Tizedik közös Halloween..

Kook. ❤️

-Kookie ! Jeon Jungkook ébresztő!
Újra anyám hangjára riadtam fel, ami évek óta nem volt jellemző.
Mégis az utóbbi hetekben egyre sűrűbben fordult már  újra elő .
Ahogy kipattant a szemem egyből angyalkám testét kerestem magam mellett. De mint az elmúlt hetekben most se találtam. Nem feküdt mellettem. Napok óta egyedül alszom, és én marha még rá kérdezni sem merek, hogy hol van este, miért a nappaliban alszik? Mi történt velünk? Vagy talán már nem akar engem, az életünket!?
Vagy már nem is szeret?
Inkább homokba dugtam a fejem, mert félek a válaszától, és attól hogy vége van, elveszíthetem.
Eleinte arra gondoltam, az évfordulónkra készül bőszen, emiatt a titkolózás, kimaradások, és külön töltött éjszakák .
Viszont azért nem kéne, hogy így el forduljon tőlem!
Sőt pajtival is alig beszél, és azt is csak üzenetben.

Az angyalka kép felé vezettem tekintetem, hiszen ennyi maradt meg nekem. Az sem érdekelt, hogy szinte nem is emlékszem milyen összebújni , szeretkezni. Kéjesen egymás nevét suttogni, vagy amikor elérjük a célt visítva, hörögve elélvezni. Ez sem zavar már. Csak az, hogy nincs most sem mellettem az angyalkám. Könnyeim ismét potyogni kezdtek, ezért is döntöttem úgy, hogy inkább fürdeni megyek.
Nem foglalkoztam vele, hogy még csak hajnali két óra.
Annyira leizzadtam, álmomban, hogy muszály volt lezuhanyoznom.
Pajti ma nincs itthon Min Jeenél tölti az éjszakát. És mivel nagy fiú már bulizni indul a négyes brigád.
Akio, Hiroto, Anna és persze ő, szétválaszthatatlanak a mai napig, most is együtt mennek bulizni, halloweeni partit tartani.
Ezért nem  a saját fürdőnkbe megyek, mert ott is minden angyalkámra emlékeztett. Korán van még, és így is bőgtem már egy sort akár egy gyerek. Pajti fürdőjét vettem célba, majd beálltam a forró víz sugár alá.
Gyors zuhany után, tiszta pizsamába öltöztem át.
És igen ez is egy furcsaság, nem csak neked még nekem is.
Fel kellett vennem egy pizsamát. Persze pajti miatt kezdtük ezt a ruhaneműt  anno hordani.
De csak a hálószobánkon kívül, ott továbbra is szeretünk meztelenül bujálkodni..
Ahogy eszembe jutott hányszor is buktunk le majdnem, hogy a kis ember palánta mind két hőse meztelen..
Ahogy közénk ugrott reggelente, mi meg annyira elfáradtunk korábban, hogy nem öltöztünk fel.
Mindig angyalkám volt észnél, ő intézte úgy, hogy ne bukjunk le. Viszont Jung Hyun már nagyfiú.
Nem mászik be mellénk évek óta. Ezért is maradt már csak hálószobán kívül ez a kurva pizsama.

Addig agyaltam én bolond a pizsama dolgon hogy úgy döntöttem azért se veszek fel magamra csak egy alsót. Nem voltam álmos, és ha az ágyunkba maradok újra sírni, és szenvedni fogok. Ezért fogtam meg a telefonom, gondoltam a konyhába indulok.
A szobánk ajtaja előtt álltam amikor felfigyeltem egy hangra. - Mi a fasz!? sebesen megfordultam, és lépcsőhöz siettem, persze halkan amennyire csak lehetett . Be akartam azonosítani az ismeretlen hangott amit hallotta, és még levegőt is elfelejtettem venni, annyira összpontosítottam. - Úristen ez Minie! Szám elé kaptam a kezem, mert könnyeim újra potyogtak már. Lábaim automatikusan indultak meg lefelé, hogy kiderítésem szerelmem zokogásának okát. Ja igen. Mielőtt még rosszra gondolsz, nem kéjes nyögések hangja zavarta fel csendes otthonunkat. Nem!
Az éjszaka csendjét angyalkám zokogása zavarta meg.

Jimin. ❤️

Lassan egy hónapja fogadtak engem a hírrel. Majd mielőtt még felfogtam volna mi is történik...
Egy ígéretet kellett tennem. Mégpedig, azt hogy nem mondom el senkinek, főleg bonbon nem tudhatja meg! Eleve a hallottaktól kikészültem, és a ráadás, az emberrel aki nekem a minden... Nem oszthatom meg...? - Hazudjak neki!? Egyből rá fog jönni, hogy nem stimmel valami! De ezt, hogy képzelte!?
Ezért kezdtem kerülni őt, akármennyire is szakad meg minden nap a szívem. Hiszen kurvára hiányzik nekem ! A bonbonjai ahogy rám néz reggel, az ajka, csókja, érintése és bőre illata.. Minden ami számomra fontos, ami életben tart. Mégsem tehetek semmit..
Pedig próbálkoztam higgyétek el.

Elmúlt éjfél már, amikor beléptem a házba. Gondoltam, hogy bonbon alszik, mert a hálóban sem égett már a lámpa.A gyermekkel beszéltem ma, igaz csak üzenetet váltottam vele.. És ezt röstellem is.
De amint meghallom a fiam hangját elgyengülök, újra végem. Ő nővéreméknél alszik ma, így tiszta a terep mehetek haza. Mint valami betörő, úgy settenkedem a saját otthonomban és ez is egyre jobban kiakaszt. Első utam mindig a hálószobába vezet, látni akarom bonbonomat, a szerelmemet.
Tíz év után is ugyanazzal a szerelemmel szeretem, ugyanúgy kívánom és akarom is őt.
De mostanában... mégis muszály kerülnöm.
Ugyanis félő, hogy addig faggatna, hogy végül elmondom amit nem szabadna.
Az ágy mellé állva megmosolyogtat, hogy pizsamában alszik. - Istenem annyira szép, dögös még mindig! Egy másodperc és leszaggatom róla.. Megráztam a fejem, hiszen erre nem gondolhatok most. Így egy lágy csókot nyomtam ajkára. Majd ismét sírva hagytam ott a szobát, és őt magára .

Meddig kell ezt csinálnom!? Hiányzik az életem a szerelmem a családom. Ráadásul ma van az évfordulónk! A bárszékenyhez sietek, és bár rám nem jellemző meghúztam a vodkás üveget. Ez legalább segít, kikapcsolni kis időre az agyam.
És csak remélem, hogy nem korbácsolja fel a vágyam.
Ruhástól dőlök el a kanapén, nem is kell sok, hozzá és már szunditok is.
Ám ez nem tartott soká, egy - két órát talán.
Fájt a hátam a kanapén alvástól, de ez semmi ahhoz a fájdalomhoz képest, amit hetek óta érzek.
Napról napra úgy érzem hogy a szívem szakad meg.- Mit tegyek hogy véget vessek ennek!? Egyszerűen csak el kell mondanom neki... Ha így teszek ketten megoldjuk.. De így megszegem az adott szavam. Kinek kedvezzek, hogy senki se szenvedlyen!?
Sírtam, és újra a bárszekrény felé indultam.
A szekrény előtt álltam, kezemben az üveggel, amikor az orromba egy ismerős és imádott illat kúszott fel.
- Bonbon.. Suttogtam csak magam elé szerelmem nevét, majd vissza zártam a szekrényt.
Tudtam erre az éjszakára több piára lesz szükség. Két kortyot ittam talán, amikor előtört  a keserves zokogás belőlem.
Foghatnám a vodkára, hiszen nem igazán bírom az alkoholt. De nem!
Ez nem csak az alkohol hibája volt.

A szekrénynek támasztottam, már kótyagos fejem..
Akkor láttam meg őt..
A legszebb, legkívánatosabb bonbont a világon ami ragyog épp.
Csak nem a vágytól, vagy szerelemtől csakis a könnyektől...
De akkor is gyönyörű!
Neki sem egyszerű... Idióta vagyok, hiszen neki még nálam is nehezebb ez a helyzet amit muszájból én hoztam létre..

-Jiminshi !? Egyből felé is fordultam, amint meghallottam rekedt, sexi hangját. Más helyzetben a nyakába ugranék. Leteperném és a szőnyegen csókolnám egész addig míg nem leszek újra testestül lelkestül az övé...
- Várjunk csak! Miért is ne tehetném meg!? Hiszen hetek óta őt akarom..
Ő a férjem.
Egyszerre tettünk egy- egy lépést egymás felé. Mintha félnénk beszélni, vagy hallani a másik mit is akar mondani..

-Bonbon.. Nyögtem ki nagy nehezen amikor már előtte álltam. Szememmel felváltva a száját és a szemét pásztáztam. - Annyira szeretlek.. Sírtam újra... - Annyira hiányzol.. Ezt már ajkára leheletem, mire ő azonnal szorosan magához is ölelt ...

Na és erre volt, még jó a vodka! Ellazultam, elfelejtettem mindent,
még az ígéretem is, amit így utólag már restellek. De nézzétek el nekem!
Újra a karjaiban tart, ajkaim falja nyelvével a sajátom hajtja..
Ez kell! Ez hiányzott nekem.

Kook. ❤️

Ahogy megláttam a vodkát a kezében, és a szekrénynek támaszkodva zokog.. Tudtam valami nagyon komoly dologról van szó.
Akkor már, nem azt gondoltam, hogy miattam történik ez velünk. Ezért is mertem megszólítani őt.

Amint szerelmet vallott újra, és azt, hogy én is hiányoztam neki...
Azonnal átöleltem olyan szorosan, amennyire csak tudtam és már nem is akartam leállni.
Úgy csókolóztunk, mint talán a kapcsolatunk elején a kórházban. Hevesen faltam vodka ízű száját, közben nyelvemmel ellenőrzést tartottam. Egyszerre szusszantunk a csókba majd hirtelen angyalkám magával rántott a padlóra.
Remegett karjaimban szint úgy mint én. Agyamat ellepte a rózsaszín köd, és nem is érdekelt miért történik ez velünk.
Egy dolog hajtott ott, abban a pillanatban. Vele lenni, és szeretkezni végre önfeledten, boldogan.
Kakukkom rám hagyta ugyan az irányítást, talán a pia hatása miatt..
De ekkor eszembe jutott..

-Biztos akarod drágám!? Kérdeztem rá. Hiába éreztem, hogy isteni farka ugyanolyan kemény már mint sajátom. Éreztem ahogy remeg karomban, vágyakozó sóhajait is hallottam... Mégsem akartam így! Azt akartam később ne bánja meg.

-Miért ne akarnám bonbon!? Téged mindig! Innentől már, nincs is megállás. Őrült tempóban, vetkőztettük le egymást, testemben egyre jobban fokozódott a vágy.
Nem  gondolkodtam, egyből isteni farka után nyúltam. Majd összefogva saját már nedvező tagommal, azonnal régen játszott tempóban fel s le húztam. Minie harapott közben ahol ért ,majd isteni nyelvével állkapcsomat és nyakam nyalta végig.
Azt is hallottam , hogy motyog, de nem érdekelt! Csak jobb kezemmel hajszoltam a kéjt.
Testünk hamar megremegett, újra egymás szájában tusakodva, élveztünk el.
Istenem ez annyira hiányzott már nekem..

Pár percet szótlanul pihentünk.
Annyi mindent akartam megbeszélni angyalkámmal mégsem volt merszem rá kérdezni. Talán a választól féltem!?
Bár az, hogy nem szeret és nem akar engem, ezek után biztos nem erről van szó. Akkor mégis mi történt vele!? Mi az ami miatt hetekig került engem!?

-Én is szeretlek Jiminshi ! Törtem meg a kínos csendet végül. - És tudom, hogy te is... Csak azt nem értem mi történik velünk? Én csináltam valamit...

-Nem! Dehogy is! Szakított félbe szerelmem. - Egyikünk sem csinált semmit.. Csak tettem egy ígéretet..

-Ígéretet!? Értetlenül kérdeztem vissza. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán jól hallottam e. - Kinek!? Angyalkám újra szorosan ölelt magához, ajkát lágyan tapasztotta enyémre. Nem is ellekeztem, hiszen van mit bepótolni bőven...
Míg öleltem, csókoltam őt, határtalan boldogság lett rajtam úrrá..
Mégis motoszkált bennem a kíváncsiság.

-Meg ígértem a bácsinak..

-Kinek!? Fel tornáztam magam azonnal ülőhelyzetbe .. Hiszen amit mondott nagyon meglepett.. - Mi van a bácsival?

-Pár hete derült ki, hogy rákos.. Azt hittem rosszul hallok, sőt már reménykedtem benne, hogy ez az egész csak egy rossz álom.. - Meg kért, hogy ne hozzam rá senkire sem a frászt amíg a kemó tart. Reggeltől estig a kórházban vagyok vele, közben a szívem miatta és miattatok is megszakad. Ezért kerültelek, hogy ne kérdezz...ne kelljen hazudnom neked..

Már én is sírtam vele együtt. Újra. Hiszen nem túlzok, ha azt mondom sokkot kaptam.
Annyi rossz dolog fordult meg az idióta fejemben... Csak éppen ez nem.
A bácsink beteg. El sem tudom képzelni nélküle az életünket ..

Jimin. ❤️

Mázsás súly szakadt le rólam ahogy elmondtam bonbonnak amit hetek óta titokban tartottam. A fantasztikus orgazmus amiben részem volt is közre játszott...és őszintén reménykedtem, hogy csak előjáték...
Nem tehetek róla, hogy annyira hiányzik!
Szóval azután hiába is sírtunk mind a ketten, én újra azt éreztem, hogy végre haza értem.

Megbeszéltünk mindent, hogy másnap bácsinkat együtt látogatjuk meg.
Majd egy közös fürdés és frenetikus, egész éjszakán át tartó szeretkezés után boldogan aludtunk el.
Ja és végre egymás karjaiban.

Egy - két dolgot biztosan megtanultam az utóbbi időben.
Első, hogy nem titkolózom, és kerülöm többet szerelemem és gyermekem.
A másik dolog pedig, hogy a vodkát viszont igen!

Chao bácsi szerencsére nem sértődött meg rám, amiért nem tudtam tartani a szám.
Sőt még büszke is volt amiért eddig kibírtam. Persze én kiakadtam cseppet.. Mert, ha tudom hamarabb avatom be a férjemet. Bonbon persze aggódott, és felváltva jártunk be a bácsinkhoz.
Egész addig, míg teljesen gyógyultnak nem nyilvánította őt az orvos.
Persze arra azóta is odafigyelünk, hogy éjszaka az álom nem érhet minket csakis egymás mellett.
Nem hagyjuk magára a másikat, nem titkolózunk, megbeszélünk mindent..

Hiszen egymás nélkül nem ér az életünk egy fabatkát sem...

És, hogy mi is volt az évfordulós ajándék!?
Az, az éjszaka, amikor visszataláltunk egymáshoz.

Meglepetés rész. Remélem tetszett nektek..

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot.
❤️