Izgatott gyerekek rohangáltak az asztalok között, melyeken mindenféle, más által megunt játékok sorakoztak. Cipőjük csoszogása, a vékonyka hangjuk okozta zsivaj, és a háttérben halkan felcsendülő karácsonyi dalok betöltötték a teret. Mást talán idegesítene eme hangzavar, de a fiatal kisegítőtanár élvezte a kis nebulókat nézni és hallgatni is. A háttérbe vonulva figyelte őket, így szabad teret adva nekik.

– Tanár bácsi! Tanár bácsi! – egy türelmetlen gyermek hangja zavarta meg Greget a bámészkodásban. – Elmeséli Katynek is a csillagszóró történetét? – kérlelte tanárát, amint az a figyelmét nekiszentelte. – Nem hisz nekem...
Greg elmosolyodott, a kisfiú szavain, ugyanis a történetet, amit mesélt nekik pár napja, ő maga sem hitte el a nagyijának, amikor ennyi idős volt.
– Uzsonna után szívesen elmesélem! – borzolt a fiú hajába, majd az asztalok felé intett, jelezve, hogy inkább menjen a többiekhez.
Ezután Greg arcára fagyott a mosoly, mert nagyijára, és a vele töltött ünnepekre gondolt.
Betartotta a szavát, így elmesélte a történetet a gyerekeknek, ami szerinte csakis mese lehet.

Mamája szavainak felidézése után kellemes érzéssel a szívében hazaindult. Napi rutinja szerint mindig betért a pékségbe, hogy két szenvedélyének éljen: az egyik a marcipános muffin, a másik pedig a felszolgálófiú...
Amint belépett a hangulatos helyiségbe, egy nagyot szippantott a vaníliaillatú levegőbe, és még a szemét is behunyta mellé, hogy egész testét átjárja az érzés.
– Szia, Greg! – a hangra, ami úgy csengett, mintha egy angyal köszöntené, azonnal kipattantak a szemei, majd amint meglátta a fiút a pult mögött mosolyogni, egy szó jutott eszébe: angyali!
– Szia, Lenox! – viszonozta a köszöntést arcán egy csábos mosollyal.
– A szokásos muffin? Ma már van mézeskalács ízű is! – kérdezte a fiú, de nem mozdult meg, tovább legeltette a szemét Gregen.
– Igen... – válaszolt, de kétértelműen.
– Mi igen? – kuncogott Lenox.
– Mind a kettőből kérek! – válaszolt Greg, amint megértette a kérdést, és közben azon gondolkodott: ennyit még sohasem beszélgettek, pedig tudta, valamit lépnie kéne, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.
–  Az öcsém állandóan rólad beszél! – kezdeményezte Lenox a beszélgetést.
– Az öcséd? – kérdezett vissza zavarában. – Ja, hogy Liam! – kuncogott Greg saját butaságán, miközben bőszen kutatott a tárcája után. – Miért beszél rólam? Nem kedvel talán, vagy megbántottam? – kérdezte feszülten, hiszen, ha nem kedveli, a bátyjánál az a hangyányi is esélye is elillan.
– De... ő is kedvel! – nevetett szégyenlősen a pult mögött a fiú, Greg azonban nem fogta fel mit is mondott neki az imént. – Valami csillagszórós történetet mesélt tegnap is.
Greg szíve nagyot dobbant, és jelnek vette, hogy ez a történet újra szóba került.
– A mamám mesélte nekem, de én nem hiszek benne. Szerinte a csillagszóró fényében a szerelmed arcát látod meg... – még mindig mosolyogva válaszolt, majd azon gondolkodott, mit mondhatna még a fiúnak, aki szinte felfalta őt a szemeivel.
A tekintetük egybeforrt, pár pillanatra kizárták maguk körül a külvilágot. Nem létezett senki, csakis ők ketten abban a vaníliaillatú világban, nem kellettek szavak sem, hogy tudják, mi jár a másik fejében. A vonzalom, a szerelem, az érzések sorra törtek fel bennük, de nem szólalt meg egyikük sem.
– Lenox! – egy kellemetlen hang zavarta meg a két fiút.
Az elválás a másiktól, szinte fájdalmas volt! Greg összeszedte magát, elpakolta a kért süteményeket, majd egy apró biccentés után hagyta ott a számára angyali fiút, és a vaníliaillatú helyet.

Pár órával később Greg egy bögre habos kakaóval a kezében ült az ablak előtt, társasága pedig a két muffin és egy könyv voltak. Nem olvasott még egy sort sem, mert egész este Lenox szemei jártak a fejében. Kortyolt egyet a kakaóból, majd készült a csepp asztalra rakni a bögrét, amikor meglátta a csillagszórót a könyv tetején, amely be volt csomagolva a muffinja mellé. Mosolyogva nézte, hiszen tudta, hogy Lenox műve. Gondolkodott, mit akarhatott ezzel üzenni a fiú, és mi legyen a sorsa, hiszen még a szagát is utálta. Azonban az utálatnál nagyobb volt a kíváncsisága, így a konyhába szaladt egy gyújtóért, majd a kezébe vette, és meggyújtotta.
– Tilda nagyi, most kiderül, hogy hazudtál-e nekem! – motyogta maga elé, majd várta, hogy a kis csillagok életre keljenek.
Az ablakban állt, úgy gyönyörködött az apró csillagokban, közben folyamatosan fókuszált egy arcra, a szerelme arcára... Kétségbeesve kutatta a képet, de az nem jelent meg előtte.
– Mit is hittem! – szidta magát Greg, majd rázni kezdte a csillagszórót, hogy minél hamarabb kialudjon a fénye.
A csillagok egyre gyérebben világítottak már, amikor meglátott egy arcot annak fényében, és az ablakon át... Meglepődött hirtelen, így a piromán pálcát a kakaóba hajította, majd az ablakra tapadt, hogy az arcot tisztán lássa.
– Ide fogok fagyni, Greg! – nevetett dideregve a fiú. – Két órája várom, hogy meggyújtsd azt a ...
Greg sarkon fordult, és az ajtóhoz szaladt, hogy végre beengedje Lenoxot. Amint kitárta azt, egy átfagyott angyal csapódott a mellkasának. Nem kellettek szavak, hogy tudják, mit gondol a másik, elég volt nekik a másik közelsége, és egy meleg ölelés.