Kook ❤️

-Namjoon kérdeztem valamit!
Bevallom őszintén kurvára kiakadtam azon amit az előbb hallottam, és a dühöm egyre csak nő. Mert Nam még mindig nem válaszolt nekem.
Persze az ő élete, úgy éli ahogy akarja, de nem akarom hogy Min Jee újra szenvedjen.
A másik dolog pedig még inkább angyalkám. Hiszen biztos vagyok benne, hogy ő is kiakadna, és nem hiányzik semmi vita feszültség a kapcsolatunkba!

-Dehogy is Jungkook ! Szólalt meg végre az a.. - Igen szerettem Yoongi - t hiszen évekig voltunk együtt, és aki miatt szakítottunk vagy veszekedtünk ...Az mindig én voltam, meg a rakoncátlan farkam. Ismersz! Te is láttad mennyi nővel voltam kapcsolatban!
Mondjuk ez igaz, ezért is gondoltam rá hogy esetleg bisex... - Mindig megbocsájtott nekem mert nővel csaltam meg, és nem férfival. Mondjuk az nem is ment volna, mertazóta sem találkoztam hozzá hasonlóval...
Min Jee ! Na őt ahogy a bulin megláttam egyből tudtam ő kell legyen hátralevő életemben a társam. Ő gyönyörű, vicces, okos mindenben tökéletes számomra, komolyan mondom nekem ő egy kincs!

Pont mint az öccse, csak ő engem szeret.. Ahogy áradozott, közben szinte ragyogott tudtam igazat mond, őszintén szerelmes.
Megnyugodva veregettem meg a vállát ő intett fejével, hogy menjünk mert már várnak ránk .

-Ne haragudj Nam ! Súgtam oda neki.. - Csak ahogy mondtad..

-Oké, én is félreérthető voltam. Sohasem tudnék rád haragudni Kook , te több vagy nekem mint egy barát vagy a diákom!
Hirtelen ért vallomása kurvára meglepett, és jól is esett! De mielőtt még sírva összeborultunk volna erre a nagy vallomásra, nyílt az ajtó és pajti állt meg előttünk, és kiabált vissza a házba.

-Min Jee máj jönnek, nem kell hívni a segítséget!

-Milyen segítségre gondolsz kis csibe? Kérdezte egyből Nam , és azonnal ölbe is vette.
Már sokszor, és sok mindenért voltam hálás ennek az embernek, és ez alkalommal ezen a listán ez is szerepelt. Ugyanis a hátsóm sajgása, nem tette lehetővé, hogy pajtim most én emelgessem.

- Azt mondta Min Jee , ha nem jöttök be, hív segítséget akik megeszik velünk az ebédet..
Nevetve, az előbbi beszélgetést magunk mögött hagyva léptünk be a házba. Ahogy beléptem angyalkám termett előttem egy pohár vízzel és gyógyszerrel a kezében.
Olyan meglepett, zavart képet produkáltam, hogy szépségem kacagva nyújtotta át nekem.

-Azt mondtad az úton, hogy fáj a fejed bonbon!
Kegyesen hazudott, és mellé kacsintott. Látjátok ezért imádom!
Ja hát persze, hogy Nam bazsalygott magában...

-Köszönöm szerelmem. Mondott már valamit Min Jee ? Kérdeztem egyből amint a gyógyszert le is nyeltem.

-Nem! Majd ebédnél.. Hiába is próbáltam kiszedni belőle, nála valahogy nem működik a varázsom ami nálad...
Csókot lehelt a számra, majd kézen fogva húzott maga után a konyhába.

Még szép, hogy nem!! Gondoltam, közben mosolyogtam magamban.

Jimin ❤️

Min Jee nagyon titokzatos, hiába is ölelgettem, csikiztem, nem sikerült belőle semmit sem kiszednem.
Makim amint beértünk egyből az ikrekkel el is tünt, majd vissza jöttek és kézen fogva Akio és maki a szobájukhoz vezettek.

-Nézd Jimin bácsi! Nam csinált nekünk saját szobát! Boldogan újságolták, közben már a kapott játékokat és ágyaikat mutogatták.
Melegség öntötte el a szívem ahogy megláttam a szépen berendezett szobát, és azt, hogy makimnak is van saját kuckója.
Amit akkor éreztem nincsenek szavak arra...

-Papi! Jöhetek majd még hozzájuk? Én is kaptam Nam-tól ágyat, cejuzát, és sok- sok könyvet...De én azt szejetem amikor te és apa olvas nekem... Olyan viccesek vagytok!
Ittam minden szavát, és meghatottan térdeltem le a földre karom széttárva... A gyermek egyből rohant hozzám és simult a karomba..

-Szeretlek Jungi ! És akármikor jöhetsz hozzájuk, hiszen ők is a családod! Hülyeség volt talán ezt mondanom neki, hiszen egyáltalán nembiztos még semmi!?
De akárhogy is lesz, ő a mi fiunk, és Akioval, Hirotoval pedig testvérek. Talán ideje lenne az ügyet újra a kezembe venni.... !?

-Én is szejetlek téged papi...

Ölemben makival indultam, hogy megkeressük bonbont, közben a gyermek még mindig szorosan a nyakamba kapaszkodott.

-Nehogy elaludj maki!

-Nem ajszok, mejt éhes vagyok, csak tetszik az ijjatod.. Olyan mint a cukojka amit So Mi néni szokott enni.. Mosolyogva kerestem szerelmem hogy elújságoljam neki mit mondott a fiunk, és azt is, hogy hétfőn intézkedni fogok az ügyben! Neki velünk kell, hogy éljen!

Bonbon és én kíváncsian, a gyermekek pedig éhesen ültünk le az asztalhoz és vártuk az ebédet.
Persze mind a hárman mellénk ültek ami, nem furcsa mert mindig ez van egy ilyen összejövetelen.
Első perctől fogva kölcsönös felénk a szeretet, mintha nem is vesztegettünk volna el annyi évet..

Hiába is mondtam a nővéremnek, hogy segítek nem engedte.
Így ő és Nam tálalták elénk az ételt, olasz húsgolyót spagettivel.
Akio ahogy meglátta feltűnően lett hirtelen izgága. Gondoltam annyira szereti, hogy már alig várja mikor láthat neki enni. De nem erről volt szó...

-Jiminshi ne egyél húsgolyót! Még a kanál is megállt a kezemben amivel éppen az ételt szedtem.

-Miért ne Akio? Fordultam hozzá még mindig kanállal a kezemben..

-Mert attól esett ki a fogam! Teljesen komolyan mondta, közben pedig meg is mutatta.. Én meg kitüntetve éreztem magam, amiért figyel rám. Hozzá hajoltam fejére egy cuppanóst adtam. Közben azzal, hogy a többiek nevetnek nem is foglalkoztam.

-Köszönöm Akio, majd odafigyelek..

Hiába is volt fenséges az étel, nagyon vártam én is persze bonbon is Min Jee mikor rukkol elő végre a beszéddel. Reméltem nem olyan dolog ami miatt bonbon újra feszengene, vagy ami miatt választanom kéne.
Mondjuk azt már a nővérem is tudja, hogy nekem bonbon az első és a gyermek.

-Min Jee légyszíves ne csigázz minket! Szólalt meg szerelmem hirtelen, eddig én voltam a türelmetlenebb, most mégis ő kérdezett.

-Oké! Nem húzom az agyatokat tovább. Mosolygott a lány. - Több dologról is akarok veletek beszélni. Kezdett neki. - Először is.. Sikeresen elváltam Ren-től! A fiaira nézett.
Bár ők biztos tudtak már róla, de okos gyerekek lévén értik mi, miért történik. - A másik dolog az az, hogy eladtuk a házat  és ide költözünk a fiúkkal! Hónap végén, ha sikerül házat vennünk...
Itt Nam-ra nézett, amire ő vágott egy mérges képet.. Tudtam miről lehet szó, ezért közbe is szóltam.

- Szóval ezért a szoba!? A fiúkra néztem, ők nyakukat behúzva lapítottak csendben - Árulok vagytok! Súgtam oda viccesen. - Nagyon örülök neki, bár szerettünk bonbonnal repülni.. Egy horkantást hallatott mellettem, és combomra szorított szerelmem. - Ott a lakásom abban nyugodtan lakhattok, ha kellene mindent ki is pakolok. Ezt mind addig míg ti ketten... Itt rámutattam a szerelmesekre kezemmel - Dűlőre nem juttok ez ügyben..
Értettem a lányt miért nem akar egyből összeköltözni, de a helyében én biztos nem gondolkodnék.
Mi is így kerültünk össze bonbonnal, és  lásd nem bántam meg.
Sőt napról napra vagyok szerelmesebb.
Ezt ő is így gondolta mert combomra szorított hirtelen..

- Azért van még valami Mochi amit szeretnék neked, nektek mondani! Utána visszatérünk rá! Jóval komolyabb lett, ezt észre is vettünk mind a ketten. - A kórház... Kártérítést fizet neked amiért... Itt már sírt... - Amiért tévedtek.. Mi a fasz! Tényleg nem hagyta annyiban...

-Én azt hittem már nem is foglalkozol vele..

-Miért ne!? Elszakítottak tőlem és nagyitól, árvaházban kellett élned...! Igaza van tudtam, mégsem mondhatom, hogy rossz életem lett volna, nem is szálltam vele vitába.
- Mochi az nem is érdekel mennyit fizetnek?

-Nem! Annyi amennyi. Vágtam oda kicsit bunkón neki. - Nincs pénz ami egy családot pótolni tudna!

-Igy van, de most alapítotok családot és ez az összeg segíteni fog, főleg mert...

-Mennyi? Kérdeztem, mert tudtam úgysem hagy nyugton, makacs mint én. Azt fel sem fogtam amit utoljára mondott volna , de el is harapott.

-Az az igazság, hogy Suga és Jhope segített mert ők ismernek jó ügyvédeket. Így addig tárgyaltunk velük amíg azt az összeget el nem értük. Szerelmem ekkor már a kezemet fogta, és a két név hallatán meg is szorította. Nem tudom mi járhatott a fejében, de remélem ,hogy nem féltékeny..
- Egy millió won ..

-Ez csak valami vicc? Kérdezte szerelmem. Én még fel se fogtam..

-Nem vicc! Itt a számlaszám a pénz már rajta is van! Fiúk menjetek játszani kicsit, és később szólok amikor esszük a sütit. Nem értettem miért küldte el a fiúkat, de sejtettem valamit még mondani akar, valami fontosat.

Kook ❤️

Sógornőm mondandója igencsak nagy meglepetés volt.
Örülök, hogy a városba költöznek, bár az utazás és a wc-s szeretkezések kurvára hiányozni fog mind a kettőnknek. Tudom, hogy angyalkám is erre gondolt...
A lakást ahogy szerelmem felajánlotta, és még a dolgait is kipakolja... Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy velem akar élni, eszébe sincs már oda visszamenni.
És, hogy el intézték Yoongi-val és Jhope -al karöltve, hogy annyi pénzt fizessenek...
Tévedés ne essék, nem féltékeny voltam!    Hálás, amiért segítettek Min Jee - nek és ezzel angyalkámnak is ebben a ügyben.
Viszont koránt sincs vége a beszélgetésnek, mert a lány most küldte játszani a gyerekeket..
Mi jön még ezek után?

-És az utolsó dolog amit direkt hagytam utoljára... Itt Nam nyúlt a szerelme keze után, és szorította meg bátorítás, vagy támogatás képen...
Azt egyenlőre nem tudom, de remélem most már kiderül, mert kurva kíváncsi vagyok... - Ez a hír mind a kettőtöknek szól, és tudjuk, hogy fontos nektek. Értetlenül néztünk szerelmemmel, vajon miről lehet szó.
Szemeinkből most biztos nem az értelem sugárzott , inkább a kíváncsiság és feszültség, ezt tükrözték. - Ne haragudjatok rám! De az ügyvédet arra is felkértem, hogy segítsen nektek Jung Hyun ügyében...
Első sokk után arra gondoltam , hogy ugye nem adták másnak örökbe!
Nem! So Mi azt nem engedné meg, tudja mennyire ragaszkodik hozzánk a gyermek.
A kezünk már lila volt annyira szorítottuk. Egyre közelebb hajoltunk hozzájuk minta úgy hamarabb jutna el a fülünkhöz amit a lány éppen mond vagy mondani készül..

-Min Jee kérlek! Szinte hisztizett szerelmem, ami érthető mert már én is azt terveztem. Namjoon nyugodtan ült a széken, és szemével jelzett nyugodjak meg.

-Oké! Mondta hirtelen! - Engedélyt kaptatok! Karácsonykor Jung Hyun már hivatalosan is a ti fiatok!

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️