[Név]

-Szóval, hogy is lehettek életben? -Biccentem oldalra a fejemet. Már pár órája a hajón vagyunk, és úgy látszik, hogy nem jöttek utánunk. Pillanatnyi békés időnket pedig úgy határoztam, hogy azzal töltöm el, hogy mégis utána járok annak, hogy pontosan mi is történt.

-Biztos ezt szeretnéd? Most? -Ráncolja össze a homlokát Kyle, amikor pedig megérzem, hogy Xiao, aki azóta is mellettem ül, lassan elkezdi simogatni a kézfejemet, természetesen úgy, hogy elfordítja a fejét, bólintok egyet. Édesnek találom, hogy -mégha nem is fejezi ki teljesen- de érezteti velem, hogy itt van, és hogy mellettem van. Ez pedig sokat jelent nekem, hiszen tudom, hogy az információk, melyekről hallani fogok biztos, hogy legalább kissé lesokkolnak majd -Hát legyen..

Következő pillanatban a mellette levő férfi szólalt meg -Nos, az egész azután történt, hogy Baal megölt minket. Igazság szerint ténylegesen meghaltunk, azonban volt valaki, aki megtalált minket. Vagyis hát, hogy is mondjam...

-A testeteket találtam meg, igen -Egy eddig számomra idegen hang hallatta magát. Egy gyönyörű fehér hajú, s tűzvörös tincsű fiú lépett oda hozzánk, megnyugtató mosolyától nekem is muszáj volt kissé feljebb mozdítanom ajkaimat -Talán ugyanazon a napom. Mindenesetre, elnézést, hogy csak így közbe beszéltem -Felém fordítja fejét, vöröses tekintetétel kedvesen pillant rám -Kaedehara Kazuha vagyok.

-V-Várj...-Elkerekednek a szemeim -Te...Te...

-Igen, gondoltam, hogy emlékezni fogsz rám.

-[Név]?- Xiao azonnal felém fordult, amikor hallotta, hogy kissé hevesebben veszem a levegőt. A szemeim sarkába könnyek gyűltek, ahogy gondolataim - bár nem akartam, de - akaratlanul is felnyitották emlékeimet. Arról az esetről, amikor a legelső ártatlan embert gyilkolták meg Inazumában, a szemem láttára. Nem én végeztem vele, mégis, Baal cselekedetének bűntudatát is én hordoztam, oly' sok ideje, hogy már meg sem merem számolni.

-Sajnálom..Sajnálom a barátod, Kazuha -Motyogom lehajtott fejjel, mire mintha az egész világ egy percre teljesen némává válna. Csakis a szellő vad süvítését lehet hallani, s csak arra ébredek fel, hogy Xiao közelebb ül hozzám.

-[Név], nem a te hibád -Suttogja, hogy csak én értsem. Bár tudom, hogy igaza van, mégsem enyhül a nyomás a mellkasomon.

-Olyan dolgokra kényszerített..Én...Sajnálom...Mindent sajnálok...-Suttogom egyre rekedtebb hangon, hiszen nem állok messze attól, hogy újból zokogásba törjek ki, mint eddigi heteimben oly' sokszor.

-Én nem haragszok rád. És igazán büszke vagyok, hogy ki mertél állni egyedül a sógun ellen, még hogyha-

Erre a mondatra Xiao morogva tápászkodik fel, majd összeráncolt szemöldökkel lép egyet közelebb Kazuhahoz.

-Büszke?! Hogy lehet valaki büszke, miután majdnem megölette magát?!- Már szinte kiabál, én azonban nem tudok rá haragudni. Hiszen javarészt igaza van.

-Szembe szállt az istenével- Emeli ki a másik higgadtan ezt az egy szót -Egy Istennel. Nem csak maga miatt.

-Oh, honnan tudod-

-Xiao, igaza van -Szólalok fel -Jobban belegondolva, egész Inazumáért tettem. Még, hogyha nem is jártam sikerrel.

-Mit akartál tenni?- Kérdezi halkan.

-Természetesen megölni.

-Megölni...-Kóstolgatja ezt az egy szót. A következő pillanatban felém fordul-Te eszednél vagy?! Adeptus vagy, nem Isten, hogy legyen elég erőd ahhoz, hogy megölj egy halhatatlant! TCH, OLYAN IDIÓTA VAGY MÉG MINDIG!

-Xiao-

Cöccögve megfordul, majd elsétál tőlünk. Legszívesebben utána mennék, de mivel a lábaim még mindig remegnek, ha csak rájuk akarok támaszkodni, képtelen vagyok tervem szerint eljárni. Zhongli felém biccent, amivel jelzi számomra, hogy utána megy, én pedig, ha csak kicsit is, de megnyugszok.

-...Szóval, Kazuha szerzett nekünk pecséteket, amivel újból élhetünk -Mutatja meg Flavián az ő, papírból készült pecsétjét, mely a bal combján foglal helyet, Kylenak pedig a jobb felkarján.

-Köszönöm, hogy megmentetted őket -Biccentek a férfi felé.

-Baal elég szörnyűséget tett így is -Motyogja, amivel egyetértek, s ezt megmutatva biccentek -Kyle azt mondta ezután, hogyha visszanyerik erejüket, mindenképpen le alarják szedni a trónról a Sógunt.

-Ezért kerestelek meg Liyueben -Veszi át a szót Kyle - Azt mondtam, hogy tudni fogod, hol keress, hogyha eljön az idő. Ezalatt pedig a Baalra való harcot értettem, hiszen tudtam, láttam rajtad, hogy érzel iránta -Kacsint egyet, majd ezután az arc mimikája száznyolcvan fokos fordulatot vesz, hiszen már nem boldog, hanem inkább aggódóvá, és kétkedővé válik- Tudod, a régi edzőhelyünkön voltunk, mindvégig! De te, te szerencsétlen, egyedül akartad megölni őt! EGYEDÜL!

-Ehehe...-Emelem tenyeremet tarkómhoz, majd nyugodt mosolyt húzok arcomra -Annyira örülök, hogy itt vagytok, srácok.

-Mi is -Vigyorodnak el.

-Szóval...Te szoltál Xiaonak?- Nézek Kylera, aki magabiztosan bólint egyet.

-Amint láttam, hogy elvisznek téged Saraék, rohantam az Adeptushoz. Ő viszont kezdetben elég...Hogy is mondjam...Öhm...-Keresi a szavakat.

-Távolságtartó?  Bunkó volt?- Mosolyodok el halványan, hiszen először velem is ilyen volt.

-Igen...De...Aztán amikor mondtam, hogy lehet, halálos veszélyben vagy...Mintha kicserélték volna.

Csak leeresztettem a fejemet. Meg kell köszönnöm neki majd, mindenképpen, a mait. Illetve, hogy újból bízik bennem. Ez nagyon, de nagyon nagy szó, főleg hogyha róla beszélünk. Olyan mértékű melegség költözött ettől a tudattól mellkasomba, hogy kishíján melegem lett tőle. De ez így volt rendjén.

-A mester hol van?

Hirtelen kérdésemtől mindketten lefagynak egy pillanatra.

Egy sötét árnyék halad át rajtuk, amit nem tudok mire vélni. Kazuha szólal meg.:

-...Biztosan nem mondták...A mesterek testeit, ha már nincs hasznukra..Maguu Kenki-vé teszik -Mondja halkan, bennem pedit megáll az ütő.

-Hogy mi?! Ezt...Ezt nem tehetik! -Rázom meg a fejemet. Képtelen vagyok elraktározni, megérteni ezt az új információt. Szinte minden pozitív gondolat eltávozik belőlem, ahogy  szemeimbe újból könnyek gyűlnek, mai nap folyamán már túl sokadszorra -Nem..Nem...

A padlóba próbálom vájni körmeimet, sikertelenül. A két fiú, Flavián és Kyle azonnal letérdelnek elém, és szorosan átölelnek. Belesimulok érintésükbe, miközben a gyűlelet egyik legújabb hulláma átsiklik, újból- és újból rajtam, a tehetetlenséggel együtt.

Mégis mi lett volna velük, ha Kazuha akkor nem lett volna ott?

Mégis miért nem mondd Baal soha semmit?

Miért, miért, miért?

۞۞۞۞۞

Estére teljesen visszanyertem az irányítást, a testem felett. Fel-alá járkáltam a fedélzeten, ügyelve arra, hogy ne keltsek fel senkit. Azonban amint körbejártam a hajót, annak orrában egy ismerős alakot véltem felfedezni.

Kissé kába voltam, a nem olyan régen vörösre sírt szemeim égtek, de rögtön elmosolyodtam, mikor realizáltam, ki az. Bár ez a mosoly igencsak gyenge volt.

-Nézzük a csillagokat, Xiao -Mondom halkan, miközben egyre közelebb lépek hozzá. Felém fordítja fejét, akkor látja csak meg, hogy sírtam. Ahogy leülök mellé, arcomra teszi két kezét, és szó nélkül, homlokát enyémnek nyomja. Nem nagyon, éppen, hogy csak megérzem, de a szívem a torkomban dobog.

-Sajnálom, hogy úgy elmentem onnan -Suttogja bűnbánó hangon- De...Felcsesztél -Olyan halkan mondja ki, hogy alig hallom.

-Tudom.

-Olyan őrült vagy.

-Tudom.

-Nem bírtam volna ki, hogyha...-A mondat utolsó felét nem értem, így csak kérdőn tekintek rá. A holdfényben, a halványan megvilágított arca tökéletesen látszik, ahogy annak vörössége is.

-Tessék?

-Én is szeretlek, te idióta -Morogja -Nem bírtam volna ki, ha nem tudlak megmenteni időben.

-Xiao...-Az első, örömteli könnycseppem a mai napon tőle kívánkozik ki. Amikor azonban elkezd lefolyni bőrömön, a fiú nem hagyja, hogy leérjezzen. Ujjával nagyon óvatosan törli le, sós könnyemet. Ajkaimat összepréselem, majd kinyitom, s mély levegőt veszek -Szeretlek.

-Együtt megbírkózunk mindennel. Rendben?

-...Rendben.

۞۞۞۞۞

I. KÖNYV VÉGE

۞۞۞۞۞

Meglepődtetek, mi?
Nos, úgy terveztem, hogy még 1, vagy 2 könyvben fogom folytatni Xiao és Reader történetét. Megírhatnám ebben a könyvben is, azonban úgy határoztam, hogy nem. Szerintem jobb lesz, hogyha külön veszem.

Remélem élveztétek az első könyvet!

Ne feledjétek,

EZ MÉG CSAK A KEZDET VOLT...

۞۞۞۞۞

Történetünk hamarosan folytatódik...

|| 𝕋𝕆𝔾𝔼𝕋ℍ𝔼ℝ ||

[𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ]