Jimin POV:

Jin hyung főzött nekem finom BIBIMBAPot, amit utoljára még anya csinált nekem. Jin egy rendkívül remek szakács, mindig nagyon szerettem a főztjeit enni, amikor többet találkoztunk. Nagyon hálás vagyok neki, meg persze Namjoon hyungnak amiért befogadtak magukhoz.

Jin megkért menjek fel a szobámba, amit kialakítottak nekem s nézzek körül. Bólintottam, ezáltal elindultam az emeletre ahol van a szobám. Nem tudom hogyan, de meg fogom hálálni nekik ezt a sok segítséget, amit, adnak nekem. Odafigyelnek rám, törődnek velem, fontos vagyok, nekik s ezt éreztetik is. A folyosó végén jobbra találtam meg a szobát. Mielőtt bementem volna egy hatalmas levegőt vettem, kezemet a kilincsre helyeztem. Benyitottam a szobába, és elállt a lélegzetem. Egy igazán szép szobát kaptam tőlük, sok bútorral, az ablakkal szemben egy íróasztal helyezkedik el, a nagy franciaágy a sarokban helyezkedik el, azzal szemben pedig van egy szekrény, amin a tv is megtalálható. Ahogy jobban bementem, egy könyvespolc is helyezkedett el a szekrények mellett, ahol majd a ruháimat tárolhatom. Sírni lett volna kedvem, annyira boldog voltam, amiért képesek voltak egy komplett szobát adni nekem. Ahogy leültem az ágyra, éreztem, ahogy a matrac besüpped alattam, majd hátradőltem az ágyon.

Éreztem az ágynemű friss illatát, a puha takarót magam alatt. Oldalra fordultam, ahol megláttam a párnát, amit magamhoz öleltem, éreztem milyen kellemes illat áradt belőle. Mélyen beszívtam ezt az illatot, annyira megnyugtatott. Kedvem lett volna sírni az örömtől. Ahogy bámultam a plafont eszembe jutottak a fogságban töltött napjaim. Az a rengeteg bántalmazás, a beleegyezésem nélküli szex, az, ahogyan bánt velem, egy kutyával nem bánik így egy ember, akkor én mivel szolgáltam rá arra a megaláztatásra? Behunyva szemem megjelentek lelki szemeim előtt a képek, minden mozdulat, amit tett felém Marcus. Hirtelen a képen lévő srác arcra ugrott be nekem, aki megúszta ezt az egészet. Neki sikerült elszöknie, hatalmas lelkierő kelhetett ahhoz, hogy ezt a vakmerő lépést megtegye. Mi is volt a neve? Taeyang? Valami hyung is volt benne... Megvan! Taehyung! Beszélnem kellene majd vele, ha elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy beszélni tudjak erről az egészről. Remélem lesz majd erre esélyem, s megismerhetem ezt a bátor fiút.

Annyit gondolkoztam, belemerülve a gondolataim világába, hogy észre sem vettem amikor Jin bejött és szólt nekem.

-Jimin, van egy vendéged. Gyere le, látni szeretne és a vacsora is készen van. -mosolygott rám kedvesen, mint mindig. Egy pillanat. Vendégem van? Ez egy kissé meglepett, hisz nem igazán vannak barátaim, sőt akik voltak, még amikor iskolás voltam, megszakadt velük minden kapcsolatom a munkám miatt. A fürdőbe mentem előtte, mert kíváncsi voltam milyen állapotban vagyok. Hát... elmegy egynek. Megigazítottam a frufrumat, megmostam kicsit az arcomat. Lesétáltam a lépcsőn, végig figyelve minden lépésemet, mivel nem szerettem volna előrebukni, se lebucskázni nem akartam a lépcsőn a figyelmetlenségem miatt. Szerencsére minden rendben ment, így nem estem el, de amikor az étkezőbe értem, nem akartam hinni a szememnek.

- Hello Hyung, rég láttalak. -mosolygott rám édesen, s megindult felém. Ezt nem hiszem el. Hogy kerül ide? Nem tudom, hogyan kellene reagálnom, de mire felocsúdtam volna a csodálkozástól, magához húzva ölelt át. Nem viszonoztam az ölelést, félek az emberektől azóta is, egyedül Jin az, akit képes vagyok megölelni. Kissé feszengtem, néztem rá, továbbra is mosolygott rám. Végül nagy nehezen, de szólásra nyitottam számat.

- Hogy kerülsz ide? Miért jöttél?-talán nem így kellett volna kezdenem ezt a beszélgetést, de hirtelen csak ennyire futotta. Tőlem még ez is soknak számít.

- Kerestelek amióta eltűntél minden nap. Tudom, egy kissé ez meglepő lehet, de amikor találkoztunk azon a napon tűntél el. Voltam nálad, mivel el akartalak hívni, sétálni, beszélgetni szerettem volna veled, de ugye nem nyitottál ajtót. Azt gondoltam azért nem nyitod ki nekem, mert biztos nem vagy rám kíváncsi.-itt elnevette magát, tarkójára simította kezét. Zavarban van? Miért? Érdekes ez a srác. Ezután folytatta, hisz nem vágtam közbe, tudni akartam miért keresett. -szóval ezután többször is elmentem hozzád, de egyszer sem nyitottál ajtót, nem reagáltál az üzeneteimre, sem amiket küldtem neked. El voltam kenődve, de egyik nap, Jin hyung állt meg mellettem, s megkérdezte miért vagyok itt? Mit keresek itt, amikor te nem vagy itt, hisz elraboltak. Amikor ezt mondta nekem, lesápadtam a hír hallatán. Nem számítottam erre, sőt, egyáltalán meg sem fordult ez a fejemben.-nézett a szemembe s úgy mondta. Mi a...? Mi ez a fura érzés?

- Miért kerestél? Mi volt az oka?-kérdeztem, ugyan úgy álltam előtte, ahogyan eddig, annyi különbséggel, hogy Jin és RM a konyhába mentek, így ketten maradtunk. Egyik lábamról a másikra álldogáltam, a pulcsim ujjával játszadoztam. Tudni akartam, miért keresett.

- Látni akartalak, aggódtam érted. Az eltűnésed előtti nap beszélgettünk, a kávézóban, azután, hazakísértelek s megbeszéltük, hogy ezt megismételjük. De sajnos erre ugye nem került sor. Mindenhol kerestelek a városban, a parkban kezdtem ahol találkoztunk, onnantól kezdve pedig az egész várost átkutattam érted, de sehol sem akadtam a nyomodra. A rendőrség nem adott ki információkat, teljesen lesokkolt ez az egész. Később minden áldott nap eljöttem ide, érdeklődtem utánad hátha találtak már valamit rólad, egészen tegnapig. Jin szólt nekem, amikor megtaláltak téged, én pedig olyan boldog még soha nem voltam, mint akkor.-mosolygott rám őszintén, szemei is csillogtak ahogyan találkozott a tekintetünk.

Ezek a dolgok, amiket mondott nekem, elképzelhetetlen módon jólestek, éreztem, ahogy még egy kicsit zavarba is jövök, mégis valahol a félelem bujkált bennem. Csak egyszer találkoztunk, miért is keresett volna? Persze jólesik, hiszen kinek ne esne jól, ha egy ilyen csodálatos srác keresné. Aggodalmat éreztem magamban, félelmet, hiszen ez egy teljesen új érzés, amilyet még eddig nem tapasztaltam, ez pedig kissé megijesztett. Nem Jeongguk tehet erről, pusztán annyi az egész, hogy ez még egy kicsit sokkolt, megrémít ez az érzés, ami kavarog bennem, de még én magam sem tudom, mi lehet ez.

Milyen érzéseket váltasz ki belőlem Jeongguk? Számomra teljesen ismeretlen érzések kavarognak bennem, a félelemtől kezdve, egészen egy ismeretlen bizsergetős érzésig, amit nem tudnék szavakkal elmondani sem.

Mit teszel velem JK?