Martinnal egy csodálatos estén voltunk túl. Reggel arra kelltem,hogy Martin játszik a hajammal. Mikor észrevette,hogy ébren vagyok rám mosolygott majd magához húzott és szorosan átölelt.
-Jóreggelt!-mondta majd megcsókolt.
-Jóreggelt!-mondtam majd visszacsókoltam. Pár perc múlva felkeltem és a konyhába mentem, hogy készítsek egy kávét. Hirtelen Martin telefonja megcsörrent. Mivel a konyhapulton hagyta a mobilját hogy feltöltse megnéztem,hogy ki keresi. Norbi volt az.
- Szia!-köszöntem.
-Szia,figyel megmondanád Martinnak,hogy egy óra múlva ki kell mennie a reptérre! Köszi.-mondta majd letette. A szemeim könyve lábadtak. Hirtelen két kéz fonodott a derekam köré.
-Muszály menned?-kérdeztem remegő hangon.
-Igen....-mondta szomorúan. Teljesen összetörtem, már nemtudtam visszatartani a könyeimet. Elsírtam magam. Martin magához ölelt és megcsókolt.
-Nyugi, nem lesz semmi baj, majd minden este csetelünk.-mondta miközben próbált megnyuktatni.
-De..... az...neee....mm...úgggy....aaa...nnnn..az!-mondtam sírva. 
-Tudom,tudom.-sóhajtotta.-De egy hét múlva újra együtt leszünk!-mondta és közben próbált  felvidítani. Szorosan megöleltem,mad elkeztünk pakolni. Mikor már minden megvolt Norbi egyik embere elvitt minket a repülőtérre.( én is vele mentem,mert elakartam kísérni) Félóra múlva oda is értünk,kipakoltunk majd Martinnal bementünk. Még maradt egy kis időnk mert a gépe késett. Ott ültünk egymás mellett Martin vállára hajtottam a fejemet. Így ültünk ott tíz percig. Hirtelen a hangos bemondó megszólalt.
-Megérkezett a Californiai járat kérem kezdjék meg a becsekolást!-hangzott a bemondóból. Martin felállt és szorosan átölelt. A szemeim megint könybe lábattak. Martin észrevette,hogy megint elkezdtem sírni. Átkarolta a derekamat, majd hosszasan megcsókolt. Annyira jó és fájdalmas volt! Miútán elengettük egymást elindult,hogy becsekoljon,ám hirtelen megfordult, eldobta a böröndjeit, és visszaszaladt hozzám, majd a karjaiba zárt és hosszasan megcsókolt.
-Hiányozni fogsz!-mondta,majd újra megcsókolt. Csókunkat a hangos bemondó szakította meg. - Figyelem, figyelem elkezdődött a beszállás!-mondta a hangosbemondó. Martin elengedett majd a homlokát az én homlokmnak támasztotta és azt mondta.
-Szeretlek!

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️HA IGEN AZT JELEZD EGY KOMMENTEK  ÉS DOBJ EGY CSILLAGOT!!!❤️❤️❤️