Keigo Takami

Lassan sétáltam egy igen elhagyatott részen egy lélek se volt erre. Misa ezt a helyet adta meg szóval nem járhattam messze a céltól. Mindenhol virágok és mécsesek hevertek, a szívem is össze szorult hogy most egy ilyen helyen van. Újabb és újabb kőtáblák mellett sétáltam el mikor meg láttam a nevet amit kerestem.
A sír igazán személytelen volt, ez biztos. Csak egy név és hogy mettől meddig élt. Az egész annyira mű volt hogy csak még jobban megfájdult a szívem. Egy viszonylag friss virág hevert a kő tábla előtt, szóval gondolnak rá,vagy lehet ez is csak a látszat miatt van, ki tudja?

Lassan simítottam végig ujjaimat a kő felületen szemembe könnyek gyűltek majd el is engedtem őket hisz rajtam kívül már csak a holtak láthatták szánalmas tetteimet.
Zavartalanul vettem le szemüvegem arcomról és töröltem le a könnyeimet majd ültem le a nem túl tiszta fűbe.
Csak ültem és néztem a nevet, a nevet ami sokáig segítette az életemet. El ment és még egy csomó mindent akartam vele meg tenni. Azt gondoltam majd egyszer újra találkozhatunk de már lehetetlen.
Soha többé nem mondhatom el neki hogy mennyire fontos volt számomra. Nyeltem egy nagyot majd körbe néztem magam körül.
Tényleg nem volt senki körülöttem, semmi mozgolódás, egyedül vagyok.

-Touya - szólítottam meg és bámultam a kő darabot mintha bármi is segíthetne rajta
-Hiányzol-mondtam könnyeimet el engedve majd feküdtem hátamra elterülve a fűben, arcomon folyamatosan folytak a sós könnycseppek amik menekülve estek le a földre.
-Nagyon, nagyon hiányzol- suttogtam magam elé, olyan gyengének éreztem magam és áldottam az Istent hogy ezt senki nem látja
-Nem túl menő így el menni tudod, - mondtam jól hallhatóan az eget kémlelve- csak úgy minden figyelmeztetés nélkül, elég gáz így le lépni!
-Ha te nem kísértesz engem akkor én járok a nyakadra - vicceltem el a dolgot könnyeim mégis folytak
-Hé emlé... - kezdtem volna el de valahogy ez olyan furának tűnt, de mégis beszélni akartam hozzá hisz jó ideje nem tettem már ezt - Emlékszel amikor segítettél le koptatni azt a csajt?...- nem tudom mire várok jelenleg őszintén
- Képzeld még ott összejöttem egy csajjal-mondtam kezem piszkálva -Borzalmas volt és undorító-nevettem el magam -Ha ott lettél volna biztosan segítettél volna, sírt is de nem törtem meg csak szakítottam-magyaráztam neki persze nem válaszolt de reméltem hogy figyel rám vagy csak azt akartam hogy igaz legyen hogy tud figyelni rám
-Hallasz engem? - kérdeztem halkan, persze válasz nem érkezett
-Úgy tűnik el vesztettelek...- motyogtam magam elé, hirtelen egy kiss mocorgásra lettem figyelmes pár méterre tőlem.

Gyorsan kaptam fel fejem majd harci állásba vártam hogy meg jelenjen valaki de nem így tett.
-Ki van ott? - kérdeztem idegesen mire válasz nem érkezett. Lehet csak egy madár volt, vagy valami állat.
Nyugodtan néztem vissza barátom sírjára. Telefonomra pillantva néztem meg az időt amiből rá jöttem hogy már jó ideje kések a munkából. Misa nem hívott, gondolom tudja hogy itt vagyok és azért, de mégse kéne ilyen rossz benyomást keltenem.

-Mennem kell-mondtam magam elé majd kezem a sírra helyeztem. Nem éreztem semmit. Se egy kötetlen kapcsolatot, se egy lelket ami majd ki akar törni a burokból amit sírnak neveznek. Valami nagyon nem tetszik itt és nem csak az, hogy meghalt vagy, hogy itt hagyott engem.
Kezemmel szárnyam után nyúltam majd egy egyszerű mozdulattal téptem ki egy nagyobb tollat. Nyakamból ki vettem az igen csak gagyi láncot majd nehezen rá akasztottam a tollat. A kiss nyakláncot a sír egyik szélére helyeztem, ha már máshogy nem akkor így akarok rá vigyázni
-Még vissza jövök- mondtam halkan majd el távolodtam.
Egyre távolabb kerültem egykori barátom sírjától majd még egyszer vissza pillantva mentem tovább, majd már ki is értem a temető szélére onnan pedig a céghez mentem, most sétálva hiszen valahogy nem éreztem magam repülésre késznek.

A céghez be érve egy igen csak rossz érzés kapott el a szokásos kiss irodámba vettem az irányt majd be érve magam után be is csuktam az ajtót.
Helyemre le ülve automatikusan vettem volna le szemüvegemet amikor tudatosult bennem hogy nincs rajtam. Idegesen kapdostam fejem hogy mégis hova raktam le mikor eszembe jutott hol is hagytam.
Nagyot sóhajtva vettem tudomásul hogy most igazán nem mehetek el csak úgy így csak talán este mehetek érte már ha ott lesz egyáltalán.
Fiókomból elő vettem pár papírt majd el kezdtem alá írni az unalmasabbnál unalmasabb szerződéseket.

Az ajtón éles kopogás volt hallható mire fejem fel is emeltem és egy "szabad" szó után az ajtó ki is nyílt.
Misa mosolyogva lépett be kezében még több papírral amit le is rakott elém. Fájdalmas tekintetem nevetés váltott ki belőle mire csak szemem forgatva reagáltam.
-Hogy sikerült? - kérdezte utalva a kiss látogatásomra
-Egy ilyen mégis hogy sikerülhetne jól? -kérdeztem mire csak meg érzését jelezve bólintott
-Nem is gondoltam hogy ilyen hős csemetékkel voltál jóban- jelentette ki a nő ámulattal tekintetében
-Hát nem hihetetlen... - sóhajtottam gúnyosan mire a nő csak egy kiss mosollyal arcán reagált
-Milyen gyerek volt? - kérdezte érdeklődve, mintha tényleg érdekelné.

Meglepődve néztem magam elé majd szedtem össze gondolataim azon részét amit közölni szeretnék vele.
-Kedves, bátor, jó- csak ezt a három szót mondtam ki és a nő meglepetten nézett szűkszavúságomnak hála
-Mennyire voltatok jóban? - tette fel az újabb kérdést, mintha egy vallatáson lennék...más nem jut eszembe erről a helyzetről az is biztos
-Ameddig ott volt legjobb barátok voltunk- mondtam majd magam elé húztam a papír kupacot és próbáltam arra koncentrálni, a nő nem tűnt úgy mint aki annyira el akart menni
-Sajnálom...- csak ennyit mondott mire csak bólintottam egyet
-Hagylak is- mondta majd ki ment az irodából.

"Ne felejtsd el"
Ez járt folyamatosan a fejemben mintha csak tudta volna, hogy még szükség lesz erre. Ne felejtsem el? Hogy tudnék olyat tenni?
______________________________________
05.26.

Bocsánatot kérek mindenkitől akit megvárakoztattam az új résszel. Nem mondom, hogy utolsó eset volt de próbálok rá oda figyelni!