Ahogy a szobában körbe néztem az ajtóban állva láttam meg Taehyung-ot, aki viszont egyáltalán nem volt boldog a hallottaktól, de engem az sem érdekelt!

-Akkor vigyázzon magára, és készülhet is haza, akárhol is legyen az. Mondta mosolyogva a doki. - A zárójelentést Taeyung nővér majd behozza! Jobbulást!

A szoba újra kiürült, vagyis majdnem, mert Taehyung akkor krákogott egyet amikor Jk épp nyakamnál fogva rántott magához egy csókra.
Nem rebbentünk szét egyből,
ki előtt kéne szégyellni magunkat?
Mi egy pár vagyunk !
Basszus, de jó ezt így kimondani!

-Mióta vagytok ti együtt, hogy ekkora a szerelem? Kérdezte gúnyosan. Szerelmem megelőzve, én válaszoltam. -Neked ez miért is fontos? Van talán valami közöd hozzá? Kérdeztem én is ugyanolyan gúnyos hangon mint ő.

Nem válaszolt csak nézet engem és guvadt szemekkel méregetett !

-Mondtam már neked, hogy ne méregesd Jimint! Te a lába nyomába sem léphetsz!
Egy érintése is többet jelent számomra, mint te jelentettél tíz éve! Se jogod se közöd hozzám, hozzánk , és nagyon remélem többet nem találkozunk! Mondta Jk fenyegető, mérges hangsúllyal, erre Taeyang csak felkacagott!

-Félre értettél Kook! Te engem már, nem érdekelsz, csak Jimint féltem! Egy ilyen szép férfit mint ő nem szeretném ha csak használnád mint engem, Ő komolyan más mint én és más mint bármelyik meleg férfi! Valami van benne.. Ami engem is érdekel és nem érdemelné azt, hogy használják, majd eldobják. Én is szívesen lennék vele, akár míg élek!

Én sápadtan néztem hol Taeyang-ra, hol szerelmemre.
Mi van!?
Mit mondott ez a görény? Mit akar tőlem?
Gondolatmenetemnek Jk vetett véget! Felkelt az ágyból és úgy rontott Taehyung felé!

-Bazd meg te szemét! Alig tudtam elkapni, ráadásul úgy, hogy a sebe se sérüljön! Én már észnél voltam és rájöttem mit akar a szemétláda elérni! Megfogtam szerelmem a vállánál fogva és magam felé fordítottam.
Erőt véve magamon, hogy higgadtan tudjak beszélni hozzá!

-Ez a szemét csak idegesíteni akar téged, mert még mindig szerelmes beléd! Elégtételt akart venni rajtam, mert gyűlöl engem, féltékeny amiért én vagyok a párod. És látja hogy...

- Szeretjük egymást! Kook fejezte be a mondatot amitől a szívem félrevert, lábam megremegett.
Lassan bólintottam hogy én is ezt akartam mondani.

- Szóval ne foglalkozz vele! Nemsokára otthon leszel, nem fog senki sem zavarni. És ha most kakaskodsz vele még újabb sérülés érhet ami miatt viszont maradnod kéne...
Simogattam meg gyönyörű, és most már nyugodt arcát!
Megint az a szemét szakított minket félbe, egyszerre rá néztünk ami igazán fenyegetőre sikerülhetett, mert két kezét maga elé emelve szabadkozott és hátrált kifelé miközben beszélt.

-Rendben látom ti komolyan gondoljátok, bocsi ha durva voltam... De Jimin , hogy te milyen hamar átlátod a dolgokat! Kookie - nak ilyen pasi kell! És minden szavad igaz, kivéve egyet! Emelte fel a kezét, rám pillantva. - Én nem gyűlöllek Jiminie sőt! Tényleg az esetem vagy. Ekkor szerelmem felszisszent. - De mivel őt szereted, nem próbálkozom többet semmivel. Ígérem! És tette is fel esküre a kezét.

-Kook te pedig becsüld meg! Sokan akarhatják őt! Ezzel kacsintott egyet felém és kiviharzott a szobából.

Egymást néztük percek óta, és próbáltuk az elhangzottakat feldolgozni.
Én még mindig szerelmem vállán pihentettem kezeim, ő meg az arcomat fürkészte.
Egyikünk sem tudta mit kéne mondani.

Igen elhangzott az a bizonyos szó, de nem úgy ahogy kellett volna!
Én első látásra estem szerelembe , és abból amit mesélt ő is.
Akkor miért állunk itt és nézünk egymásra mint borjú az új kapura? Miért nem csomagolunk inkább, hogy minél hamarabb elmehessünk innen. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Jiminie ! Hová szeretnéd hogy menjünk haza? Nálad azért lenne jobb, mert ott van Hinata, és nem akarom hogy hiányoljon, viszont hozzám átvihetjük őt is.
Attól, hogy nem dolgozhatok, még a bárt szeretném szemmel tartani. Egyszerűbb lenne mint kocsikázni naponta. Mondta mosolyogva szerelmem.

-Akkor el van döntve! Hozzád megyünk! Válaszoltam egyből neki, és ezt egy futó csókkal le is pecsételtem. Jól sikerült csók volt, mert zihálva nézett rám gyönyörűségem. És hogy még jobban zavarba hozzam..

-Zuhanyzós vagy kádas a fürdőszobád? Csak hogy felkészüljek a fürdésre.
Mondtam pajkos vigyorral az arcomon.
Szabályos hörgést hallatott én meg kuncogva puszit adtam a homlokára, és indultam elpakolni a dolgait.

- Várj csak Park Jimin várj csak! Fogsz még te is hörögni.... Mondta fenyegetve. Nekem ugyan a farkam megrándult kijelentésére, de nem mutattam.

-Alig várom drágám! És Kook-nál újra lefőtt a kávé!
Felém vette az irányt és bal kezével kapott el, nem ért váratlanul, de azért húztam még kicsit az agyát.
Imádom amikor ilyen!
Kezem a farkához húzta, és éreztem, hogy ő is elérte a teljes merevedést. Csillogó, vággyal teli csoki szemeivel nézet rám!

-Jimin ! Mióta ismerlek azóta ismerem a vágyakozás fogalmát is, azóta állandóan mint egy vasrúd úgy áll a farkam! Mit tettél te velem? Mosolyogtam kijelentésén, én pedig élveztem szavait hallgatni.

- Csak azt amit te velem! Válaszoltam neki kacsintva.

Az összepakolás gyorsan ment, mert alig volt cucca, segítettem átöltözni ami bevallom tovább tartott mint maga a pakolás, és kurvára felizgulva ültünk egymástól távol (groteszk látvány lehetett), csak is azért, hogy ne ugorjunk újra egymásnak!
Kurva nagy volt a kísértés.

És ezt az idilli pillanatot újra görény hagyne mondjam ki, szakította félbe, amikor beviharzott a szobába egy kerekes székkel.

Még jóval dél előtt megkaptuk a papírjait, recepteket, így izgalommal teli szívvel és persze vággyal indultunk haza Kookie - hoz .
Az úton mindenféléről csevegtünk, nem a vágyainkra koncentrálva.
Nem is tudom milyen sületlenségről beszéltük, tényleg csak terelés volt, mert akármelyik pillanatban elpattant volna az a bizonyos húr, és a kocsiban estünk volna egymásnak.
Jó bevallom nekem nem is lett volna ellenemre, és szerelmemnek sem. Hirtelen gondolattól vezérelve kedvenc étkezdém felé vettem az irányt, úgy is ebéd idő van, és addig is csillapodunk, gondoltam.

-Hova megyünk Jiminie ?

-Ebédelni drágám! A kedvenc helyemre megyünk, mert régen volt már reggeli idő, és kell az energia.. Bassza meg ez most két értelmű, és Jk is úgy értette ahogy én pedig nem akartam, hogy értse....
Csillogó szemeit egyből rám kapta, szája szélét beharapta és csak nézett rám.

Még hogy csillapodunk!!
A francokat újabb bombát dobtam! Szorítottam a kormányt, és fészkelődtem az ülésben, mert szerszámom újra lüktetni, rángatózni kezdett.
Mi a faszért nem maradtam kusba. Magam szidtam mikor szerelmem bal kezét éreztem meg a combomon.
Nem vagyok izzadós, de most ömlött rólam a verejték.

-Tudom, hogy a gyógyulásomra gondoltál! Mondta vigyorogva. De mégis két értelmű volt drágám.

A levegőm beragadt, a kormány úgy éreztem mindjárt kilapul ujjaim között. Azt mondta hogy drágám?

Ő csak mosolygott vagy inkább vigyorgott reakciómon! A kis szemét! Imádom !

-Kölcsön kenyér vissza jár! Mondta már kacagva. És igaza is volt.

-Akkor egálban vagyunk!? És most megyünk eszünk egy finom ebédet!

Az étkezde ebédidő lévén tele volt, de azért a galérián még találtunk helyet. Sűrűn járok ide, mert finom az étel, és a több féle is van az étlapon, olasz, mexikói.
Egymással szemben ültünk le az ablaknál, és bár tele volt a galéria is Kookie az asztal alatt cirógatta lábával az én lábam, én meg viszonoztam.
Jó érzés, és boldoggá is tett, hogy még így is érezni akar valamilyen formában.
Két fajta ételt választottunk, mert magától értetődő már, hogy egymás után eszünk.
Így cseverésztünk megint, minden feleslegesnek vélt dologról ebéd közben.
Míg szerelmem felhozott egy számomra ennyi év után is szomorú témát.

-Nem próbáltad megkeresni a szüleidet, a családod? Kérdezte komoly hangon. Nem sértett vagy bántott a kérdése, csak a téma maga volt számomra zavaró, mondjuk úgy inkább, hogy tabu. De vele szemben semmi sem az.

-Még gyerek koromban érdekelt volna, de egyedül mit tehettem? Chao bácsi próbált anno nyomozni, de sikertelenül. Így nem is keresett tovább...

-Tényleg Chao bácsit honnan ismered?

-A felesége az intézetben dolgozott, és én voltam a kedvence. Gyakran vitt haza hozzájuk hétvégén, mert nekik nem lehetett gyerekük. Ő meghalt négy éve, de Chao bácsi még mindig olyan mintha az apám lenne. Eddig nekem csak ő volt. Reményteli mosollyal arcomon néztem rá! Gyönyörű arca ragyogott ahogy néztem őt.

-Eddig Jimin ! Mostantól én vagyok a családod! Szívem megállt hirtelen a hallottaktól. Alig bírtam megállni, hogy ne vessem rá magam.
Újra fészkelődni kezdtem,( bassza meg mit vált ki belőlem ez a pasi) majd felpattantam.

-Menjünk drágám! Nem bírom tovább! Mondtam ellenvetést nem tűrve. Ő is fel pattant, csak bólintani volt ideje, mert már kaptam is el a kezét és húztam lefelé.
Akkor ott nem is gondolkoztam, hogy mit csináltam! Ő ugyan nem ellenkezett az ellen, hogy mások előtt megfogtam a kezét nekem valamiért mégis rossz érzésem lett. Amit nem is hagytam szó nélkül ahogy a kocsiba szálltunk.

-Ne haragudj drágám!

-Miért? Miért kérsz bocsánatot Jiminie ? Értetlenül meredt rám!

-Azért mert, megfogtam annyi ember előtt a kezed. De mentségemre szóljon, hogy nem tudok már várni minél hamarabb otthon akarok lenni.

Szerelmem felkacagott, és magához rántott az ismert vehemenciával!
Úgy rontott nekem, hogy azt hittem ott kielégítjük egymást.
De amilyen hirtelen rohant le, úgy is szakadt el tőlem.
Szaporán vettük a levegőt, még a beszéd is nehezünkre esett. Így csak hátra dőlve egymást fürkésztük!

-Jimin most akkor megyünk? Én itt esem neked, ha nem indítasz!

Nekem sem kellett több, indítottam és, már gurultunk is vágyaink kielégítése felé! Is!

Az út hosszúnak és kényelmetlennek tűnt Jk lakásáig.
Ez volt ugyanis az első alkalom hogy álló dákóval vezettem, szerelmem balján.
Mind a ketten feszengtünk annyira vágytuk, kívántuk már egymást!
Jk keze végig combomon pihent, (még szerencse, hogy nem tapizott), hogy egy pillanatra se váljon el tőlem. Akármennyire is kívántam valahogy mégis féltem!
Nem! Nem ez a jó szó arra amit éreztem, izgultam inkább, mivel nekem Ő az első.
Agyaltam elmondjam e neki most, vagy majd akkor, de szerettem volna őszinte lenni vele.
Nem attól tartottam, hogy durva lesz velem, inkább tartottam attól, hogy én leszek kevés neki.
Mondták már rám, hogy kishitű vagyok!

Addig agyaltam, hogy ezek a negatív gondolatok le is lohasztottak.
Már inkább rettegtem!
Zavaromban még figyelmetlen is voltam, ami Kook figyelmét sem kerülte el.

-Jimin!? Mi jár abban a szép fejedben? Valami baj van? Piroson hajtottál át, és ez rád nem hiszem, hogy jellemző lenne, mert mindig nyugodt és összeszedett vagy! Nem akarsz hozzám jönni vagy..

-Dehogy nem! Emeltem is fel a hangom válaszként egyből, mielőtt megbántanám.- Nem arról van szó! Ezt jóval halkabb hangerővel szinte már suttogva mondtam.
Ő megszorította a combom (és újra vigyázz állás) nyugtatóan, más kérdés hogy belőlem mit váltott ki.

-Nyugodtan mond el nekem drágám! Tudni szeretném mi az amitől így megkukultál! Én tettem valamit? Megbántad hogy...

-Nem! Semmit sem bánok! Emeltem fel a hangom újra. Haza érünk és elmondom! Rendben? Mivel épp piros lámpát kaptunk, és már csak pár sarok a lakása, nyugtatásként megszorítottam én is a combját! Ő fürkészte az arcom, próbált olvasni belőle. Nem szólt semmit csak bólintott felém.

Nem akartam agyalni már feleslegesen, úgy is meg fog történni! Sexelni, szeretkezni akarok, és fogok is vele!
Ez minden vágyam!
És ha magam adom bízom benne, hogy nem leszek neki kevés.
Hiszen ahogy hozzám ér máris pezseg a vérem és mindennél jobban vágyom rá.
A zuhanyzóban történtek is fantasztikus érzés volt, és ennél már csak jobb lehet!
És én biztos mindent megteszek, hogy jó legyen!
Végre erőt vettem magamon, mondjuk éppen időben mert a lakás előtti felhajtóra álltam már fel.
És a gondolat menetemnek, és vizualitásomnak hála újra bevetésre készen állt a farkam.
De előtte még vár egy beszélgetés.

Jk szállt ki elsőnek, én utána siettem a csomagokkal együtt.
A lakásnak van külön bejárata aminek irtóra örültem, mert ilyen állapotban nem volt kedvem Suny-hoz , csak a szerelmemmel akartam lenni.

Jk feszülten ment előttem, nem szólt hozzám egy szót sem.
Láttam, sőt esküszöm még hallani is véltem a fogaskerekeket az agyában kattogni, azon mi történt hirtelen velem.
Gondolom magát hibáztatja, és ezt én nem engedhetem.

A lépcsőfordulóban megelőztem, ledobtam a sporttárskát a földre és szerelmem a falhoz nyomtam!
A meglepetés ereje, a jelenlegi testi fölényem mert ő most sérült így nem volt nehéz!
Nem rohantam le csak gyönyörű szemeit néztem, ami megkönnyebbülten csillogott!

-Ne haragudj rám! Sokat és feleslegesen agyalok! De veled kapcsolatban semmit sem bánok! Suttogtam ajkaira, mielőtt egy mély, odaadó csókra, hívtam volna.
Ő is viszonozta csókom, nyelve bejárta szám minden zugát, téptük marcangoltuk egymást!
Most viszont ő volt aki elvált tőlem, ezért el is engedtem két karját és hátráltam.

-Ha mondani, vagy kérdezni akarsz tőlem tedd meg! Nem akarom, hogy titkaink, fel nem tett, vagy ki nem mondott kérdések miatt gondjaink legyenek!
Komolyan beszélt, és ez erőt is adott nekem. Rá mosolyogtam és bólintottam, hogy rendben.

Előre engedtem és ő előttem vezetett be a lakásába. De kezemet nem engedte el!

A lakás láttán el is ámultam, nagyonszép világos stúdió lakása van. Minden világos vanília színű mint a bárban.
Az egész egy nagy tér. Bal oldalon a konyha, pulttal mellette az étkező.
A lakás végében két ajtó van, gondolom a fürdő, és hálószoba. Harmónikus, tiszta lakás, pont mint amire számítottam.

-Gyere drágám főzök egy kávét! Vagy inkább teát innál?
Rázott fel szerelmem. És megint úgy szólított.
Heves szív dobogassál indultam felé, lehengerlő mosollyal az arcomon.
Ezt ő is értékelte, mert egy nagyot nyelt és szája szélébe harapott.

-Azt iszom én is amit te drágám. Adtam neki frappáns választ, majd a pulthoz sétáltam . - Inkább csinálom én, te pihenj! Csak találjuk ki mit innánk. Folytattam kacagva.

-Jiminie , te kicsinálsz engem! Rekedt volt a hangja ami igazán izgató! - De kérlek mond el, ha gond van!

Felálltam és le is nyomtam a helyemre, én pedig indultam kávét főzni.
Gondoltam, míg lefoglalom a kezem, és másra figyelek könnyebb lesz vallani.
A már elő készített kávéval foglalkoztam, míg Kook kézfejére támaszkodott és végig rajtam tartott a szemét, engem figyelt.

-Kookie !..... Az autóban azért viselkedtem annyira hülyén, mert rám tört, egy érzés.
Még mindig rezzenéstelenül figyelt rám! - Lehet baromság, de engem akkor abban a pillanatban aggasztott a dolog. Nekem... Vakartam meg a tarkóm, annyira kényelmetlen volt erről beszélni, de muszály, így erőt vettem magamon. Kihúztam magam és komoly hangnemben folytattam!

-Mindenben TE vagy az első!

Kook fejét támasztó kezeit leengedte és ki húzta magát, szemei elkerekedtek, száját is eltátotta a kijelentésem hatására.
Mereven csak nézet rám, a szavakat keresve.
Szótlanul telt el pár perc, amit a kávéfőző hangja rázott fel. Megcsináltam a kis bamba pincsim kávéját, és elé toltam majd mellé telepedtem.
Úgy véltem ideje megtörni a csendet.

-Neked ez probléma? Izgultam nagyon, és levegőmet visszatartva vártam a választ. Túl feszült volt a csend! Teljes testével felém fordult, bögrémet letette a kezemből és a tarkóm után kapva egyből úgy csókolt, hogy nyelve azonnal az én nyelvemet hajkurászta.
Én is átkaroltam a nyakát úgy simultam hozzá.
Felemelő érzés volt már ez is!
A csókja viszont nem volt vehemens mint általában, most inkább volt a csókja szerelmes, szerelemmel teli! Ismerkedett puhatolózott, kényeztetett, és biztosított arról, hogy így akar engem ahogy vagyok!
Jobb kezével a hátam simogatta araszolt a csípőm felé.
Felfedező útra indult!
A szája már a nyakam csókolta, majd nyelve a fülem és a mögötte lévő erogén zónám kényeztette, viszont mire én is reagáltam volna el vált tőlem.
Ajkai csillogtak a nyáltól szemei pedig a vágytól!

- Jimin ! Olyan bolond vagy! Úgy szeretlek ahogy vagy! És ha ráadásul én az elsőd leszek ez még nagyobb bizonyíték arra, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve! Kellesz nekem!
És én várok rád míg kell, amíg nem állsz rá készen!
Bár nem ugyanolyan, de másképp is kitudjuk elégíteni egymást, de nekem nem csak arra kellesz, hogy a vágyaim kielégítsed!
Komolyan beszélt, és nem is volt okom rá, kételkedni benne.

-Tudom drágám! Mondtam kacéran beharapva szám szélét.
Merre is van a fürdőszoba?

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘