Másfél éves koromtól kezdve, az iker húgommal rengeteg mesefilmet néztünk meg, és nekem valamiért Ariel, a sellőlány története volt a kedvencem. Ugyanolyan színű és hosszú hajat szerettem volna, mint a mesebeli sellőé, amit anyám, bár furcsán nézett, mégis megoldott nekem egy parókával. Amit én, mintegy négyéves pisis, nem mással fésültem, mint villával. Órákat ültem a kádban az uszonyomra és az átalakulásra várva, ami miatt apám persze háborgott, mindig kiabált anyával is. Én pedig kicsi voltam, így nem is értettem, hogy miért veszekedtek folyton velem. Végül a parókát kidobta egy veszekedés alkalmával, én pedig úgy éreztem magam mintha a karom törte volna el. Emlékszem ekkor már iskolába jártam és bosszúból nem voltam hajlandó beszélni, eleinte csak apámmal majd a családommal sem. Idővel ez a némaság tovább nőtt és már az iskolában, majd a gimiben sem szólaltam meg, nem volt mit mondanom. Hiába az orvoshoz, pszichiáterhez és a terápiára járás, én makacsul tovább hallgattam, a saját kis világomban éltem. Azonban a némaságon és a piros parókán kívül volt még egy dolog, ami miatt apám egy nap majdnem ki is tagadott engem. És az nem más, mint az, hogy fiú vagyok és meleg. Talán a némaságom gyökere, ez is lehet, mert szégyelltem azt, ami vagyok. A szüleim elváltak, talán miattam, de én haragszom apámra még mindig, így nem is zavar a dolog. Anya pedig így is szeret, és a mai napig azon van, hogy szóra bírjon engem. Eddig neki és Katenek, a húgomnak sem sikerült, pedig szoros a kapcsolatunk a mai napig, hiszen ők vannak csak nekem.

Míg egy júniusi napon csoda nem történt.

Emlékszem épp a „Mermaid Forestet" olvastam, talán századik alkalommal, amikor is Kate berongyolt a szobámba és azonnal befeküdt mellém az ágyba. Egyből intettem a kezemmel neki, hogy húzzon már innen, de nem fogadott szót és csak a könyvet nézte egy darabig némán a kezemben. Még szerencse, hogy nem egy yaoit olvastam éppen.!

-Kevin eljössz velem holnap az akváriumba? - kérdezett én pedig azonnal nemlegesen ráztam a fejem. - Ott lesz randim, de félek egyedül menni, Sarah pedig a pasijával lesz. - puhított tovább, de nekem nem volt hozzá kedvem, mint általában az emberekhez sem. - Utána elmegyünk a könyvesboltba és veszek neked...- be sem kellet fejeznie mondandóját, én azonnal felültem az ágyon és már mutattam is neki, hogy vele megyek, de két könyvet kérek cserébe, és egy banános shaket! - Nem adod magad olcsón Kev! - kacagott az ikrem. - De legyen!

Aznap végig velem maradt együtt is aludtunk, én pedig végig hallgattam ahogy a fiúról áradozik. Az volt az első alkalom, hogy hiába is mellettem feküdt, és tudtam rá és anyára mindig számíthatok... Magányosnak éreztem magam.

Sohasem voltam az akváriumban, sőt máshova sem jártam el, megrekedtem a saját kis óceánomban és továbbra is imádtam a sellőket. Csak már nem a nőnemű sellők indítottak be, hanem az izmos fiúk uszonnyal. Ami lássuk be tényleg csak egy vágyálom volt számomra. Kate amint meglátta a pasiját, én azonnal le is voltam tojva, így magamra maradtam táskámban egy könyvel. Ezért elvegyültem a látogatók között, hogy amint lehetőségem lesz rá, leülök egy padra a sarokba olvasni, hiszen a hangulat adott. Legalábbis ezt terveztem. De amint megláttam az akváriumot tátott szájjal néztem a víztömeget, a színes halakat és növényeket. Szinte úgy, mint ötéves koromban is az üvegre tapadtam. Nem zavart a gyereksírás, hangoskodás, kizártam magam körül mindent.

- Anya! Anya nézd ott vannak a sellők! - azonnal a gyerekhang irányába kaptam a fejem, és bár tudat alatt tudtam, hogy ez lehetetlen én is a sellőket kerestem. Kapkodtam a fejem fel -le, kerestem hol látok meg egy uszonyost. Majd ahogy láttam, hogy a tömeg megindul az akvárium közepe felé én is velük tartottam. Az izgalomtól szívem torkomban dobogott, tenyerem izzadt, de valahol a szívem mélyén éreztem, hogy ez nem lehet igaz. Csúnya vagy sem úgy löktem félre a gyerekeket én huszonegy éves cula, mintha ötéves kisfiú lennék. De annyinak éreztem akkor magam, ezért egész addig tolakodtam míg az akvárium közvetlen közelében nem álltam. Két tenyeremet a hűvös üvegfalra tapasztottam és akkor jött ki oly sok év némaság után a számom egy hang.

- Gyönyörű vagy! -fel sem fogtam, hogy amit gondoltam, hangosan kicsúszott a számon. Csak a szemem elé táruló szivárványszínű uszonyos fiút láttam. Nem hasonlított azokhoz a fiúkhoz, akikkel álmaimban hancúroztam. Mégis az a fekete hajú, talán ázsiai fiú, színváltós uszonnyal, szóra bírt és megdobogtatta a szívem. Néztem, ahogy ficánkol, úszkál előttem körbe - körbe és nem tudom ő, hogy vehetett engem észre, de pár perc után elém úszott és tenyerét üvegen keresztül az én két tenyeremre tette.

- Gyönyörű vagy! - mondtam ki újra hangosan a szavakat, mire a fiú mosolygott majd rám kacsintott és úgy ahogy jött szinte a semmiből, újra elúszott.

Emlékszem, hogy arra tértem magamhoz a kábulatból, hogy Kate rángatja a vállamat.

- Kev! Kev mi van veled, mi történt? – ikrem megragadta a vállam és magával szembe fordított, majd jobb kézzel a könnyeim kezdte el letörölni.

- Láttam egy sellőt ... - mondtam ki a szavakat mire már Kate is zokogni kezdett.

-Kev...te beszélsz!? – húgom magához ölelt hátamat simogatta, a pólóm könnyeinktől, már tiszta víz volt rajtam, amikor is magam mögül meghallottam egy fiú hangját. Nem foglalkoztam vele, arra gondoltam talán Trevor az, Kate pasija, így csak tovább kapaszkodtam húgomba és abba a képbe, amit korábban láttam.

- Sokféle reakciót váltott már ki a táncom a vízben, de ilyen örömöt még sohasem! - mondta a fiú és akkor esett le, hogy ki beszél mögöttem. Kate azonnal elengedett és a hang irányába fordult a fiúhoz, aki már közvetlen mögöttem állt.

- Nem tudom, hogy csináltad, de Kevin tizenhat éve nem szólalt meg. - mondta majd a fiúhoz lépett és megölelte, úgy mintha évek óta ismerné őt.

- Én csak a munkám végeztem! - szabadkozott a fiú, én pedig ekkor fordultam csak meg vele szemben. Fekete haja még nedves volt, uszonyait, vagyis lábait egy szürke farmer takarta. De ahogy végig járattam rajta a szemem egyből ugyanaz az izgalom járta át a testem, mint amikor egy sellős yaoit olvastam. Kate felváltva, hol engem, hol a fiút nézte, majd mosolyogva simította hátamra.

- Megyek megkeresem Trevort, addig ti beszélgessetek. - egy puszit lehelt az arcomra majd már el is ment.

- Ha szeretnéd táncolok még neked! -mondta a sellő fiú, majd közvetlen elém lépett. - de nem csak a vízben sellőként, a parketten is jó vagyok...

- Akkor... Mutasd meg nekem... A világod.

Sziasztok Drágáim. Elindult a
'Just a game' második kötete, ahol ez a történet is olvasható. 

Már többen írunk nektek, így az eddigieknél is színesebb szösszeneteket olvashattok! 

Az új kötet,@NSMara  oldalán olvasható. 

Mamzi 

Ez a novella barátnőmnek, író társamnak ajánlom :DianaHangya