Keigo Takami

-Na hát viszlát- mondtam mikor el haladtam társaim mellett
-Biztos, hogy most akarsz el menni? - kérdezte az egyik mire csak bólintottam majd el hagytam a folyosót.
Még be mentem az irodába el intézni a dolgokat aztán végleg el hagytam a helyet. Amint be töltöttem a tízen nyolcat már minden készen lett így bármikor kezdhettem is.
Egy autó állt meg az épület előtt ami biztosan értem jött. Egy férfi ült a kormánynál és csendesen meg várta ameddig cuccaimat be teszem hátra.
Majd mikor be szálltam szó nélkül indult el.

Mikor meg érkeztünk az épülethez el motyogtam egy "köszönöm" -öt majd ki szálltam és ki vettem cuccaimat.
Ez lesz az új otthonom a céghez csak később megyek el. Egy átlagos ház volt a kulcsot elő kapva be is jutottam a kapun majd bátran mentem be az ajtón is. Mint mondtam átlagos volt, vagyis egy olyan embernek biztosan az lehet aki egy ilyen átlagos házban nőtt fel. Itt nem voltak nagy haszontalan ablakok a hosszú és kihalt folyósokon, itt nem voltak kiabáló gyerekek és hangzavar mindenhol. Itt csak én voltam. Lassan néztem körül új otthonomban a konyha, a nappali, a fürdőszoba majd a szoba. Minden olyan más volt és ez tetszett.

Le dőltem a szobában található nagy francia ágyra majd csak néztem magam elé. Nem lesz ez nagy nekem? Érdekes mert a szoba nem volt nagy szóval inkább a ház mérete zavart jobban. Mintha az a hely ami szabad meg telnének a gondolataimmal és a végén fulladoznék a levegő hiánytól.
A gondolatokat el hessegetve pattantam fel ágyamról majd, úgy ahogy voltam indultam el a nagy épület felé amit mától én irányítók. Az ajtót be zárva el is kezdtem utam és mosolyogva mentem keresztül a zajos tömegen.
Az épület elé érve nagy levegőt vettem majd be mentem az ajtón. Sok mosolygó arc fogadott és mind idősebbek voltak nálam ez egyértelmű.
Be is mutatkoztak mind és próbáltam is meg jegyezni nevüket.

Az irodám nagy volt és tágas nagy ablakokkal díszítve.
Az ajtón hangosan kopogtak mire egy "szabad" szót kiabáltam oda és az ajtó ki is nyílt. Új asszisztensem Misa jelent meg mosollyal az arcán
-Hawks tudom, hogy ez korai de egy csatorna érdeklődik, hogy adnál e interjút- mondta engem nézve
Őszintén meg lepődtem szemem ráncolva néztem a nőre aki értetlenül nézett vissza rám
-Nem sztár vagyok hanem hős, ez hülyeség- mondtam mire a nő arcán meglepettség jelent meg
-Biztos vagy benne? Mármint ez elég jó hírkeltés lenne, hogy már a pályán vagy- mondta papírjait nézegetve
-Szerinted el vállaljam? - kérdeztem mire arca ismét meglepettséget tükrözött
-Ha szeretnéd igen- mondta egyszerűen
-Talán most az egyszer nem bánom- mondtam mire csak bólintott
-Ma három óra élőadásban- mondta mire szemem ki kerekedett
-Ma? - kérdeztem mire csak bólintott majd ki ment az ajtón. Mondhatom klassz.
Hamar el telt az idő és már a kocsi meg is jelent értem. Persze oldalamon volt Misa is aki izgatottan nézett ki a kocsi ablakán. A 30-as éveiben járó nő gyerek módjára vigyorgott ameddig én komoly arccal ültem mellette.
-Miért vagy ilyen izgatott? - kérdeztem a nőt nevetve
-Ez az első interjúd, ez nagy dolog. Így is nagyon híres vagy amiért ilyen fiatalon itt vagy- magyarázta a nő még mindig izgatottan mire csak bólintottam.
Be is értünk a nagy kamerákkal teli terembe ahol azonnal le is támadott egy fiatal nő. Bemutatkozása után folyamatosan beszélt hozzám majd valami cuccot kentek az arcomra és már el is kezdődött az adás. Bátortalanul néztem Misára aki egy biztató mosollyal nézett rám.

Todoroki Touya

Sok idő el telt. Már tízen nyolc éves vagyok. Minden jól halad az élet nevezetű dologban már ha lehet ezt jónak nevezni. A munkám az borzalmas, egyre kevésbé hiszem el, hogy ezt a kamu hősök ki irtása miatt tesszük, persze egyre többen vagyunk így már bármit mondok nem állít meg semmit. Az emberek egyre kevésbé hatnak meg, nem is tudom pontosan hány ember halálában volt benne a kezem és bár minden alkalommal rossz érzés kerít magába akkor se lehettem gyenge.
Időközben ki derült, hogy Natsuo igazat mondott. Todoroki Touya hivatalosan is hallott. Röhejes, hogy még egy sírhelyem is van persze csak egy üres koporsó hever benne de akkor is rajta van a nevem. Sokszor ki járok oda valahogy úgy érzem nem csak Touya hanem a régi életem is oda van el temetve.

A lakásomban ültem és a kicsi rozoga tévén át néztem a híreket. Persze mint mindig most is sok hülyeséggel volt tele az egész már éppen ki kapcsolni készültem amikor el hangozott a mondat "Árva házból ilyen gyorsan a csúcsra jutott a fiú" "Az eddigi legfiatalabban érte el mind ezt" magyarázta a nő mire kezem el vettem a kikapcsoló gombról. Árvaház?
"Nekünk ad elsőként interjút ami nagyon nagy megtiszteltetés" "Üdvözöljük itt nálunk a mindössze 18  éves fiút Hawks-ot" a nő mondata után egy alak meg is jelent a terem másik végében majd mosollyal arcán le ült a mellette lévő székre.
Hawks?
Vörös szárnyai szinte lyukat égettek gondolataimba
"Mond csak milyen érzés ilyen fiatalon be lépni a hősök közé?" tette fel a kérdést a nő
"Igazán..., felemelő" válaszolt a fiú mire gyomrom görcsbe rándult
"Mindenhol Hawks ként vagy jelen. Az igazi neved senki nem árulja el. Nekünk el árulnád?"
"Az legyen az én kiss titkom" mosolygott a fiú mire a nő is mosolyogva tette fel az újabb és újabb kérdést.
Hawks? Az a mosoly ami kicsit se őszinte a fiún. Az a nézés. A szemei.
"Van valami ami hajtott, hogy most itt legyél?" a fiú kicsi gondolkodás után nézett a kamerába majd újra az asztalra vezette tekintetét és egy kiss mosoly jelent meg arcán
"Csak hajtani akartam mert ezt várták el" válaszolt egyszerűen és komoly arccal
Hawks? Fejemhez kapva jöttem rá ki ez a fiú. Keigo, nem változott sokat én mégis nehezen ismertem fel.
Keigo szinte szuggerálta a kamerát amit folyamatosan arcába toltak.
Belőle igazi hős lesz és nem egy kiss szokásos hírnév hajhász alak. Ő fel tör, én pedig gonosztevő vagyok. Találkozunk egyáltalán valaha? Ugyan már gondolom már rég el felejtett hisz már rengeteg bábu ugrál körülötte főleg most. Büszke vagyok amiért el érte a célját.
______________________________________
05.13.