Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

*2*🔞

Jimin ❤️

Olyan érzés kerített hatalmába hirtelen, mintha valami kicsúszna az ölemből, vagy mintha elejteném az alvó gyermeket. Nem férfihoz méltó tudom, de aprót visítva riadtam fel.

-Nyugi öcsi! - kacagott a nő, olyan jóízűen, hogy szívem szerint melegebb éghajlatra küldtem volna, ha nem ő a nővérem.. – Elbóbiskoltál öledben Jungi-val .. - próbált nyugtatni... - Késő van és indulunk haza, persze visszük őt is magunkkal.. - mire maki felé kaptam a fejem ő már Nam ölében volt, és alszik továbbra sem törődve semmivel. Mellettük áll bonbon is , makit nézte féltő szeretettel, ujjaival szeméből a haját fésülte épp félre..
Istenem annyira jó őket így látni... Szerelmem mintha érezte volna, hogy őt bámulom felém fordult vigyorogva és sejtelmesen rám is kacsintott..
Ahh ennyi volt..., végem is lett újra, fürgén lepattantam a székről és inkább az ikrek keresésére indultam..

Meddig lesz még ez így? Mondjuk én nagyon remélem, hogy örökre, de nem vagyok naiv tudom egyszer mindennek vége.. Oké nem úgy értem, mert a szerelem nem eltűnik, el múlik, és a vágy sem csak nem égünk majd egymásért ezerrel... De én dolgozni fogok mindig rajta, és ahogy ismerem bonbont ő is!
És nem is annak van itt az ideje, hogy ezen kezdjek kattogni .

-Hol vannak a fiúk? - értetlenül álltam meg Min Jee előtt, de ő csak tovább mosolygott rám... Min mosolyog ez a nő? Folyt a nyálam, vagy égnek áll a hajam.. Gyorsan próbáltam is rendbe szedni magam... – Mi olyan vicces!? - remek már hisztizem is...

-Ne pukkadozz kakukk! átkarolta csípőmet hátulról szerelmem. – Olyan édesen aludtál öledben pajtival, hogy Min Jee csinált is rólatok pár képet. Viszont te pont akkor ébredtél fel, ő meg kínjában csak nevetett, attól tartott, hogy lebukott, mert már tudja mindenki, hogy utálsz fotózkodni...  Menten le is higgadtam, vagyis e miatt már mérges nem voltam, de forró lehelete ahogy cirógatta tarkóm, és a fülem...
Teljes más feszültséget ébresztett fel bennem... – Menj előre szépségem, én még bezárok Nam-ékat kikísérem, utána sietek hozzád.. Bele csókolt nyakamba, nyál csíkot hagyva maga után...., És  nagyon is jól tudja ezzel engem teljesen kicsinál..
Viszont mielőtt még elengedhetett volna, hirtelen felé fordultam és cinkos vigyorral az arcomon, fürödtem a meghökkent gyönyörű bonbonjaiban..
Ismer már, tudja szeretek neki meglepetést okozni, ezért sikerül újfent a hirtelen mozdulatommal őt kizökkenteni..
De én semmire sem készültem akkor, ott, csak orra hegyére nyomtam egy apró csókot..

-Engedek addig vizet bonbon fürdeni... , majd mássz be mellém.. - imádott röfögésével jelezve, tudtam ezzel be találtam nála....
Kölcsön kenyér vissza jár...

Azonnal el is léptem tőle majd az ikrekhez mentem , akik már egy boxban bóbiskoltak, ami érthető hiszen késő van, és ma igencsak kifáradtak. Lásd én, aki a bárszéken ülve, húzta a lóbőrt..
Oké nekem betett az a pohár pezsgő is .
Szóval, nem akartam az időt húzni és hosszasan búcsúzkodni, hiszen holnap mennek csak haza, nekem meg még dolgom van mielőtt utánam jönne vőlegényem.. Ezért gyorsan mindenkitől elköszöntem, és virgácsaim szaporázva a lakásba siettem...
De előtte még a pultról egy pár szál rózsát, és egy üveg pezsgőt is elcsentem..
Kurvára bizsergett már csak a gondoltára is mindenem,  hogy megfogjuk ünnepelni az évfordulónkat én és szerelmem....

Kook ❤️

-Mitől lettél ilyen kelekótya Jk? Csak nem Jimin mondott valamit..- lökte meg viccesen vállamat Nam, amikor harmadszorra sem találtam be a kurva zárba, ugyanis próbáltam menet közben a hátsó ajtót bezárni.. -Mondott  e valamit!?? Az a kis mocsok csak a fürdést emlegette megint, én meg teljesen ki is készültem tőle.. Gondolatban már a gyönyörű testének minden miniméterét nyálazom össze..
– Minek zárod be, ha úgyis mész még vissza? -tette fel jogos kérdését barátom jóízűen kacagva...
Baszod...

- Nem röhög! Együtt érez! - próbáltam vicces lenni, de valahogy nem jött össze.. Valamiért ez másokkal még mindig nehezen jön. Bezzeg angyalkámmal minden olyan egyszerűen, simán megy.
Állandóan viccelünk, ökörködünk sokat beszélgetünk végül is e miatt is veszem el..

-Indulunk sógor! - rázott fel Min Jee , és a megnevezése kurvára jól esett..
- Holnap megbeszéljük hol találkozunk, mert beszélni akarok Minievel és persze veled ..

-Rendben, de reggel úgy is elmegyünk  pajtiért, és köszönöm, hogy ma nálatok aludhat..

-Ez természetes, hiszen családtag! Akio és Hiroto is nagyon szeretik az öcsikéjüket.. Ja és.... - hajolt hozzám sógornőm – Ma ünnepelnetek kell.. - kijelentése meglepett, bár feleslegesen hiszen ő is túl van már ezen..
Meg aztán ismer már minket..

-Köszi ..- ennyit tudtam kinyögni, megöleltem, és kinyitottam Nam autójának ajtaját, hogy tudjon mellé beülni.. – Holnap beszélünk! Jó éjszakát..
Gyorsan még pajtimra lestem, ő még mindig aludt mélyen. Talán még azt sem vette észre, hogy adogattuk kézről, kézre, majd bekötöttük a gyerek ülésbe.. Jó helyen lesz, hiszen szeretik őt sógornőmék is nagyon, így nem aggódtam, amúgy is ideje indulnom..
Már fél órája vár rám kakukkom..

Az autó is ki gördült már, míg én újra csak agyaltam..
Szemeimmel a  sikátort pásztáztam, ahol szerelmemre tavaly rátaláltam.. Tisztán előttem volt félmeztelen véresre vert teste, mocskos arca kócos haja, és ahogy makacsul magát védte..
A pillanat amit sohasem felejtek el amikor kihúzva magát, büszkén állt meg előttem, az én makacs szerelmem..  
Ahh mennem kell...

Fürgén zártam, a világítást mindenhol lekapcsoltam, hiába is vágyom annyira szerelmemre a kötelességem így sem hanyagoltam.. A lépcsőházban már hallottam is ahogy  Seonghwa dala szól, számomra is kedves dal .. Mosollyal arcomon, testemben nem kis izgalommal szedtem lábaim, mert tudom meglepetéssel készült nekem angyalom..
És miért is voltam benne biztos?
Azért mert nálunk még működik az adók, kapok elve, és tudom megakarja hálálni a beszédemet...

Próbáltam halkan belépni, de nem megijeszteni épp csak meglepni akartam..
Viszont aki meglepődött, az újra csakis én voltam...
Könnyeim egyből égették szemem... -Bassza meg mikor lettem én ilyen!?
Szóval fátyolos szemekkel sétáltam  a vörös szirmok tetején, amit szerelmem  szórt szét végig..
Meghatottan kapkodtam fejem és már a fürdő felé sietve közeledtem.  Közben zakómból kibújtam, azt valahova csak úgy ledobtam.. A zene amikor elhallgatott és meghallottam ahogy a víz csobog...
Na az engem  még jobban beindított.. Lehet ezt még fokozni vajon? Nyugalom mindjárt meglátom mivel is készült nekem szerelmem.. Így is lett, mert ahogy megláttam őt a gyertyafényben,  gyönyörű testét habbal körül véve.. Komolyan azt hittem menten szétszakítja a már feszülő nadrágom, az alóla ki kívánkozó kőkemény falloszom.. És ha ez a gondom nem tette volna sürgetővé, talán még most is az ajtófélfát támasztom és gyönyörködve fürdőzőm a látványban..
De én nem csak a látványban akartam fürdőzni, hanem a kádban szerelememmel és utána persze benne vagy talán ma ő én bennem.. Mindegy is...
Mivel Ő még mindig nem vett észre  próbáltam osonni, és készültem valami frappánsat mondani neki..

-Én is beleférek még ebbe az idilli képbe szépségem? - na ez nem sikerült, de nézzétek el nekem...
Én már a kád szélénél álltam, és még mindig ruhában...

-Sőt bonbon! - kapta felém gyönyörű arcát... - Már csak te hiányzol innen.. - kezeivel azonal farkamra simított a kis mocsok , amit én szokásos röfögésemmel értékeltem, majd rutinosan vetkőztetni is kezdett engem. Míg ő szó nélkül a nadrágomból hámozott ki, én kapkodva az ingem vettem le, és csak akkor vettem észre, hogy egy üveg pezsgő is be van  készítve..
- Ah.. ha abból iszik az amúgy is fülledtnek induló éjszakánk még jobb lesz. Angyalkám nem bírja és már egy pohártól is jobban felszabadul minden feszültség benne..
Bár nem mintha amúgy lenne olyan neki...
Egyszer volt rá eddig példa Párizsban, és azt az utazást míg élek nem felejtem el...
Ábrándozásomból szerelmem nyelve rázott ki, mert ahogy lekerült rólam a ruha, máris makkom szívta, cirógatta  nyelvével.. Amint ránéztem, tekintetünk egymásba fonódott, és a kéjes mosolyára , nyelve játékára farkam óriásit rándult.. Ahh... ennyi elég is lenne, hogy el élvezzek...
Mégis egy hirtelen csípő rántással elvettem játékszerét tőle, akármennyire is élveztem én is, majd bemásztam mellé a vízbe..

-Miért....? - ennyit tudott csak kérdezni, mert amint a habok közé ültem, azonnal a szájára tapadtam és szokásos táncát járta a nyelvem.. Szépségem máris mászott az ölembe, két karját a nyakam köré fonta és egyből benne volt ő is nyelvünk játékába..
Szenvedélyesen csókoltuk egymást, közben ölünk  szokásos ritmusban járt..
Ahh.. Ahogy farkunk egymáshoz ért, és ő még intenzíven dörgölte is egymásnak őket..
Már attól is azt hittem simán elélvezek...

Jimin ❤️

Annyira vágytam már őt, mintha napok, vagy hetek teltek volna el mióta utoljára szerettük ily módon egymást..  Lágyan ringattam csípőm oltári farkához dörgölve sajátom és éreztem tennem kell valamit, mert így élvezek el szárazon... Megálljt parancsolni már nem tudtam magamnak, ezért is jobb kezemmel nyúltam utána az imádott farkának.. Rántottam rajta egyet, majd bal kézzel a kezére fogtam és irányítottam a fenekemhez.. Bonbon szokásos röfögése kíséretében tette amire szó nélkül kértem.. 
Közben egyre vadabbul csókolóztunk, míg ő először egy, majd már két ujjával készítette elő farkának a szabad bejutást.. Lehet gyors, hogy egyből a lényegre akarok térni, de annyira kívánom már, hogy nem akarok, és erőm sincs tovább várni..

-Ho..va sie..tünk szépségem!? - kérdezte két rántás közt lihegve, persze tudtam , hogy szóvá teszi..

-Ez csak előjáték szerelmem .. Ahogy ezt kimondtam imádott bonbonjai kikerekedtek, és ezt kihasználva máris farkára süllyedek..
Ahh... Az érzés még mindig mennyei, ahogy oltári farka lassan kezd kitölteni..
Míg én vállába kapaszkodom, addig ő lelkesen marcangolja a farom.. Majd még pár pillanat amíg méretét szokom közben nyelvünk újra egymás szájában táncol.. Úgy tépjük egymást, mint egy ragadozó a zsákmányát, közben csípönk is egy ritmusra jár. Kook farkam után nyúlva játszott rajta, a csípőmmel egyező tempót tartva.. Mindezt addig,  amíg újfent egymás nevét kántálva el nem jutottunk  a csúcsra...

Bonbon nyakába borultam, ő a hátam cirógatta, arra várva , hogy testünk remegése és légzésünk nyugodjon.. Mert a meglepetésemnek ennyivel koránt sincs még vége...

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro