Csak bólogatni tudtam annyira csalódott voltam, és indultam is az ajtó felé!
Vagyis indultam volna, ha Ő nem ránt vissza, és olyan vehemenciával tapad a számra, hogy csak lebénulva engedelmeskedni tudtam a nyelvének! Ami most engem hívott táncba!
És ez most nem egy ájult álom!
Ez a valóság!

Nem lassú, finomkodó, ismerkedő csókkal búcsúzott!
Egy, lesz még folytatás követelőző, vérlázító csókot kaptam tőle!

Amilyen hirtelen elkapott, ugyanúgy is engedett el.
Szóhoz sem jutottam, csak lehunyt szemmel lihegve álltam a konyhaajtóban és vártam! Ő lassan magához húzta a fejem és a fülembe csókolt! Ezzel kőkemény merevedést okozva nekem.
Minden erőmet összeszedve néztem csodálatos arcára, csoki szemeibe, (amiben őszinte vágyat láttam) , és adtam egy finom puszit a szájára!

-Menned kéne! Vagy akár maradhatnál is! Basszus csak ennyit tudtam kinyögni! Komolyan csak ennyi telt tőlem?

Jkook állta a tekintetem, rám mosolygott, és egy újabb kicsi, tényleg kicsi csókot adva elvált tőlem. Újait lassan, végig simítva tarkómon, nyakamon át mellkasomon pihent meg a gyönyörű férfias mégis törékeny keze.

-Most tényleg mennem kell Jimin! De folytatjuk! Mondta ezt olyan mosollyal az arcán, hogy a víz is levert abban a pillanatban úgy, mintha egy gejzír szakadt volna a nyakamba!
Tudja ezt még fokozni ez a pasi? Tudom még ennél is jobban kívánni?

Ő lassan el lépett tőlem, telefonját zsebre vágta, és míg a kabátjával bíbelődőt, még Hinatát is megsimogatta!
És még a cicám is kifeküdt tőle!
Mi ez az ember? Valami Casanova? Istenem most van végem!
Ez az állapot az arcomon tükröződhetett!
Ugyanis újra magához rántott, és adott egy újabb csókot!
De ebben már a nyelve is jóval nagyobb szerepet kapott, amit én sem hagytam tétlenül!
Magamhoz öleltem, tarkóját elkapva fordítottam a szép fején, és elmélyítettem a búcsúcsókot! Úgy faltam azt a finom, telt ajkait mintha nem lenne több alkalmam rá, (ami valljuk be esélyes) és ő hagyta!
Bele forrt ölelésembe és élvezte velem a csókot az utolsó pillanatig!

-Tényleg menned kell Kookie ! Mondtam mikor nehezen, de elváltam tőle! - Különben... Nem fejeztem be! Zavaromban csak a tarkóm vakargattam. Ő is csak lihegett és mosolygott rám!

-Rendben! Majd jelentkezem! Ezzel kiment, papucsát cipőjére váltotta. Az ajtóból még visszamosolygott, intett nekem, majd eltűnt a folyosón!

Én leforrázva, állatira felizgatva álltam (minden tekintetben) még mindig a konyhaajtóban! Mi volt ez?

*

Azután a bizonyos este után, napokig nem tudtam róla semmit, és magamat hibáztattam miatta!
Bassza meg hiszen még a számát, és Ő az én számomat sem tudja!
Így hogy is érhetnénk el egymást? Persze tudjuk ki hol lakik, vagy dolgozik, de mégis nekem ínamba szállt a bátorságom.
Így maradt a kezem éjszakánként, amikor eszembe jut, az arca, a csoki szemei, ajka és isteni csókja!
És őszintén mindig Ő jár a fejemben, de meddig lesz elég a kezem? Szóval ilyen gondolatokkal teltek a napjaim.

Lassan december, és megfeszített tempóban dolgozunk, én csak aludni járok haza!
Még szerencse , hogy Hinatát szereti a szomszéd család, és átjárnak hozzá etetni!
Így alig látom őt, de amikor befogadtam még nem tudtam, hogy ennyit leszek távol!
Mégis ő így is hálás állat! Mindig őszintén örül, doromból nekem, azzal fel is vidít minden alkalommal.

Most is épp az irodámban görnyedek, az év utolsó nagy projektjének dolgozom épp !
Nehezemre esik a koncentrálás, de ha szeretném a prémiumot, na meg a pihenőt, muszály jól teljesítenem!
És így még J-hope-ot is kerülhettem. Ami nem egyszerű, mert mindig ostromolna, de csak az idegeimet tudja!
Ő is látja , és a a kollégák is látják rajtam, hogy valami történt, mert mostanában nem sziporkázom, mint anno.
Viszont csak találgatás folyik,( persze mindez csak a hátam mögött) mi történt velem.
Senkinek sem mondtam el, mert nem láttam értelmét, és azt sem akartam, hogy rajtam nevessenek amiért első látásra szerelmes lettem...
És hoppon is maradtam, vagy , hogy sajnáljanak, arra végképp nincs szükségem!
Egyszer jól leszek! Jön majd valaki akit szeretek és ő viszont szeret engem!
A remény hal meg utoljára! Ugye?!

A nyomozó hívott párszor, de ignoráltam a hívásait! Bezzeg ő tudja a számom!
Csak az nem akinek a hívását várom.

Jkook miért csókolt meg?
Miért mondta, hogy folytatjuk? Ilyen gondolatokkal fárasztottam újra magam, mikor főnököm J-hope berontott hozzám.
Persze megint rossz szokásához híven kopogás nélkül.

-Hogy haladsz Jiminie drága ? Amennyi időt itt vagy az irodában, már lassan készen is vagy! Ugye? Kérdezte szemöldökét rángatva a bájgúnár.
Igazság szerint jóképű férfi! Szőke haj szép szem, sima bőr. Szépen kidolgozott test, nálam pár évvel idősebb.
Nők és férfiak mind bomlanak érte. Nekem mégsem tetszik!

- Szerintem a héten megvagyok vele főnök, utána szeretnék pihenni, szabadságra menni.
Mondtam fáradtan. Osakába szeretnék utazni újra, oda ahol tanultam három éve. Ott talán még felejthetek is!

-Rendben visszatérünk rá! Amúgy látogatód van! Na erre felkaptam a fejem. Nekem látogatóm? - Egy fekete szépség vár kint! Valami Yoongi... A pasid?
Ja csak a nyomi nyomozó, és megint Ő jut eszembe róla is!

- Dehogy! Emeltem fel rá a hangom!

- Ha nem én szívesen becserkészem! Kacsintott.

-Fogjad - Vigyed! Nekem nem az esetem!

-Ő sem az eseted?! Kérdezte megrökönyödve. - Se szőke, (ezzel magára célzott), se fekete? Akkor milyen a zsánered Jiminie!?

-Az legyen az én titkom. -(Az az én titkom!) Mondtam lemondóan, és elindultam a nyomozó felé!

A váróban várt rám, körülötte a csajok legyeskedtek, nem tudva, hogy a nyomozó meleg.
Honnan is tudnák? Hisz nincs ráírva!

-Üdvözlöm nyomozó! Mi járatban? Kérdeztem hangulatomhoz képest, nyugodtan!

- Jiminie ! Miért van így meglepve? Többször is hívtam az utóbbi két hétben! A nyomozást is le kéne zárnom! És Jkook - ot sem értem el, csak a hét elején. De vele sem tudtam még beszélni a kórházban. Mondta ezt olyan nyugodtan, hogy én attól robbantam volna fel!
Nem is az információtól amit most kotyogott ki nekem! Lassan emeltem fel a fejem ahhoz képest amilyen izgatott, ideges voltam (neki ezt nem kell tudnia).

-Miért van kórházban? Kérdeztem nyugalmat, és nyugodt arcot erőltetve magamra. - Mi történt vele? (ezt két oktávval magasabban), már szívem szerint a grabancánál fogva szedném ki belőle a választ!

-A rablás napján történt! A tettes felismerte Jkook-ot és a bárban megtámadta a barátnőjét, és őt is! Ugyan vele nehezen bírt, de.. Zavartan vakarta Yoongi a fejét, mintha nem tudná, hogy mondja el mi is történt. Én itt már az ájulás határán álltam! És nem is hallottam tisztán amit mond! -Sajnos hiába is bokszoló, ő sem golyóálló..

Újra az az érzés tört rám, mint akkor, ott a sikátorban, pedig nem is futottam! Tüdőmből elfogyott a levegő, lábamból kiszállt a vér, és úgy éreztem lebegek. Nem is figyeltem tovább a nyomozóra, erőt véve magamon sarkon fordultam és neki iramodtam!

-Jimin! Szent Margit kórház! Kiabált utánam! Nem is próbált, meg állítani!

Ez egy remek hír, mert a kórház innen futva öt perc!
Ezen fellelkesülve futottam is a szerelmemhez!
Mi lehet vele?
Nem is hallottam hol érte a lövés! Ébren van e? Látogatható?
Nembaj majd kint várok, ha kell, és ameddig csak kell!
Remegtem az hidegtől, és az idegtől (mégis csak december van), na meg a kabátot sem vettem fel.
Kattogott az agyam egész út alatt (ami tényleg rövid volt), hogy ezért nem találkoztunk, ezért nem keresett! És én miért nem kerestem?
Miért vagyok ennyire büszke? Mennyire egyszerűbb lett volna ha elmegyek a bárba! Akkor már hamarabb tudtam volna, hogy megtámadták! És mellette lehettem volna!

Ahogy a kórházba értem egyből a nővérpulthoz vettem az irányt, hogy megtudjam hol van Jkook . Persze nem akartak felvilágosítást adni egyből, de mondtam hogy a barátja vagyok, mosolyogtam szépen a fiatal lányra, így még is kaptam a kért információt.

Megtudtam, hogy a tüdejét érte a golyó, de most már jól van! Komplikációk merültek fel nála, de hálaistennek túl van azon is!
És a lényeg, hogy már látogatható! Nem vártam meg a liftet, gyalog szaladtam fel a harmadik emeletre, mivel elég időt fecséreltem már el így is a hülyeségem miatt.

A kórterem ajtajában, az ablakon át figyeltem az éppen alvó szerelmem, miközben a könnyeim patakzottak az arcomon! Ő árnyéka volt csak önmagának, ahogy sápadtan az ágyon feküdt!

Lassan halkan benyitottam, és az ágya mellé sétáltam inkább lopództam .Szerencsére más nemvolt a szobában, így nyugodtan figyelhettem..
Csövek igen, de gépek, már nincsenek rákötve, ezért megkönnyebbültem kicsit. Könnyeim még mindig megállíthatatlanul potyogtak akkor is mikor felé hajoltam, és először csak megsimogattam az arcát, majd adtam rá egy puszit.
Az az isteni illata így sem tűnt el, csak halványabb, mert elnyomta a kórház, fertőtlenítő szaga.

-Sajnálom Jk , hogy csak most jöttem! Bocsáss meg kérlek! Suttogtam, vagy inkább zokogtam a hajába.
Arra készültem, hogy az ágya melletti székre ülök amikor is mocorogni kezdett, lassan nyitogatta szemeit és keresett.. Esküszöm , hogy engem keresett gyönyörű, de most halványabb csoki szemeivel!
Amint rám nézett lábaim a földbe gyökereztek, szótlanul csak fürkésztük egymás arcát.

-Jimin! Miért kérsz bocsánatot? Kérdezte, rekedtes gyenge hangján, miközben erőtlen kezét felemelve megsimogatta az arcom! Én még mindig csendben zokogtam, kézfejét megfogva a tenyerébe csókoltam.

-Amiért csak most jöttem! Ő csak nézet és próbálta a fejét rázni..-De most már itt maradok melletted amíg haza nem mehetsz! Most én foglak ápolni téged!
Jelentettem ki, és láttam az arcán, hogy jól esett neki amit mondtam, és még egy gyenge mosolyt is mutatott nekem, ami annyira megindított, hogy egyből felé hajoltam és megcsókoltam!
Nem akartam lerohanni, letámadni, csak tudatni, éreztetni vele, hogy itt vagyok!
De ő másra gondolhatott, mert a tőle ismert vehemenciával viszonozta ! Erőtlennek hitt kezével elkapta a tarkómat, és azonnal el is mélyítette a csókot!
Én pedig olyan boldog voltam abban a pillanatban, hogy szárnyalni tudtam volna!
Percekig nem váltunk el egymástól, és akkor is csak azért, mert a levegőnk vészesen fogyott...
Nekem pedig eszembe jutott, hogy alig két hete kapott golyót a tüdöjébe, ezt lehet nem kéne...
Homlokunk egymásnak döntve, lihegtünk közben ő a tarkóm simogatta, én pedig az arcát!

-Nem lenne szabad, nemrég operáltak! Magyaráztam a hirtelen szünet okát!-Vigyáznod kell magadra, és én is nemrég ígértem neked, hogy vigyázom rád! Mondtam mosolyogva miközben a szemeit fürkésztem! Most már jóval több élettel teli, csillogást is láttam bennük!

-Most hogy itt vagy végre Jiminie sokkal jobban érzem magam! Két napja keltettek fel, és egyből az utolsó találkozásunk jutott eszembe, mert meg ígértem, hogy jelentkezem!
De az a szemét keresztül húzta a terveim. Gondolom milyen ideges, lehettél!

Nem hiszek a füleimnek! Miattam aggódott amikor ő majdnem meghalt!

- Te miattam aggódsz amikor te fekszel itt! Rá is kérdeztem, mert abszurdnak gondoltam. - Tényleg csalódott voltam, azt hittem valamit félreértettem, de ahogy a nyomozó elmondta mi történt olyan lelkiismeret furdalásom lett, hogy azonnal rohantam ide!! A kurva életbe hiszen még a számodat sem tudom, és te sem az enyém! Mégis úgy éreztem a szívem szakad meg abban a pillanatban!
Hirtelen kimondtam ami a szívemet nyomta, közben pedig újra potyogtak a könnyeim! Ahogy ránéztem ő csak csendben nézte arcom ami könnyeimtől csillogott, majd Lassan letörölte azokat!

-Teljesen igazad van! És én sem értem miért nem cseréltünk számot, amikor ugyan az az érzés kerített hatalmába mind a kettönket!
Mivel kezét még mindig a tarkómon pihentette egy laza mozdulattal rántott újra a szájához és az előző csókhoz hasonlóan támadta le a szám! Úgy csókolt mintha attól félne ez az utolsó, pedig én azt szeretném, hogy sok kísérje még ezután!
Megint én szakadtam el tőle előbb, mert féltem őt! Nagyon!

- Valami baj van ? Kérdezte is meg egyből szerelmem, és láttam az arcán, hogy nem tudja mi történhetett velem amiért elváltam tőle!

-Nincs semmi baj ! Féltelek! Ha innen haza mehetsz ígérem el sem válunk egymástól!
Mondtam neki kacsintva, és erre az én ágyéki gondom újra előjött. A fene essen bele , hogy túl vizuális vagyok.

-Na akkor meg is van az okom arra, hogy minél hamarabb ki kerüljek innen! Alig várom!
Mondta szerelmem olyan csibész mosollyal az szája sarkában, hogy szabályosan remegtem, annyira akartam már őt! Az első pillanatban vágytam rá amikor megláttam a sikátorban, és ez azóta sem változott!

-Én is! Mondtam neki tömören, miközben úgy mosolyogtam rá, hogy abban minden benne volt!

-Hozzak neked valamit? Mire van szükséged? Próbáltam terelni a gondolataim.

-Rajtad kívül? És úgy tett mint aki nagyon gondolkodik! Csak is rád Jiminie ! És egy fürdésre!
Mondta vigyorogva! Azt a kurva életbe! Ha én segítek neki akkor abból nem csak fürdés lesz!...

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘