Szerelmem nem szólt hozzám az este folyamán, egyedül zuhanyozott.
Amire még nem volt példa mióta együtt vagyunk.
Majd egyedül is bújt az ágyba. Gondoltam időt akar nekem adni a gondolkodásra.
Vagyis inkább csak reménykedtem benne.
Így hát én sem zargattam, zuhany után egyedül a nappaliban vackoltam el magam, és aludtam.
Hogy aludtam az túlzás, mert nehezen jött álom a szememre, csak kattogott az agyam.
Hiányzott bonbon illata, szuszogása  jó éjt csókja, és az hogy fejét a mellkasomra hajtsa.
Éreztem ha még egy éjszakát nélküle kell töltenem, nekem megszakad a szívem. Mit kéne tennem?
Jungkook az életem a mindenem, és az biztos, hogy kell nekem.
És ha a nővérem nem fogad el így ilyen korcsnak akkor szívfájdalom, és lelkifurdalás nélkül fordítok neki hátat.
Nem adom fel magam azért, hogy másnak megfeleljek.
Hiszen van egy ember aki engem így akar, így szeret.
Végre döntésre jutottam Min Jee ügyébe, és lassan már el is aludtam volna amikor felfigyeltem egy neszre.
A félhomályban meresztettem szemem, mire szerelmem állt meg előttem. Fejét lehajtva egy kockás pizsama gatyába...

-Mi ez a pizsama? Basszus, itt áll előttem szerelmem én meg egyből a pizsama miatt kérem számon!?

-Miért itt alszol édesem? Azért vettem fel, hogy tudj gondolkodni mellettem. Mutatott pizsamájára. - Én nem tudok már nélküled aludni...Mint mondtam félhomály volt a szobában, de a szomorú szemeit így is láttam.

-Én sem szerelmem. Nyújtotta is felém karját, hogy kövessem és én gondolkodás nélkül így is tettem..

-Mi ez a boxer? Kérdezte, de már jóval vidámabban..
Imádom őt! Tudom már mondtam..

-Egyedül készültem aludni...

Az éjszaka folyamán egy jó éjt csókon kívül semmi sem történt. Szerelmemmel össze bújva, álló dákóval aludtunk.
De mint tudjátok, mazochisták vagyunk..
És hiába az álló cerka, hogy drágám a karjaimban tudhattam pillanatok alatt zuhantam mély álomba..

Reggel, jóval korábban keltem, és mielőtt indultam volna munkába szerelmem szájára egy lágy csókot leheltem .

Hamar végeztem a zuhannyal, még reggelit is készítettem, majd elszántan a munkába igyekeztem...

Nehéz nap elé kell ma néznem.

Gyorsan el telt a nap, és amit terveztem véghez is vittem.
Izgatottan vártam, hogy bonbonnak el is mesélem.
Persze ha kíváncsi rá vagy még rám,egyáltalán.

Mikor haza értem Kookie a nappaliban a földön ülve meredten nézett egy rajzot.
Oda sétáltam és csak akkor vettem észre, hogy a könnye patakokba hullott .
Mellé telepedtem és átöleltem nyugtatás kép. Nem tudtam mi vagy ki van a képen, hiszen még nem láttam eddig .
Gondoltam a családja lehet, ami miatt ennyire kikészült, és ezt mind én idéztem elő. Rám emelte arcát ,majd gyengéden nyakam köré fonta karját, és már éreztem is számon a száját.. Hiányzott csókja hiszen szinte hozzám sem szólt, meg sem érintett a tegnapi vacsora óta..
Lágyan játszott ajkaimmal, közben éreztem könnyeinek sós ízét, közben szerelmem csókunkba ikegett.
Mióta sirhat vajon?

Elvált tőlem kis idő múlva, és egyből kapta is fejét az asztalon pihenő rajzra.
Igen egy rajz volt, ami megsiratta nem egy családi kép és ahogy néztem hirtelen ötlött fel bennem egy emlék..

Remegő ujjaimmal nyúltam a rajz felé ami az én rajzom volt!
Tíz éve készítettem még az árvaházba. De hogy került ez ide!?

-Ez... Ezt én rajzoltam, hogy került ide hozzád? Végig simítottam a rajzon ami egy fiú angyalt ábrázolt, a képzeletbeli szerelmemet, erre itt az igazinál megjelent.

-Én vettem meg, mert annyira megtetszett. Régebben sűrűn jártam be Mee nénihez, az árvaházba a gyerekeknek adományt, ajándékot vittem. Akkor láttam meg ezt a képet, amiről úgy gondoltam az én párom, vagy védelmezőm lehet.. Percekig csak álltam mindig előtte. Emlékszem egyszer Mee néni mesélt róla, hogy a fogadott fiúk Jimin rajzolta... Újra potyogtak könnyei ahogy a múltra emlékszik, viszont már én is sírtam vele. - Azt is mondta , ha a sors úgy akarja egyszer találkozom vele...Hitte, hogy a lelkem másik fele egyszer váratlanul besétál az életembe. Mee néni már akkor tudta, hogy mi egy pár, mi lelki társak vagyunk.

Nekem is mesélt a fiúról aki képet minden alkalommal megbabonázva nézte, és remélte egyszer találkozunk..

-Emlékszem rád Jungkook ! Csak épp látni nem láttalak, bár idővel még az is kiderülhet, hogy találkoztunk már valahol. Lehet épp az árvaházba , vagy a szupermarketben.. Egy biztos! Mee néninek igaza volt.

-Tudod ezt a képet mindig gondosan őriztem, vigyáztam rá. Mégis mindig előkerült valahogy, ha választás előtt álltam . És nem magamtól vettem most sem elő, mire feljöttem a bárból Hinata itt aludt rajta.
Akkor egyből tudtam a választ mindenre.

-Választ!? Mindenre!? Ismételtem meg szavait félve..

Szerelmem, felpattant hirtelen, én meg csak pilláztam utána, hova tart ilyen sebesen.
Készültem én is utána menni, de mire összeszedtem magam, vissza is ült mellém újra, kezében egy borítékkal.

- Sajnálom drágám a tegnapit idiótán, gyerekesen viselkedtem. Féltékeny voltam, mérges, hogy nem beszélted meg velem. Jó végül magyarázatott adtál és én meg is értettem, akkor viszont már a kirohanásom nagyon szégyelltem. Reménykedtem benne, hogy utánam jössz...De miért is tetted volna hiszen én voltam a marha! Annyira szeretlek, félek.. Félek, hogy elveszítelek.

Szavait hallgatva a pillangók életre keltek újra, repdestek, ficánkoltak a gyomromba.
Újra attól féltem, ha kinyitom a szám szivárvány színű lessz a szoba.

- Megértem drágám! Nem veszítesz el, míg élek veled leszek, nincs ember, elemi erő ami elszakítson tőled. Szeretlek!
Hajoltam volna hozzá, egy csókkal a mondottakat lepecsételni, de ő elhúzódott tőlem és feltett kézzel jelezte valamit akar még mondani.

-Jiminshi ne legyél mérges kérlek!... Ezt szülinapodra szerettem volna átadni, de mivel addig két hét van már csak, és ennél az pillanatnál nincs is jobb.. Félszegen nyújtotta felém, a borítékot amit addig a kezében tartott.. Elvettem tőle, és csak forgattam kezembe. Az ilyen nagy boríték, már okozott nekem, vagyis nekünk meglepetést.. És ahogy néztem bonbon igencsak feszengett..

Így hát nincs más hátra mint előre, határozott mozdulatokkal jutottam a boríték belsejébe.
Ahogy megláttam mi is lapult benne szerelmesen csillogó szemekkel néztem száját rágó (azt hittem hirtelen le is teperem sexi szerelmem) aggódó drágámra.
Mielőtt bármit mondhattam, vagy tehettem volna kezem után nyúlt a drága.
Ja és, hogy mi lapult a borítékba?
Két jegy Chicagoba...

-Ezt még januárban vettem, amikor először kísértél el a temetőbe. Ahogy ott álltál mellettem akkor jutott eszembe neked nem volt még lehetőséged meglátogatni a szüleidet.. Akkor még nem tudtam mi lesz a döntésed, hogy Min Jee - t és a fiait felkeresed e. Szeretnék veled menni, el kísérni téged, erőt adva neked. Mindent kinyomoztam és nem kellett hozzá Suga segítsége!
Hiszen tudtam, hogy a te születésed napja az az ő haláluknak napja..

Még mindig kezemet szorongatta, ami kreol helyett inkább volt már lila. Izgult a drága, hogy reagálok magán akciójára.
Kihúztam, hát ujjaim keze fogságából ami elég hevesre sikeredett.
Mert szerelmem a hirtelen mozdulatomra lemerevedett.
Tudtam nincs szükség szavakra, amire nekem akkor szükségem volt....
Na jó ne gondoljatok egyből rosszra. Mert nem vágytam másra csakis egy szerelmes csókra.
Felé nyúltam hát, és elragadtam tarkóját.
Nem finomkodva kaptam el a száját, mire ő jött is mosolyogva...

Faltam ajkát , nyelvével kemény pogót jártam , mire ő válaszként folyamatosan nyögött a számba.
De egy idő után, már nem csak egy csókra vágytam.
Így drágám derekára nyúlva döntöttem szerelmem hátát a kanapénak.
Gyorsan le is került a póló róla és én már meggy színű húsos bimbóit cirógattam.
Szerelmem ugyan motyogott alattam, de abban az izgalmi állapotban semmit sem hallottam.
Ő is benne volt ismét a játékba, így a pólómat a másik után küldte a sarokba.
Farmerom fürgén gombolta, ki és markolt is rá faromra, azonnal ánuszom simogatta, izgatta.
Pár pillanat múlva már nem is volt rajtunk a ruha, de hogy került az le esküszöm nem emlékszem.
A síkosító messze volt, mert a hálóba és a fürdőbe tartottunk csak belőle a legutóbbi incidensünk óta.
Így nyálra, sok nyálra volt szükség. Ezért lemásztam róla, és bő nyállal hajoltam rá oltári farkára.
Bonbon vergődött vonaglott alattam, rám is ez vár hamarosan, tudtam. Persze már alig vártam.
Elengedtem hát farkát, felemelkedtem hozzá csókolni akartam a száját. Viszont szerelmem nem úgy gondolta, mert gyorsan derekamnál fogva hason fektetett a kanapéra.
Most Ő ostromolta testem.
Nyelvével ánuszom izgatta, én meg sikítoztam, vinnyogtam mint egy kis kurva alatta.
Majd lassan ujjait is bevonta a játékba.
Kéjesen nyögtem, vergődtem és már alig vártam, hogy magamban érezzem.
Ezért kezembe vettem az irányítást, és egy mozdulattal került alám szerelmem, ülő pózba. Újra!
Ő pihegett értetlenül méregetett , hiszen ebben a pózban még egyszer sem szerethetett!

-Szeretlek Jungkook ! És most dugj meg kérlek.

-Én is szeretlek Jimin ! Hihetetlen, lenyűgöző vagy! Ahogy pillanatok alatt ki tudsz készíteni....
Nem hagytam, hogy folytassa, mert lassan rá ültem tagjára.
Levegőt visszatartva egymás szemeiben elveszve indultunk együtt a kielégülésbe a kéjbe . Lassan mozgott bennem végig kímélve engem, bár már nem érzek fájdalmat, csak is a vágyat utána. Most is mint mindig várta, mikor váltok én gyorsabb tempóra.
És én magam nem meghazudtolva váltottam is ügetésből, galoppra.
Így nem kellet sok idő és ismét egyszerre jutottunk el a csúcsra....

Elég mozgalmas éjszakánk volt, és az nem a beszélgetésről szólt, de gondolom ezt tudjátok.
Alig vártam, hogy buja szerelmem is felébredjen, és a jegyekről, a képről beszéljen velem.
Óvatosan másztam ki alóla, hiszen éjjel igencsak meg lett dolgoztatva.
Jó azért én sem vagyok épp toppon, egy cseppet fáj a tomporom..
De ez egy édes fájdalom.
Arcomra fagyott buja vigyorral, indultam a konyhába reggelit készíteni, hiszen biztos éhes a drága, jól fog neki esni.
Vacsoránk ugyan kolbász volt, de az a fajta ami nem azt az éhséget csillapítja...
Basszus nekem még most is a sexen jár az eszem...

-Ébredj szerelmem! Hoztam reggelit! Színlelte az alvást a drága, így én játékosan nyúltam rá a farkára.
És láss csodát, szeme egyből fel is pattant. Gondoltam megleckéztetem ezt a gyönyörű vadkant...
Így simogatni, becézgetni kezdtem testét kezemmel, de csak addig míg a paplan szélét nem értem el.
Majd egy hirtelen mozdulattal le is rántottam róla.
Én nyál csorgatva néztem, hogy a gravitációt meghazudtolva már, vagy újra, de mereven áll a farka..
A látványtól enyém is éledezni kezdett, de annyira éhes voltam ételre és szavakra, hogy inkább megráztam a fejem a gondolatra!

-Együnk drágám! Talán majd utána... Orra alatt morgott valamit a drága, de pillanatok alatt ugrott bele kisgatyájába.

- Beszélni is szeretnék veled, mert tegnapi beszélgetésünk valahogy túl rövid lett.

-Rövid!? Minimum négyszer mentünk el!! Ripakodott rám a drága, és láttam rajta lassan ébred tudatára miről is beszéltem eddig neki.. - Ja, hogy te a képről és a jegyekről szeretnél hallani.

-Persze! Mi másra gondoltál bonbon? Nevettem rajta, mert igen csak vicces volt az arca. És jó szokásához híven ő meg cukin morgott.

-Nevess csak Mochi, de vissza nyal még a fagyi..

Lassan, komótosan reggeliztünk. Szerelmem nagyon agyalt és én nem akartam zavarni benne, hiszen tudtam ő nem a szavak embere. Csak vártam, hogy elkezdje.

-Tíz éve tudom magamról, hogy meleg vagyok, és egyből be is avattam a családom. Azt már mondtam, hogy jól fogadták, viszont én tettem nekik egy ígéret. Nem hittem abban, hogy én valaha is társra lelek, vagy valakit szerethetek.
Nem hittem a szerelemben.
Apám viszont igen!
Azon a napon megígértette velem, bemutatom nekik, ha mégis...ha mégis meglelem.. Fojtott hangon emlékezett a drága, tudtam vissza emlékszik apja minden szavára. Kezére simítottam, hogy tudja ha akarja hagyja abba, hiszen én ráérek, nem megyek sehova. Ő viszont másképp gondolta, mert kezemet egy lágy csókkal illette, majd folytatta. - Amikor Kookie - nak szólítottál akkor jutottak eszembe szavai, amit addig próbáltam az elmémben mélyen, el rejteni. Ezért kértem gyere el velem a temetőbe... Évekig szenvedtem az ígértem miatt, azért döntöttem úgy ahogy.
Amikor a temetőbe mentem, a mellette lévő árvaházba is rendszeresen ellátogattam.
Ott ismertem meg Mee nénit.
Már az első látogatásom alkalmával találkoztam azzal a gyönyörű angyal fiúval, azzal a rajzzal..
Letaglózott a látványa, így amikor lehetett megvettem, hiszen az a kép volt nekem minden!
A remény és a szerelem..
Mee néni elmondta, hogy a fogadott fiúk Jimin rajzolta, és én találkozni akartam veled attól a perctől fogva. És bár többször is kértem mutassanak be nekem, az volt a válasz, találkozni fogunk majd, ha a sors úgy akarja....

Ismerős szavak, én is mindig ezt hallottam tőlük..

-Jimin! Bekell vallanom valamit neked. Én nem hat hónapja vagyok szerelmes beléd, hanem már nyolc éve. Mióta rápillantottam az angyalos képedre...

Vallomását hallva, nem jöttek szavak a számra.
Csak meredtem szerelmemre, hogy ez mégis, hogy lehetséges Ő engem... évek óta szeret? Hiszen nem is ismert, ez nem volt más mint egy plátói szerelem.
Boldog voltam, így rá mosolyogtam és nyugtatóan a karjaimba vontam.

-Köszönöm drágám, hogy elmondtad nekem, a szavaid nagyon boldoggá tettek. A történeted hallva, már sok mindent értek... Bár én nem nyolc éve, de akkor is nagyon szeretlek attól a pillanattól kezdve ahogy megismertelek! Hajába pusziltam, és borostáját simogattam, és még van mit mondania azt is tudtam.

- Aggódtam, hogy ha választanod kell a testvéred és köztem Őt választod majd, hiszen a véred. Mégis megvettem a két jegyet, mert úgy gondoltam sőt még most is úgy gondolom, ha elszakít minket egymástól valaki vagy valami, újra összehoz minket az élet. Önző voltam, csakis magamra gondoltam! És hogy hónapokig nem volt téma, már meg is nyugodtam. Ismerlek, tudom milyen hirtelen természetű vagy ami néha jó, de van hogy nem... Bocsáss meg nekem!

-Ismersz engem?! Kérdeztem kicsit mérgesebben, de meg is bántam. Ő ki önti nekem a szívét én meg kiakadok rajta.. - Hogy Min Jee - t választom helyetted!? Ezt te miből gondoltad? Te azt tetted volna?

-Nem! Te vagy nekem a minden! Mondtam, hogy egy önző marha vagyok! Felült szemben velem az ágyra, és láttam nagyon feszült a drága.
És, hogy én miért voltam mérges?
A feltételezés, az fájt!
Nem érzi mennyire szeretem őt, mennyire fontos nekem!

Kikászálódtam az ágyból a tálcát, ami szinte érintetlen volt felemeltem és indultam ki a konyhába vele.
Az ajtóból fordultam vissza csüggedt szerelmem felé. Addigra már mérgem is elpárolgott, és sajnáltam nagyon az előző dolgot.
- Menjünk zuhanyozni drágám, bűzlünk mind a ketten.
Jó szokásához híven horkantott a drága.
Már pattant is ki az ágyból a fürdőt vette célba..

Ha azt mondod, hogy bika a horoszkópom gondolom az mindent megmagyaráz..

Gyors zuhany, semmi entyem - pentyem, mert ki voltunk az éjszaka után mind a ketten.

-Bonbon ! Rá jöttél már min akadtam ki!? Kérdeztem szerelmem amikor készült az autót beindítani.
Eddig nem adtam magyarázatot, hagytam gondolkodni.
Chao bácsihoz indulunk, gondolom ő fog majd neki választ adni.
Persze csak akkor ha nem jön rá magától.

-Igen. Vagyis azt hiszem. Az esett rosszul neked, hogy kételkedtem a szerelmedben... Basszus és tudja! Okos fiú, nem hiába az én szerelmem!

- Igen! Szeretnéd, hogy valahogy bizonyítsam neked?

-Nem! Tudom és érzem! Csak nagyon féltem. Felém fordult úgy beszélt hozzám, én stíröltem gyönyörű borostás arcát, és csoki bonbonját...

- Én nem szeretlek téged Jungkook !...Hanem imádlak! Úgy is, hogy ilyen félkegyelmű vagy. Bonbonjai, már inkább újra borostyánként izzottak láttam rajta emészti a hallottakat..

-Félkegyelmű vagyok!?
Na ne már, hogy ennyi ragadt meg csak benne! Kérdezte nevetve.
- Igazad van édesem! Én is imádlak téged....

*

A következő napok, gyorsan izgalommal teli teltek.
Izgatottan voltunk mind a ketten az út miatt Chicagóba.
Úgy döntöttünk nem keressük fel Min Jee - t az utazás előtt, majd csak akkor mikor már, ott vagyunk. Szerelmem is lelkes volt, hiszen az első közös utunk, de kis félsz is volt benne miattam!
Nem is a döntésem , inkább a nagy találkozás miatt.
Ugyanis engem féltett.
Igazat megvallva én is féltem, milyen lesz ha meglátom a testvérem.
Milyen érzés lesz a szüleim sírjánál állni.
Chao bácsi szerint, nagyon jól döntöttem és örült is nekem, és amikor megtudta, hogy japán vér folyik a gyerekek ereiben, azt mondta nyugodjak meg, Mara biztosan elfogad engem!
Úgy ahogy, és amilyen vagyok!

Első utunk a temetőbe vezetett, hiszen látni akartam a nem is ismert szüleimet. Vagy legalább is a sírjukat. Bonbon azt is kinyomozta, melyik temető, hányadik sor és parcella..

Butaság, ha azt mondom izgultam, remegett kezem, lábam?

Szerelmem senkivel és semmivel sem foglalkozva volt ebben is a társam.
A temetőig felesleges dolgokról fecsegett velem, de ahogy átléptük a temető bejáratát megkukult mellettem.
Kezem szorosan fogta úgy szlalomoztunk a sírok között.

A sír előtt álltam gombóccal a torkomba és az érzés ami a hatása alá kerített nem is volt annyira furcsa. Hiszen éreztem én már ezt!!
A csalódottság érzése..
Sírni nem sírtam, de szomorú voltam, és arra gondoltam mi lett volna Ha!

Ha ők nevelnek fel együtt a testvéremmel?
Akkor is megtalálom Őt?
Épp felé fordítottam fejem amikor két kisfiú szaladt hozzánk hirtelen.

- Ti kik vagytok? Kérdezte egyikük.

Persze én egyből tudtam kik ők! Akio és Hiroto.

Földbe gyökerezett a lábam, mint egy sóbálvány csak álltam.
De már nem a két kisfiút néztem! Ugyanis mögöttük kullogott a nővérem!
Mérges volt a fiaira, gondolom azért, mert előre szaladtak, és azt hitte minket, vagyis idegeneket zaklattak. Ahogy közeledett egyre jobban ínamba szállt a bátorságom. Gondoltam előbb mégis csak telefonon kellett volna beszélni vele.
Figyeltem is körbe, gondolkodtam meneküljek e?
És ha futni kezdenék akkor is merre? Tanácstalanul, betojva kapkodtam a fejem, amikor bonbon megszorította a kezem.
Abban a pillanatban tértem végre észhez, hiszen nem is én lennék az aki ilyen helyzetben lelécel.
Hálásan mosolyogtam hát páromra, és lesz ami lesz alapon vártam a lányra.

-Ti egy pár vagytok? És szeretitek is egymást? Kérdezte az egyik kisfiú és ahogy nézem ő lehet Akio. És én honnan tudom? Akio jelentése okos. Mosolyogva hajoltam, le hozzá, mert szeretek szemtől, szembe beszélni.

-Igen mi egy pár vagyunk akik szeretik egymást! Te viszont Akio vagy ugye? Fekete szemei kikerekedtek, és úgy méregetett! De mielőtt még vissza kérdezhetett volna számon kért az anyja.

-Ismerjük egymást valahonnan?

Hirtelen én szólni se tudtam, még mindig földbe gyökerezett lábbal felálltam és bámultam.
Bonbon mellettem állt, kezemet szorította. Ő szólalt meg először bemutatkozva.

-Helló! Jungkook vagyok. Ő pedig... Jimin. Felém fordult és tudtam, hogy direkt nem mondta ki végig a nevemet. Min Jee csak állt, figyelt és méregetett minket. Hol Jk-t, hol pedig engemet.
Rajtam azért tovább elidőzött, végimért rendesen, és láttam a szemében valami furcsa fényt.
Nem tudtam, mit mondjak!
Mikor mondjam el, ki vagyok? Egyáltalán itt a temetőbe kéne őt beavatnom!?

De hála Istennek ez is megoldódott, mert a két kisgyerek közül Akio újra közbeszólt.

- Anya! Anya! Ezek a fiúk szeretik egymást. Szerelemmel. Ugye az nem baj, hiszen az ember nem élhet előítélettel!

-Persze, hogy nem! Lehajolt a fiaihoz, egy laza mozdulattal a hajukat összeborzolta. - Örülök Akio, hogy figyeltek rám! Most viszont hagyjatok minket beszélgetni kicsit. Ott a pad és játszatok valamit. Csak csendben ne zavarjuk meg a temető csendjét!
Rendben? A két fiú kánonban felelt, intett, és már indultak is a tőlünk pár méterre lévő padhoz. Szerelmem kérdőn nézet rám, maradjon vagy ő is menjen. Szükségem volt rá, de tudtam egyedül négyszemközt kell vele beszélnem.
Úgy sem megy el, csak Akiora és Hirotora figyel innen nem messze. Akármi van három lépésből mellettem terem. Így jeleztem nyugodtan kísérje el őket.

-Honnan ismerjük mi egymást? Kérdezte Min Jee , amikor már ketten maradtunk.

-Igazság szerint nem is ismerjük egymást. Kezdtem félszegen, uhh ennyire sem voltam még betojva.. - Én tudok rólad és a fiúkról, de te viszont rólam nem!

Nővérem állt és méregetett tovább, látszott rajta, hogy ismerősnek talál. Hirtelen, kezdte el a fejét kapkodni köztem, és a síron lévő kép között.
Én is odanéztem és hirtelen meg is értettem miért csinálta.
Én addig észre sem vettem, hogy a férfi a képen aki az apám, és én a kiköpött mása vagyok..

-Rokonok vagyunk? A hasonlóság... De apának nincs testvére. Mond már el végre ki vagy te! Hisztis, türelmetlen lett, amit én értettem és át is éreztem. Így összeszedtem magam hát, és belekezdtem. Az nyugtatott, hogy tudja meleg vagyok, és igazság szerint a legjobban az aggasztott, hogy így nem fogad el.
De mint mindig Chao bácsinak most is igaza volt, neki ez nem lehet gond. Csak mit és, hogy mondjak neki?

Ajj nagyon beszari vagy Minie ..

Magamba motyogtam cipőm orrával a salakot rugdostam, majd hirtelen mégis fény gyúlt az agyamban.

-Hagy mutatkozzam be neked! Nyújtottam is felé kezem.

-Park Jimin vagyok... az öcséd! Döbbenten kapta kezét a szája elé, visított is nevem és infóm hallatán. Gondolom a sikoly hangosabb lett volna, ha pár perccel ezelőtt az ikreket nem csendre inti, hogy temetőben csendben kell lenni.

-Ez valami rossz vicc!? Az én... öcsém anyámmal együtt... halt meg! Legalábbis én így tudom mivel négy éves voltam.. Motyogott magában már jóval nyugodtabban.

-Nézd Min Jee ! Felkapta fejét ahogy a nevét kimondtam, hiszen eddig sehogyan sem szólítottam. - Fél éve tudok rólad, vagyis rólatok. Árvaházban nőttem fel és az aktámon az szerepel KÓRHÁZBAN HAGYOTT. Amikor kiderült, hogy a kórházban történt valami iktatási, vagy tudja tököm milyen hiba, én is teljesen le voltam sújtva... Huszonnégy évig azt hittem én senkinek sem kellettem... Sokat gondolkodtam mit és, hogyan csináljak. Először nem is akartalak megkeresni, mert féltem....
Féltem, ha megtudod, hogy egy férfi a szerelmem visszautasítasz, vagy még rosszabb választás elé állítasz!
És nekem arra nincs szükségem.
Sok rossz dolog történt már velem az életemben árva, és ráadásul még meleg is vagyok, az ilyen fiúknak az élet nem séta galopp.. Végre révbe értem, rám talált a szerelem. Őt semmiképp sem engedem!

Úgy gondoltam magamról hirtelen ennyi, vártam hát rá, míg kicsit emészti. Viszont ő az én nővérem így hozzám hasonlóan ő is hirtelen!

-Akkor Jimin, menjünk inkább haza, ne itt beszélgessünk! Szemei csillogtak a visszatartott könnyeitől, de láttam a szürkeségekbe azok a bánat, és öröm keveréke..

-Rendben, de..

-Nincs de! Akio, Hiroto fogjátok Jungkook-ot és indulás haza! Parancsolt is fiaira.
Mondtam én, hogy ő a nővérem! Makacs, céltudatos, akaratos és hirtelen. És én már most nagyon szeretem!

          ▐░░░░░░░░░░░░░▌

Hat hónappal később.

-Minnie ! Mindjárt itt vannak a gyerekek, hozd a cukorkákat kérlek!

Szerelmem, csak óbégat, én meg végleges helyére teszem az ajándékát. Ma van az egyéves jubileumunk, így ajándékot készítettem neki.
És ma Min Jee is ideutazik az ikrekkel, így bonbon igencsak stresszel.
A fiúk nagyon szeretik őt, ami nem is csoda hiszen állandóan kényeztetve vannak.
Sokat hagy minket magunkra, addig ő vigyáz a fiúkra, bár lehet inkább fordítva!?
Sokszor olyan gyerekes tud lenni a drága, a fiúk imádják is miatta . Naponta beszélünk, vagy üzenetet váltunk velük, és a szülinapom óta havonta felváltva utazunk egymáshoz. Ilyenkor amikor ők jönnek a lakásomban laknak, mert nem akarnak minket állandóan turbékoló galambokat zavarni.
Ezt mondta legalább is Min Jee .
Na jó igaza is van!
Mi ugyanazzal a szenvedéllyel szeretjük egymást, hacsak nem még jobban.
Ja és, hogy a bácsit se felejtsük el, őt nagypapának hívják.
Amikor a bácsi rá kérdezett , hogy mire ez a kitüntetés, az okos Akio csak annyit mondott neki. Te nevelted Andyt ő a te fiad. Vagyis akkor nekünk meg a nagypapánk vagy! Okos gyerek, hiszen a név kötelez.
És a bácsi boldog is új titulusától.

Végre boldog vagyok! Itt a szerelmem, a családom, azt hogy már nincs több meglepetés vagy titok csak remélni tudom.

Sokat beszélgetünk Min Jee - vel és annak persze általában sírás a vége. Mindent elmeséltem már neki a jó és a rossz dolgokat is beleértve.

Volt viszont egy idő amikor féltem a kapcsolat ami még túl rövid volt köztünk, megszakad. Megjelent ugyan is az exe, Ren és békülni akart. Féltem ő milyen ember lehet , elitél e engem, el tiltja e az ikreket és a nővérem!? Persze, ha kibékülnek, mert ez még mindig kérdéses. Viszont jó fej, szoktunk vele is beszélni, és a legfontosabb nem homofób!

-Jimin ! Te a füleden ülsz? Legalább százszor szóltam neked! Csípőre tett kézzel állt meg a hálószoba ajtóba szerelmem. Pipa volt, amit én nem is értettem.

-Elgondolkodtam bonbon ne haragudj! Amúgy még van két óránk mire ideérnek.. Kacsintottam cinkosan a drágámra..

Mielőtt még bármit, vagy akármit is mondhatott volna lerántottam magam mellé az ágyra. - Át akarom adni az ajándékodat. Ő leült mellém kíváncsi volt nagyon láttam a szemén. Lassan nyúltam arca után és fordítottam a szemközti fal irányába.

Ő engedelmesen fordult is oda, és az ajándék láttán fel is tőrt belőle az imádott halk sikolya. A falon ugyanis az angyalunk volt élet nagyságban.

-Ezt mikor? Hogy csináltad? Kérdezte és közben már a képhez is ment és közelebbről is szemrevételezte..

-Tegnap hoztam haza, mert újra rajzoltam. Először arra gondoltam a falra festem fel, de az nem tűnt jó ötletnek így inkább bekereteztettem. Mondtam volna tovább is, hogy miért oda meg miegymás, de bonbon hirtelen megfordulva letepert az ágyra.

-Azt mondtad van még két óránk? Csókolt is meg a drága. Finoman lágyan ráérősen csókolt.. - Köszönöm szerelemem!

Átkaroltam nyakát, és követtem nyelve táncát.

Hamar váltottunk át, gyorsabb szenvedélyesebb tempóra. Szempillantás alatt szabadultunk meg ruháinktól, hiszen mi ezt már begyakoroltuk egy párszor. Jungkook kényeztetve simogatott, csókolta végig a testem, én a kényeztetésére csak pihegtem..

Ma egy éve, hogy megláttam őt a sikátor sötétjébe, és tudtam végem elvesztem. Attól a pillanattól fogva őrülten szeretem. Lágyan markoltam hajába, fejem felemeltem és úgy néztem az arcába. Mondani akartam valamit, de ahogy megláttam, hogy a farkammal van elfoglalva ahogy pont végig nyalja.. Nem jöttek szavak a számra. Így csendesen szavak nélkül szeretkezünk, míg a kéjhez el nem értünk. Akkor is csak a nyögéseink hangja töltötte be a teret, míg nem Jk váratlanul valami furcsát, szokatlant nem tett.

-Jimin! Kezdte még mindig kábán.
- Házasodjunk össze! Ezt akarom magunknak örökre! Megráztam a fejem azt hittem, csak képzelem. De Ő komolyan gondolta, ugyanis mielőtt bármit mondhattam volna a fiókból előkerült egy kis fekete dobozka.
-Nem így szerettem volna, romantikusabban, de az arcod láttán kijött belőlem.. Szóval Park Jimin leszel a férjem? Jelképesen térdelt az ágyon a sarkára.

Mit mondhattam volna erre? Hisz minden vágyam, hogy örökké mellette legyek. A válaszom egyszerű! Nem mondhattam mást! Csakis azt!

-Igen!

Egyszer mindennek vége, mint ennek a történetnek is.
Mivel ez egy átirat, és az eredetinek folytatása is van szívesen átírom azokat. Persze, ha van rá igény! Szeretnétek?
Jelezzétek, és folytatom!
Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘.

NSMara Ezt is neked köszönhetem❤️

A folytatás Utópia címen.

Ha tetszik amit csinálok, kérlek írj pár sort!