𝓘𝓼𝓽𝓮𝓷
Hány alkalommal hagyja el egy ember száját az a szó, hogy Isten- Istenem?
Biztos többeknek sokszor is, míg nekem csak pár alkalommal.
Első alkalommal amikor nagynéném készült férjhez menni, és én ámulattal néztem a férjét ahogy az oltár előtt áll fekete öltönyében. Akkor én még csak tízéves voltam, és ahogy megláttam Fredet az oltár előtt a számat egy: 'Istenem de szép', hagyta el.
Az esküvő után csakis öltönyben voltam hajlandó iskolába járni, hátha valakiből én is azt az érzést, csodálatot váltom ki. Tizenhárom évesen jöttem rá, hogy nekem nem az öltöny tetszett, hanem nénikém férje.
Akkor ejtettem ki ajkamon újra azt a szót: hogy 'Istenem ne tedd ezt velem! Nem lehetek meleg!'
Azonban nem hallgatott meg és én nem is fohászkodtam hozzá tizenhét éves koromig újra.
Ugyanis amikor a gimiben kiderült a másságom, és arra készült pár fiú, hogy jól helyben hagyjon, akkor végső elkeseredésemben hívtam őt motyogva neki : hogy
'Istenem ne engedd, hogy ezt tegyék velem!'
Azt, hogy az imám hallotta-e meg, vagy csak véletlen nem tudom, de jött egy fiú, aki megvédett engem.
Akkor másik gimibe írattak a szüleim mondván: 'Hiába is meleg a mi gyerekünk'.
És én többé nem is láttam Stevet a megmentőm...
Lassan elkezdődött számomra a nagybetűs élet! Főiskola után fotós lettem, és helyes pofimnak köszönhetően, amit nem Istentől kértem, sohasem volt hiányom szeretőkben.
Azonban hiába is dúskáltam a szeretők, és az élvezetek között, hiányzott nekem egy társ.
Én azonban nem motyogtam el újabb fohászt érte, és az úr nevét egészen a mai napig számra sem vettem.
Egészen a mai napig...
Most itt állok az oltár előtt és a férfire várok, akivel összekötöm az életem. Az álmom teljesült mert számomra a leggyönyörűbb férfi sétál felém fekete öltönyben.
- Köszönöm istenem! Ez a férfi az enyém. Motyogom magamban, miközben könnyeim utat törnek maguknak.
- Köszönöm, hogy támogattál és a kezem nem engedted el!
Köszönöm Istenem, hogy Stevet a megmentőm újra hozzám sodortad, hogy vele legyen teljes az életem.
Köszönöm Istenem, hogy meleg létemre mégis szeretsz engem.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro