-A mai feladat, egy narratív esszé írása, amit az egyetemi felvételi mellé fogtok csatolni.
- Tanár úr! - jelentkezett az egyik diák a padból majdnem kiesve, ezzel a tanárt is kizökkentve.
- Mondjad Dave, addig úgysem hagyod abba! – válaszolt a tanár mosolyogva.
- Miről szóljon az esszé? Mi legyen a téma? Hány szavas legyen...
- Bemutatkozó esszét írjatok magatokról. Szerepeljen benne, hogy miért akartok a választott egyetemre járni, és miért lenne jó döntés, hogy téged válasszanak.
-Akkor írjuk le a jegyeinket is mindent? - vágott a tanár szavába újra az eminens diák.
- Nem! Az rajta lesz a jelentkezéseteken! Inkább magadról írj, egy rövid történetet, amiről megismernek téged. Érthető Dave? Osztály? – kérdezte majd körülnézett, de a tanácstalan arcokat látva eszébe jutott egy ötlet. Megkerülte az asztalát, majd lazán leült a tetejére. - Felolvasok nektek egy régi esszét, ebből talán érteni fogjátok mi a feladat. Rendben? – a diákok bólogattak, igennel válaszoltak, erre a tanár, Larry elővette a telefonját és nekilátott az olvasásnak.

Kedves olvasó, felvételi biztos!

A nevem Patrick Smith. Most írnom kéne egy esszét, amivel csakis magam fényezem, hogy az egyetemükre járhassak a következő években. De nem teszem, inkább magamról írok egy történetet, amiről talán megismernek engem.

Másfél éve kezdődött az igazi nagybetűs élet számomra. Ugyanis akkor kezdtem el gyakornokként dolgozni a xxx cégnél. Szerettem a munkám, sokan segítettek is nekem, még úgy is, hogy az én feladatom a fénymásolás, fénymásoló papír pótlás és ezekhez hasonló feladatokban merültek ki. Pár hét múlva, hogy ott dolgoztam, fénymásoló papírra írt üzeneteket kezdett küldeni valaki nekem. Eleinte szép napot, a későbbiekben az esti sörözéshez jó szórakozást vagy jó munkát kívánt nekem. Volt, hogy megdicsért a munkám miatt, vagy azért, mert tetszett neki a pólóm, ami aznap volt rajtam. Az egyik szemem sírt a másik pedig nevetett, amiért egy titkos udvarlóra tettem szert. Azonban a szomorúságom oka két dolog miatt is nőtt bennem minden egyes fénymásoló papíros üzenet után. Az egyik ok az, hogy hiába is jártam nyitott szemmel nem jöttem rá ki küldi az üzeneteket. A másik ok pedig, hogy nekem nagyon fontos volt a küldő neme. Ugyanis én meleg vagyok, de nem vallottam akkor még be. Utolsó gyakorlati napomon azonnal a fénymásolóhoz siettem, és nem is csalódtam, várt egy búcsú üzenet. Félve hajtottam ki a fénymásoló papírt, amiben egy randevúra hívott az idegen. Izgultam nagyon, hogy ki lehet az, ha nőnemű, hogy mondom el neki, hogy esélye sincs nálam. Ha pedig férfi... Na az, bár örültem volna, mégis jóval komplikáltabb.

Eljött a randi órája, amiről most nem számolok be, mert leírni túl hosszú lenne. De annyit elárulok, hogy a titkos hódolóm egy férfi volt, aki ma már a párom.

Remélem nem vétettem nagy hibát...

-Ennyi lenne a történet! – zárta le a telefonját a tanár, majd az asztalra rakta a készüléket. - Kérdés?

- Ez annyira cuki- ájuldoztak a lányok. - Együtt vannak még?

- Ennyi maradt meg benned Carol? – kérdezte mosolyogva Larry. – Igen, együtt vannak!

- Patrick kap még fénymásoló papíros üzeneteket? – újabb kérdés, aminek a feladathoz semmi köze, de Larry még mindig nem bánta, és nem is volt mérges. Mosolyogva csóválta a fejét, majd az asztalán lévő papírra írni kezdett. Ahogy végzet felemelte a fénymásoló papírt a rá írt üzenettel.

Patrick az én férjem...