Már megint!
-Mikor lesz az újabb tárgyalás?-kérdeztem.
-Jövő héten...-sóhajtotta. Erre nem rudtam mit mondjak,inkább tovább öleltem Martint.
-Legalább te még itt vagy nekem.-mondta,majd rámmosolygott és megcsókólt.
-Mindig itt leszek veled!-feleltem és visszacsókóltam. Hirteln apa jött be a szobámba.
-Luszi,itt van az a Olivér gyerek és téged keres.-mondta apa feszülten.
-Engem?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Igen.-mondta.
-Miért?-kérdeztem.
-Nem tudom.-felelte ingerülten. Martin ilyedten rámnézet.
-Oké,lemegyek,de Martin is velem jön.-mondtam,majd megfogtam a kezét és lementünk. Olivér ott várt minket a konyhában.
-Szia...sztok.-köszönt.
-Mit akarsz?-förmedtem rám.
-Még köszöni se tudsz?-kérdezte gúnyosan.
-De,tudok. Csak azoknak köszönök akik megérdemlik.-vagtam vissza.
-Miért jöttél?-állt elém Martin.
-Egy ajánlatot szeretnék tenni.-válaszolta.
-Mit?-kérdeztem vissza.
-Ajánlatott.-forgatta a szemeit.
-Mégis miféle ajánalatott?-kérdezte Martin.
-Szóval el akarom venni a nővéredett feleségül,de az apád nem engedi. Ezért rá kéne beszélned,hogy engedje meg.-kezdett bele,de közbe vágtam.
-Mégis mért tenném?-kérdeztem karba tett kézzel.
-Mert,ha mem teszed lecsukatom Martin anyját.-mondta egy gonosz vigyorral az arcán. Lesokkolodtam. Most már összeállt a kép. Olivér kezdte terjeszteni a pletykákat Martin anyjáról és pert is ő indított.
-Te szemét,mocsok,undorító dög vagy!-mormogtam,majd Martinra néztem. Elvörösödött,majd ökölbe szorította a kezét és nekiugrott Olivérnek.
-Te rohadék!-üvöltötte és elkezdte püfölni. Szét kellett volna választanom őket,viszont élveztem ahogy Martin pépé veri Olivér arcát. Hirtelen apa rohant le a lépcsőn.
-Hé álljatok le!-mondta,majd szétszedte őket.
-Mégis mi történt?-kérdezte rám nézve.
-Semmi különös,viszont Olivér most menni készült.-mondtam.
-Igen. Viszlát!-felelte és kiment az ajtón. Én meg megfogtam Martin kezét és felhúztam a lépcsőn,egyenesen a szobámba vittem. Ahol leültünk az ágyra.
-Le fogja csúkatni az anyámat.-temete a kezébe az arcát.
-Nem.-feleltem,majd egy széles mosolyt villantottam.
-Ezt meg hogy érted? És mért mosolyogsz?-kérdezte értetlenül.
REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️❤️HA IGEN AKKOR DOBJ EGY CSILLAGOT VAGY KOMMENTELJ!!!!❤️❤️❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro