Miután Camila kijelentette, hogy Shawn szerelmes belém, jól kiröhögtem, nem azért mert nem tetszett volna az ötlet és el is játszadoztam párszor a gondolattal miszerint én és Shawn egy párt alkotunk de sajnos ez csak az én képzeletemben volt így...

Szombat van ami azt jelenti, hogy ma van nagy nap. 
Reggel 5 kor keltem ugyanis nem tudok aludni ha valami miatt izgulok ez most sem volt másképp. Miután holdkórosan lebattyogtam a konyhába meglepődve fogadtam, hogy nem én vagyok az egyetlen aki nem tudott aludni.
-Hát te?-kérdeztem a bátyámtól aki éppen kávét főzött.
-Nem tudok aludni.-rántotta meg a vállát.-Tőled inkább meg sem kérdezem.-mosolyodott el. 
-Jól teszed.-döntöttem a fejemet a pultra.
-Nem akarsz megpróbálni aludni?-nézett rám aggódóan.-Mert én csak ma nem aludtam rendesen de te már 3 napja ezt játszod.-csóválta a fejét rosszallóan.
-Nem.-jelentettem ki.
-Oké, de nem kapsz kávét.-fenyegetett meg.
-Mi miért?-néztem rá kétségbeesetten.
-Mert az elmúlt három napban vagy 20 kávét ittál meg, nyomás aludni.-kezdett el felfelé tolni.
-Csak 10-et.-forgattam a szememet.
-Sokkal jobb. Most viszont gyerünk feküdj le addig nem megyek el innen amíg el nem alszol.-mondta és tényleg komolyan gondolta ugyanis nem mozdult mellőlem amíg el nem nyomott az álom.

---------------------------------------------------------

-Bogyó kelj fel, 9 óra.-bökdöste a vállamat Taylor.
-9?-nyitottam ki a szememet.
-Igen és Shawn már itt van, szóval ideje felkelned.
-Mióta van itt?-kászálódtam ki az ágyból.
-Körülbelül fél órája.
-Te jó ég, mikor kelt fel?-motyogtam magamnak miközben lementem a hangos csapathoz.-Reggelt.-köszöntem nekik.
-Szia Janie.-intett vidáman Camila.
-Szia Jan.-mosolygott rám Shawn.
-Szia hugi. Van palacsinta a konyhában.
-Szuper.-mosolyodtam el majd elindultam az ételért.
-Jó étvágyat.-mondta anya.
-Köszönöm.-vigyorogtam rá majd ránéztem az ételre és elment az étvágyam. Bökdöstem egy ideig az eddig imádott ételemet amikor is anya észrevette, hogy egy falatot nem ettem.
-Richard valami baja van a gyereknek.-kiáltotta el magát mire az összes házban tartózkodó személy körülöttem termett.

-Mi a baja?-nézett anyára apa.
-Nem eszik.-csóválta a fejét.
-Jane jól érzed magad?-fogta meg a homlokomat Cami.
-Igen csak nincs étvágyam.
-Az lehetetlen.-csodálkozott a bátyám.-Te stresszevő vagy.
-Lehet de most mégsem.-rántottam meg a vállamat.-Ha most megbocsájtotok.-kezdtem el felállni de valaki meg akadályozta.
-Jane innen addig nem mész el amíg nem eszel meg legalább egy fél palacsintát. Ha kell én nyomom le a torkodon!-fenyegetett meg.
-Utállak.-dünnyögtem.
-Csak az éhség beszél belőled.-paskolta meg a vállam.-Most viszont egyél.-parancsolt rám és nem volt menekvés. Bevettem a számba egy falatot és csak rágtam, egyszerűen nem bírtam lenyelni. Az evéssel elment 20 percem ugyanis nem volt olyan könnyű enni még akkor is ha általában imádom ezt a tevékenységet.

-Menj öltözz.-tolt felfelé.
-De mit vegyek fel?-néztem rá.
-Nyugi már intézkedtem, csak öltözz már.-toporgott előttem. Bementem a szobába és az ágyra nézve találtam egy hosszú ujjú bordó felsőt és egy fekete farmert. Boldogan kaptam fel a ruhát majd bementem a fürdőbe és
felvettem a ruhát. Sminkelni nem sminkeltem hisz minek az ha a helyszínen úgy is belenyomják az arcomat egy sminktáskába.
-Na?-jött be Camila a szobámba.-Te jó ég gyönyörű vagy.-csodálkozott.
-Köszönöm.-nevettem fel.
-Pedig csak nem olyan béna pólót vettél fel.-morfondírozott.
-Ez jól esett.-forgattam a szememet majd elindultam lefelé.
-Na kincsem, hogy állsz?-nézett hátra anya.-Te jó ég, Camila máskor is te öltözteted.-mondta anya.
-Mi bajotok van a pólóimmal?-néztem rájuk.
-Bőek.-kaptam az egyhangú választ.
-Én szeretem őket.-ültem le a kanapéra.

-Te meg mit csinálsz?-kérdezte Cameron.
-Ülök?-kérdeztem vissza.
-Indulnod kell.-csóválta a fejét.
-De még csak fél tíz van.-értetlenkedtem.
-Igen de tudod egy másik városban van a tehetségkutató és még oda is kéne érni.-magyarázott.
-És nekem erről mikor akartatok szólni?-kérdeztem felháborodottan.
-Most.-jelentette ki. 
-Akkor öltözök és mehetünk.-mondtam a többieknek mire ők értetlenül pislogtak rám.
-Jane csak te meg Shawnt mentek.-mondta anya.
-Tessék? Mégis miért?-kezdtem pánikolni.
-Van itthon egy csomó dolog amit meg kéne csinálni.
-Senki nem jön?-néztem végig a csipet csapaton.
-Senki.-válaszolt Taylor kisebb hallgatás után.-De most már menned kell.
-Remek.-indultam el az ajtó felé ahol felvettem a bokacsizmámat és Shawn kabátját.-Akkor mehetünk is.-mondtam Shawnnak majd kimentem a házból.

Miután dühösen beszálltam a kocsiba majd bekötöttem magamat. Shawn inkább nem szólt semmit a puffogásomra csak némán tűrte amikor néha egyet-egyet fújtattam vagy toppantottam.
-Haragszol rájuk amiért nem jönnek?-kérdezte amikor megunta a csöndet.
-Hogy ne haragudnék rájuk, ez az első fontos dolog az életemben erre kihagyják.-ráztam a fejem hitetlenkedve.
-Adják a Tv-ben.-mondta.
-De miért néznék Tv-ben ha élőben is nézhetnének.-tettem fel a  jogos kérdést.
-Ott a pont.-nevetett fel.-Amúgy mindjárt ott vagyunk szeretnél valamit enni?-terelte a témát.
-Mennyi időnk van még?-néztem rá.
-Majdnem egy óránk, azt hittem lassabban érünk ide.-rántott vállat.
-Egy Mekinek örülnék.-csillant fel a szemem.
-Oké.-kuncogott miközben begurult a Meki parkolójába.-Szerintem jobban járunk ha nem megyünk be.
-Egyet értek.-mosolyodtam el én is.
-Na ezt már szeretem.-nézett rám boldogan miközben megállt a sorban. Reggel 10 óra 5 perc van és ennyien esznek egészségtelen ételt. Mondom ezt én.

-Mit kérsz?
-Egy epres shake-et és 2 db sajtbucit.
-Rendben hölgyem.-kacsintott majd bemondta a rendelést. Miután ez megtörtént tovább hajtottunk fizetni ahol nagy meglepetésünkre (remélem érezni lehet a iróniát) a pénztáros csajszi felismerte Shawnt. Miután csináltak egy képet (ami elég bonyolult volt és végül én lettem a fotós) és kifizettük az ételt várhattunk annak elkészülésére. Szerencsére elég gyorsan kész lett így a parkolóban megállva elkezdtük enni az egészségesnek nem mondható táplálékot.