⇨ „Négy hónappal az első rablásuk után, Johnny és Jaehyun azon kapták magukat, hogy arra építik az életüket.

Stratégiákat dolgoztak ki és kifejlesztették a képességeiket. Kezdetben Jaehyun aggódott és őrületes bűntudata volt, de az idő és a tapasztalat elmosta az aggályait.

Most az izgalom a felhők közé emelte, mintha a gravitáció beleolvadt volna a levegőbe.

Most ez volt az élet, amit választott.

Most ez volt az élet, amire büszke volt.

Boldog volt, elégedett és olyan kibaszott szabadnak érezte magát Johnny szoros ölelésében, minden egyes este egy másik hotelben.

Szóval nem kicsit érezte magát idegesnek, mégis inkább izgatott volt a rablás miatt, amit aznapra terveztek.

Ez volt a legnagyobb idáig, nem máshol, mint egy bankban. Egy nagyon gazdagban.

Ha sikerül megcsinálniuk, nem egyszerűen ki fognak jönni a hónap végén.

Gazdagok lesznek.

A rablás bonyolultabb volt az összes többinél, de Johnny mellett, aki tele volt bátorsággal, Jaehyun babakönnyűnek érezte.

És a rablás pont úgy történt, ahogy tervezték.

Szóval, mikor beültek Johnny kocsijába, egy kihalt utcában a semmi közepén, a tank teletömve bankjegyekkel és Queen-t bömböltetve a drága rádiókból a matt fekete autójukban, semmi, csakis örömmámor ragadt az agyukban, a boldog kiáltásaik megtöltötték a hűvös szeptemberi levegőt."

– „𝕥𝕖 𝕖𝕘𝕪 𝕞𝕖𝕘𝕥𝕖𝕤𝕥𝕖𝕤ü𝕝𝕥 𝕞𝕖𝕤𝕥𝕖𝕣𝕞ű 𝕧𝕒𝕘𝕪,

𝕥𝕖 𝕖𝕘𝕪 𝕥é𝕣𝕜é𝕡 𝕧𝕒𝕘𝕪 𝕒 𝕘𝕒𝕝𝕒𝕩𝕚𝕤𝕠𝕜𝕙𝕠𝕫,

𝕥𝕖 𝕧𝕒𝕘𝕪 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟 𝕧𝕚𝕣á𝕘, 𝕜𝕖𝕕𝕧𝕖𝕤𝕤é𝕘 𝕒𝕫 𝕖𝕝𝕖𝕛é𝕥ő𝕝 𝕗𝕠𝕘𝕧𝕒."

(ez egy vers részlet, ezért hangzik ilyen furán, de sajnos nem találtam meg a címet/írót - Goala12)