Már kint ültünk legalább 5 perce. Én még mindig sokkos állapotban voltam és millionyi kérdés cikázott a fejembe. Mért járnak? Egyeltalán hogyan jöttek össze? És Olivér tervez valamit? Hirtelen kinyilt a kórterem ajtaja és Olivér szólt ki.
-Gyertek be!-mondta. Szép lassan felálltunk majd egymás kezét fogva bementünk. Lenin látszott, hogy még mindig nem érti mi a helyzet.
-Szóval, arra gondoltam,hogy ti és Oli baba kibékülhetnétek.-mondta mosolyogva Leni.
-Mi?????-kérdeztük egyszerre Martinnal.
-Oli baba??-kérdezte Martin.
-Igen, és tudom hogy sok rosszat tett és gondokat okozott nektek, de megbánta és nem szeretném ha a húgom és a pasim rosszba lennének.-fejtette ki Leni.
-Arról szó sem lehet! Biztos csak átakar téged verni!-mondtam dühösen.
-Nem! Ő nem olyan és léci a kedvemért barátkozzatok össze! Most!-parancsolt rám. Minden erőmet összeszedtem és rámosolyogtam Olivérrel( vagyis Oli babára, de most komolyan hogy lehet így hívni egy embert!) majd odamentem hozzá és megráztam a kezét. Martinnak leesett az álla és le volt sokkolodva. Mikor végre Olivér elengedte a kezemet odamentem Martinhoz és rá kulcsoltam a kezemet az övére.
-Huh már ennyi az idő!-néztem a falon lévő órára.-Bocsi Leni de mennünk kell!-búcsoztam el tőle.
-Okés, sziasztok!-mondta mosolyogva. Mikor kiléptünk a kórterem ajtaján Martin értetlenül nézet rám és magyarázatot követelt.
-Most tényleg megbízol Olivérben?-kérdezte felháborodva.
-Hülye vagy, még szép,hogy nem bízom benne. Szerintem forral valamit és ki kell derítenem,hogy mit !-magyaráztam el. Martin erre felkapot és megcsókólt!
-Imádlak te lány! Olyan okos vagy!-mondta majd ismét megcsókólt.
-Én is Marti baba!-mondtam. Erre mind a ketten elnevettük magunkat.

REMÉLEM TETTSZIK!!!❤️❤️❤️❤️HA IGEN AKKOR KOMMENTELJ ÉS DOBJ EGY CSILLAGOT!!!!❤️❤️❤️❤️