⇨ „Sötét, felhős éjszaka volt, este 10:47-kor, mikor Jaehyun és Johnny egy drága club előtt álltak, ami méltán híres volt, arról, hogy az összes nem heteró szerencsejátékos és bűnöző itt találkozott. Nem egy világszerte keresett bűnöző volt ott. Jaehyun nyugtalan volt, ezelőtt sosem járt egyetlen clubban sem, nemhogy ilyenben.

- Biztos vagy benne, hogy ezt kell tennünk?

- Teljes mértékben igen.

- Szent ég, Johnny, egyáltalán, hogy a fenébe szereztél ide belépőt?

- Hát, titok. Most, édesem, éljük át életünk legjobb estéjét! -  Jaehyun sóhajtott.

- Rendben, mutasd az utat.

- Egyszer sem hagyom el az oldalad, jó? Nem kell aggódj. - És nem tette. Jaehyun oldalán maradt egész éjjel, végig a rendszertelen és félénk táncpróbálkozásokkor, végig az üzletemberekkel lejátszott póker körökkor, a barackos vodkánál, később a mocskos csókoknál és akkor is, amikor a kétségbeesés csípődörgölésként jelent meg.

Amikor hajnali öt után leléptek, Jaehyun jobban be volt rúgva, mint tervezték, szóval Johnny visszacipelte a kocsiig, a fiatalabb fejét mellkasánál tartva.

Jaehyun a saját, részeg világában volt, ahol minden és mindenki vicces volt.

Így volt, amíg meg nem látott egy hosszú szőrű, fehér kiskutyát az egyik sikátorban.

Egyedül, elveszve és éhezve.

Jaehyun érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe.

Olyan nagyon magára emlékeztette, miután a szülei meghaltak. Elárvult. Nem akart.

Nem sok gondolkodás után megkérdezte:

- John, magunkkal vihetjük azt a kölyköt?

- De Jae-

- Kérlek szépen! Olyan magányosnak néz ki!

És ki lett volna Johnny, hogy megtagadja Jaehyunt?"

– „𝕂𝕖𝕣𝕚𝕟𝕘𝕥𝕖𝕞 𝕞á𝕣 𝕒 𝕧𝕚𝕝á𝕘𝕓𝕒𝕟, 𝕕𝕖 𝕤𝕠𝕙𝕒 𝕟𝕖𝕞 𝕥𝕒𝕝á𝕝𝕜𝕠𝕫𝕥𝕒𝕞 𝕧𝕖𝕝𝕖𝕕 𝕙𝕒𝕤𝕠𝕟𝕝ó𝕧𝕒𝕝; 𝕞𝕖𝕣𝕥 𝕥𝕖 𝕧𝕒𝕘𝕪 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟, 𝕒𝕞𝕚é𝕣𝕥 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕚𝕘 𝕧𝕚𝕤𝕤𝕫𝕒𝕛ö𝕧ö𝕜."