Trey
Az ágyra dőltem és nevetve néztem fel rá. Tetszett hogy kacérkodott velem. Mellém feküdt gyengéden. A fejét rátette a kezemre és felém fordította tekintetét.
- Anyád? - kérdeztem.
- Elmondtam neki mindent. Mindent. És megértően áldását adva hagyott elmenni.
- Na látod. Megint csak aggódtál. - mondtam játszva hajfürtjeivel.
- Jó. Csak féltem.
- Most már nem kell. Itt vagyok és segítek bármiben.
- Köszönöm. - suttogta. Pillázva elaludt. Nem játszottam a hajával nehogy felkeltsem. Betakartam és elmentem lefürödni. El sem hiszem hogy itt van! Siettem vissza és gyorsan ágyba bújtam. Nem bújtam hozzá mert nem igazán tudtam mit tegyek így kihúzodtam szélre hogy ne zavarjam. Majd elnyomott az álom.
Reggel csörgésre keltem és kipattant a szemem. Rob nem volt ott. Csak egy álom lett volna? De egyszerre csak elő bukkant kis tányérkával a kezében.
- Kérsz reggelit?
- Te csináltál reggelit?
- Mint láthatod. Összedobtam egy omlettet. Szereted?
- Ühüm- dünnyögtem álmosan. Ő bemászott az ágyba és átnyújtotta a tányért és nyomott egy puszit a homlokomra. Elpirultam. - Köszönöm.  
- Semmiség. Képzeld írtam egy dalszöveget, megnéznéd?
- Persze! - a hangomban rejlő izgatottságot leplezni sem tudtam. Ő odalépett az asztalhoz és hozta a kis noteszt majd szépen kinyitva elém tette. Hosszú szöveg volt de nekem tetszett:
El akartam mondani hogy szeretlek
Le akartam írni hogy mennyire
Ki akartam mondani hogy repesek
Szólni akartam hogy készülök erre

Azt mondtad mást szeretsz
De el akarod feledni
Velem feledhetsz
Csak engem kell szeretni

Írni akartam azt a bűvös szót
Cirkalmas szép betűkkel neved mellé
S belebújni az érzésbe, fejemre húzni mint egy takarót
Úton voltam e felé

Hangok motoszkálva suttogtak
Azt mondták ez nem igaz csak unalom űző lehetnél
Majd egyre hangosabban kántáltak
S én tudtam hogy elküldenél

Már nem is voltam biztos benne
Szeretlek-e ténylegesen
Neked új életed lesz nekem nem lesz helyem benne
Kapkodom a fejem idegesen

Mit tehetnék?
Beszélek veled mindennapon
Ellenőrzöm szívem szerint mit tennék
Ha akadna esély egy holnapon

Te mit tennél
Ha olvasnád gondolataim
Úgy mintha nyitott könyved lennék
Ízlelgetnéd szavaim

Tetszenének?
Szíved megütné-e ami szívemet teszi tönkre?
Gondolataid követnének
Ha én tennék érte?

Elmondom hogy szeretlek
Leírom hogy mennyire
Kimondom hogy repesek
Szólok hogy készülök erre

Mire a végére értem elmosolyodtam. Kicsit átírt bennünket hogy ne legyen semmi szembetűnő.
- Nekem tetszik.
- Lehet keresnem kellene egy olyan véleményező egyént aki nem lesz velem elfogult. - nevetett. Én is nevetettem. Lehet elfogult vagyok vele?
- Tudok én szigorú lenni!
- És szigorú szemmel ez a szöveg jó?
- Igen.
- Be kellene mennünk a stúdióba beadni a terveket.
- Terveket?
- Igen. Az album tervet és a dalszöveg terveket és persze az album cím tervet.
- Jó ötlet. Induljunk is!
Kiugrottam az ágyból és egyből meg is torpantam. Fel kellene öltözni de hogy csináljuk? Ő kérdőn rám nézett. Jah, de ő felöltözött. Elpirultam és ő elmosolyodva kilépett a szobából és becsukta az ajtót jelezve öltözhetek. Gyorsan át is öltöztem majd rohantam is hozzá. Kulcsra zártam az ajtót miután kiléptünk a lakásból ő megcsókolt és mehettünk is.
A gyalogtúra után kicsit fáradtan beestünk a kiadóhoz és elmeséltük terveinket. A kis mexikói mindenre vevő volt. Tetszett neki hogy szervezkedünk. Gyors megbeszélés után szabadkezet kapva haza is mentünk és összedugtuk a fejünket. Ki kellett találni a dalokat. 10 dal lett végülis. 3 feldolgozás és 7 saját szerzemény. Büszke voltam magunkra. Könnyedén megegyeztünk.
A munka ebédet kotyvasztottunk amiből maradt vacsorára is. Nem lett ehetetlen. Este sokat beszélgettünk és énekeltünk. Én gitároztam míg a hangját hallgattam. Elvarázsol még mindig.