Jimin POV:

Egy idő után meguntam a padló bámulását és a sajnáltatást magam iránt, így felálltam és azon gondolkoztam jót tenne nekem egy séta. A közelben van egy park, bár nem sűrűn járnak arra felé így senki nem fog zavarni. A szekrényemhez lépve nyitottam ki azt. Egy fehér póló és fehér nadrág mellett döntöttem, majd amikor felöltöztem bezártam a lakás ajtaját megindulva a park felé. Csend volt,csak néhány ember sétálgatott az utcán ami már ki volt világítva. Bevallom őszintén, most jólesett a magány az egyedüllét gondolata mégis azt éreztem hiányzik valami. Valami ami nem éreztetné velem azt hogy nem vagyok egyedül.

Amikor a parkba értem nem volt ott senki, egy árva lélek sem telepedett le se padra se máshová. Ez megnyugtatott. Telefonomat kivéve zsebemből kezdtem el keresgélni zenéim közt valamit amire táncolhatok. Itt szoktam "gyakorolni" ha ez annak számít. Amint meghallom a zenét a testem mintha felszabadulna és táncolni kezdek rá. Mintha egy madár a kalitkából kiszabadulna, ugyan az a szabadságérzet van bennem is. Kiválasztottam egy számot, fülhallgatómat fülembe téve adtam át testemet a ritmusnak és a zenének. Minden érzésemet kitudtam fejezni a mozdulataimmal. A lámpa fényei világítottak csak meg, mégis olyan érzésem volt, mintha egy hatalmas színpadon lennék.  Nem is figyeltem semmi másra, csak a zenére, a ritmusra ami vezette testem minden egyes pontját. A kezem mozgását, lépéseim követve hol ugrottam hol pedig vetődtem épp amit éreztem azt csináltam. Nem számított volna ha meglát valaki, minden figyelmem a zenének összpontosítottam. Amikor vége lett a számnak megálltam lihegve bámulva az eget az utolsó mozdulatnál, ahogy kezem az ég felé nyújtom. Légzésemet próbáltam nyugalmi helyzetbe hozni, ami egy kis idő után sikerült is. Kivettem fülemből a fülhallgatómat, majd egy tapsolás sorozat zavart meg. Hirtelen kaptam tekintetem a hang irányába.  A pad mellett álló személy tőlem magasabb, fekete ruhákban volt és mosolyogva tapsolt nekem. Nem tudtam ki lehet ez az ismeretlen alak, ezért megrémültem mégis ott maradtam.

-K...Ki vagy te? Mit akarsz tőlem?-kérdeztem. Hangom remegett,lábaimat is beleértve. Néztem az ismeretlenre aki közelebb lépett, így a fények megvilágították az arcát. Egy igazán helyes, barna hajú és szemű fiú állt előttem aki csak mosolygott rám.

-Ez eszméletlen volt. Ne haragudj, nem akartalak megzavarni és megijeszteni sem, csak amint megláttalak táncolni nem bírtam ki, hogy ne nézzelek meg. Táncos vagy? Sosem láttalak még erre felé, pedig erre lakom.-mosolya olyan nyugalmat sugárzott és kedvességet amit eddig még nem tapasztaltam.

-Ohh..K..Köszönöm szépen. Nem, nem vagyok táncos. Nem vagyok olyan tehetséges és ügyes sem hogy az legyek, de ez kedves tőled. Ritkán járok erre, akkor is csak pár szállingózó embert szoktam látni ha itt vagyok.-feleltem a fiú kérdéseire válaszolva. Még hogy én táncos, szép is lenne.

-Kár, pedig nagyon tehetséges vagy, legalábbis az én véleményem szerint az vagy. Nincs kedved meginni valamit? Nyugi, nem vagyok szervkereskedő meg semmi ilyesmi.-nevetett. Miért akar meghívni? Nem is ismer, azt se tudja ki vagyok. Honnan veszi, hogy én nem lehetek az? Fura egy alak az egyszer biztos.

-Hát...rendben van, nem bánom. De ez egy kicsit furcsa. Nem is ismersz, mégis megakarsz hívni egy italra? Mi ennek az oka?-nem bízom benne. Rendben van, kedves és nagyon aranyos mégis nem ehhez vagyok szokva, szóval jó lesz ha inkább óvatos leszek.

-Nem hiszem hogy furcsa lenne. Alapjáraton ilyen közvetlen vagyok mindenkivel, szóval ne aggódj ennyire. Gyere utánam, innen nem messze van egy remek kávézó ahova járok.-elindult, én pedig követtem őt. Egy kis idő után mikor már nem háta mögött ballagtam, mellé sétáltam jobban szemügyre véve az ismeretlent. Nem mondom....elég helyes,kedves,önzetlen. Hey, hey Jimin állj le! Nem bízhatsz meg senkiben! Az út további felében nem igen szóltam hozzá, csak sétáltunk tovább végül a célhoz érve mosolygott rám. Kinyitotta az ajtót és maga elé engedett, majd jött utánam. Ez kedves gesztus volt tőle, nem is igazán van olyan ember aki ezeket megcsinálná már. Egy saroknál lévő asztalhoz ültünk le egymással szemben. Kicsit ideges voltam, majd inkább szemügyre vettem az itallapot. Éreztem ahogy néz és mosolyog rám, én pedig úgy tettem mintha nem venném észre. Annyira bámultam a lapot, hogy akár lyukat is égethettem volna bele. Miért bámul? Kifolyt a nyálam talán amit nem vettem észre és azért mosolyog?

-Hihetetlen hogy egy angyallal találkoztam.-törte meg a csendes. A mondandóján elkerekedett a szemem. Én? Angyal? Édes istenem, ha tudná mit művelek nem hiszem, hogy ennyire készségesen beszélgetne velem.

-Angyal? Jól megnéztél közelebbről?-néztem rá hirtelen egy apró mosolyt ejtve. Ez nem érdekes egy kicsit? Bókol egy olyannak akiről azt se tudja ki az? Mit rejteget előlem? Miért csinálja ezt?

-Igen,megnéztelek. Szerinted mit csinálok úgy kb 5 perce?-nevetett. Olyan aranyos a mosolya, mint egy nyuszi úgy néz ki. Talán még el is pirultam a bókjától. Most komolyan...felakar szedni? Vagy mi? Ezek után nem mondtam semmit, inkább csendben voltam. Egy fiatal, mosolygós pincérlány jött oda a rendeléseinket felvenni. Én egy sima kávét kértem, míg a fiú egy nagy pohár kólát kért magának. Nem is tudom mi a neve...talán rá kellene kérdezzek, de ő hívott el miért nem mutatkozik be? Érdekes..Beszélgettünk míg fogyasztottuk az italokat. Mikor akartam fizetni az enyémet nem engedte, így kifizette az én részemet is.

-Miért nem hagytad hogy kifizessem? Nem szeretek tartozni senkinek...-értetlen arccal meredtem az előttem ülőre.

-Meghívtalak, még szép hogy kifizetem neked. Hazakísérlek rendben? Elég későre jár már, és nem kellene egyedül sétálgass.-vigyorgott. Jól van a srác? Mármint minden rendben lehet vele?

-Haza tudok menni egyedül is. Így is nem is értem miért mentem bele ebbe, hiszen nem is ismerlek nem tudom mit akarsz tőlem.-kezdtem ideges lenni. Rendben van, kedves meg minden de ez nekem akkor is szokatlan és sok.

-Nem lenne jó ötlet egyedül elindulnod. Legkevesebb legyen akkor hogy hazakísérlek. Barátkozni szeretnék veled, ezért is kezdtem el beszélgetni veled és ezért néztelek miközben táncoltál. Magával ragadó vagy amikor mérges vagy.-nevetett. Na jó, ez most már tényleg sok.

-Nem érdekel, egyedül fogok hazamenni és köszönöm a kávét a meghívást is. Nem vagyok jó ember, nem kellene barátkozz olyannal amilyen én vagyok. Találsz majd jobb embereket is akikkel barátkozhatsz és beszélgethetsz. Szóval ha most nem haragszol én megyek..-felálltam majd elindultam az ajtó felé. A kezem a kilincsen volt, így lenyitva azt léptem ki az utcára. Még mindig nagyon kellemes az idő, szinte senki sincs kint már. Indultam volna haza mikor egy kar húzott hátra, és előttem hirtelen egy autó ment el szélsebesen. Hirtelen húztak hátra de megmentette az életem. Hátra néztem, csak akkor láttam meg hogy az a fiú az akivel kávéztam.

-Erről beszéltem neked...ha most nem húzlak vissza képes lett volna elcsapni az a kocsi. Nincs mese elkísérlek haza, ha tetszik neked ha nem.-nézett rám idegesen. Én még sokkból fel sem tudtam ocsúdni de már sétáltunk a park felé. Illene megköszönjem amiért megmentette az életemet. Ha nincs ott, lehet most épp egy kocsi alatt feküdnék vérben úszva. Vettem egy nagy levegőt majd megszólaltam.

-Köszönöm amiért megmentetted az életem. Azt is hogy hazakísérsz...meghálálhatom valahogy?-félénket mondtam ki ezeket a mondatokat a mellettem sétáló fiúnak. Nézett rám majd egy enyhe mosoly jelent meg arcán amire én is elmosolyodtam. Nem sokkal később megálltam az egyik tömbnél ahol lakom és felé fordultam. Magasabb volt mint én, mégis mintha fiatalabb lenne tőlem egy kicsivel. Csak most éreztem meg parfümje illatát ami kicsit kakaós és kókuszos volt. Jól állt neki, majd beszippantottam nem túl feltűnően illatát.

-Nem kell megköszönnöd, de remélem jobban fogsz vigyázni majd magadra. Remélem látni foglak még és többet lóghatunk együtt. Azzal tudsz kárpótolni ha megengeded hogy bejelöljelek facebookon és beszélgetünk.-mosolygott rám és elővette telefonját. Várt rám hogy elmondjam nevem és bejelölhessen. Egy kis ideig gondolkoztam, de csak barátkozni szeretne és abban nincs semmi rossz. Ugye? Remélem, tényleg így van.

-Rendben, annak én is örülnék. A nevem Park Jimin, remélem sikerül bejelölj és vissza is foglak igazolni.-rezegni kezdett a telefonom. Innen tudtam hogy tényleg bejelölt, és várja hogy visszaigazoljam amit később fogok megtenni.

-Jó éjt, és bármi van nyugodtan írj rám és már repülök is. Rendben?-édesen mosolygott rám,én pedig bólintottam enyhén mosolyogva. Felém fordult majd megölelt, amitől én teljesen lefagytam, kezeim mégis saját életet éltek és azonnal magamhoz szorítottam. Furcsa mivel nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy bárki ölelgessen vagy ennyire rendes legyen velem. Amint elindult én csak bámultam egyre távolodó alakja után és csak gondolkoztam. Kinyitottam az ajtómat és az ágyra vetettem magam. Ma még nem is dolgoztam,holnap pedig újra munkába kell állnom de...akaratom ellenére is a srácon járt az eszem. Egy pillanat! Hiszen bejelölt így megtudhatom a nevét és még pár dolgot róla ha a facebookos oldalán megnézem őt. Azonnal kikaptam telefonomat zsebemből és a kijelzőt kémleltem. Visszaigazoltam a jelöléskérést, majd egyből az adatlapjára mentem.

Szóval a neve Jeon JungKook,  20 éves, egyetemre jár és remekül táncol,énekel. Láttam pár rajzát is amik elképesztően jók voltak, nagyon tehetséges. Jungkook, a neve szinte visszhangzott elmémben a mai nap eseményeivel együtt. Talán meg is kedveltem, de ettől függetlenül nem bízok benne. Nem tudhatom miért is akar ennyire barátkozni velem és megismerni.  Annyira gondolkoztam, hogy elaludtam közben. Még álmodtam is, amiből annyira emlékszem, hogy Jungkook áll előttem egy asztalnál tele papírokkal amiken az adataim voltak. Majd meglátta hogy mi a munkám és teljesen elborzadt tőle...Csak nézett rám, dühösen és kérdezgetett hogy miért?! Az éjszaka közepén ijedtem felé rémálmomból teljesen leizzadva,kiakadva. Mi ez az egész? Édes istenem mit kéne tennem?

Anneyong!

Ne haragudjatok a sok késés miatt, de nem volt ihletem. Most viszont igyekezni fogok hozni az újabbnál újabb részeket. Remélem tetszeni fog nektek. Ha így van nyomjatok arra az aranyos Csillagra Army társak \^_^/