A lépcsőház csendjét csókjaink, cuppanós, éles hangja zavarta fel. Kitartásunk ugyanis csak addig tartott.
mondjuk ez így nem igaz, mert majdnem szexeltünk már a kocsiban is, viszont az kényelmetlennek tűnt.
Ki éhezve, (ami nem is csoda) kurva kanosan rontottunk be a házba.
A szűk lépcsőn felfelé, vadul téptük egymás száját ruháját.
A lépcsőházban szlalomoztunk , a falról szinte vissza pattogtunk.
Mikor - ki, kente fel a másikat a falra egymást vadul simogatva, csókolva. Már csak az a kurva ruha volt útba, ha nincs már itt kefélnénk a lépcsőházba..
Jó tudom ez most durva, de nagyon fel voltunk már izgulva.
Mikor szerelmem maradt alul velem szemben, kezem egyből a formás seggét markolta, kicsit sem szerényen. Simogattam, gyúrtam, míg az ánuszához nem jutottam. Akármennyire is voltam én is néha vehemens, tudtam ez neki is új még. Ezért is lassítottam, és simogattam, cirógattam finoman, miközben már sokkal lágyabban is csókoltam.
Ő levegőért kapkodva omlott karjaimba.

-Minie drágám csinálj velem valamit, mert esküszöm szét durranok. Mellkasomnak dőlt, lihegve. - Dugj meg most te! Számra hajolt újra és most lágyan csókolt, szerelmesen. Komolyan mondom én el is vesztettem tőle az eszem.

Elváltam tőle, és körülnéztem, hány lépcsőfokra van még a végeztem. Elkaptam hát a karját, és őrült módjára futni kezdtem. Nehogy már meg gondolja magát!

- Imádom amikor ilyen heves vagy szépségem! Szaporán szedtem a fokokat közben, és szerelmem már a kulcsot kereste. A falnak nyomtam, míg a kurva ajtóval szórakozott, még mindig megkukulva.
Mikor végre sikerült, áhítattal néztem szerelmem vággyal teli szemeibe, ő még mindig szaporán pihegett mellettem.
A lakásba érve szólaltam csak meg végre, (bár abban sem volt köszönet) mert szerelmem attól csak még jobban lihegett.

- Gyerünk a fürdőbe! Esküszöm nem direkt csináltam, és ez nálam nem is valami tisztálkodási kényszer.
Mert az autóban is magamévá teszem ha kell! Egyszerűen csak megszokás, ott zajlik az első felvonás, az előjáték! Gondolom magyaráznom sem kell miért is van rá szükség.
Magát az aktust szeretném ha tovább tartana és mázlim van mert bonbon is így gondolja.
Ruháink pillanatok alatt a földön landoltak.
Én bolond a rózsaszín ködben arra eszméltem fel, hogy a zuhany alatt szopnak.
Kookie édes nyelve, szája pillanatok alatt vitt el a mennyországba.
A hideg csempének dőlve lihegtem kábán, amikor is felegyenesedve nézett szemembe a drágám.

- Én is elmentem szépségem, annyira kívántam, kívánlak, hogy nem tudtam türtőztetni magamat. Simogatta arcom, mellem és szégyent láttam a szemében.

-Velem is előfordult a kórház fürdőjében! Simítottam én is arcára, láttam meg is megnyugszik szavaim hallatára. - Annyira kívántalak, és még most is, hogy többször éreztem szárazon élvezek el. Hidd el non s semmi probléma ezzel!

- Ahogy sejtettem, mert az akkor történtek után szégyenlős, zavart lettél hirtelen. Kajánul vigyorgott, és szeme ujjra izzott.

-Akkor egálban vagyunk drágám! Mosolyogtunk, bolondoztunk újra, persze a mosdatást nem túl sokáig elhúzva.
És mire a zuhannyal végeztünk, újra megjött a légyotthoz a kedvünk. Komótosan töröltem tökéletes testét szárazra, amit a farkunk végig is asszisztált ágaskodva.

-Ne húzz tovább szépségem, dugj már meg. Szinte már visítva, hisztizve kérlelt szerelmem. Lágy csókot nyomtam isteni, már igen duzzadt ajkára, és ölembe emelve vittem a hálószobába.
Kijelentése úgy hatott véremre, hogy pillanatok alatt változtam át egy másik, számomra is ismeretlen Jimin-re.
Szenvedélyes követelőző lettem kérésére, és másra sem vágytam már csak is a kielégítésére. És mivel ő ezt kérte én uralkodtam is felette.
Persze én is izgultam mert nekem ebben is Kook az első.
Én is úgy olyan finoman, türelmesen jártam be és játszadoztam testén, mint az én első alkalmamnál Ő.

Két kezét feje felett fogtam össze újra, és ajkán, nyakán át végig nyaltam mellkasára.
Bimbói is mereven várták már ajkam, s nyelvem.
És mivel semmi jó elrontója nem vagyok azt is alapos kezelésbe vettem. Bal kezem kezét fogta, jobb pedig már golyóit és ánuszát kényeztetve simogatta .
Közben persze bimbója sem maradt árván, róla a szám és nyelvem gondoskodott, mire bonbon kábán felhorkantott.
Imádom gyönyörű baritonját, zene füleimnek.
Mégis bimbóját hátrahagyva, csókoltam a már annyira hiányolt szájára.

-Szeretlek Kookie , mindennél, és mindenkinél jobban! Szavaimra ő hirtelen lemeredt, elhúzódott majd szemembe nézve merengett.
Figyeltem őt, mi juthatott vajon az eszébe, és csak remélni tudtam, hogy nem én bántottam.

- Hagyjuk abba drágám? Valamit...

-Nem édesem!! Visított is hirtelen. - A szüleim hívtak Kookie - nak, és beugrott valami. Gondoltam kezét el is engedem, ő viszont nem így akarta , mert csípőjét felrántva rá is mozdult a ujjaimra. - Szeretlek Jimin!

Újra csókolt én közben pedig figyeltem változott e valami benne, de olyan vehemens volt nem volt okom a kételkedésre .
Csókolóztunk, én pedig folytattam az előkészítését lépésről lépésre, úgy mint ő tette első alkalommal velem. Síkosítót nyomtam ujjaimra és lassan tágítani kezdtem.
Hiába az első, az ösztön és az emlékek vezették kezemet, és minden érzékszervemet.
Első ujjam bevetése után már vonaglott szerelmem, mire én nyugtatás és lazítás ként a farkára hajoltam sebtében .

Szokásos szólómat játszottam rajta amit visítva élvezett is a drága, főleg mikor újammal meg lett a prosztatája. Első után jött a második majd vártam szerelem, hogyan alkalmazkodik.
Bár én minél hamarabb belé akartam hatolni, vártam őt, hogy mikor fog nekem rimánkodni.
Tudom ez csúnyán hangzik, de magamból indultam ki.
Nem is tartott soká, míg gyönyörű száját egy csók és szopásom közt, hörgései átváltottak rimánkodássá.

-Szerelmem kérlek... Zihált a drága.
- Dugj meg végre!
És íme itt a felhívás egy keringőre. Csókba hívtam ismét száját és egy pillanatra sem hagytam abba ánusza izgatását.

-Hogy szeretnéd drágám? Hiába is voltam határozott, azért féltettem őt. Örömet, gyönyört akartam neki, és nem fájdalmat okozni! - Hogy fog fájni kevésbé?

-Ahogy neked volt az elsőnk, én is úgy szeretném szépségem. Ajkamra csókolt ismét, de már jóval érzékibben. - És gumit te sem húzz fel, kérlek.

Kezeit már elengedtem, és csípője alá én is egy párnát helyeztem.
Végig izzó bonbonjaival engem fürkészett , míg ágaskodó tagomra a síkosítót kentem fel. Én szemét kis dög hangos nyögések kíséretében.
Még rántottam is egyet, kettőt rajta, mire ugrott egyet oltári farka.
De mielőtt még behatoltam volna ismét végig nyaltam rajta.

-Ki akarsz engem nyírni!? De ezt még visszakapod, mert fordul még a kocka. Nevetett drágám, és tudtam kurva komolyan is gondolja.

Combjai közé térdeltem, izmos, formás fenekén kicsit emeltem.
Csak lassan ringatózva araszoltam előre szűk, forró barlangjába.
Még csak a makkom tört utat magának, de éreztem a kéjtől már a remegés rángat.
Szerelmem felszisszent hirtelen, tudom fájt neki ezért kicsit vártam, pihentem.
Előre hajoltam, a szájára és csókoltam míg el nem múlt a fájdalma.
Vártam a jelre, hogy gyönyörűm kész a bevetésre.
Csókoltam közben ringtam ki-be benne lágyan.
Ő nyakam ölelte és közben nyelvünk elveszett egy újabb őrült táncban. Minden előzmény nélkül karjait nyakamból kivette, és gyorsan markolt rá seggemre.
Egy lökést tett csupán mire én már arra eszméltem tövig vagyok benne így egy pillanat alatt elvesztem. Szánkat egyszerre hagyta el a másik neve, kéjes hörgéseink közepette.
Én hiába is kaptam szabad kezet, és ostromolhattam volna.
Nem kapkodtam, hiszen első szeretkezésünk minél tovább élvezni akartam.
Szerelmem szikrázó szemeit, és a vágytól eltorzult gyönyörű arcát látva tudtam, hogy ő is így gondolta. Csípőm hintáztatva, elnyújtott mozdulatokkal juttattam el magunkat a csúcsra.

Zakatoló szívvel, verejtékben úszva, lihegve borultam szerelmem mellére. Nem is foglalkoztam azzal, hogy mellkasán csillog a testnedve. Súlytalannak éreztem és boldognak magam.
Elképzelni sem mertem anno, hogy egyszer még megtalálom a társam. Igaz a mondás „A remény hal meg utoljára „ kezdtem hinni benne, hogy van remény a számomra.

-Szeretlek Jiminshi! Ez valami frenetikus volt. És hihetetlen számomra, hogy én és ez az alkalom volt az első. Bonbon, gyengécske baritonja szakított ki gondolataimból.

-Pedig így van, csak azt adtam amit kaptam szerelmem. Mosolyogtam rá, és cirógattam arcára, mire ő csillogó szemekkel húzott magához, és tapadt ajkamra.

- Annyira hihetetlen ez az egész.. Én azt szeretném ha örökké tartana.

-Én is drágám, szívesen maradok benned míg élek, és ha kell ájulásig kiféllek. Bár tudtam mire gondolt a drága, de nem is én lennék ha nem viccel válaszolok . - Csak az a gondom, hogy szeretem ha te vagy a top , és igázol le engem én pedig maradok a bottom szívesen.

- Nekem mind a két felállás tetszik szépségem, de én pont nem erre értettem! Kacagott fel viccemen, és kijelentésemen. - Azt szeretném ha mi maradnánk együtt örökké! Szeretnélek téged valakiknek bemutatni.

-Rendben drágám, és kiknek? Újabb barátok? Gondoltam az előző ismerkedés is jól zajlott így nem lehet gond.

-Nem! A szüleimnek.. Felnéztem rá, mert hirtelen nem értettem, amit bonbon egyből látott is bárgyú képemen.

- Haláluk előtt pár héttel vallottam be , hogy meleg vagyok. Ígéretet tettem nekik, hogy nem fogok fűvel fával mutatkozni, sem kefélni. Mert akkor még úgy gondoltam én sohasem találkozom egy olyan fiúval akitől első látásra a szívem szétrobban. Nem hittem, hogy valaha is szerelmes leszek. Viszont apám optimista volt, és arra kért ha mégis megtalálom a szerelmem mutassam be nekik. Így én ígéretet is tettem. Viszont őket rá két hétre érte a baleset...

- És megtaláltad a szerelmedet? Kérdeztem tőle viccesen, hogy gondolatait figyelmét a szomorú dolgokról tereljem. Ő játékosan nevetve túrt hajamba, és gyors csókot nyomot ajkamra.

- Úgy gondolom, hogy igen! Sőt biztosabb vagyok benne, mint akár négy hónapja. Vágott vissza mosolyogva.

-És őt is bemutatod nekem? Mert akkor én is bemutatom neked az én szerelmem. Biztos kedvelni fogod, hiszen egy kurva dögös, gyönyörű pasi. Szeme mikor boldog, sziporkázó olyan mint egy csoki bonbon, viszont ha izzik, és vággyal van tele, akkor olyan gyönyörűen csillog mint a borostyán. Csodálatos a baritonja, és amikor a nevemet skandálja, érzékszerveim egyből lázba hozza.

- Szeretlek Jimin ! És Tudom mire ment ki ez a kis játék, próbáltad terelni a gondolataim. De én jól vagyok, mert már itt vagy velem... Elkísérsz a temetőbe? Persze csak akkor ha a szerelmed engedi. Kacagott fel a drága.

-Természetesen szerelmem! Veled bárhova, elmennék! Viszont most zuhanyoznunk kéne, ha csak nem vagy kész... Kacsintottam rá gyönyörűmre. Már az sem érdekelt, hogy ragadunk mind a ketten, majd meredő farkára tévedt tekintetem.

Újra éledező vágyunk el is sodort minket, és ígéretünknek eleget téve át kiféltük az új évet.
Legalább is az első napját, ami nekünk ráadásul jubileumi nap is.

*

A jubileumok jöttek egymás után , immár hat hónapja vagyunk bonbon és én egy pár.
Ő teljesen felépült és dolgozik a bárban, és én is az irodámban. Csendben, harmóniában élünk Hinatával hárman Kook lakásában. Mikor jobban lett én ugyan felvetettem, hogy ideje lenne haza mennem, de ő meg sem akart hallgatni engem.
Mindig durci lett belőle, aminek egy oltári kefélés lett a vége.
Így már tudjuk mind a ketten mi az
" Édes a békülés" jelentése. Szerelmem családját azóta többször is meglátogattuk, és ő úgy véli megadták ránk áldásuk.

Bácsink is nyugodt , hogy a két fia élete révbe ért végre, minden hétvégén nála vagyunk vendégségbe.. Amit ugye mi nehezen bírunk, de szívesen megtesszük érte.

Egy dolog van csak mi árnyékot vetett napjaimra és az nem más mint a testvérem Min Jee.
Nem beszéltem és nem is találkoztam még vele, sőt még a profilja után sem nyomoztam.
Mert ha én belekezdek nekem nincs megállj azt magamról tudtam.
Kookie ugyan biztat, és támogat engem, bennem mégis ott a félelem. Hogy miért!?
Ha elmegyek hozzá, félek túlságosan megszeretem, hiszen ő az egyetlen élő családtagom, az én vérem.
Viszont nem tudom ahhoz mit szólna, hogy egy férfivel élek, és lehet zavarná kisöccse mássága.
Attól tartok, hogy választanom kéne a szerelmem és közötte.
Ezért inkább a struccpolitikát alkalmazom, és ha lehet nem is agyalok a dolgon.

Hopi és Suga is együtt él már, így sűrűn látogat meg minket a friss pár. A mai is egy ilyen nap így haza felé menet még be is vásárolok.

Épp a sorok között bort válogatok, amikor egy kisfiú a lábamban megbotlott.
Gyorsan nyúltam utána, nehogy baja essen és aggódjon anyukája.
Akkor láttam csak meg, hogy egy japán kisgyerek.
Ijedten nézet rám, biztos nagyon megijedt egy idegen férfi láttán.

-Ne félj, csak segíteni szeretnék. Anyukád hol van? És már kerestem is körbe nézve a szüleit. Nem is sokára jött egy japán férfi a fiát keresve.

- Toro miért szaladgálsz, a végén bajod fog esni! Korholta szelíden az apja. - Elnézést a kellemetlenségért, de hiperaktív és még ha alszik is mocorog. Mondta szabadkozva, mégis viccesen az apja.

-Nem történt semmi. Csak féltem, hogy valami baja esik.

Váltottunk még pár szót, és ment mindenki a dolgára, én pedig próbáltam koncentrálni a vásárlásra. Őszintén megvallva a kisfiú felkavart kurvára. Mert ennyi idősek Min Jee fiai...

Suga tartotta szavát, ezért is lehetett belőle számunkra egy barát.
Nem kérdezett, és nem is hozta fel a dolgot, bár pár hete elmondta bonbonnak, hogy attól még aggódott. És ki mástól kérhetnék segítséget, ha nem tőle, hiszen ő járt az ügy végére. Hirtelen gondolattól vezérelve kértem is rá segítsen nekem.

-Yoongi! Segítenél nekem Min Jee-vel találkozni? Vagy legalább beszélni? Félve néztem, szerelmemre, mert vacsora előtt, sőt a napokban a témáról nem is beszéltem vele.
Tudja milyen hirtelen jönnek fejembe a gondolatok, ismer engem.
Most mégis aggódok. Főleg mert nem szólt egy szót sem egész este, csak hallgatott minket úgy, hogy szemét rólam le sem vette.

-Jimin miért nem szóltál nekem, hogy találkozni szeretnél a nővéreddel? Attól félsz, hogy nem engednélek el!? Próbált nyugodt maradni, de tudtam ha nem oltom ki szikráját hamarosan fel fog robbani.

-Dehogy arról szó sincs! Hirtelen gondolat. Tudod az üzletben egy japán kisfiú megbotlott bennem, és én segítettem neki. Na de nem is ez a lényeg. Eszembe jutott, hogy ennyi idősek a nővérem fiai is és hirtelen vágyat éreztem megismerni őket. Nem akartalak semmiből kihagyni, csak időnk sem volt ma erről beszélni. Nézett rám már csak füstölögve, én elé léptem és simítottam arcára kedveskedve.- Nélküled amúgy sem mennék, és ha választanom kell kettőtök között ami eddig a legnagyobb félelmem, téged választanálak szerelmem.

- Én nem állok az utadba Minnie ! Sőt lehet veled se kéne mennem, hiszen első alkalom lesz, hogy találkozol a nővéreddel.
Lassan kimérten beszélt hozzám, és féltem komolyan is gondolja..

-De én szeretném, ha velem jönnél, meg kell ismerned őket. Belőled szívok erőt, nélküled én....Félek.

Szomorú voltam nagyon amiért, arra gondolt, hogy nem tart velem hiszen Jkook nekem már a lételemem..
Ő a nappalom az éjjelem.
A levegőm a földem ahol megtudok két lábon állni..
Mi lesz velem nélküle egy idegen városba, idegen környezetbe.

Jó én már jártam Japánba többször is, de akkor még csak én voltam és csak sodródtam.

Szó nélkül rogytam le a székre, mint akinek vállán a világ terhe.
Úgy éreztem szívem megszakad, hiszen nekem most kell átgondolnom mindent, most kell választanom.

A sohasem látott nővérem vagy az életem értelme a szerelmem.....

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 9