Jimin POV:

Mielőtt erre az elhatározásra jutottam, hogy az leszek aki most vagyok, teljesen más volt az életem. Sokkal jobb,nyugodtabb,kiegyensúlyozottabb. De most? Egy szánalmas,nincstelen,semmirekellő hím kurva vagyok aki azzal keresi a pénzét, hogy korabeli vagy idősebb pasikkal fekszik le némi pénzért. Szánalmas vagy Park Jimin, egy igazi vesztes aki nem képes összeszedni magát és talpra állni.

A szüleim nem ilyen életet képzeltek volna el nekem, mégis sajnos idáig jutottam. Felhagytam az iskolával amikor azon a bizonyos napon a teremben ülve, közölte az igazgató velem, hogy a szüleim sajnálatos módon autó-balesetben vesztették életüket. Ezt hallva a szívem összeszorult,nem kaptam levegőt, nem éreztem semmit csak a mérhetetlen fájdalmat a mellkasomban. A szívem szakadt meg, nem bírtam feldolgozni a halálukat, nem akartam elfogadni hogy ez történt. Azt kívántam bárcsak ne így lenne, bár én haltam volna meg és nem ők. Miért ők haltak meg? Nem voltak normális gondolataim, nem éreztem semmit. Csak azt éreztem,hogy sós könnyek hagyják el szememet, a szívem megszakad,fájdalom hasít minden egyes levegővételnél a mellkasomba. Ezek után bezárkóztam a szobámba, ki se mozdultam hetekig csak ültem az ágyamon és sírtam torkom szakadtából üvöltözve. Soha életemben nem éreztem ekkora fájdalmat,elveszettséget. Miért kellett ennek megtörténnie? Miért?! Minden nap a "mi lett volna ha? bárcsak másképp lett volna" mondatok és kérdések jártak a fejemben, de nem kaptam egyikre sem magyarázatot senkitől és már nem is fogok soha többé. Ez után nem érdekelt már semmi. Az iskolát abbahagytam, feladtam a táncos karrieremet is ami az életet jelentette nekem a megnyugvás mellett. Drogokba és italba menekültem a problémáim elől amikre nem akartam gondolni, így minden egymást követő nap után eszméltem rá arra, hogy srácokkal fekszek le csak pénzért. Ők élvezik, én pedig úgy teszek mintha élvezném, hogy kielégítsem őket, vágyaikat míg én megkapom a pénzemet. Nem érzek semmit, nem foglalkozom azzal mit művelnek velem mert nem maradtak érzéseim. Csak a depresszió és a megtörtség maradt nekem. Eleinte szégyelltem magam amiért ezt teszem és áruba bocsátom a testem, de egy idő után már csak az volt a fejemben, hogy nekem ez jár és ez jutott.

Voltak rosszabb,jobb napok is de sokkal több volt a rosszból. Egy alkalomra emlékszem. Az egyik kuncsaftom olyan dolgokat akart kérni amikre én nem voltam hajlandó, ezért megkértem távozzon ami nem tetszett neki. A következő pillanatban egy hatalmas ökölcsattant az arcomon, a gyomromba térdelt, a földre rugdosott. Ez volt a büntetésem amiért nem tettem meg azt amire megkért. Másnap keltem csak fel amikor magamhoz tértem. Kibotorkáltam a fürdőszobába belenézve a tükörbe ahol borzalmas látvány fogadott. Az arcom teljesen felduzzadt, szemem körül lila-zöld foltok ékesítették pofámat, szám teljesen felrepedt és véres volt. Lecsúsztam a földre és csak sírtam...Sírtam-sírtam órákig míg meg nem nyugodtam. Tényleg ennyi lennék? Egy kurva akinek csak a verés,drogok,pia és a magány jutott? Soha nem kaptam meg azt a figyelmet,szeretetet,törődést,gyengédséget amire vágytam, ezért nem is hiszek abban hogy lesz majd valaki aki megadja ezeket nekem. Hogy miért? Mert a durva dolgokat megszoktam, elfogadtam hogy nekem a jóból soha többé nem jár már, és csak erre vagyok jó, ezt tekintve haszontalan a létezésem. Amikor épp nem dugtak halálra, egy kis idő jutott magamra is a lakásomban. Kis lakás, nem túl tágas, mégis szerettem mert egyedül voltam itt, senki nem bántott. Ide tudtam elmenekülni ha magányra vágytam.

Ahogy ülök a padlón bámulva magam elé, az öngyilkosság gondolatainak a foszlányai járják ár agyamat. Sokkal könnyebb lenne halottnak lenni, mert akkor nem fájna semmi, nem fájna a szüleim halála és maga a létezés. De az igazat megvallva, nem lenne elég bátorságom ahhoz hogy megtegyem ezt a lépést. Az egyetlen dolog ami képes megnyugtatni, kiverni az öngyilkosságot a fejemből az a tánc,az ének és maga a zene.

Annyeong!:D

Húúúh...izgultam miközben megírtam ezt a kis szösszenetet. Egy kissé depressziós és szomorú a hangulata tudom, de első ilyen próbálkozásom, így kíváncsi leszek nektek mennyire fog tetszeni.

Remélem tetszik nektek is. Ha szeretnétek folytatást kérlek jelezzétek és nyomjatok egy like-ot rá^^