Jimin ♥️

Még mindig van egy komoly kérdés a nagy napunkkal kapcsolatban, ami barátainkat is érinti.
Vagyis ki lesz a tanúja kettőnknek.
A mai napig egyértelmű volt, hogy nekem Min Jee míg bonbonnak Nam az. Azonban most valahogy másképp érzem, és látom is a dolgokat.
Ne értsétek félre, szeretem őket nem is velük van probléma, egyszerűen szöget ütött ez a dolog az agyamba.
Tudjátok milyen vagyok néha...
Egy hirtelen gondolat és már hajthatatlan is vagyok.

Szerelmem ölébe dőlve. nem inkább bújva hallgatom a társaság beszélgetését elmélázva, figyeltünk rájuk ugyan, mi mégis megrekedtünk saját kis világunkban.

A társaságban van két férfi, akit alig ismerünk, de egyre közelebb kerülnek hozzánk. És tudom bonbon is így gondolja már.
Megfordulva ölében állam a mellkasán pihentetem meg, miközben mélyen a szemébe nézek, és ő tudja is egyből hiszen ismer, előfogok állni valami új ötlettel.

-Bonbon, kitaláltam kik lehetnének a tanúink. Jobb kezével arcomra simított, bátorítva, és figyel engem. – Kai és Aoi...!? Szerelmem az említett páros felé emelte arcát, láttam rajta, agya nagyon jár. Ha tetszik neki is ötletem, itt az alkalom, hogy felkérjünk őket. Már csak azért is mert mindenki kíváncsi kit választunk végre...

-Okos gondolat szépségem! Mondta ezt úgy, hogy szinte szikrákat szórt szépséges szeme. -De neked kell felkérni őket...
Míly meglepő... Mosolyogtam magamban... Egy lágy csókot nyomtam sör ízű ajkára, majd a poharam után nyúltam.

Szerencsére már nem pezsgő volt benne, csakis kóla.
Elég volt az alkoholból mára, meg úgy egész életemre, így is elég kába vagyok tőle...

- Eldöntöttük bonbonnal, kit szeretnénk tanúinknak. Várakozó, szempárokat láttam rám és bonbonra irányulni, ami jól is esett. Hiszen ez azt jelenti nekik is fontos lesz ez az esemény, és kedvelnek minket.
- Azért szinte utolsó pillanatban mondom ezt el, mert igazság szerint most sikerült döntenünk...

-Na Jungkook! Gondolom jól megpuhított Jimin. Kacagott fel Nam és a beszólása után már vele együtt mindenki.

-Nem kellett puhítania! Puffogott a drága... Imádom, amikor ilyen, és elég, ha én tudom ő dominál... az ágyba...

-Most akkor kíváncsiak vagytok vagy sem!? Kérdeztem meg a barátainkat, akik igencsak jól mulattak, kissé erélyesebben ...

-Mondjad Jimin, ne foglalkozz velük! Ja és csak úgy megsúgom, nehogy őket válasszátok! Drága főnököm meglepő módon, nagyon komolyan vette a dolgot...

-Aoi, Kai... Fordultam az említett páros felé... - Megtisztelnétek minket azzal, hogy a nagy napunkon a tanúink lesztek?...

Láss csodát, ekkor már nem poénkodot senki sem, mint pár perccel korábban. Inkább egy döbbent csend lett úrrá a társaságban.

-Ne csináljátok már! Állt mellém hirtelen szerelmem, miután hosszúra húzódott a csend ... - Attól még ott lesztek velünk mindig, mint most is, vagy az előttünk álló években!
Nem személyeskedésről szól a dolog a barátaink a családunk részei vagytok! Mégis... Olyan párt szeretnénk tanúnak, akik hozzánk hasonlóak ...

Bassza meg! Még hogy nem tud beszélni!?.... Olyan sexi...

-Miénk a megtiszteltetés! Állt meg előttünk a Hunt házaspár őszinte mosollyal az arcukon... Majd Aoi izgatottan, kezében a telefonjával el is szaladt egy- egy baráti ölelés után.

-Anyuka! Eltudná az öltönyeinket küldeni utánunk? – Igen a bordót, amiben összeházasodtunk!

-Kérd meg jöjjön el! Szólt oda bonbon. - Őt is szívesen látjuk...
Áhh...Az én okos, dögös bonbonom, szerelmem...
Teljesen beindít, amikor ilyen...

Kook ♥️

Végül is az esténk jó hangulatba telt, és nem túlzom el, ha azt mondom ismét alig vártuk, hogy otthon legyünk végre kettesben.
Nam fuvarozott minket haza, és tudom mély nyomot hagy neki is ez az éjszaka.... és most nem csak a bulira gondoltam...
A pezsgő és a rövid ital meghozta a hatását, mert alig bírtam magam is türtőztetni miután kakukkom felhúzott, hogy fel ne avassuk barátom autóját.
Úgy mászott rám, ölelt és csókolt a bantley hátsó ülésén, már magam is azon voltam megkérem barátom, hagyjon minket a kocsival valahol az út szélén...

-Türelem szépségem... Súgtam ezt úgy csókjainktól duzzadt szájára, mintha én nem lennék különb nála ...

-Az elfogyott bonbon!! Szuper, nálam is véges, gondoltam. - Nézd ezt a nagy autót! Ebben simán megdughatsz...be is bizonyítom. Jóízűen nevettem szavain. Tudtam, hogy a saját autójára és korábbi kalandunkra célzott, és még kedvem is lett volna hozzá...
Bár az mikor nincs...

-Megérkeztünk! Kacagott Nam a volán mögül, de tapintatosan nem fordult hátra... A francba ilyen hamar!?
Én máris próbáltam angyalkám alól ki mászni, de...

-Namjoon! Kapta arcát az említett felé, ő a visszapillantóban bólintott, hogy hallgatja. – Vidd el a mi kocsinkat... Ezzel most tervem van!

Terve van!? Kijelentésére megrándult a farkam, és az aktust a bantleyben már én is kurvára akartam...

-Holnap programunk van a fiúkkal...

-Értem! Ennyi volt és már mászott is le rólam szerelmem, de azért egy pillanatra sem engedte el a kezem, gondolom nehogy megszökjek... Mondanom sem kell, hogy miközben mi kiszálltunk Nam jót mulatott rajtunk...
Látjátok akármennyire is kíván, akar engem, a gyermekek számára is sokat jelentenek.
Sohasem helyezi előtérbe saját vágyait a szeretett gyermekekkel szemben...

-Holnapután van az esküvő és a nászéjszakátok fiúk, nehogy lesérüljetek nekem!
Na és ezzel mire gondolt vajon...?! Tudjátok jól!! Nem kell erről semmit sem mondanom.

Az autó a hahotázó sofőrjével elhajtott, de minket ez már cseppet sem érdekelt, igyekeztünk a lakásunkba, utat adni a szenvedélynek ...

Újra a jól ismert lépcsőház, aminek azt hittem sohasem érünk fel a tetejére. Kakukkom vehemensem csókolt, közben fokozatosan vetkőztetett le, még szerencse, hogy rajtunk kívül senki sem jár be...
Persze én a ruháin kívül a hajamat is tudtam volna tépni, mert ami tegnap jó ötletnek tűnt, az most kezdett kikészíteni.
Tudjátok mi az!? Az a rengeget ruha, amit ráerőltettem angyalkámra....

-Bonbon! Holnap éjjel külön alszunk! Motyogta ezzel választ is kaptam újabb kirohanására.

- Te akartad szépségem. Válaszoltam, de közben farmerjában már imádott farkát kerestem.
Ajkamra nyögött mikor rá is leltem, és a következő pillanatban nyelve már a számban körözött keresve az én nyelvem.
Ekkor én már, egy szál gatyában álltam gondoskodott ruháimról édesem szorgos keze, majd elvált tőlem, és azonnal leereszkedett előttem térdre.
Akkor a hűvös lépcsőházban, nemhogy fáztam, inkább még melegem is volt tudtam mire készül éppen.

-Ne itt... Hiába szóltam. Az a kis mocsok... makkomra is szívott azonnal. Áhh...
A hideg falnak dőltem, hajába markolt mindkét kezem...
Ő először csak körözött makkomon, majd rá-rá szívott.
Hiába nem ez az első alkalom én még most is ugyanúgy díjazom. Kényeztette farkam, de mégis többre vágytam...
Lenyúltam érte, hogy felhúzzam magamhoz, és ha kell ölbe cipeljem a lakásba az ágyunkhoz...

-Dugd meg a szám Jungkook!
Bassza meg!
Lefagytam, és nem a hideg miatt a lépcsőházban. Sőt nem is amiatt, hogy keresztnevem szólított, ami még komolyabbá tette amit épp óhajtott..
A kérése, vagy mint említettem óhaja miatt akadtam ki..
Hogy tudnám vele azt megtenni!?
Oké nem ez az első alkalom, hogy egymás szájában van nemes tagunk, mégis erőszakoskodni vele..!?
Talán az alkohol, amitől mindig felszabadultabb, vagy még az incidens miatt...?
Persze hiába is próbáltam megálljt parancsolni neki és magamnak...
Olyan jól dolgozott tovább rajtam, hogy mielőtt szólhattam volna máris a szájába pontosabban a torkára ejakuáltam... Áhh..
A francba megint ő nyert...
Ujjaim még mindig haját markolták, közben tagom már elhagyta a torkát. Lenéztem rá..., de bár ne tettem volna. Amint megpillantottam, hogy kacéran a száját nyalogatja...
Ezzel újra életet adva, a nemrég ürített farkamnak.

-Ki csinálsz engem Mochi!
Mégis... ezt... téged... minket akarom egész életemben! Lihegve, halkan beszéltem hozzá, meghatottságot láttam az arcán. – Imádlak téged! Míg ő felegyenesedni készült, én szó szerint gatyába ráztam magam, tököm sem tudja a többi ruhám hol van.
Nem engedtem már neki, idejét láttam a domináns énem végre előhívni! Amint a gatya rajtam volt, angyalkám máris ölembe kaptam, erre ő egyből átkarolta a nyakam.
Míg én curikkoltam, kettesével szedve a fokokat, közben mélyről jövő, jóízű kacagása töltötte be a lépcsőházat.

-Én is imádlak bonbon, én is ezt akarom egész életemben magunknak... Szorosan hozzám bújva súgta szavait a fülembe, egyből értettem is miért volt az én szávaimtól ő is megszeppenve.

A lakásba lépve, azonnal sarkon fordultam ölemben még mindig boldogan hahotázó kakukkommal, és egy nyikkanás kíséretében a falhoz nyomtam. Tettemmel sikerül belé fojtanom a szót, és gyönyörű szeme is rafináltan csillogott. Tudja jól előző játéka nem marad viszonzatlanul...
És ekkor újra tegnapi döntésem miatt lettem hirtelen ingerült.
De! Amint még mindig falhoz nyomva a garbót hámozom le róla.
Az a kurva szűk anyag ahogy húzom le fejéről az orránál a mozdulatom el is akadt.
A látvány... Nyáltól csillogó fogaimtól duzzadt ajka... Rajzolni sem lehetne kívánatosabbat...

A kis mocsok persze tudja is mi a hirtelen csend, és lefagyásom oka... Olyan érzékien, kéjesen nyal végig párnáin, hogy igencsak szükségem volt az önkontrollomra, nehogy ott dugjam meg őt az ajtóba.
Bár, ha jobban belegondolok...
A lakás minden pontján hajtottam már igába, de ez eddig kimaradt. Megráztam magam... nem is most fog ez megtörténni, majd egyből őrült módjára tapadtam rá ajkára, falva, csókolva azt.
A hálóig újfent, nemjutottam el vele, vágyakozva, és végre már meztelenül fektettem le a nappaliban a szőnyegre.
Nem akartam már az időt húzni ezért imádott farkára hajoltam. És úgy, mint ő pár perccel korábban élvezettel kényeztettem puha makkját, majd szoptam...
Angyalkám hajamba kapaszkodva élvezte, közben csípője járt fel s le.
Neki sem kellett sok, így nem sokkal később megfeszült a teste, és a torkomra élvezett...

-Mond..., hogy csak... előjáték volt... Vont kérdőre, pedig az imént élvezett el a számba...

Elmondom nektek, nem csak előjáték volt, viszont nem is folytatták már tovább.
És hogy miért!?
Talán a legénybúcsú, és az ott történt incidens miatt, vagy egyszerűen csak nagyon fáradtak voltak...
A nappali szőnyegén egymás karjában elaludtak...

Jimin ❤️

Az elmúlt egy évben ez az első éjszaka, amit bonbon nélkül töltök, ezért nem is csoda, hogy ebben az számomra idegen ágyban vergődök.
Oké nem is a vergődéssel van a gondom, mert bonbon alatt szívesen...
Ajj megint ő jutott eszembe, így nem is csoda, hogy nem jön álom a szememre, főleg azért, mert egy-egy orál után aludtunk el tegnap este, vagy hajnal volt, franc sem tudja...
Éjjel pedig nálunk aludtak a gyerekek...

És nem is Nam kanapéjával van a gond, hanem azzal, hogy nem érzem magam mellett bonbont.
De ez is csak az én hibám, mert én ragaszkodtam hozzá, hogy külön töltsük el az esküvőnk előtti éjszakát. Olyan romantikusnak tűnt.
Telefonom után nyúlok, megnézem az időt, és ha nincs túl késő felhívom, vagy üzenetet küldök szerelmemnek, gondolom most ő sem nyugodt. Kezemben a készülékkel, egy észre (amit azonosítottam utána), vagyis egy csoszogásra figyeltem fel.
A világító díszeknek, amit nővérem rakott ki a házban, szóval azoknak köszönhetően egyből megláttam ki az, aki csoszogva jött ki hozzám.

-Papi ajudhatok vejed... Állt meg mellettem, plüss madarát ölelgetve gyermekem...
Ugye már mondhatom ezt!? Hiszen már csak napok választanak el tőle. Paplanomat felemelve, gyorsan be is mászott mellém...
Telefonommal a kezemben arra gondoltam, csinálok egy képet kettőnkről és elküldöm bonbonnak, de végül mégsem tettem biztos ő is szenved most nélkülem. Miért szemétkednék vele!? – Neked is hiányzik apa? Most biztos szomojú, hogy egyedül van, úgy, mint én amikoj nemjehetek vejetek...
Összeszorult szívvel hallgattam, és már válaszra is nyílt a szám, hogy hamarosan nem kell tőlünk elválnia... De nem akartam, hogy bele élje magát... Legyen inkább meglepetés, amikor eljön hozzánk, és nem kell visszamennie már...

-Hiányzik nagyon, ezért nem is tudok aludni! Szorítottam szorosan magamhoz a csepp gyermeket. – És te is mindig hiányzol nekünk maki!

-Vájod máj az esküvőt? Én nagyon vájom... Olyan szép lesz.... Hallottam hangján mennyire lázban van ő is, próbáltam hát faggatni kicsit...

-Nagyon! Kíváncsi vagyok mit szervezettél a fiúkkal és papával...

-Papi! Tudod, hogy úgysem mondom ej neked! Most inkább ajudjunk... Mellkasomra fészkelte magát... – Jó éjt papi szejetlek...
Sikeresen le is rázott. Tehetséges gyermek...

-Jó éjt, én is szeretlek Jungi!

Szinte azonnal el is aludt, halottam szabályos szuszogásából, ekkor nyúltam a telefonomért, gondoltam jó éjt kívánok szerelmemnek, így utolsó szingli, hajadon éjszakámon...
Azonban ő már írt nekem, mosollyal arcomon, szerelemtől túlcsordult szívvel a kijelzőre meredtem...

Bonbon PM 11:20

Alszol szépségem! 😔

Bonbon PM 11:35

Gondolom igen. 😔Remélem pajtit megpusziltad helyettem. Szeretlek❤️Szeretlek titeket ❤️❤️

Bonbon PM 11:56

Oké már alszol, felfogtam. 😔 Én itt vergődök az ágyunkban...
És csak, hogy tudd!
TÖBBET NEM MEGYEK ILYEN HÜLYESÉGBE BELE!
NEKED MELLETTEM A HELYED FÉRJEM ❤️❤️❤️
Többet nem dőlök be neked... 🤭

Kakukk❤️❤️PM 12:10

Na azt azért majd meglátjuk... 😁
Én is szeretlek téged, és nekem sem könnyű nélküled!! Készültem, hogy felhívlak, de a kicsi fiunk nemtudott aludni és mellém bújt, ja és neki is hiányzol... Holnap majd mesélek, de most már aludjunk annál hamarabb jön el a reggel és a mi nagy napunk!

HOLNAPTÓL NEMSZABADULSZ TŐLEM 🤭SZERETLEK FÉRJEM ❤️ ❤️

Választ már nem kaptam tőle, gondoltam nyert az álom manó ellene, ahogy maki mondja.
Arcom a gyermek puha hajába nyomtam, szorosan karomban tartottam, és próbáltam egyezkedni én is azzal a bizonyos manóval.
Meglepő módon sikerült, mert elaludtam pillanatokon belül...

 
Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️