Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom
Minket írókat az olvasóink visszajelzései, kedves szavai tesznek boldoggá.
A mai nap, így nagyon csodás számomra, mert egy új olvasóm mosolyt csalt az arcomra.
Így én sem lehetek hálátlan,
ezért e szösszenetet neki ajánlom.
Köszönöm szépen a szavaid.
ZelmaKelemen

❤️

Éreztétek már úgy, mintha egy pillanatot annak minden momentumával újra éltetek volna?

Olyan érzés kerít váratlanul hatalma alá,
mintha azt megtetted és megélted volna már.

Velem is többször fordult elő ilyen.

Mint most is amikor a taximat várom ugyanott, ugyan abban az időpontban és mindezt azért mert ugyancsak elkéstem..
Egy momentum azonban
mégis más!
Ugyanis most nem egy megbeszélést kések le, hanem a saját randim a szerelmemmel. Ismerős érzés járja át testem és ez azonnal mosolyra is késztet..

A tavalyi év ezen napján, egy taxiba ugrottunk be mind a ketten, és mivel első pillanatban tetszettünk egymásnak egyikünk sem ágált ellene.

Még mindig mosolygok ahogy arra a napra gondolok.

Az első érzés a döbbenet,
amit az arcán láttam, hogy majdnem az ölébe ültem.
Persze később ő már jót derült ezen...
Majd a laza, felszabadult beszélgetés, mintha egymást már évek óta ismernénk.
Az út.. az a húsz perc, mint egy pillanat szállt tova .
Azonban mielőtt eltűnt volna végleg, olyan hirtelen, ahogy az életembe csöppent..
Gyorsan vissza lépett, bemutatkozott és a számomat is elkérte.

Újabb érzés a boldogság amit még most is érzek..
Azonban mégsem jelentkezett egyikünk sem..

Butaság vagy félelem,
de egymás üzenetére, hívására vártunk mind a ketten ..
Egyikünk sem mert lépni elsőnek.

Majd jött a véletlen találkozás
egy étteremben, ahol más társasággal vacsoráztunk mind a ketten.

Az érzésre, ami már tudom, hogy az izgalom..
Mert a hátam majd kiégette szemével, esküszöm éreztem a tarkómon égnek álló pihéket..

Közben én, a
lehető leglassabban kanalaztam magamba a levesem.
Nem akartam, hogy az érzésnek vége legyen..
Mint azt sem, hogy újra el veszítsem, így muszáj volt lépnem.

Később a mosdóba utánam jött..
A helyiséget pedig, már kéz a kézben hagytuk el, együtt.

A randik az első csók, az együtt töltött éjszakák képe
mind boldog mosolyra késztet engem.

És ezért is lehetséges, hogy amikor megállt előttem a taxi észre sem vettem.
A sofőr rám dudált mire én észbe kaptam, majd már pattantam is be hátra.

Ott azonban újra az, az érzés kerített hatalma alá..

A Találkozás bizsergető érzése, pedig akkor még hozzám sem ért.
Hiszen a férfi aki első látásra tetszett nekem.. fogvillantó mosollyal az arcán, ült hátul a kopott bőr ülésen.

-Szia Luke.. Még szerencse, hogy ismerlek már mint a tenyeremet.
Búgta bársonyos hangján,
amitől minden porcikám remegett.
Én csak fenséges mosolyát, és arcát néztem.

Ő tarkóm után nyúlt, hiszen én megkukultam,
annyi régi, új és ismerős érzés járta át a testem.

Míg lágyan csókolóztunk,
Boldog Valentin
napot is
kívántunk egymásnak..

Közben jutott csak eszembe egy újabb, a legszebb, legfontosabb érzelem..

Szerelem.