⇨ „Hagyományos csütörtök estének tűnt, Johnny kisteherautója tetején, még a csillagok is lángoltak az érintetlen égen. Johnny Jaehyunra nézett, aki csak egyszerűen csodálta a csillagokat, kócos hajával és csintalan mosolyával, a gödröcskéi szokás szerint megmutatkoztak. Hiába volt felrepedve a hidegtől a szája, hiába viselt egy kopott kapucnis pulcsit; ahogy az esti fények megvilágították az arcát és ahogy a szemei fénylettek, elég volt. Mintha minden értelmet nyert volna. És akkor Johnny érezte. Pontosan abban a pillanatban – 1987. március 19-én, 2 óra 8 perc és 23 másodperckor.

Ekkor szedte össze a bátorságot, hogy felszólaljon végre.

- Figyelj, Jaehyun. - Félre fordított fej,egy apró bólintás, egy érdeklődő pillantás és összezavarodottság ült a szemében.

- Szeretlek.

Ez volt az, amire mindketten olyan régóta vártak.

- Én is szeretlek.

Egy pillanattal később ajkaik összeértek egy gyengéd csókban, túlcsordulva a szerelem mámorától. Aznap éjjel mindenről beszélgettek. Bizonytalanságokról, félelmekről, vágyakról, reményekről, szenvedélyről. Végre nem volt több kimondatlan csend köztük." 

– „𝕠𝕙, 𝕞𝕖𝕟𝕟𝕪𝕚𝕣𝕖 𝕖𝕝𝕧𝕖𝕤𝕫𝕥𝕖𝕥𝕥ü𝕜 𝕒𝕫 𝕖𝕤𝕫ü𝕟𝕜𝕖𝕥, 𝕒𝕞𝕚𝕜𝕠𝕣 𝕖𝕘𝕪𝕞á𝕤𝕓𝕒 𝕤𝕫𝕖𝕣𝕖𝕥𝕥ü𝕟𝕜 𝕒𝕫𝕟𝕒𝕡 é𝕛𝕛𝕖𝕝."