Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Már megint!

-Mikor lesz az újabb tárgyalás?-kérdeztem.
-Jövő héten...-sóhajtotta. Erre nem rudtam mit mondjak,inkább tovább öleltem Martint.
-Legalább te még itt vagy nekem.-mondta,majd rámmosolygott és megcsókólt.
-Mindig itt leszek veled!-feleltem és visszacsókóltam. Hirteln apa jött be a szobámba.
-Luszi,itt van az a Olivér gyerek és téged keres.-mondta apa feszülten.
-Engem?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Igen.-mondta.
-Miért?-kérdeztem.
-Nem tudom.-felelte ingerülten. Martin ilyedten rámnézet.
-Oké,lemegyek,de Martin is velem jön.-mondtam,majd megfogtam a kezét és lementünk. Olivér ott várt minket a konyhában.
-Szia...sztok.-köszönt.
-Mit akarsz?-förmedtem rám.
-Még köszöni se tudsz?-kérdezte gúnyosan.
-De,tudok. Csak azoknak köszönök akik megérdemlik.-vagtam vissza.
-Miért jöttél?-állt elém Martin.
-Egy ajánlatot szeretnék tenni.-válaszolta.
-Mit?-kérdeztem vissza.
-Ajánlatott.-forgatta a szemeit.
-Mégis miféle ajánalatott?-kérdezte Martin.
-Szóval el akarom venni a nővéredett feleségül,de az apád nem engedi. Ezért rá kéne beszélned,hogy engedje meg.-kezdett bele,de közbe vágtam.
-Mégis mért tenném?-kérdeztem karba tett kézzel.
-Mert,ha mem teszed lecsukatom Martin anyját.-mondta egy gonosz vigyorral az arcán. Lesokkolodtam. Most már összeállt a kép. Olivér kezdte terjeszteni a pletykákat Martin anyjáról és pert is ő indított.
-Te szemét,mocsok,undorító dög vagy!-mormogtam,majd Martinra néztem. Elvörösödött,majd ökölbe szorította a kezét és nekiugrott Olivérnek.
-Te rohadék!-üvöltötte és elkezdte püfölni. Szét kellett volna választanom őket,viszont élveztem ahogy Martin pépé veri Olivér arcát. Hirtelen apa rohant le a lépcsőn.
-Hé álljatok le!-mondta,majd szétszedte őket.
-Mégis mi történt?-kérdezte rám nézve.
-Semmi különös,viszont Olivér most menni készült.-mondtam.
-Igen. Viszlát!-felelte és kiment az ajtón. Én meg megfogtam Martin kezét és felhúztam a lépcsőn,egyenesen a szobámba vittem. Ahol leültünk az ágyra.
-Le fogja csúkatni az anyámat.-temete a kezébe az arcát.
-Nem.-feleltem,majd egy széles mosolyt villantottam.
-Ezt meg hogy érted? És mért mosolyogsz?-kérdezte értetlenül.

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️❤️HA IGEN AKKOR DOBJ EGY CSILLAGOT VAGY KOMMENTELJ!!!!❤️❤️❤️

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro