A hó szállingózása továbbra sem maradt abba, Jimin arra is gondolt romantikus alkat lévén szerelmével, ez nekik szól csak..

Kook és Jimin már úton volt az étterembe bár külön – külön autóval, mégis mind a ketten nagyon idegesek voltak.
Izgultak milyen látvány fogadja, és a fiuk mivel lepi meg vajon őket. Jimin -nek eszébe jutott az ígéret is, amit lassan egy éve bonbonjának tett, persze azóta párszor meg is szegett. Nincs több sírás! Nincs több könnycsepp!
De ezt ő, hogy a picsába állja meg....

-Kai.... Vakarta meg tarkóját a fiú, hiszen kényes dolog, amit készül kérdezni. – Te sírtál az oltár előtt?

-Persze, hogy sírtam és még Aoi is... Vágta rá nevetve egyből - Az a csúnya anyakönyvvezető meg majd megölt a szemeivel. Emlékezet vissza, élete egyik legszebb pillanatára és legjobb döntésére... – Sírni nem szégyen Jimin, még férfi létedre sem... Az az érzelmek őszinte megnyilvánulása! Szóval nyugi!

-Nem is tudom mi lenne velem nélküled... Ti vagytok az első és eddig egyetlen meleg házaspár a.... családunkban... Jimin komolyan gondolta a család szót, Kai szíve pedig bele is sajdult... – Köszönök mindent!

-Ne köszönd! Vágta rá meghatódva! - Egy család vagyunk! Párás szemmel nézet az anyós ülés felé, és nézte a szintén fátyolos szemeket... És hálát adott ő is, hogy megismerte ezt a két remek embert.

De Min Jee - nek sem volt ám könnyű dolga egy olyan férfi mint Jungkook kedvében járni.
Hiszen az említett csak a fekete és most már a barna szint szereti.
Ezért mivel tudja öccse minden szint szeret, és szabad kezet is kapott.
A lila mellet döntött, úgy díszítette fel az éttermet és asztalokat.
Az utolsó simításokat végeztével már a konyha felé vette az irányt, gondolta beszél pár szót Jacksonnal .. Ahogy haladt, csak akkor vette észre, hogy szinte mindenki megérkezett, és vidáman beszélgetnek...
Jungi Sugán lóg épp és nagyon magyaráz neki valamit, ami igencsak vicces lehet mert aki körülöttük áll boldogan nevet.
A konyha ajtajában megtorpant és úgy nézett vissza az új családjukra..
– Milyen furcsa az élet...!? Egy éve attól féltem magamra maradok a fiúkkal, ha Ren-től elválok.. És, hogy életben van a testvérem!?
Arról még csak álmodni sem mertem. Na és, hogy újra szerelmes leszek...!? Még el sem kezdődött az esküvő, de a lány már most pityereg ..

-Figyelem mindenki! Most írt Aoi tíz perc és Kook-al megérkeznek! Az összeszokott társaság, akiket már úgy hívunk, hogy család, pillanatokon belül a helyére ment.
Akinek nem volt már dolga nyugodtan helyet foglalt. A többiek pedig Jung Hyun -al és az ikrekkel karöltve az ajtóhoz álltak.

-Nam én úgy izgulok!

-Ajj csibe, ne izgulj mindent el próbáltunk egy csomószór.
Kicsi Anna állt a gyermek mellett, aki egyedüli lány ként amolyan bandavezér lett. A három fiú, fegyelmezetten figyelték őt . Na tessék el is kezdődött a klikkesedés...

-Igaza van öcsi, Jk csak akkor jön be, ha tudjuk, hogy nem messze van Jiminshi. Magyarázta Akio, hátha így jobban megérti.

-Éjtem! Bólogatott a cseppség serényen. – De miért külön jönnek be? Választ nem kapott, mert Jin guggolt le melléjük, és mindegyikük kezébe egy – egy kosarat nyomott...

-Suny üzeni, hogy tudjátok mi a dolgotok. Már indult is a párja keresésére, de még visszafordult hozzájuk .. – Amúgy nagyon csinosak vagytok. Újabb esküvőt is vállaltok..!?Nahát ez tőle igencsak nagy dolog , mert igazán fukarkodott, ha bókokról volt szó. Viszont Jin is szerette ezeket a gyerekeket, így velük mindig kivételt tett.
És újabb esküvő? Csak nem kedvet kapott?

-Kook, ha úgy rágod a szád, mire Jimin megcsókolna cserepes lesz! Próbálta terelni barátja figyelmét. Mert az anyós ülésen úgy nézett ki hamarosan rosszul lesz. – Tulajdonképpen miért vagy ennyire ideges? Én nem értem!

- Félek!

-Micsoda? Horkant fel Aoi, mert nemtudta mire vélni ezt a vallomást hirtelen. – Nem akarod az esküvőt? Jiminshi -t!? Kérdezte meg, hiszen ez lehet a félelmére a leg kézenfekvőbb ..

-De!

-Attól félsz ő nem akarja!? Vágott egyből vissza, a magyarázatot meg sem várva. Érthető mert nagyon meglepődött, hiszen nem látott még párost ennyire szeretni, és szerelmesnek lenni..
Rajtuk kívül persze..

-Dehogy is! Attól félek, csak egy álom, és ahogy kimondjuk az igent.... felébredek...
Aoi hirtelen ötlettől vezérelve rácsapott a bal térdére...

- Au... Ezt miért? Dörzsölte zsibbadó térdét...

-Fáj?

-Nem fáj, csak hirtelen ért....
Na a macsó...

-De érezted ugye!?

-Hát persze! Nem vagyok érzéketlen! Puffogott Jungkook, nem értette ezt miért kellett...

-Akkor nem álmodsz Kook! Ez mind a valóság, és hamarosan elveszed azt a csodálatos fiút, a szerelmedet!

Aoi akciója sikeres volt, mert megnyugtatni akarta a csajosan ideges bokszolót.
Oké ezt ne mondjuk neki, hogy csajosan viselkedett, mert tényleg ideges lesz...
Szóval a fiú terve sikeresen zárult...

Amikor az étterem előtt álltak már, Kook azt sem tudta fázik e vagy melege van hirtelen.
Újra rátört a korábbi érzés a félelem..
Talán még most is ideges lenne, ha nem látja meg kicsi fiát arccal rátapadva az üvegre..
Mellette Hiroto, Akio és persze a kicsi Anna, és amint megpillantották őket felragyogott az arcuk hirtelen.
Kook azon nyomban kipattant... volna, ha izgalmában az övet nem bekapcsolva hagyja..
Jót nevetett saját bénaságán és kacagva, egy fikarcnyi félelem nélkül indult útjára ..
Aoi hiába jóval magasabb nála, szaporáznia kellett lépteit, hogy Kook ott ne hagyja.

-Kook! Én vagyok a tanúd! Nekem kell előre mennem! Nevetett a férfi jóízűen, közben szedte a hosszú lábait, hogy a férfit utolérje... Jk értette a célzást így megállt, bevárva a langaléta barátját.

-Apa! Szaladt is ki pajti, nyomában a többi gyermekkel, arra számított a vőlegény, sőt mindenki, hogy a nyakába ugrik rögvest. De nem, komolyan megállt mellette ujjait az apukája ujjaiba fűzte. – Én kíséjlek be téged apa és papit is. Jungkook könnyes szemmel nézte őt a fehér öltönyében, frissen vágott puha, selymes haja ami most nem olyan mint a szénabogja ..
Eszébe jutott egy pillanatra, hogy felkapja és megforgatja ahogyan szokta...
De ez most nem az a pillanat.
Már akkor fülében hallotta a szíve dobbanásait, pedig a szerelme, angyalkája még nincs is itt.. - Ha így folytatom bassza meg, meglátom angyalkám és el is ájulok rögvest.
Míg meg nem ismertem minden szürke volt az életemben, és mióta ő mellettem van...
Azóta látom a világot színesben...
Ekkor már a félelme helyét egy újabb érzés vette át..
Angyalkája utáni vágy..

Amint Kook belépett az ajtón, a négy gyermek kosárral a kezükben felvették a betanult, pozíciót.
Szerelmes bokszolónk tátott szájjal nézte amint a kicsi lány beáll előre Akio és Hiroto egytől egyig a csinosan felköltözött fiúk pedig mögé.

-Apa! Rángatta meg kezét a gyermek, hogy az említett rá figyeljen. Ő leguggolt mellé és komolyan nézett a szemébe. Hiszen tudta, ez most egy komoly beszélgetés lesz. Jung Hyun csepp kezei közé fogta a most még magányos hőse arcát... -Apa ne izgulj én is itt vagyok! Suttogta neki – Papi nagyon öjülni fog, hogy nem szúj az ajcod...

-Nem izgulok.. Vágta rá egyből..

-Nam mondta, hogy annyija izgulsz egy zabszem sem féjne a popsidba, azéjt mejt én is izgultam.. Nemtudott barátjára haragudni persze, hogy ismeri! Pajtija orrára apró puszit nyomott majd kihúzta magát és elszántan az oltár felé sandított... Amikor meglátta ki áll az oltár mögött szemébe egyből könny szökött..

-Megjepetés apa! Sutyorgott még pici fia.. Majd lassan a neki elindított dalra ami újra szíven vágta, elindult a meglepetés felé..
Azért még Nam felé kapta fejét, aki várta is a tekintetét, majd rá kacsintott. Hiszen tudta melyik dal az amit annyira szeretne ezen a napon hallani a több mint barátja..

Elől Anna igazi kislányos habos babos halvány lila ruhában, mögötte az ikrek Hiroto ugyanolyan barna, mint az övé, míg Akio szürke öltönyben sétált utána. A kosárból barna konfettiket szórtak.
Kook csak ámult, és azon járt az esze angyalkája biztosan boldog lesz...

Jimin az épület előtt várt a sorára, hiába mondta neki Kai maradjon az autóba... De hát ő a makacs Jimin ... Hallgatta a dalt ami szólt bent, alig bírt már a ki kívánkozó könnyeivel...

-Ahogy vége a dalnak én előre megyek és az oltárnál várlak. Állt mellé a tanúja... – És ne feledd, amit mondtam!

-Lesz oltárunk!?

-Nem lesz! Kacagott Kai, barátja bamba arcán...- Van oltárotok, a nővéred mindent el intézett.

Még szólt a dal amire szerelme vonult be, már egyre gyorsabban vert a fiú szíve. Feszült volt vagy mégis inkább kíváncsi!? Mi várja bent, hogy fogja tudni a könnyeit legalább a végéig visszafogni...

A zene elhalkult amikor Kai elé állt, kezét a vállára tette és úgy nézett a szinte vele egy magas vőlegény szemébe.

-Ne feledd, amit mondtam! Nem szégyen sírni! Ja és dalt én választottam neked, remélem tetszeni fog....

Ezt már csak úgy mellékesen vissza kiabálta neki.
Jimin bólintott, viszont válaszolni már nemtudott, ugyanis Jung Hyun vágta ki újra az ajtót..
Oda szaladt hozzá, mint apukájához is korábban és ugyan úgy harsogott neki vidáman.
A második hőse ámulva nézte milyen szépen fel van öltözve.. - Szóval ez az egyik meglepetés. Mosolygott és kábulatában még arra sem gondolt hirtelen, hogy ölébe kapja ahogy szokta..

-Papi! Gyeje én kíséjlek be.. És már kulcsolta is ujjaikat össze.. – Apa bent váj, és máj nem ideges mejt megnyugtattam. -tájékoztatta őt büszkén!

-Ügyes vagy makim! Csakis ennyit tudott kinyögni, a meghatottság miatt , és hogy félelme beigazolódott, bonbonja ideges volt nélküle...

Az ajtóban megálltak makijával kéz a kézben, viszont ez pár másodperc volt csupán.
A legfontosabb személy, akire most vágyott és kíváncsi volt, kihúzott háttal, gyönyörű széles vállaival az oltár előtt csak rá vár.

A két fiú amint egymás szemébe néztek , úgy tűnt mintha egymás előtt teljesen meztelenek lennének..
Látták egymás szerelmes szívét, ez ki is váltott belőlük egy – egy apró nyögést..
Viszont ez nem egy kéjes nyögés volt , inkább a megkönnyebbülés, a találkozás, szerelmük iránti megnyilvánulás.
Főleg mert szívük szerint már egymás felé rohantak volna, hogy egymásba fonódva felejtkezzenek el mindenről egy isteni csókba....
Jimin bonbonja arcát fürkészte persze miután szemmel levetkőztette ..
– Istenem, de gyönyörű...

A gyerekek zavarták meg nyál folyását és gondolatait, mert előtte teremtek és a zene ritmusára őt is az oltár elé kísérték.

Legelöl újra a kicsi Anna mögötte a két fiú lépdelt, most barna konfettit szórva szét, közben rá csodálkozott milyen szépen vannak felöltözve ...
A dal! Kai dala valami csodálatosan szólt, körbe nézett és próbált is megegyezni mindent, minden momentumot. Úgy ahogy a férfi tanácsolta.
Pót apját, szeretett Chao bácsi-ját feszülten kereste hiszen nincs esküvő nélküle.
Makijára kapta a fejét segítséget kérve, hátha ő tudja hol van ő..
Mire a kicsi gyermek sután ugyan, de rá kacsintott fejével az oltár felé intve.

Chao bácsi ugyanolyan fehér öltönyben, mint unokája az oltár mögött állt, egy boldog mosoly társaságában. Hiszen ő az örömapa!

– Úristen! Ő ad minket össze...
Kész vége és már potyogott is a könnye..

Az oltár előtt beállt a helyére Kai mellé szerelmével szembe, és azon nyomban bonbon már az ő kezét kereste. Félve nézett oldalra bácsi-ja felé, ezt szabad e, mire ő is fátyolos szemekkel bólintott, hogy persze.

-Jimin és Kook fiam. Kedves vendégeink, családunk! Enyém a megtiszteltetés, hogy a két fiain összeadjam. Tanúi Aoi és Kai oldalán.. Szaporíthatnám a szót, és higgyétek el lenne is mondandóm bőven... , hiszen két csodálatos emberről van ma szó....
A megtiszteltetés nem csak a mai napnak szól ám!.. Annak is, hogy rájuk találtunk, vagy talán ők ránk!? Jiminshi kisebb volt, mint most a kis unokám Jung Hyun amikor, drága Mee bemutatta nekem.... A két fiú hálával nézték őt aki mellettük volt végig, támogatva óvva lépéseik, és egy pillanatra felidézték Mee nénit...
A vendégeik, családjuk is csendben, elérzékenyülve hallgatták hiszen idősebb és nagyon szerették, tisztelték. – Tényleg nem beszélek annyit, mert sírás lesz a vége... Mondjuk az így is úgy is! Főleg mert alig várják már, hogy meg csókolják egymást! Miért ez a kedvence minden házasodnak!? Én nem is értem. Chao is ideges volt maghatott, hogy ő adhatja őket össze, ezért is próbálta beszédet vicces re írni és úgy elmondani.... A vendégek is kacagtak vele, és persze a fiai, és a gyerekek. Egyedül pajti nem értette miért nevetnek, de majd később lesz még idő elmagyarázni. – Van két idézet, amit azért szeretnék felolvasni nektek, az egyik az enyém a másikra pedig a lányom... Min Jee kért meg...

„Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."

–/Johann Wolfgang von Goethe/

És Min Jee kedvenc idézete, amit már mondott is párszor...

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

-/Ernest Hemingway/

-Kérdezem tőled először Jeon Jungkook akarod e Park Jimin -t férjedül míg a halál el nem választ?

-IGEN!

-És te Park Jimin akarod e Jeon Jungkook -t férjedül míg a halál el nem választ?

-IGEN!

Az állam és az internet által rám ruházott hatalmamnál fogva házastársakká nyilvánítalak titeket. Jimin már rántotta is magához bonbont egy óly régóta vágyott csókra...

-Ácsi! Szólt rájuk kacagva bácsijuk.

– Először a gyűrű! A történelem megismételte önmagát, mert a gyűrű egy szempillantás alatt került az ujjaikra. Majd azonnal, már senkivel sem foglalkozva forrott össze ajkuk egy szerelmes csókba.

– Szeretlek bonbon.

-Én is szeretlek angyalkám...

Még most is csókolóznak, és turbékolnak talán...

De ez a következő fejezetig maradjon talány..

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️