Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

26.

Todoroki Touya

A napom elég unalmasan telt, egészen annyira hogy már az is eszembe jutott hogy át nézek a bárba ahol feltehetően a többiek is voltak.
Kora délután meg is indultam, persze még beszéltem Togával hogy ő is jöjjön mert bármit mond tudom hogy semmi dolga, majd mikor végül oda értem egy igen csak szokásos látvány fogadott Shigaraki a széken ülve nyomott egy játékot amit ha kínoznának se tudnék meg mondani hogy mi, Kurogiri a kanapén ülve könyvet olvasott, Twice pedig a telefonját nyomta kissé el feküdve a kanapén fején egy kendővel amit még talán Toga adhatott neki, de arca mégis csak látszódott a kendő alatt.
Én magam le vettem a maszkot arcomról majd zsebembe csúsztattam és le dobtam magam a "főnök" mellé.

Bőre a szokásosnál is sápadtabb volt amit nem igazán tudtam hova tenni mert elég sokat vagyunk kint a szabadban, vagyis én igen, az hogy ő hogy van ezzel az más kérdés.
Kezei erősen szorították a kiss telefon szerű eszközt mintha bárhova el szökhetne előle, mert akkor biztosan visítozna. Körmeit egyértelműen rágta és egyik ujját sebtapasz vonta körbe amin egy kiss csillám is volt így tudtam hogy az is Toga műve.
Kedves főnököm kócos kissé le nőtt haja szemébe lógott amit néha-néha arrébb fújt de azonnal vissza is tért helyére mire az egész előröl indult. Mikor már arcára akart vándorolni tekintetem egy kiss hang jelzett a kezében lévő tárgyból majd dühösen és kissé hisztérikusan vágta le a pultra
-Dabi! - kiabált rám mire mind ketten felénk kapták fejünket- Mi a francért kell bámulni? Mond ha kell valami- morogta oda majd újra kezébe vette és teljesen ki zárt engem mert újra indította a játékot.
Nem mintha kéne bármi, csak ez azért csúnya volt...

Az ott lévők elég unalmasnak bizonyultak így végül újra fel hívtam a lányt akinek bár a hangja nem volt szokványos azt mondta jön szóval most rá is várhatok.
-Twice! - fordultam hátra hirtelen mire a megszólított személynek majdnem ki esett a telefon a kezéből majd csak kérdőn nézett rám
-Az új csaj...- gondolkodtam el mintha nem kimondottan lenne okom a kérdésre-Ti olyan barát és barátnő vagytok? - kérdeztem mire ő és a másik kettő is kérdőn nézett rám, még Shigaraki is aki le is tette a játékot. Ennyire rosszat kérdeztem volna?
-Téged mióta érdekelnek az ilyenek? - kérdezte Shigaraki
-Csak kérdeztem...nyugalom -emeltem fel kezeimet védekezően
-Nem azért csak egy kicsit furcsa hogy ilyet kérdezel- gondolkodott el Twice majd meg igazította a fején a kendőt
-Amúgy nem, dehogy is...nem is volt tervben-mondta kicsit undorodva mire csak bólintottam. Szóval szabad az út Togának...el rontott engem az a lány, mióta érdekelt volna engem bármi ilyen?
-Mostanában...- hívta fel figyelmem magára ismét Twice- Sokat lógsz Togával...- próbálta ki alakítani a mondatot de inkább le intettem hogy ne legyen ilyen kínos
-Bírom a csajt de nem olyan értelemben - adtam választ a kérdésre ami még el se hangzott mire csak hálásan bólintott. Szóval érdekelni Toga. Tényleg el lettem rontva...mármint eddig se a legjobb úton haladtam de most magamhoz képest vagyok el rontva... Ki hitte hogy egy rossz társaság miatt változók jobb irányba?

Be állt a csend és mintha ezt érezte volna Toga pont akkor lépett be az ajtón, mosolyogva intett egyet majd le ült mellém.
Tekintetét mögénk vezette, mivel már én is vissza fordultam a pulthoz, szemei valamin meg ragadtak amit persze azonnal értettem hisz hogy is ne tűnt volna fel neki a kendő. Egy kiss mosollyal arcomon böktem oldalba a lányt mire az kissé vörösen nézett vissza rám majd egy gúnyos mosollyal előre fordult...komolyan olyan vagyok mintha én lennék a "meleg legjobb barát" bár nem biztos hogy ilyen korban van ilyen de ha lenne én lennék az, mármint neki biztosan még akkor is ha nem meleg hanem bi-szex vagyok de a lényeg a lényeg akkor én vagyok a "Bi-szex legjobb barát"
Beszélgetünk egy kicsit, bár úgy nagyon senki nem figyelt ránk így mi ketten úgy gondoltuk hogy tovább állunk, maszkom elő kerestem és már rajtam is volt és már azzal arcomon köszöntünk el
Elég gyorsan el hagytuk a bárt és mire észbe kaptunk már a sikátorban is voltunk.
-Egyébként képzeld mi tö...- rekedt benne a szó mire kérdőn néztem felé majd mikor meg láttam ki kerekedett szemeit arra néztem amerre ő és én magam is teljesen le fagytam.

Keigo szaladt felénk nyomában egy számomra kicsit ismerős lánnyal, mikor már észbe kaptam alig pár centire volt tőlem és végül a földre terültem mivel kedvesen rántott le oda, térde gyomromban volt és mikor fájdalmasan kiabáltam egyet azonnal észre vette magát és kicsit emelt lábán. Hát így kell bánni egy régi baráttal? - háborodtam fel gondolataim között

Semmit nem értettem, hirtelen szívem torkomban volt és nem tudtam hogy pontosan a történtek melyik része miatt van.
Rémülten néztem Togára akit az idegen lány fogott le, bár a lány úgy tűnt mint akit nem lep meg annyira.
A fiú aki rajtam térdelt komoly arccal nézett le rám majd egyik kezével le nyomta a földre mind két kezem másikkal pedig arcom felé nyúlt hogy le vehesse maszkomat.
-Mi a franc ember?! - szólaltam fel végül - Megint te vagy? - úgy csinált mint aki nem hall és keze egyre közelebb volt amin nem tudott segíteni hogy fejem folyamatosan próbáltam mozgatni. - Mondtam hogy nem én vagyok az akit keresel!!- kiabáltam pedig már másra se vágytam csak hogy újra olyan legyen mint régen, de én nem voltam a régi és ezt ő nem láthatja
-Engedd el! - kiabált már Toga is, attól féltem hogy a bentiek ki jönnek ami számomra kicsit se lenne jó, a történeteket nézve. A lányok folyamatosan civakodtak pár méterre és bár szokatlan de talán egyformán akaratosak voltak mind ketten.

Jó pár percnyi szó szerint rángatózás után végül a fiú szabad tenyerét fejem mellé helyezte
-Touya...-szólított volna meg a rég nem látott barátom amikor már végleg be telt a pohár
-Kibaszottul ne nevezz így! Nem vagyok ő, soha nem is voltam,nem is leszek szóval engedj el! - éreztem hogy túl kiabáltam magam és tényleg örülhetek ha a többiek nem hallották meg de a fiú nem hagyta magát és amikor meg hallotta kiabálásom csak egyre erősebben szorított mintha már teljesen biztos lenne benne hogy ki vagyok, de az hülyeség volna hisz biztosan nincs ezzel teljesen tisztában és később csak jobban kételkedni kezd majd benne mert már én magam se tudom pontosan hogy ki vagyok

-Touya! Kérlek nyugodj le! - mondta a fiú már szinte siránkozva mire tényleg meg álltam és keze is fel adta hogy le szedje rólam a takaró anyagot de még mindig tartott és mikor fel néztem arcára azonnal meg állt a lélegzetem. Arcán lassan folyt végig egy könnycsepp amit követett még egy, mikor észre vette hogy nézem szabad kezével le törölte arcát majd helyezte azt a földre fejem mellé, nem bírtam tovább én is el engedtem egy könnycseppet de fogalmam se volt hogy miért tettem hisz így csak még egyértelműbb lesz neki hogy ki is vagyok de már nem volt lényeg, már nem érdekelt. Egyik kezem ki húztam egyre csak gyengülő szorításából majd meglepettsége ellenére nem akartam el szökni, hisz eleget menekültem már. Szabad kezem hátára helyeztem és magamat fel húzva öleltem magamhoz amit kiss idő után viszonzott és talán meg könnyebbülve dőlt le lábamra, könnyei már vállamat áztatták, ennek ellenére én is szinte már zokogtam. Olyan jó érzéssel töltött el hogy ismét itt van a közelemben, ekkor eszméltem rá hogy ez mennyire helytelen és hogy bármire is gondol is most az biztos hogy csak rosszul jöhet ki végül. Én gonosztevő vagyok, ő hős. Nem lehetünk jóban akárki is voltam régen.
-Hiányoztál...-suttogta fülembe ezzel meg állítva gondolataimat és rá eszméltem hogy minden igyekezetem hiába volt eddig

-Többet kérlek ne keress, Madárka és felejtsd el hogy ismertél, így lesz a legjobb- suttogtam én is fülébe becenevét használva amit már olyan rég mondhattam ki előtte, teljesen le fagyott és lélegzete is teljesen meg állt. Egy pillanatra el távolodott és meglepetésemre erősen meg ütötte arcomat, még így szerintem vissza fogta magát mert ennél erősebbre is képes lenne, fülem így is csengett de nem foglalkoztam vele.
A háttérből hallható volt a két lány hangja ami miatt rá jöttem hogy egy ideje nem hallok onnan semmilyen zajt, persze nem néztem arra mert akkor ők is látnák arcomat ami most kicsit se férfias és bár Toga előtt nem szégyellem a lányt nem ismerem.
-Az a Touya akit én ismerek nem fut el a problémái elöl- furta szemeit enyémbe miközben igen csak furcsán csillogtak azok
-Az a Touya akit te ismertél már nem létezik- adtam választ igen csak egyszerűen mire kérdőn nézett rám de nem gondoltam hogy van értelme el magyarázni neki
-E-Ezt hogy érted? - mérte végig fejemet vagyis inkább főként szememet
-Én nem az a Touya vagyok akit ismertél...ő meg halt, ezt te nem értheted de kérlek próbáld meg- néztem most én szemeibe, úgy éreztem nem tudom neki el magyarázni ameddig meg nem látja egész arcomat ami sajnos már el kerülhetetlenné vált.
-Mi az hogy meg halt? - háborodott fel -Te is ezzel a baromsággal jössz? Itt vagy előttem! Te te vagy és az csak egy üres kő darab...hagytad volna hogy gyászoljak, hogy gyászoljalak amikor itt vagy előttem - kezdett el ismét sírni- Nagyon elegem van belőled Touya, vagy Dabi...nem is tudom ki vagy. Ha én nem loholok utánad te soha nem kerestél volna meg! - kezdett el fel tápászkodni a földről- Hülyeség volt meg keresni-motyogta maga elé és el kezdett kifelé sétálni.
Most haragszik rám? Miért? Csak az igazat mondtam és még nem is tud mindent...
-Keigo - kiabáltam utána de mint aki nem hallotta sétált tovább majd fordult be a sikátor végén.
Gondolkodás nélkül álltam fel és rohantam utána de már senki nem volt ott így tudtam hogy el repült.
Vissza mentem a két lányhoz és az idegen felé fordultam aki zavartan nézett végig rajtam
-Tudod hol lakik? - kérdeztem mire bólintott de mielőtt bármit mondott volna Toga szólalt meg
-Dabi...vérzik az arcod- nyögte ki nehezen én pedig maszkom alá nyúlva tudattam magam hogy igaz, arcom vérzett gondolom amikor meg ütött akkor történt de ezzel tudtam foglalkozni mert ha most nem megyek utána fel teszem hogy többet nem is látom és bár eredetileg is ez volt a terv soha nem akartam el távolodni tőle.
-Most le szarom-adtam egyszerű választ majd ki szedtem a lánytól hogy hol is lakik Keigo majd ahogy csak tudtam mentem a ház felé.
______________________________________
07.08.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro