Hirtelen bejött az egyik ápoló.
-Sajnálom, de lejárt a látogatási idő.-mondta majd az ajtó felé mutatott. Feltápaszkodtunk elbúcsúztunk Lenitől, majd hívtunk egy taxit.
-Szerinted, hogy fogja elmondani a szüleiteknek?-kérdezte tőlem Lara.
-Lara, még az se biztos, hogy elmondja.-mondta aggodva Anna.
-Szerintem biztos elmondja, mivel Leni egyszerűen nem tud titkot tartani.-fejtetem ki a véleményemet.- Viszont fogalmam sincs, hogy fogja elmondani nekik.-feleltem.
-Nyugi biztos minden rendben lesz!-mondta Martin majd magáhozhúzott és adott egy puszit a fejemre. Az út további részében Anna csendben nézte az utat Lara pedig az eget kémlelte. Én pedig Martin karjaiba elaludtam.
-Hahó! Luszi megjöttünk!-simogata az arcomat. Gyorsan kifizettük a taxist,majd bementünk a házba, ám nem voltunk egyedül mivel anyu és apu ott kávézgatott a konyhapulton. Eléggé meglepődtem, mert nekem azt mondták, hogy csak jövő héten jönnek.
-Sziasztok!-köszöntem, majd megöleltem anyut és aput.
-Szia kicsim!-mosolygot anya.
-Szia Martin!-köszönt apa.
-Jóestét!-mondta Martin.
-Hogy hogy itthon vagytok?-kérdeztem.
-Hát kaptunk egy telefont valamilyen Olivértől, hogy Lenivel történt valami. Aztán egyből a kórházba rohantunk viszont nem engedtek be minket.-mondta feszülten anya. ( Az a kis mocsok! Esküszöm, hogy meg fogom ölni!!!)
-Ti hol jártatok?-kérdezte apa gyanakodva.
-Hát mi....izé...öm...moziban voltunk.-böktem ki.
-Ilyen későn?-vonta fel a szemöldökét anya.
-Igen..mert a...a...legújabb bosszúállók filmet néztük meg.-mondta Martin mosolyogva.
-Értem.-mondta apa.
-Jaj, el is felejtettem!-csapot a homlokára anya.-Köszönjük Martin,hogy felügyeltél Luszira!-mosolygot.
-Nincs mit!-mondta majd belepuszilt a hajamba,erre a szüleim rám majd Martinra néztek, majd újra rám és utána Martinra.
-Ti...ti... jártok?-kérdezte anya.
-Igen.-válaszoltuk egyszerre. Hirtelen elmosolyodtak a szüleim és megöleltek minket, majd anya nyomot egy öt dollárost apa kezébe. Értetlenül néztem rájuk.
-Annyira örölünk nektek! Olyan jó, hogy együtt vagytok!-mosolygott anya.
-Köszi anya de mért nyomtál egy öt dolcsist apa markába.-kérdeztem.
-Hát tudod fogadtunk apáddal, hogy összejöttök e.-kuncogot.
-Hogy mit csinàltatok?!-akadtam ki.
-Fogadtunk....-motyogta apu.
-Ez most komoly fogadtatok az érzelmeimre?! Hogy lehetek ennyire érzéketlenek?-fortyogtam.
-Sajnálom kicsim, nem kellett volna ilyet tennünk és igérem soha, de soha nem fogunk ilyet csinálni!-mondták. Én csak a szemeimet forgattam, majd Martinnal együtt felmentem a szobámba.

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️❤️ HA IGEN AKKOR DOBJ EGY CSILLAGOT VAGY KOMMENTELJ!!!!❤️❤️❤️❤️