A tömény fertőtlenítő szaga , vakító fehérség, az életmentő gépek csipogása..
Ezek összessége már nagyon idegesítette a fiút.
Alap járaton is utálta a kórháznak még a gondolatát is , de most már főleg, mert a csipogó gépek, nem mást tartanak életben mint a szerelmét..
Magát hibáztatja amiért ide került a fiú, és már két hónapja kómában fekszik .
Ha nem találkoznak és szeretnek egymásba, belőle pedig nem tőr elő az a kurva harag és bosszúvágy...
Akkor talán ez nem történt volna meg, most is egymás nélkül ugyan de élne ..

De ne rohanjunk előre, elmesélem nektek mi ennek a két szerelmes fiúnak a története..

                                                                   ▐░░░░░░░░░░░░░▌

A cseresznyevirág illatánál már csak a látványa az, ami szebb, még a sétány is tele van ezzel a csodálatos fával, ahol a kis kávézó áll, ezzel is csalogatva a vendégeket. Mivel március végén meglepően szép az idő is, így már kirakták az asztalokat az üzlet elé. Sok a vendég, akiket Jimmyy a barista fiú épp egyedül próbál kiszolgálni, kisebb, nagyobb sikerrel, mert az ő stílusához, habitusához túl kicsi a hely!

Baszd meg, ez nem is az én dolgom lenne! – erre gondol végig, míg a szójatejes, karamellás latte-t készítette. Igaza is van, mert neki a pultban lenne a helye, míg Suzu, a kolleginája eltűnt egy ideje. Azt mondta, öt perc, de már a harminc perce is letelt! – stuffolta* tovább magát. Ha visszajön, majd jól helyreteszi a lányt!

– Süket maga? Két epres pitét is kértem!

– Egy pillanat, uram,... – Hogy rohadna meg, szóba se hozta eddig, de a vendégnek mindig igaza van! – máris kiviszem!

Míg a baromarc rendelését készítette, a pénztárgép órájára lesett.

Bassza meg, nekem már itt sem kéne lennem!

Így is van, mert lejárt a műszakja, vagyis amit mára vállalt, mert a másik munkája előtt van egy kis dolga.

Mosolyogva szolgálta ki a "legjobb" vendéget, közben persze magában szidta, majd indult is, hogy Suzut, ha kell, a hajánál fogva visszarángassa.

Már a raktár ajtajából hallotta, hogy a lány szipog, keservesen sír...

Csessze meg, jól beleválasztott megint! Szegény lány azért jött Szöulba, hogy ne kelljen férjhez mennie Tokióban egy olyan fiúhoz, akit a családja választott neki.

Itt jóval szabadabban élt, és bátran állíthatom, fűvel-fával kefélt. Sőt megismerkedésük elején kiszemelte magának Jimmyt is, viszont esélye sem volt nála, mert a fiú más csapatban játszik.

Azóta már jóbarátok lettek, és amiben csak tudnak, segítenek egymásnak.

– Mi a fasz van már, Suzu? Nekem mennem kell, a kávézó is tele van vendéggel!

Karba tett kézzel, haragot színlelve állt meg a lány előtt, és komolyan mérges is lett, amint meglátta a kisírt szemeit, ahogy arcát felé fordítva ránézett.

– Mi történt? – kérdezte már jóval nyugodtabban tőle, mire az említett újra zokogni kezdett.

– Jim! Terhes vagyok! – mondta a lány szipogva.

– Ez már biztos? – próbált Jimmy nyugodt maradni, hiszen hiába barátja a lány, nem az ő gondja, viszont akkor is segíteni akar neki, mert egyedül, a családjától távol csak rá számíthat. Megkérdezni készült tőle, hogy ki az apa, hiszen úgy tudja, nem volt komoly kapcsolata, de megszólalt a csengő, ami a személyzetet hívta.

– Szedd össze magad, Suzu! Engem várnak, neked meg dolgoznod kell! Ahogy végeztem, felhívlak, és megbeszéljük, hogy mi legyen!

A lány bólintott, hogy érti, egyből fel is állt, készült magát összeszedni és a vendégekhez menni.

– Köszi, Jim! – hálásan megölelte a fiút, majd indult is a dolgára.

Jimmy intett, majd kibújt a kötényéből, és a szekrényéhez lépett. Hátizsákját magához vette, dzsekijébe bújt, és máris indult.

Bassza meg így is kések!

Menet közben baseball sapkáját és napszemüvegét is felvette, most valahogy nem kíváncsi senkire.

Miért is? Csakis azért, mert Park Jimmy egy igazi szépség, akit lépten-nyomon minden fiú és lány szinte nyálcsorgatva megnéz! Még így is, hogy takarni próbálja magát, mert akármit is húz magára, nem tudja teljesen elfedni tökéletes mivoltát.

A másik dolog, ami miatt inkognitóban próbál maradni, az a sok rá ácsingózó nő és pasi.

*

– Nagyi, megjöttem!

– Azt hittem, Jim, már el is felejtetted! – korholja a fiút szeretettel.

– Dehogy is! – öleli meg a törékeny asszonyt, puszit nyomva kókusz illatú arcára közben. – Suzunak gondja akadt, és ezért késtem. De most már induljunk, mert egy hónap múlva lesz csak új időpont, és addig csak szenvedni fogsz!

Gyorsan taxit hívott, és az asszonnyal az oldalán az utcára indult. Nincs olyan dolog, amit ne tenne meg érte, hiszen ő az egyedüli családtagja, aki mikor a másságát felvállalta, nem fordult el tőle. Ennek is lassan már tíz éve, azóta a szülei és a testvérei közül egyikük sem kereste. Szerencsére az asszonynak mindig is Jimmy volt a kedvence, és amikor megözvegyült, nem is volt kérdés, hogy magához vegye a fiút.

*

Fekete füst gomolygott a raktárban, ahova a fiú fejét vesztve rohant be, nem foglalkozva még a csapat többi tagjával sem. Hiába mondták neki, hogy az épület teljesen ismeretlen, és akár még robbanás is előfordulhat, mert senki sem tudja, mi lehet bent! Danielt mindez nem érdekelte, makacsul csak a túlélőket kereste.

– Itt a tűzoltóság! Van itt valaki? – egyfolytában ezt kiabálta, miközben alig látott valamit a védő álarcában.

Szerencsére lángolni már nem lángolt az épület, így nem gondolta, hogy akár veszélyes is lehet. A fiút mindenki csak „érzéketlen Danielnak" hívja, – persze csakis a háta mögött – de ezt ő nagyon is jól tudja. Ennek oka, hogy minden esetnél gondolkodás nélkül cselekszik, és próbál mindenkit kimenteni, hiszen ez a dolga. Neki ez nem arról szól, mint a tűzoltóknak általában: ő vezekelni akar ezzel a munkával! Minél több embert meg akar menteni, mivel a saját húgát nem sikerült neki.

Ruby három éve tűnt el tizennyolc évesen, épp amikor a fiú a fővárosban részt vett a kiképzésen. Hozzá indult látogatóba, de a lány a mai napig nem érkezett meg. Ezért Daniel ha műszakban van, akkor tüzet olt, katasztrófát hárít el, és embereket ment, viszont amint van ideje, még mindig a húgát keresi, akár egész éjjel.

Szülei lányuk eltűnése után minden pénzüket magánnyomozóra költötték, még a busani házukat is eladták, hogy a fővárosba költözve tovább keressék. Talán a stressz, a tanácstalanság és a bánat miatt történt, hogy apjánál prosztata rákot diagnosztizáltak. Sajnos, hiába volt minden kezelés, egy éve őt is elveszítették.

– Daniel! Daniel! – hallotta meg a rádióban felettese kiáltását, de ő elszántan kutatott túlélők után tovább, így nem is foglalkozott vele.

Bár ebben az esetben lehet, jobban tette volna, mert nem véletlen hangzott el már annyiszor a neve!

– Daniel! A kurva életbe, válaszolj, ha hallasz! Az épület alatt egy kurva pince van, és a födém akármikor beszakadhat!

A fiú a hallottakra egyből meg is torpant. Az oké, hogy segíteni akar, de ha baja esik, a húgát ki keresi tovább, és mi lesz az édesanyjával?

– Értettem! Nincs senki az épületben, indulok vissza!

Baltáját övéből előhúzva a talajt kezdte kopogtatni, és már készült is kimenni az épületből, amikor egy reccsenést hallott. Azonnal tudta: jobb lett volna, ha ez alkalommal hamarabb hallgat a századosra! Óvatosan, mintha csak tojáshéjon járna, indult a kijárat irányába, viszont mégsem volt elég óvatos, mert a szerkezet nagy robajjal szakadt be alatta. A fiú a mélybe zuhant, közben végig magát szidta, bár már hiába... Hogy mennyit zuhant, még Daniel sem tudta, de amint földet ért, egyből elvesztette az eszméletét.

*

– Jim, drágám, szerintem elkéstünk, menjünk inkább haza, és főzök neked valami finomat! – próbálkozott az asszony, míg Jimmybe karolva már a kórház bejárata felé tartottak. Viszont mindhiába, mert tudta, igencsak makacs az unokája. Ő, ha valamit a fejébe vesz...

– Nem késtünk, nagyi, mert nincs is konkrét időpont, csak, hogy négytől itt a doki, és akkor meg tud téged nézni! Nem menekülsz!

Újabb puszit nyomott az asszony arcára, és haladt vele tovább, nem foglalkozva vele, mit akar a mamája. Mint minden más ember, ő is utál orvoshoz járni, de a balesete után már muszáj.

– Miután megvizsgált, ír ki neked gyógyszert, és pár hónapig nem is jövünk a kórház közelébe, ígérem! De ezt most bírd ki, kérlek!

– Rendben, Jimykém! – hajtotta fejét a nagymama a fiú vállára. – Mi lenne velem nélküled?

Velem mi lenne nélküled, nagyi? – erre gondolt a fiú, de most nincs ideje hálálkodni.

A kórházban egyből a lift felé sétáltak, majd a hetedik emeleten az ortopédiáig meg sem álltak. Ott a fiú gyorsan le is ültette szeretett nagyiját, majd a nővérpulthoz vette az irányt.

– Jó napot kívánok, miben segíthetek? – kérdezte egyből a fiút a fiatal ápoló igencsak készségesen, miközben a melleit kinyomva egyből ficánkolni kezdett a széken. Nyilván Jimmyt ez már nem is lepte meg, mert tudta, hogy mindegy milyen nemű, szinte mindenkinek megakad rajta a szeme. Persze ez már kurvára idegesítette, és ha most nem a nagyijáról lenne szó, ezt a kiscsajt is egyből leszerelné, vagy elküldené a fenébe!

– Dr.Young Suk Ko vár minket, mára lett megbeszélve. – majd átadta a papírokat egy lehengerlő mosoly kíséretében.

– Máris küldök üzenetet a csipogójára, de nem tudom, mikor tudja fogadni a beteget, mert volt egy tűz, amiben egy tűzoltó is balesetet szenvedett. Így lehet, hogy várniuk kell! – magyarázott készségesen a lány, szemét le sem véve a fiúról.

Legalább ennyi előnye van, ha már rám csorog a nyála! – gondolta Jimmy, és már indult is vissza, ugyanis félt, hogy elszökik a mamája.

Ahogy visszafelé ment, akkor látta meg, ahogy az említett egy zokogó nővel beszélget.

– Jimmy, fiam, ő itt Esther, akiről már beszéltem neked, a fia tűzoltó, és balesetet szenvedett.

Jimmy próbálta összeszedni a gondolatatit, hogy tényleg beszélt-e már róla, amikor az jutott az eszébe, hogy az asszony nem is jó helyen van! Illendően meghajolt előtte, mielőtt még neveletlennek nézné, meg aztán a nagyija biztos napokig ezzel idegesítené.

– Jimmy vagyok. Szerintem nem jó helyen van, Esther néni, mert ez az ortopédia, és a sérülteket az ambulanciára szokták vinni.

– Tudom, fiam... csak eltévedtem.. a lift felhozott ide.. – szipogott tovább az asszony, és az arcát törölgette. - A liftből láttam meg a drága Margonénit, aki mint kiderült, a nagyid.

– Fiam, te tudod, hogy hol van az az ambilecia, vagy amit mondtál az előbb?

– Ambulancia, drága Margo nagyi! – kuncogott a fiú a mamáján. – Tudom, igen! És ha gondolja Esther néni, el is kísérem.

– Köszönöm szépen, Jimmy!

Tempósan haladtak egymás mellett a liftig, majd beszállva megnyomta a lefelé menetet. A nő válla a sírástól rázkódott, végig csak szipogott, ez a látvány még a fiúnak is nagyon megindító volt.

– Biztos minden rendben van a fiával, Esther néni! – simított a vállára, úgy próbálta nyugtatni. A nő hálásan nézett a fiú szemébe, hogy sírt az imént, egy pillanatra még azt is elfelejtette.

– Köszönöm, Jimmyie! Margonak igaza van: te egy angyal vagy!

A fiú már nyitotta a száját egy frappáns válaszra, hogy a nagyija elfogult, satöbbi, de nyílt az ajtó, és nem tudott semmit sem mondani.

– Jimmy! – szólt hozzá a nő félszegen. – Eljönnél odáig velem?

Ahogy a könnyei potyogtak, és látta, hogy a nő attól fél, mi várhat ott rá, hirtelen már a fiú is szomorúnak érezte magát.

– Szívesen! – Esther asszony arcára azonnal a hála és megkönnyebbülés ült ki, majd a fiúba karolva az ambulancia irányába haladtak.

Az ambulancia nem volt annyira nyugodt, mint a többi osztály, egyből nyilvánvalóvá vált számukra, ahogy a nővérpult felé vették az irányt. Az orvosok és a nővérek fel- s alászaladgáltak, mindenfélét kiabáltak egymásnak.

Basszus nekem itt se kéne lennem! – gondolta Jimmy, ahogy a sérülteket figyelte fél szemmel. – Mibe keveredtem már megint?

Szólni készült épp, hogy ő inkább visszamegy, mert a nagyija már várja...

– Jó napot! A fiam tűzoltó... hívtak, hogy ide hozták be, mert... – ennyit tudott mondani, és újra zokogott.

Jimmy látta az ápolón, hogy az előbbiből semmit sem értett, így inkább ő kérdezett.

– Egy tűzoltót keresünk, akit ide hoztak be!

Úgy is van! Frappánsan térjünk egyből a lényegre! – bíztatta magában az ápolót, míg a nő fapofával nézte a gépet, amit a fiú először nem is értett. – Baszd meg, nem minden nap sérül meg egy tűzoltó, ezt csak tudnia kéne!

– Neve?

– Agust Daniel. – válaszolt a még mindig szipogó anya.

– Most hozzák! – majd rezzenéstelen arccal mutatta az irányt.

Ők egyből arra kapták a fejüket, közben Esther asszony szorosabban markolta Jimmy karján az inget. Hordágyon tolták be a sérült fiút, és ezt Jim is feszülten nézte végig.

– Daniel, drágám! – ugrott egyből az anya a fia mellé, aki nyakmerevítővel feküdt az oldalán.

Persze Jimt is magával rántotta, így már ő is a hordágy mellett állt bámészkodva.

Annyit azonnal látott, amihez nem kell orvosnak lenni: hogy nincs égés, sem komoly sérülései. Lábáról a mellkasáig végigpásztázta az előtte fekvő testet, egészen addig, amíg az arcához nem ért... A sérült tűzoltó – akinek hirtelen eszébe sem jutott a neve – átható szemeivel őt nézte.

Bassza meg!! – Jimmynek hirtelen ennyi jutott csak az eszébe.

Amikor a tekintetük találkozott, egy pillanatra el is vesztek egymásban, és mellé egy hatalmasat dobbant mind a két fiú szíve!

Vajon ez a találkozás minek a kezdete?

*stuffol – börtönszleng – jelentése: 1. uszít, bíztat 2. idegesít

Üdvözöllek, ez a Save Me történetem átirata .
Többen kérték tőlem, így újra kívánságot teljesitek.
Remélem tetszeni fog ez is nektek mert most egy kicsit komolyan vizekre szeretnélek titeket hívni.
Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘