[ JELEN ]

-[A/Név]!

-Öld meg őket!

-Vágd le a nyelvét, nem ismeri a tiszteletet.

Elektromosságot vezetve pehelykönnyű kardomba, egy pillanat alatt a Baal által nem kívánt személy mögött teremtem, majd mielőtt akármit is mondhatott volna, megemeltem kezemet, és lehunyt szemekkel véget vetettem az életének. Az utca kihalt volt, tekintettel arra, hogy már bőven lehetett éjfél is, mikor én vadászni indultam, az egyik kuncsaft pedig pont a látóterembe ugrott. Így, nem hezitálva semmit lopóztam mögéje, és csináltam egy tíz centiméter mély sebet, egészen a mellkasától kezdve, a hasa aljáig.

-B-Baal...Mentsen...mehg-...-Voltak az utolsó szavai, miközben az immár nyitott szemeimbe pillantott, melyek szinte csillogtak, ahogy az éj sötétjében a Hold megvilágította őket. Egy vonallá préseltem ajkaimat, ahogy az energia miatt, mely a kardomba volt, s mostmár immár a testében van megrándul, majd teljesen elszáll belőle az élet.

Szinte éreztem, ahogy a szemeim megtelnek könnyekkel, de elfordítottam a fejemet, és félkézzel megtöröltem arcomat. Ahogy ruhám bőrömhöz ért, letöröltem vele a ráfröccsent, friss vért, melyre utána undorral néztem. Csak nem tudtam, hogy pontosan mire is. A kezemre, vagy a vérre.

Hagytam, hogy utamon a kardom vége végigkarcolja a járdát, ezzel kisebb, éles hangot kiadva, magam mögött húzva. Kapucni volt a fejemen, így nem tudhatták, hogy ki is vagyok én, vagy, hogy hogyan nézek ki, ezért nem volt gyomorgörcsöm amiatt, hogy netán meglátnak.

Egyik percben, amikor a nyílt utca felfedett egy jobbra levő sikátort, a szemem sarkából megpillantottam valakit. Valaki olyasvalakit, akit amint a lámpák fényei felfedtek, a szívem egyszerre facsarodott meg, s kapcsolt az agyam. Megszorítottam a kardomat.

A következő áldozat. A héten a negyvenedik.

A nő egyből felsikoltott, mikor meglátott. Amint befordultam hozzá, ő a téglafalhoz lapult, és sikongatva kezdett kérlelni, hogy hagyjam békén.

-K-Kérlek!! Mit akarsz? Pénzt?! Megszerzem, csak kérlek- kérlek hagyj életben-!

A könnyei megállíthatatlanul folytak le arcán, ahogy egyre közelebb s közelebb értem minden egyes léptemmel, egyre biztosabb lehetett abban, hogy ez lesz számára a vég.

-Ohh Istenem, Baal kérlek segíts-

Hirtelen szárnycsapásokra lettem figyelmes. Az ég egy károgó hangot továbbított számomra, mire felemeltem a fejemet. Amint megpillantottam az éjfekete varjút közeledni, kitártam bal karomat, melyre engedelmesen leszállt, kissé belemarva bőrömbe. Másik kezemen ujjaimmal kiszabadítottam a kis papírt, mely henger alakká lett gyömöszölve, hogy ne legyen baja, mivel eddig a varjó karmai között volt.

Kibontottam az üzenetemet, de már nem várt semmilyen meglepetés sem, mint például egy "Boldog születésnapot!", vagy egy buli meghívás. A következő áldozatom volt.

"Öldd meg a bank vezetőjének a fiát. Az apa határideje lejárt, nem fizette be az adósságát."

"Hm. Ma sem megyek haza hajnali háromig."

-Sajnálom, de Ő küldött. -Pillantok a nőre, akinek tekintete ekkor hitetlenné válik. Felkiált, majd, hogy gyorsan elhallgattassam, felemelem a kardomat, és elveszem az életét. A vér a falra fröccsen, egyszer nem rám, aminek most kivételesen örülök.

Ezután folytatom az utamat a következő emberkéhez, mintha mi sem történt volna.

۞۞۞

"-Nem fogok neked szolgálni!

A hangom erélyesen hangzott, ahogy egyre többször verték vissza a hatalmas falak azt. Baal komótosan közelebb jött hozzám, és elmosolyodott.

-Tüzes a személyiséged. Ez tetszik. De tudod, mint ahogy azt már elmondtam, a szüleid téged ajánlottak fel, az örök életükért cserébe. Tudod, mennyire örültek, hogy elfogadtalak? -Dönti oldalra a fejét -Az örök élet nagy kérés ám, még egy magamfajtának is. Viszont így, hogy lett egy testőröm, egy saját irányítású bérgyilkosom, máris egálba lettünk, haha!

-És hogyha én nem fogok az lenni? Mi van, hogyha nem engedelmeskedek? Hm? Megölsz? -Lépek közelebb- Tudod mit? Inkább ölj meg, ohh "Hatalmas Istenség!"

-Nem-nem. -Rázza meg egyszerűen a fejét Baal -Ez nem ilyen egyszerű. Minden tettednek következményei vannak, [Teljes Név]. Khm, akarom mondani, [A/Név]. -Mosolyodik el gúnyosan, féloldalasan -Ha kilépsz az engedélyem nélkül, akkor azzal nem te fogsz leginkább fizetni. Hanem a szüleid. Mivel ha ellenszegülsz, saját kezűleg fogom meggyilkolni őket, érted? -Rántja meg a vállát- Jobban fogsz szenvedni, mint bármikor, ha jól gondolom. Hiszen mielőtt ideküldtek, mennyei életed volt, nem? Egészen 14 éves korodig.

-Tch...-Fordítod oldalra a fejedet, de Baal visszafordít téged, álladnál fogva. Elkuncogja magát.

-Remélem érthető voltam. Ha ellenszegülsz, az egész családod bánni fogja. Azt pedig nem akarjuk, igaz? -Nem válaszolok -Persze, hogy nem. Na gyere, megtanítalak íjazni."

۞۞۞

Azon a napon elvesztettem mindenemet. A szabadságomat, az időmet, az akaratomat. Csupán egy gyilkoló-báb lettem mindenki más szemében. akit madzagon lehet irányítani, az ember kedve szerint, még csak érzései sincsenek. De már nem foglalkozok ezzel. Ahogy az idő múlt, s már a második ezredévet jártam, egyre biztosabbá vált számomra, hogy én örök időkig ezt fogom csinálni, és senki, semmi nem fogja tudni megállítani Baal-t, és megmenteni engem, még mielőtt a teljes sötétségbe merülve menthetetlenné válnék.

Ahogy kinyitódott előttem a már túlságosan is jól ismert kapu, a terembe lépve amilyen gyorsan csak tudtam, eldobtam magamtól, az eddig magam mellett őrzött zacskót, melynek átlátszatlansága miatt senki sem tudta, mi van benne. Viszont szaga, az volt.

Egészen Baal trónjának lépcsőiig csúszott, a nő pedig már mosolyogva fogadott.

-Ahogy látom, sikerült rendet teremtened, [A/Név]. Ügyes vagy!- Veszi fel a zacskót, majd néz bele a tartalmába.

-Hai. -Bólintok, majd már tűnnék is el, ha nem szólalna meg.:

-Van egy újabb feladatom a számodra. Viszont ez most egy nagyobb meló lenne~.

-Hm? -Fordítom hátra a fejemet, összeráncolva a szemöldökömet.

-Gondolom hallottál már Liyue Yakshajáról -Lépteket imitált két ujjával, a trónjának kéztámaszánál, miközben tekintetét egy pillanatra sem szakította le rólam. Csupán bólintottam, nem akartam megérteni, mire akar kilyukadni- Xiaoról. Nos, őt kellene megölnöd most.

-Te-tessék? -Kerekednek el szemeim. Még annak a gondolatára is megremegek, hogy az Adeptus közelében legyen -Úrnőm, attól tartok, hogy még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy legyőzzem Xiaot- Meg amúgy is. Minek akarja hirtelen megtámadtatni velem Liyue embereit?

-Ő nem ember. -Sötétül el egy pillanat alatt a tekintete- Ő egy hidegvérű gyilkos, aki az utóbbi hetekben igencsak gyakori név lett az utcáimon. Még veszélyt is jelenthet számunkra, ránk is támadhat, hogyha mi nem támadunk először-

-Nincs semmi oka-

-ÚGY AKAROD VÉGEZNI, MINT A VOLT TÁRSAID, [A/NÉV]?!-Pattan fel szikrázó tekintettel trónjáról, a hirtelen kiáltása miatt egy pillanat alatt összerogynak térdeim -HA NEM, AKKOR NE KÉRDŐJELEZD MEG MÉG EGYSZER A DÖNTÉSEMET!

-E-Elnézésedet kérem, Úrnőm...-Motyogom, mire úgy látszik, lenyugszik, és egy hatalmas sóhajtás következtében visszaül a helyére. Kopogtatni kezdi egyik ujját a trónon.

-...Javunkra fog válni, hogy Xiaohoz társat keresnek. -Összeráncolom a szemöldököm- Valamit elbaszott, és az egyik másik Yaksha majdnem meghalt miatta. Úgy gondolják a főnökök, hogy már nem megbízható egyedül. Itt fogsz te a képbe jönni! -Mutat rám.

-...Egy ismeretlen, Inazumából...?

-Így van! -Mosolyodik el féloldalasan- Azt mondom a főnököknek, hogy hallottam a hírről, és direkt Xiao számára képeztelek ki, hogy Inazumát is képviseld, és büszkeséget hozz számunkra. Már beszéltem is velük, és holnap fogsz indulni. Amint közelebb tudsz férkőzni Xiaohoz, vagy egy olyan állapotában találod, amikor sebezhető, gyilkold meg. -Vigyorodik el -Érthető a feladat?

-I-Igen.

-Rendben. Amint végeztél, jöjj vissza.

-Értettem, Úrnőm.