt, hogy elveszíti a szomorú szeműt, ha elmeséli, mi is történt vele. Suzut kereste a szemeivel, hiszen a lány is tud pár dolgot róla. Bátorságot akart gyűjteni, mielőtt megszólalt volna. Barátját is hiányolta nagyon, hiszen Kevin az egyetlen, aki átsegítette anno azokon a keserves napokon.

Apám nem nevelt hazugot! – jutott eszébe a gondolat, amit nagyija nap mint nap mondogat.

– Igyunk egy kávét! – szólalt meg bátortalan hangon, közben Daniel szemét fürkészte. Megnyugvással töltötte el, hogy nem mérges. Inkább türelmes, bátorító, szerelmes tekintettel állta az ő tekintetét.

– Közben elmesélem, mi történt!

Daniel tudta, hogy komoly dologról lehet szó. Esze ágában sem volt szöszije mellől tágítani, akár egy másodpercre is!

Azonban Suzu nem így gondolta. A háta mögé állva az asztalok felé tolta a fiút. Daniel ugyan pipa lett egy kicsit, végül mégis leült Ron mellé. Nem kezdhet veszekedni, ez nem kedvezne senkinek sem!

– Hagyjuk Jimmyt levegőhöz jutni!

Suzu a szüleitől, a barátaitól megkapta párszor, hogy önző, és csakis magával foglalkozik. Főleg, amikor eljött Japánból, mert nem akart egy idegenhez feleségül menni. Tudta, hogy van abban igazság, amit a fejéhez vágtak, de eddig még sohasem talált igaz barátra. Eddig!

Ám a fiú mindig mellette volt, és a maga módján segített neki. Még akkor is, ha közben mindig leoltja vagy kiosztja épp. Attól függetlenül tudta, érezte, hogy szereti őt a fiú. Most neki van támogatásra szüksége! Főleg, mert az ő üzenetei miatt történik most ez vele! És bár pár részlettel tisztában volt, tudta, mi jár most a barátja szép buksijában: Daniel mit fog mondani, hogy fog reagálni...

Jimmy mindenki elé felszolgálta a kávét, pár mochit, és aprósüteményt.

– Ülj le, Jimmy! Mesélj végre, mert szétvet az ideg! – szólt rá Ronie kissé erélyesebben. Daniel oda is kapta a fejét, szemei villámokat szórtak, hiszen bántotta a szöszijét.

– Ne nézz így rám, Dan! – védekezett egyből, hiszen ismeri már azt a nézést... – Nem rá vagyok mérges, csak a tudatlanság zavar!

– Ha zavar, hogy én is hallom... – szólalt meg Daniel már Jimmy felé fordulva...

– Nem zavar! – simított ő párja kezére, és apró ujjait a kézfején is hagyta.

E mozdulatra újra ragyogott Daniel arca! A kérdés az, vajon meddig...

Jimmy összeszedte magát, lesz, ami lesz, gondolta. Úgyis beszélni akart a párjának róla!

– Az exem... ő keres engem!

Ronie kifújta az eddig bent tartott levegőt, Daniel is így tett... Ám míg Ron nagy vonalakban tudta, miről van szó, addig Daniel semmit sem, és ezért feszült lett. A mosolya eddig tartott! Nem féltékeny volt, csak egyszerűen félt, hogy Jimmynek fontos lehet még az exe, és emiatt szakítani fog vele. Más helyzetben csapot-papot otthagyva felpattant volna! Most nem tette, hiszen nemrég fogadta meg, hogy bízni fog benne! Összekulcsolta ujjait bátorításképp szöszijével, aki szemeit egy pillanatra sem vette le róla.

– Jackson a neve. – fogott hozzá nehezen.

Annyira gyenge volt a hangja a gombóc miatt a torkában, abban sem volt biztos, hogy hallják, amit mond.

– Hónapokig udvarolt, ostromolt, mire beadtam a derekam, és randizni kezdtem vele. De nem olyan volt valójában, mint amilyenek mutatta magát...

Itt leállt, azon gondolkodott, mennyit kéne mondania Ron előtt. Hiszen a kényes részletek nem tartoznak rá. Viszont a szomorú szeműnek minden el szeretne mondani...

– Egy hete jártunk vagy randiztunk, amikor... felvitt magához olyan indokkal, hogy nincs nála a tárcája... Én naiv hittem neki!

– Elég! – szólt rá szerelme, hiszen már sejtette, hogy az a szemét mit csinálhatott vele! Próbálta magát nyugodtnak mutatni, belül viszont háborgott! Tudta, hogy megkeresi azt a faszt, és szét fogja verni!

– Nem térek ki a részletekre. – törölte le könnyeit a szöszi, és a szája elé emelve megcsókolta szerelme kézfejét.

Talán búcsúzott tőle, vagy egyszerűen csak erőt merített belőle? Nem tudta ő maga sem. Egyszerűen csak meg akarta tenni, szüksége volt erre!

– Azután az alkalom után... többször is megtörtént. Pontosabban még három alkalommal. Nyoma sem volt a helyes, kedves fiúnak, aki hónapokig udvarolt, mire elmentem vele! Az első alkalommal a lakásában maga az ördög tepert le...

Daniel felpattant, már nem bírta tovább hallgatni, és nézni sem zokogó szerelmét. És mi lett volna, ha részletesen beszél róla Jimmy!?

– Elég! – rántotta fel a párját, és szorosan a karjaiba vonta.

Tudta, ha tovább beszél, rájön egy újabb roham.

– Annyit mondj el, hogy mit akarhat tőled, kicsi? – kérdezte meg lágy, reszelős hangon a legfontosabb dolgot Ron.

– Eltűntem a szeme elől, ezért vissza akar kapni! – remegett bele már csak a gondolatába is Jimmy, és persze Daniel is.

Szorosabban tartotta a karjaiban, jelezvén, hogy ő bizony nem engedi!

– Kevin feljelentette... de semmi sem lett belőle!

– Nyugodj meg, szépségem! Már itt vagyok, és nem engedlek át senkinek!

Szomorú szeműje szavait hallva Jimmy könnyei már a megkönnyebbülés és öröm könnyeiként hullottak alá. Mégis félve emelte szerelme felé arcát, mindennél jobban meg akarta most csókolni a párját. Ahogy íriszeik találkoztak, abban benne lehetett a vágya, mert Daniel kérdezés nélkül hajolt az ajkára. Most nem szenvedélyes csókot váltottak, egyszerűen csak nyugtatták a másikat, bebizonyították egymásnak, hogy együtt vannak, együtt mindent megoldanak. Ezek a csókok most erről szóltak.

Sokáig tarthatott ez az ajkak közötti diskurzus, mert Suzu türelmetlenül, feszülten zavarta meg őket:

– Értem, és örülök is nektek, meg minden! De mit kezdjünk azzal, hogy zaklat engem?

– Jó kérdés! – helyeselt azonnal Ronie, viszont ez az aggodalom egyelőre nem érte el a csókolózó párost.

– Dan! A francba már! – kiáltott rá a barátjára. – Lehet, hogy a bárban is ő keres, kicsi?

Ron abban a pillanatban világosodott meg! Megértette, Kevin miért félti a fiút, és csak olyan helyen dolgozhat, ahol mellette vannak a barátai! Hatra dőlve a széken, míg a szerelmeseket nézte, egy terven agyalt. Meg kell a kicsit védeni!

- Suzu! Azt is tudja, hogy hol dolgozol? Mert ha igen...

Ez a hangosan kimondott gondolat kellett ahhoz, hogy Daniel és Jimmy szétröppenjen.

– Nem! – vágta rá határozottan azonnal a lány. – Nem osztom meg sehol, mert a családom is rám találhat...

– Akkor honnan tudja, hogy ismeritek egymást? – jó kérdést tett fel az ideges tűzoltófiú. Szinte hallani lehetett a csendes kávézóban, ahogy négyük agya kattogott.

Jimmy még mindig párja karjaiban élvezte, ahogy az cirógatja a hátát, persze közben ő maga is a megoldást kereste. Azt hitte, biztonságban van itt, Szöul másik végében, a barátai körében! Hónapok teltek el, és remélte, hogy már nem keresi, nem akar tőle semmit sem! Tévedett! Jackson nem engedi el olyan könnyen! Hogy szerelmes-e bele, vagy már csupán a büszkesége miatt, amin Jimmy miatt csorba esett? Jó kérdés, de a választ nem tudja talán még maga Jackson sem!

– Csináltam egy képet... – zavarta fel a fiúkat sötét gondolataikból Suzu félénk, bátortalan hangon. – Azóta írogat...

– Milyen képet? Mikor? – Jimmy azonnal kibontakozott párja karjaiból.

Megfeszülve, fenyegetően nézett a lányra, ami érthető volt, hiszen az életéről volt szó!

– Régi kép, Jim...! Talán két hónapja csináltam a táncteremben, de se cím, semmi nincs jelölve rajta.

– Ez igaz, kicsi! Ha lenne cím, már megtalált volna!

Milyen szerencse, hogy Ron is velük van, különben Jimmy már felpofozta volna szegény lányt!

Daniel újra a karjaiba vonta szöszijét, fejét, selymes haját csókolgatta nyugtatásképp. Ez jó ötlet volt tőle, így mind a ketten megnyugodtak, de csak egy időre. Újra csend telepedett rájuk, Ron is tovább agyalt a megoldáson.

–Jocky! – kiáltott fel.

– Mi van a nyuszival? – kérdezett rá Daniel azonnal.

Először az ajtó felé nézett, azt hitte, ott van, és őt köszönti éppen...

– Az, hogy ő rendőr! Látom, a szerelem elvette az eszed! – korholta ex-szeretőjét Ron. – Hátha tud segíteni! Majd én beszélek vele!

Jimmy hálásan, és már jóval nyugodtabban nézett rá. Hosszú idő óta először érezte szerencsésnek magát! Szerelmes, és viszont szeretik! Ráadásul csodálatos emberek a barátai!

Daniel telefonjának szirénát imitáló hangja zavarta meg őket. A tűzoltófiú egy pillanatra sem engedte ki karjából a párját, sőt, ha tehetné, sohasem válna el tőle, tehát úgy vette elő a készüléket, hogy szerelmét nem engedte el egy pillanatra sem. Jimmy kuncogott, amikor el akart húzódni, gondolta úgy egyszerűbb lenne a művelet, de a fiú csak morogva valamit visszahúzta a keblére.

Pink Princess: PM: 01:12

Hali, Dan!

Találtam valamit Rabival kapcsolatban! Ahogy lehet, szedd össze magad, és a kicsivel Gyertek fel!

Várlak!

XXX. Kevin

*

Danielen az üzenetet olvasva – meglepő módon – nem lett úrrá az izgalom, hogy végre Rubiehoz vezet egy nyom. Na, nem azért, mert már nem érdekli! A válasz egyszerű! Szerelme és az ő nyugalma, biztonsága mindennél fontosabb lett neki! Míg korábban fejvesztve rohant volna, mint a legutóbbi alkalommal, – abból az esetből is tanulva – most nem hagyta magára Jimmyt.

Ron is velük tartott, de mielőtt még elindultak volna, gyorsan behívta Sebastiant dolgozni. Jimmynek amúgy is lejárt a műszakja, és kemény volt neki a mai nap.

Legalább Dan is megnyugodhat! Tudja, milyen a barátja: csak a saját feje után menne!

Ron hátul ült a kocsiban, és az utat nézte.

Nem akarta megzavarni az elöl ülő fiúk beszélgetését. Persze tudta, hogy nem itt, előtte fognak mindent megbeszélni, mégis szükségük volt egymásra. Csak Jimmy angyali hangját hallotta, ahogy csacsogott, párja pedig itta minden szavát.

Látta, hogy Daniel nehezen, de türtőzteti magát. Hiszen, ha rajta múlna, már azt a szarházit keresné, és utána szarrá is  verné! Mire nem képes a szerelem! Főleg, ha még viszonozzák is! Féltékeny volt, de nem rájuk, csak az érzésre, a kapcsolatra, és persze arra, hogy társra találtak. Neki is kéne már valaki...

– Baj van, Ronie? – fordult hátra hozzá a szöszi.

Talán a sóhaját hallotta meg?

– Dehogy! – vágta rá egyből a fiú, és a válaszon gondolkodott.

Azt nem vallhatja be, hogy igazi társra vágyik, mert magányos, és őket nézve, kicsit féltékeny!

– Most kezdek álmos lenni, kicsi! De ne gyere azzal, hogy menjek haza! – tette még hozzá, mert látta, ahogy válaszra nyílt Jimmy szája.

– Honnan tudtad, főnök? – kuncogott angyali arccal a szöszi, még Daniel is csodálattal nézte.

– Ismerlek már! Majd Kevinnél alszom kicsit később.

Hátradőlt az idősebb, és újra az utat nézte, ezzel jelezte, hogy részéről a téma le van zárva,

*

Amint beléptek, frissensültnek az illata csapta meg az orrukat, a fiúknak a gyomra meg is kordult azonnal. Kevin azonban egyből észrevette, hogy valami nem stimmel a kicsijével! Ja, és ha már itt tartunk, a kisérőivel sem!

– Mi történt, kicsi? – állította meg maga felé fordítva Jimmyt, akinek még a cipőjét sem sikerült levennie. – Ne Danre nézz nekem! – jött elő egyből belőle az anyatigris.

Jimmy nem válaszolt egyből, gondolkodott, mit is mondjon. Hiszen nem miatta vannak itt. Nem akarta, hogy a barátja megint miatta aggódjon.

– Elmondunk majd mindent, Kevin! – segítette ki Ron újra a tanácstalan, megkukult fiút. – Éhesek vagyunk!

Közben azzal a mosolyával jutalmazta a barátját, amitől az mindig meglágyul. Kevin legyintett, de a kicsijét maga mellől nem engedve az étkező felé ment. Persze Daniel nem igazán örült, hogy kisajátította magának a szerelmét, de hiába is tenné szóvá, a hercegnővel úgysem bír! Ront kikerülve szedte a lábait, hogy legalább mellette tudjon ülni! Olyan természetesnek vette, ahogy viselkedik, hogy pár fontos dolog fel sem tűnt neki.

Először is a barátai, ahogy rajta nevetnek, amint átszelte a lakást, csakis azért, hogy a szöszije mellett lehessen!

A második, és igen fontos dolog, ami az elmúlt három évben megkeserített minden napot, és nem mellékesen, ma is emiatt vannak itt: Rubie keresése

Máskor Daniel berontott a lakásba, és cipőben trappolt végig, Kevin szidalmait hallgatva.

Erre most?

A cipőit levette, és a húgáról még nem is kérdezett!

Persze gondolhatjuk, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, hiszen a párját zaklatják! Ő mégsem felejtette el, csak várt az alkalmas időre, hogy Kevin végre beszéljen. Egy cseppet megnyugodott a tűzoltófiú viselkedése.

Kevin bár látta, és érezte, hogy valami történt a délelőtt folyamán, mégsem tette szóvá. Abban biztos volt, hogy nem Dan a ludas, mert egyfolytában enyelegnek egymással. Persze azt is csak akkor, ha nem puszilkodnak.

Jó rájuk nézni! – gondolta.

Mégis a rosszérzést, ami a gyomrát marja, nem tudta hova tenni!

– Dan, kíváncsi vagy, mit találtam? – zavarta meg barátját az evésben, mire ő hevesen bólogatott egy csirkeszárnnyal a szájában.

– Meg ne fulladj, Dan! – kacagott Romus a számára is szinte idegen barátja láttán.

– Ez még kérdés, Kevin? Tudod, annyiszor reménykedtem, izgultam már potyára, hogy már bele sem élem magam! Legutóbb is... Jimmyt is megbántottam.

– Mesélj, Kev mit találtál? – kérdezte izgatottan a szöszi a barátját.

Kevin az evőeszközt letette maga elé, ivott pár kortyot, és úgy fogott neki. A többiek mindenre felkészülve vártak, majd hallgatták végig. Aki a műszaki részt értette, az egyedül JIMMY volt, de ahogy lassan kiderült számára, mit is talált az idősebb... maga elé meredt, és utat engedett a könnyeinek. Megríkatta a tudat, hogy közelebb kerültek a lányhoz, hogy a párja és az édesanyja ettől a hírtől igazán boldog lesz! Végre fellélegezhetnek, és élhetik tovább az életüket!

Daniel figyelmesen hallgatta barátja beszámolóját, még akkor is, ha egy szót sem értett belőle. Büszkén nézett szerelmére, aki viszont igen, hiszen együtt dolgozott vele. Amikor már neki is derengeni kezdett a dolog, tányér méretűre tágult szemekkel, torkában növekedő gombóccal hallgatta végig Kevint. Látta, ahogy párja hátradőlt a székben, majd azt is, ahogy utat törnek szeméből a könnyek.

– Mi a baj, szépségem? – hajolt hozzá, de már ő is alig tudta tartani a könnyeit.

– Csak boldog vagyok, Dani...

Meglepte új beceneve, és ha nem abban a szituációban vannak épp, biztosan csókot kapna Jimmy érte.

– Dan! – modult rá Kevin, hiszen megint nem figyelt rá a fiú, és azt ő nagyon nem szereti.

Ő felé fordult, látta kicsije könnyes arcát. Viszont Kevin már tudta miért sír, ezért nem is foglalkozott vele.

– Szóval, a lényeg: – mert látom untatlak, Daniel... – morgott még mindig a fiúra – Rubie nem vonattal indult el Fairfaxból hozzád, hanem busszal, és az a busz az úton karambolozott. Két halott van, de egyik sem lány. Többen megsérültek.

Itt csendben maradt, szerette húzni a barátai agyát.

– Rubie kórházba került koponyasérülés miatt, és amnéziás... 

Köszönöm ,hogy olvasod és a vote-ot.

Mamzi ❤️