Amikor úgy tűnik minden rossz
És a rosszat csak egy rosszabb válthatja fel
Amikor örömet senki nem okoz,
Mert többé az öröm sem hoz örömet.
Akkor tudom, hogy elveszítettelek talán örökre.

Amikor érzem, hogy hazudtál nekem
És a hazug szavak csak hazugságot szültek,
Amikor tapogatni lehet a csendet,
Akkor tudom, elveszítetelek ezúttal örökre.

Én, aki mindent feladtam volna,
Te, akinek csak a játéka voltam.
Ki tudja mi igaz, és mi csak illúzió?

Mi akik elvesztünk a múltban
Hol keresselek? Nem tudom hogy hol vagy...
Ki dönti el, mi igaz, és mi csak illúzió?
Én nem.

Amikor feleslegesek a kérdések,
Mert minden kérdésre újabb kérdés a válasz,
Akkor, amikor elkopnak az érzések,
Mert az érzések többé nem nyújtanak támaszt,
Akkor tudom, elveszítettelek, talán végleg.
Amikor túl sok éjen át sírok,
És a sírást csak a sírás váltja fel.

Amikor felesleges sorokat írok,
Se az írásom hozzád már nem jut el,
Akkor tudtam, hogy mindennek vége, végre!

Én, aki mindent feladtam volna,
Te, akinek csak a játéka voltam.
Ki tudja mi igaz, és mi csak illúzió?

Mi akik elvesztünk a múltban
Hol keresselek? Nem tudom, hogy hol vagy...
Ki dönti el mi igaz, és mi csak illúzió?
Én már biztosan nem.