Kook ❤️

-Bonbon ugye tudod, hogy ebben a garbóban, bő nadrágban, amit rám erőltettél, nem igazán tetszem meg senkinek.!? Persze nem is akarok!

-De igen! Egy embernek biztos! Vigyorogtam angyalkámra, és kurvára örültem magamnak... – Nekem! Végig néztem rajta és kurva büszke voltam magamra, hogy bejött, amit terveztem....

Egy fehér garbót, formás tompora alá érő blézert és egy nem szűk farmert vetettem fel vele, biztos, ami biztos alapon nehogy valaki szemet vessen szerelmemre!!

-Mielőtt indulnánk meglátogatom a mosdót! Próbálta szépségem túl kiabálni a hangzavart, majd egy röpke puszival fojtotta belém a szót. Én épp szólni készültem, hogy elkísérem...

-Én elmegyek vele Jk! Szólalt meg Nam, és mivel nem akartam végképp lejáratni magam...

- Rendben! Válaszoltam legrégebbi barátomnak, de közben feszengtem.
Ne legyetek már annyira kiakadva na! Féltem őt ettől a sok kiéhezett férfitól, Aoi -ék ötlete pedig pont a legjobbkor jött! El innen minél hamarabb...!

Szemeimmel végig kísértem amíg az említett helyiséghez nem érnek, és szinte már szuggeráltam is azt, hogy végre jöjjenek.

-Kook nyugodj meg! Ott van vele Nam, és Jimin nem úgy néz ki, mint aki ne tudná magát megvédeni! Próbált nyugtatni Aoi ... - Tudom mit érzel, mert én is így érzek a mai napig! Meglepetten fordultam felé, ő közben egy percre sem engedte el párja, Kai kezét. Ha ők ennyi év után is...

-Fog ez valaha változni?

-Addig amíg ennyire szeretitek egymást!? Mosolygott őszintén rám. -Nem! És nincs ebben semmi rossz sem!

Jól estek az idősebb, tapasztaltabb szavai és meg könnyebbültem, azért, mert nem beteges, amit érzek!
Amiért ennyire féltem...
Hálásan néztem az előttem enyelgő párra, és közben azért kicsit a lelkiismeret furdalás kerített hatalmába.
Hogyan lehettem féltékeny épp Kai-ra!? Ahogy rájuk nézek ugyanazt azt a harmóniát, szerelmet látom, amit magunkon angyalkámmal.
Ezt kívánom nekik, és akarom magunknak is örökre!
Vagyis lehetséges, hogy sok, sok év után is szeressük egymást ugyanezzel a szenvedéllyel...!?

-Köszönöm Aoi!

-Nam-ot már látom! Szólalt meg az öccse hirtelen, én marha a nagy álmodozásban meg el is felejtettem hova is ment szerelmem, azonnal az említett felé is kaptam a fejem.

-Hol van Jimin!? Mintha mélyen, belülről jött volna elő a hangom, hiszen sejtettem ez nem jó. !
Valami történhetett. Vagy még mindig várja a mosdó előtt barátomat ... Add uram, hogy az utolsó legyen...

-Én telefonáltam, és hamarabb ki is jöttem... Védekezőn tartotta maga elé kezét Namjoon, gondolom úgy lerohantam, hogy megijedt tőlem.
Mintha elbírnék vele...
Már nem kérdeztem és nem is mondtam semmit, a mosdó felé indultam.

Na ez nem laza, ráérős séta volt ám!! Mint egy buldózer rontottam a tömegnek, utat törve, hogy minél hamarabb megtaláljam szerelmemet.
A bömbölő zene, a nevetgélő embertömeg, az ideg még jobban homályosította idióta fejemet.
Az sem érdekelt már, hogy mit fog szólni ő, ha ilyen állapotban meglát! Csak biztonságban akarom tudni magam mellett angyalkám...

Jimin ❤️

-Ez a Kookie nem semmi! Kacagott Nam jóízűen. Amit értettem is egyből, hiszen nem ilyennek ismerte meg...

-Ő ilyen! Mosolyogtam én is azon mennyire félt engem.
Már a kezem mostam amikor barátom szólt be az ajtón.

-Min Jee hív, fel kell vennem!

-És még te vagy kiakadva bonbonon!? Szóltam utána, de már csak a becsapódott ajtó hallotta...

A kéz szárítóhoz léptem, magamban pedig még mindig nevettem. A ruhán, amit szerelmem felvetetett velem, az óvó mozdulatain, a szerelmes suttogásain, amit végig sutyorgott nekem.
Annyira elvoltam foglalva a gondolataimmal, hogy fel sem tűnt ahogy kicsapódik az utolsó wc ajtaja. Már csak a csapódásra, majd arra eszméltem, hogy arccal a falnak taszít valaki hirtelen, aki nálam erősebb. És még valami... Az alkohol szaga annak az illetőnek.
Na már ez sem szomjas...

-Mi a faszt akarsz! Nyikkantam...éreztem ennek már a fele sem tréfa, közben próbáltam végig mérni támadóm. Viszont esélytelenül.

-Szerinted baby!? Jól. megrakni...a....segged...

-Mit akarsz te megrakni!? Engedj el! Vergődtem, ordítottam alatta, egészen addig amíg nem sikerült lazítani szorításán! Ezzel viszont csak annyira mentem, hogy ki tudtam előle az előtérbe menekülni.
Ott utánam vetette magát újra, és úgy nyomot neki a falnak...

-Engedj el! Ha bejön a férjem....

Úristen bonbon. Mit fog gondolni, ha meglát így!? Ugye nem azt, hogy megcsalnám! Ekkor estem kétségbe igazán. És ez adott erőt nekem.

-Neked férjed van!? Na, hogy ezt kételkedve vagy ijedten kérdezte e tököm sem tudja, mert már nem rá figyeltem. Próbáltam gyorsan kikeveredni alóla, és elmenni innen.
Akkor már áldottam szerelmem eszét, amiért ennyi ruhát aggatott rám, ugyanis az az erőszakos gyökér nem talált rajtam fogást.

Az alkohol bűze, amit árasztott magából, a káromkodás, ami elhagyta mocskos száját.
Nem akartam tovább szagolni, hallgatni vagy húzni az időt, ezért hirtelen guggoltam le, és jobbra is léptem előle.

Szitkozódva hadonászott utánam, miközben szememmel már a kijáratot pásztáztam.

Zaklatóm felém rontott újra, de én hirtelen eloldalaztam mellette. Nemhiába, hiszen én vagyok gyalogkakukkja szerelmemnek.

-Akkor is meg baszlak! Habzó, gusztustalan szájjal ordította, közben vetődött is felém újra ...

- Az anyádat baszod meg! Egy túlvilági hangnak tűnt csupán ...

-Bonbon...
Az a rohadék, már az ő öklének vetődött. Újra ő az én megmentőm. Áhítattal figyeltem volna dögös szerelmem, de valaki kirántott az ajtón hirtelen, ami csak később tűnt fel, hogy az nem más, mint Aoi.

Miközben bonbon kezelésbe vette az erőszakoskodó fickót Yoongi is beszaladt, de, hogy mi történt bent csak elképzelni tudom...
Jó, ha van egy nyomozó barátunk...

Aoi és Nam kísértek a legközelebbi asztalhoz úgy, hogy közben San és Hobi mindenkit felállított...
Én egyfolytában az ajtó felé néztem, és vártam, hogy végre kilépjen rajta szerelmem...

-Jól vagy Jimin!! Térdelt elém Tae, láttam arcán ő is kétségbeesett. Tudtam a szőke magát okolja, de ez nem az ő hibája, ő csak egy jót bulizni szeretett volna. Ez a legény búcsúnk, a rohadt életbe...

-Jól vagyok! De bonbon... Könnyeim potyogtak, hogy miattam eshet neki baja...

-Neki nem lesz baja! Nyugtatott Nam, közben Kai belém erőltetett egy pohár valamit...
Gondolom vodka lehetett...
Szemem az ajtóról le sem vettem, láttam ahogy barátja is bemegy, majd San megáll előtte, hogy senki be ne lépjen. Gondoltam annak a rohadéknak annyi. Ha neki ront az a három tagbaszakadt férfi.

Csak Bonbonomnak baja ne essen....

A zene ugyanúgy bömbölt, nem foglalkozott velünk senki csak tovább tartott a buli...
Barátaim mind mellettem ültek, valamit mondtak is nekem, de én, nem figyeltem már menni akartam szerelemhez.
Mondanom sem kell a pia, amit egy szuszra lehajtottam meg is ütött, ezért azt sem tudtam, hogy mióta várok szerelmemre sírva, mint egy kölyök ...

Amint kivágódott az ajtó, egyből felpattantam ültemből, de csak Yoongi lépett ki rajta. San megmutatta neki, hol vagyunk majd ő felém intett, mire én lendületesen indultam oda...
Mégis kilométereknek tűnt a táv míg odaértem a bizonyos ajtó elé.

-Bonbon??

-Semmi baja! Mindjárt jön, csak azt döntsd el mi legyen azzal a szeméttel. Kit érdekel az a rohadék!? Visitani tudtam volna, de magamban tartottam csak szerelmem az, akit végre látni, érinteni, érezni akartam.

-Bemehetek! Megráztam magam és újra fogalmaztam, amit mondani akartam, mert Suga nem igazán értette. - Bemegyek!!

Választ nem is vártam, máris nyitottam az ajtót, és drágám kerestem szememmel.

A falnak dőlve a nem mondok rá jelzőt, mellett állt, és öklét dörzsölte közben harapdálta a szája sarkát. Ideges!
Még szép te hülye! Hiszen veszélybe került a szerelme...
Egyből rám nézet majd két lépésből előttem is termett. Én pedig omlottam is védelmező karjába, szorosan kapaszkodtam egyből a nyakába.

-Jól vagy bonbon? Egy kuncogás volt a válasz...

-Ezt nekem kéne kérdeznem szépségem! Már megint te aggódsz értem...!?

-Neked tényleg van férjed!? Kérdezte a gyökér, és már betudtam azonosítani, hogy igencsak ijedt hangon.
Bonbon büszkén nézett, szemei nevéhez méltón ragyogtak rám.

-Igen! Válaszoltuk egyszerre, és szorosabban bújtunk össze.
Büszke vagyok szerelmemre!
Kurva büszke!

Kook ❤️

Napról, napra... Baromság! Percről percre szerelmeseb vagyok!
És ezt most miért is osztom meg újra veletek, türelem elmondom.
Ha nem velem történik ez, jót nevetek ezen a már szinte nyálas sztorin!
Mégis ez angyalkám és az én életem története, így nem.

Szóval a kellemetlen incidens után, még engem féltett angyalkám, hogy nehogy nekem essen bajom amikor azt a férget helyre rakom.
Igen, felkaptam a vizet, mint a szivattyú, és úgy rontottam rá, hogy ha nincs ott Suga meg is nyomorítom talán!
De más is ezt tette volna a helyemben bassza meg...
Büszke voltam amiért már férjének szólított, vagy a-ként említett engem, mégis más dolog miatt lettem még büszkébb és szerelmeseb.
Nyugi majd erre is kitérek.

-Köszönök mindent. Állt fel az asztaltól szépségem, egy pohár pezsgővel a kezében. Már nyoma sem volt a korábbi ijedelemnek, félelemnek. Inkább látszott a vodka, amit Kai itatott vele, és a két pohár pezsgő hatása az arcán szépségemnek.
Izgatottan figyeltem minden rezdülését, nem mintha itt Aoi-ék éttermében akármi baj érné. Na nem is azért! Tudjátok jól mennyire nem bírja az alkoholt szerelmem, (igazán fülledt éjszaka elé nézünk ma azt hiszem...) mégsem állítottam le, mert így sikerül lazítania.

-Nem kell Jiminshi, erre vannak a barátok! Örülünk, hogy minden rendben! Vágott szavába Hobi, és mindenki egyet is értett vele.

-Jimin! Szépségem Kai felé kapta arcát, és kérdőn nézett rá. – Miért nem tettél feljelentést!?

-Egyszerű okból... Vissza ült szorosan mellém, szinte rám is mászott, nem mintha engem ez zavarna, ujjainkat összekulcsolta mielőtt mondandóját folytatja. – Ha feljelentést teszek, akkor a bíróságra és rendőrségre járással kezdenénk az új, közös életünket... És én nem ezt akarom kettőnknek!
Csodaszép szemeivel nézett rám, úgy, hogy azonnal feszíteni kezdett a gatyám.

Látjátok erről beszéltem nektek...
Emiatt vagyok percről percre, szerelmeseb...

Köszönöm szépen, hogy olvasod
és a vote-ot ❤️

Írj  véleményt kérlek!
Így a vége felé szeretném tudni kinek, hogy tetszett.