⇨ „Ez a nap is egy volt azok közül. Mi-van-ha-napok, ahogy Jaehyun vicceskedve hívta a napokat, amikor az agyában csakis kételkedés volt.

Az újonnan vett házuk teraszán állt, messze mindentől, kezében egy meleg bögrével, alakját körbe ölelő pokróccal, miközben az ujjai egy hektikus ütemet kopogtak a korláton. Összezavarodott pillantása elveszett az előtte elterülőtengerben, a hullámokat megtörő homokon. Az ég unalmas szürke volt.

Mi van, ha elkapják őket?

Mi van, ha valaki rájuk talál itt?

Mi van, ah Johnny többé nem szereti őt és... És elhagyja?

Johnny észrevette a lefagyott arckifejezést a szerelme arcán, mikor visszafelé jött egy gyors reggeli úszásból a tengerben.

- Édesem? Minden rendben?

Jaehyun hazudni akart, azt mondani, hogy jól van, de képtelen volt. Nehéz volt kifejezni magát, mikor az agyában teljes káosz uralkodott.

- Én- Nem.

- Egy mi-van-ha-nap?

Jaehyun aprót bólintott.

- Oh kedvesem. Hadd segítsek kitakarítani a káoszt a fejedből, kérlek.

Johnny kinyújtotta a kezét, mielőtt udvariasan bevezette a házba.

Azok az éjszakák voltak Jaehyun kedvencei.

Azok, amiket összegabalyodott takarók, rossz viccek, kis nevetések, habozó csókok, szerető érintések és zöldteás fagyi közt töltöttek. Ilyenkor érezte magát szabadnak és nyugodtnak. Ilyenkor kinevette az összes agyában lakozó aggodalmat." 

– „𝕒 𝕙ű𝕧ö𝕤 𝕒 𝕝𝕖𝕧𝕖𝕘ő𝕓𝕖𝕟, 𝕠𝕝𝕪𝕒𝕟, 𝕞𝕚𝕟𝕥𝕙𝕒 𝕒 𝕝é𝕝𝕖𝕘𝕫𝕖𝕥𝕖𝕕 𝕝𝕖𝕟𝕟𝕖, é𝕤 𝕒𝕫 𝕚𝕕ő𝕛á𝕣á𝕤 𝕙𝕒𝕤𝕠𝕟𝕝í𝕥 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟𝕣𝕖, 𝕒𝕞𝕚 𝕒 𝕝𝕖𝕝𝕜𝕖𝕕𝕓𝕖𝕟 𝕝𝕒𝕜𝕠𝕫𝕚𝕜."