Todoroki Touya

*pár perce*

Az egyik megbeszélés féléről tartottam hazafelé amin Shigaraki ki osztott minket hogy mennyire semmire kellők vagyunk, na mindegy, mikor a sikátor előtt egy igen csak ismerős szárnyas alak ment el.
Csak várnom kell egy kicsit- gondoltam magamban de még talán én magam se hittem el hogy csak úgy el kerülöm.
Lassan és óvatosan léptem ki majd követtem őt tisztes távolságból, szerencsére arcom teljes takarásban volt így még csak nem is láthatott.
Persze észre vett de próbált normálisan viselkedni az egyik résznél csak úgy be fordult a sikátorba.
Ez most nekem akart volna szólni? Persze hogy nem megyek utána még a végén komolyabb bajom is lehet belőle vagy neki...mindkettőnknek.

Az irányt meg változtatva indultam haza szépen lassan amikor a járdán egy igen csak ismerős és kicsit se kedvelt alak jött velem szembe, az ikrek egyike Kotti haját piszkálva nagy mosollyal az arcán jött előre és amint észre vett mosolya csak nagyobb lett és úgy szaladt hozzám, nem értem miért sétálgat simán tudna teleportálni is, zakkant egy csaj
-Dabi! Azta, szia! - köszönt lelkesen
-Szia-köszöntem én is már kevésbé lelkesen
-Érdekes hogy itt találkozunk pont most tartok Kem-hez- mosolygott még mindig, idegesítő egy csaj
-Itt a közelben el kapott valami hőst és visszük apának tudod...- hőst? Lefagyva álltam előtte amit ő észre se vett és tovább magyarázott valamit
-De mennem kell már biztos türelmetlen, szia-nevette el magát
-Várj ne! - kiabáltam már persze hiába mert a lány egyszerűen el teleportált.
Bántani fogják?
Azonnal vissza kezdtem szaladni mint még életemben talán soha és az egyik járdán meg is pillantottam Togát aki értetlenül nézte mégis hova szaladok.
-Dabi mi... - nem hagytam hogy be fejezze, karját meg ragadva kényszerítettem futásra a lányt, vele úgyis meg tudom védeni
-Meg fogják ölni-mondtam szinte kiabálva
-Kik? Kit? Miért futunk? - kérdezgette a lány idegesen
-Keigo-t. Az ikrek. Mert nem tudom mennyi ideje van- kiabáltam a válaszokat mire ő is azonnal rá kapcsolt és már együttműködőbben futott velem. Amint oda értem érzéseimet ki adva magamból kiabáltam a fiúnak aki biztosan meg lepődött hogy igazi nevén szólítottam ami ezek után tényleg hülyeségnek tűnik de teljesen el felejtettem és nem tudtam erre figyelni. Féltem hogy bántani fogják mert ők nem kivételeznek senkivel, ezt a családot még Shigaraki se kedveli.

*jelen*

Az erőmet használva sikerült szét égetnem a kötél szerű anyagot és Keigo nehezen mászott ki a ragadós anyag fogságából.
-Mehetünk? - kérdezte Toga türelmetlenül mire csak bólintottam és már el is indultunk a kijárat felé.
Rögtön utánunk kicsit le maradva szaladt a fiú és meglepetésemre nem tűnt úgy mintha rossz szándékkal közelítene, karomat meg ragadta és úgy rántott hátra majd zavart tekintettel nézett végig rajtam mire csak meg igazítottam maszkomat.
Csak csendben állt és szorította karomat arcomat fürkészve, tudtam hogy nem ismert fel hisz a szememen kívül nem igazán maradt meg semmi belőlem. Ahogy vissza néztem arcára szemeiben könnyek jelentek meg mire csak próbáltam karom ki rángatni szorításából. Ha nem ismert fel most miért könnyezik? Fel tűnt neki hogy egyre feszültebb vagyok de nem foglalkozott vele mintha fel ismert volna de mégse biztos benne hogy ki vagyok
-Engedj el - parancsoltam rá kissé dühösebben mint akartam mire tekintete meg se rezzent és szorítása se lett gyengébb, csak tovább nézett engem könnyes szemekkel. Persze szorítása erős volt de én mégis erősebb vagyok nála és bár erőlködések árán de ki tudnám magam szabadítani.
Közben Toga alig pár méterre állt és figyelte az eseményeket miközben Keigot próbálta jobban szemügyre venni mert hogy ő talán elsőnek látta közelről
-Köszönöm - mondta gyenge és elhaló hangon és el engedte karom.
Értetlenül álltam a fiút nézve aki még mindig majdnem el sírta magát előttem.
Felismert volna? Az nem lehet, nem olyan okos

-Ne szólj senkinek hogy láttál minket- mondta helyettem is Toga majd tekintetét rám vezette én pedig értettem a célzást és meg fordulva már tényleg a kijárat felé indultunk a fiút ezzel egyedül hagyva.
Gyorsan haladtunk tovább és próbáltunk észrevétlenül át jutni a tömegen ami sikerült is de amint már nem szorított minket fojtásba a tömeg, hangos kiabálást hallottunk
-Hawks! - kiabálták többen is folyamatosan. Utánunk jön? Fel kavartam volna valamit?
Egy idióta vagyok de nem hagyhattam hogy meg haljon, vigyázhattam volna jobban.
Csak haladtunk tovább és tovább egy kihalt utcára tévedtünk ahol várhatóan nem tudott utánunk jönni de ez sajnos nem volt igaz,hirtelen egy árnyék jelent meg lábaimnál és egyre közelibbnek tűnt a kiváltója, maszkom ismét meg igazítottam amitől a meneküléskor majdnem meg fulladtam de sajnos nem vehettem le.

Toga tátott szájjal nézett fel de amint ezt meg tettem egy test esett rám, szinte össze nyomott egész testével és piszkos szárnyai egy része szememet szúrta. Nyöszörögve próbált fel tápászkodni rólam ami nem igazán jött össze neki
-Jól vagytok?-kérdezte Toga aggódva mire csak egy morgást hallattam felé
-Vedd le a maszkot! - parancsolt rám a tüdőmet nyomó emberke
-Nem-mondtam komolyan és egyszerűen
-De- vágott vissza, tekintetét arcomra vezette majd ismét szemeimet kezdte nézni. Ez mozgatja annyira a fantáziáját? Bárcsak olyan lennék mint régen és akkor nem csak a szemem ismerné fel
-Nem tudom mit hiszel ki vagyok, de tévedsz- mondtam neki tekintetét kerülve hisz nem tudtam a szemébe nézni. A fiú még mindig ugyan úgy szememet leste mintha előbbi mondatom el se hangzott volna
-Mássz le rólam-kértem meg mire dacolva és szerencsétlenül de meg tette kérdésemet.

Amint le került rólam fel pattantam helyemről és a tervezett útvonalon kezdtem haladni, a lány egy kiss idő után utánam jött a fiú pedig el tűnt
-Fel ismert- mondta a lány egy kiss mosollyal arcán mintha ez olyan jó dolog lenne
-Nem ismert fel csak a szemem miatt vagyok neki ismerős- közöltem vele a tényeket - Túl közel kerültünk- mondatomra a lány unottan sóhajtott egyet
-Neked még ha egy másik országban élne is túl közel lenne, szerintem gondold végig hogy talán fel feded magad előtte...-vágtam közbe
-Azt felejtsd el- közöltem
-Szóval azt mondod inkább gyászoljon mint hogy tudja hogy élsz és virulsz?
-Erről lenne szó- mondtam mire a lány meg állt, érdeklődve néztem vissza nem túl gyakran látott semleges arcára majd újra mellém sétált és nemes egyszerűséggel fejbe vágott
-Ezt miért kaptam? - kérdeztem dühösen
-Ne játssz az emberek érzéseivel- közölte majd újra fejbe vágott - Ezt pedig azért mert nem jöttél rá azonnal hogy ez rossz- közölte és nyugodtan el kezdett tovább sétálni
-Embereket szoktunk ölni-közöltem mire bólintott
-Mi rosszak vagyunk de ő jó- erre igazán nem tudtam mit mondani, igaz volt, ő jó én pedig rossz vagyok. Soha nem tudhatja meg hogy mi lett belőlem.

Érdekel hogy miért érdekelte hogy milyen az arcom de gondolom csak össze zavarta a szemem és azt hitte fel ismert. Sajnálom hogy hagynom kell szenvedni de ez így mindenkinek jobb. Mármint neki jobb nekem meg...mindegy.
-Szerinted baj lesz belőle hogy meg öltem az ikreket? - kérdezte Toga meg törve ezzel a csendet
-Te meg ölted őket? - kérdeztem meglepetten mire csak bólintott
-Ha el engedem őket tudták volna hogy meg védted a srácot amiről nem igazán vagy híres ezért máskor is próbálkoztak volna nála- mondta az értelmes választ
-Köszönöm - mondtam ki a nem túl gyakran használt szót mire csak bólintott

Lassan ballagtunk tovább mikor a lány egy kicsit meg állt
-Mi az? - kérdeztem vissza nézve rá
-Hozzám menjünk- mondta magyarázat nélkül de csak bólintottam.
Toga egy ideje ki költözött a többiektől állítása szerint sok volt neki a kiabálás de szerintem más is volt a képben
-Hogy hogy el költöztél? - adtam hangot kérdésemnek
-Már mondtam-válaszolt mintha nem látnák át rajta komolyan
-Az igazat mond
-Az igazat mondom- próbált ki tartani
-Toga!
-Jó na az a csaj, állandóan össze futottam vele és elegem lett- közölte idegesen
-Beszéld meg vele- mondtam a teljesen értelmes választ
-Ja persze, mert az olyan egyszerű lenne- húzta el száját.
Közben meg érkeztünk a lány lakásához ahova be is jutottunk, elég kicsi volt de pont elég neki.
Otthon érezve magam le ültem a fotelbe és a lányt kezdtem nézni aki zavartan nézett kifelé az ablakon
-Mi az? - kérdeztem mire csak meg rázta fejét
-Csak azt hittem láttam valamit-válaszolt egyszerűen majd le dőlt a kanapéra
-Ki festhetem a körmöd? - váltott meglepőbb témára mire sóhajtottam egyet
-Ezt már meg beszéltük-mondtam mire csak egy hosszas morgást hallatott
-Ja de azt hittem azóta át gondoltad- mondta mosolyogva mire csak el nevettem magam.
______________________________________
06.18.