Ahogy leértünk persze én szorosan Kookie nyomában, formás fenekét vizslattam....
Ő megtorpant hirtelen, amire én bele is szaladtam abba a formás...
Na de nem annak volt itt az ideje ami máris befészkelte magát a fejembe, na meg a boxerembe...
Szóval felkaptam a fejem, mert nem értettem mi volt a hirtelen megállás oka. Először nem is tűnt fel, nekem csak az, hogy Hobi- nak kurva jó kedve lett hirtelen, gondoltam is magamban, de jó akkor rólam végre lekattan.
Csak kis idő múlva vettem észre, azt akit nem akartam látni, akivel nem akartam beszélni.

-Mi a faszt keres itt a nyomi nyomozó!? Fordult felém Kook , igen csak mérgesen.

-Nem tudom. Én nem hívtam meg.

-Akkor meg ki? Az a barom J-hope ? Látom nagyon rá van állva, egymáshoz is valók. Bambán csak figyeltem szerelmemre, mert nem tudtam mit tegyek. - Menj fel a lakásba én elküldöm, nem kell vele beszélned! Próbált nyugtatni, de tudtam nem fogok megfutamodni.

-Rendben leszek , mert te mellettem vagy, majd jelzek mikor küldd el. Mosolyogva simítottam karjára , de belül nagyon féltem, feszült voltam. - Idegesít engem is, hogy itt van. Biztos a döntésemre kíváncsi.

-Addig jó amíg a döntésedre és nem a megdöntésedre... ! Forrongott szerelmem. - De melletted leszek nyugi.

-Ne legyél féltékeny már mondtam. Kacsintottam rá és ajkára egy puszit nyomtam.

Ő elkapta kezem és úgy indultunk be kézen fogva, he ebből nem jön rá hogy szálljon le rólam akkor marad Kookie B terve, a verés, de nem Hobi lesz most a kiválasztott, hanem a nyomi nyomozó.. Vagy mind a kettő..

Nyugodtan mentünk az asztalhoz, ami a nyomozónak először fel sem tűnt.

-Yoongi ! Te mit keresel itt? Ez egy zárt buli. Kérdezte is szerelmem egyből ahogy az asztalnál megálltunk. A nyomi zavartan nézet minket, és kezeinket, amit szerelmem szorosan fogott.

- J-Hope hívott meg! Tudja, hogy ismerjük egymást. Vigyorgott ránk..
- És szeretnék Jimin-nel beszélni! Persze ha neked nem gond Jungkook.

Én csak álltam mint aki másik bolygón van, vagy nem érti a nyelvet, bambán hallgattam a párbeszédet. Szerelmem próbált engem óvni, de az a nyomi valamiért hajthatatlan volt.

-Yoongi ! Szólítottam meg saját nevén, és igencsak erélyesebben. - Menjünk át a másik asztalhoz! Intettem fejemmel a másik oldalra. Úgy voltam vele, ezt a beszélgetést nem kéne főnökömnek hallania. Én szerelmem kezét fogva indultam is az asztal felé.

-Suga ! Én nem vagyok kíváncsi az elkövetőkre, és úgy tudom Chao bácsi erről már értesítette. Kezdtem is bele, nem szerettem volna már az üggyel foglalkozni, le akartam zárni

- Tehát, ha nem nyomulsz tovább Jimin-re és az ügyet sem hozod fel, akkor szívesen látunk itt. De ha ez így neked nem felel meg, akkor menj el! Kookie olyan határozottan beszélt hozzá... én ott helyben majdnem el is olvadtam. Istenem de sexi ez a pasi, és az enyém!

Csak figyeltem őt nyálamat csurgatva, azt sem hallottam meg amit éppen nekem magyarázott a nyomozó.

- Jimin látom, hogy együtt vannak és igazából örülök is, bár kicsit furcsa, mert Jungkook-ot eddig csak csini babákkal láttam.....Na a szemét! Szerelmem idegesen szisszent fel, és mielőtt balhé lenne megszorítottam kezét nyugtatás kép.- Nem is sejtettem, hogy ő is meleg, bár végig gondolva mégsem lep már meg. A sportolók és a szigorú szabályok! Na de nem is e miatt vagyok itt!

-Térj a lényegre, ne velem vagy velünk foglalkozz! Dühösen szakította bonbonom félbe. - Mi mondandód lehet még?

- Az az igazság.. És Jungkook engedd hogy végig mondjam, ne vágj kérlek közbe...Szóval. Már az első találkozásunk, után sem rejtettem véka alá, hogy Jimin nagyon tetszik nekem! És én nyomozni kezdtem..

-Jó szar nyomozó vagy ha azt az esetet tőle hallottad először! Cinikusan vágott szerelmem közbe.

-Mert nem azután nyomoztam. Mondta tartózkodón. - A családja után kutattam. Meglepetést akartam okozni, és azzal hozzá közelebb kerülni. Nyomozó tónusa egyre jobban változott, ahogy az én hangulatom is.. - Nem is sejtettem, hogy ti egy pár lesztek, azt már mondtam, hogy miért, Én pedig mellette akartam lenni....Itt már nem is nekem intézte szavait, Kookie-t próbálta nyugtatni.

-Ki kért meg rá!? Kérdeztem éles hangon, és a székről felpattantam.
- Miért kell neked velem foglalkoznod? Hirtelen fel sem tűnt, hogy letegeztem, mérgemben. - Én elvoltam huszonnégy évig árván, mert nem voltam egyedül, Chao bácsi és Mee néni a családom ők mellettem voltak , és most már Jk is. Elhagytak engem, mert nem érdekeltem őket akkor most miért lennék én kíváncsi rájuk!?

Más helyzetben őrjöngtem volna, most viszont mérges voltam ugyan, de szerelmem jelenléte mégis nyugtatott, visszafogott. Ő a kezemet egy percre sem engedte el, feszülten figyelt a megbeszélt jelre..

-Éppen ezt akartam elmondani, nem hagytak el!! Tegezett egyből a nyomozó is vissza. - Balesetben haltak meg, anyukád terhes volt veled ő ugyan meghalt a kórházban, de téged megtudtak menteni, míg apukád is a helyszínen...

Álltam döbbenten hallgatva a szavait, gondolataim csak úgy cikáztak fejemben.
Mi lett volna ha hamarabb kutatók szüleim után , akkor talán az életem máshogy alakult volna? Nem!
Semmin sem változtat csak azon, hogy ne haragudjak rájuk.
A végeredmény ugyanaz árva vagyok. Csak nem elhagytak engem.
Szerettek, és talán még vártak is rám.

Könnyeim ömlöttek, de mégis miért?!
Szüleimet sirattam , őket gyászoltam!? Leroskadtam vissza a székbe, bonbon egyből rántott is karjaiba, úgy fonódtunk össze, hátam simogatva próbált nyugtatni engem, miközben a szíve olyan gyorsan vert, hogy már őt is féltettem.
Tudom, hogy felfogom dolgozni ezt is! Túl fogom élni! Csak most nehéz..

Pár pernyi csend telepedet ránk, szerelmem fülembe duruzsolt, nyugtatott és őszintén erőt is Ő adott.

-Suga ! Van egy mondás! Amit nem tudunk az nem is fáj! Suttogtam, közben szerelmem karjaiból el sem mozdultam. - Ezzel a tudással a szívem szúrtad ketté, mert eddig nem is gondoltam rájuk, most viszont szeretném megtalálni legalább a sírjuk. Tisztességesen meggyászolni őket. Jobban bújtam drágám ölelésébe, de sírni már nem sírtam.

-Drágám ne haragudj, hogy sírok újra. Búgtam puha nyakába. - De...

- Édesem megint olyan dolog miatt kérsz bocsánatot ami nem a te hibád, és igazság szerint senki hibája sem. Nyugtatott a drága. - Otthon ha szeretnéd még beszélünk róla. Szeretnél még beszélni a nyomival, vagy menjünk fel?

-Nemsokára jobban leszek, maradjunk még kérlek. Utána még meg látjuk.

-Van még valami Yoongi amivel felakarod őt zaklatni? Ismét cinikusan beszélt a nyomozóhoz, ami érthető, hiszen a párja kiborult miatta.

-Van egy dolog amiről tudnod kell, de azt majd máskor! És... ha megbocsájtotok. Emelkedett is álló helyzetbe..

- Nem! Rivalltam rá! - Most elmondod, mert nekem már úgyis mindegy, és többet nem hallgatlak meg! Kihúzott háttal ültem előtte, arcomat is megtöröltem könnyeimtől. Komoly témához, komolyan, és elszántan kell hozzá állni.
Közben szerelmem mindvégig fogta, szorította ugyanúgy a kezem és figyelt minden mozdulatom, rezzenésem.

Nem is tudom, hogy reagáltam volna, ha nincs mellettem, minden tekintetben. Szeret, és óvni próbál, és én is miatta leszek és maradok is mindig erős, hiszen ő a másik felem!

-A szüleid Busan-ban éltek...
Elhallgatott hirtelen, és engem fürkészett, mintha valami jelre várna, hogy folytassa. És én biccentettem is neki, hogy hallgatom, gondoltam meglepni már úgy sem tud. - Otthon maradt a nagyszülőkkel az öt éves lánya Men Jee.

Mi a fasz!? Alig akartam hinni a füleimnek. Láthatta rajtam, hogy nem igazán értem..

- Van egy nővéred aki mai napig Busanban él! Jimin van családod! Tagoltan beszélt mintha egy értelmi fogyatékos lennék.
Bár akkor nem is éreztem magam másképp...

Család!? Van családom?
Azt sem tudom az mit jelent igazán. Amikor azt hittem, már nem tud meglepni a nyomozó, vagy az életben már nem érhetnek meglepetések előáll egy ilyen mesével.
Fejemben a fogaskerekek csak úgy kattogtak, gondolataim kavarogtak. Ezzel az infóval akart a lábamról levenni... ami ha jobban belegondolok sikerült, csak épp nem abban az értelemben, ahogy ő számított rá. Tudom kérdeznem kellett volna valamit, de nem jutott eszembe semmi, mondanom sem ártott volna pár szót legalább, de az sem ment.
Mellkasom feszített, a levegőt is csak kapkodtam, az ájulás szélén álltam... Újra leroskadtam a székre, szerelmem ölelésébe.
Mit kéne most mondanom, vagy mit kéne tennem?

-Drágám menjünk innen! Kérlek! Most nem tudok ezzel az új infóval mit kezdeni!
Szerelmem simogatott nyugtatva engem.
-Egy pillanat édesem, szólok Suny-nak.

Míg Kook az említett lánnyal beszélt, én Yoongit néztem, biztosra vettem, hogy van még valami a tarsolyában, de kurvára nem érdekelt!
Mi mondhatna még? Hogy végig engem kerestek?
Na azt kétlem, mert alaposabb nyomozással biztos rám találtak volna ennyi év alatt. A nyomozó meredten bámulta az asztal lapját, meggyötörnek láttam, lehet már bánja, hogy kutakodni kezdett.

-Suga ! Mit gondoltál amikor belekezdtél ebbe!? Talán ha sikerrel jársz a szeretőd vagy a pasid leszek ? Úgy, hogy elmondtam már az elején mást szeretek ! Kimért, lekezelő hangnemben beszéltem vele. - Arra nem gondoltál viszont, hogy én tudni sem akartam róluk, mert teljes életet élhettem nélkülük is, persze a sok bántás, és rossz élmény ellenére! Most mikor boldog lehetnék, előállsz egy ilyen dologgal amitől ismét azt sem tudom mitévő legyek!

A nyomozó csak lesett, nézett rám bambán, mint aki most fogta fel, mi is a tettének súlya. Viszont engem az ő lelke cseppet sem érdekelt, mérges voltam rá kurvára és éreztem, ha ezt a dühöt nem töltöm ki rajta, más fog szenvedni miatta. És ki más lenne az ha nem Kookie a szerelmem, azt viszont nem engedhetem.

-Mi a faszt képzeltél te marha!? Már ordítottam vele. - Azt hitted örülni fogok és boldogan borulok kebledre!? Olyan sebesen pattantam fel, a szék is nagyot koppanva borult hátra. Szerelmem fürgén mellettem is termett, és bár ő is feltüzelt állapotban volt mégis átölelt, és a nyugtatásomra törekedett.

- Édesem nyugodj meg kérlek, és menjünk haza. Hagyd a dolgot kicsit ülepedni, aludj egy jót és holnapra tiszta fejjel tudsz majd gondolkodni. Én melletted leszek, és amiben kell segítek!

Szépséges, rekedtes baritonja ismét nyugtatóan hatott hangulatomra.
Felé fordulva hálásan, szerelmesen meredtem szépséges csoki bonbonjaiba. Hiszen itt van Ő!
A családom a mindenem, nem szabad hát elveszítenem.
Lehajoltam hozzá energiát gyűjteni, és csókot csenni tőle, és homályt engedni az eseményekre.

Nem is emlékszem végül, hogy és mikor kerültem ágyba, de izzadtan riadtam fel. Hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok, álmodtam vajon mindent? Kookie -t, a nyomozót, és, Min Jee-t a nővéremet .
Ez a gondolat az őrületbe kergetett. Mielőtt pánikba eshettem volna megéreztem, hogy édes teher nehezedik mellkasomra, és ott volt Ő a karjaimba. Ígéretet tettem ugyan, hogy nem fogok már sírni, de ez a felismerés, és a megkönnyebbülés amit éreztem hirtelen, könnyekkel töltötték meg a szemem. Viszont utat nem törtek könnyeim mert felrázott szerelmem.

-Jiminshi ! Elképzelni sem tudom mit érezhetsz, de ha a sírás segít nyugodtan sírj. Én itt vagyok és maradok is veled, e miatt ne aggódj.

Lenéztem rá, és lenyűgözött gyönyörű már borostás arca, bonbonjaiban megannyi érzelem látszott, ami szinte már sütött, isteni szája, amit gondolkodás nélkül, hívtam is egy csókra .
Nem létezett más csak mi ketten, és fohászkodtam magamban, ez mindig így is legyen.
Lágyan csókolt vissza nem akart ostromolni, sem leigázni csakis érezni akart és én is, hogy Ő itt van velem.

Viszont ez nem igazán elég nekem (mint tudjuk) , így pár pillanat alatt felé is kerekedtem. Nem vezérelt más, csak is a szívem....
Hátára fordítottam két kezét feje fölött szorosan tartva, nyakát, fülét cirógattam nyelvemmel, bonbon pedig szuszogott alattam élvezettel. Nyelvemet végig vezettem, arcán, száján, vigyázva nehogy azt elkapja, így folytattam játékom gyönyörű meggy színű, húsos bimbóira.
Körbe nyaltam, szívtam, majd fogammal kis időre fogságban is tartottam mire szerelmem csak vergődött alattam.
Jobb kezem már farkát kereste, és ő már vinnyogott is érte.

-Teljesen kicsinálsz Mochi , kérlek engedd el a kezem, én is kényeztetni, érezni akarlak.
Persze, nem tetszett neki, hogy én irányítok, ő mégis nyögdécselt tovább. Én játékom folytattam, nem foglalkozva vele, de ahogy kezem farkához ért egy akadályba ütközve....

-Pizsama alsó? Mióta együtt alszunk erre még nem volt példa bonbon. Most mégis miért? Csak akkor vettem észre, hogy rajtam is az van, így hirtelen mint egy eszelős törtem ki nevetésbe.

- Drágám ezt mire véljem? Könyököltem mellé, kezeit már elengedve. - Azt mondtad hagyjam a dolgot ülepedni, és holnap tiszta fejjel tudok majd gondolkodni, de ahhoz nekem te kellesz! Nem okvetlen a sex, csakis te, viszont ismersz... neked én nem tudok ellenállni, és pillanatok alatt elveszítem a kontrollt.

- Édesem. Ült fel szerelmem, arcomat két keze köze fogta. - Azt akartam, hogy pihenj hiszen sokkolt amit ma megtudtál. Éppen ezért van rajtunk a pizsama alsó, hogy én még véletlenül se kezdjek magán akcióba, hiszen a kontrollt veled szemben tartani nekem sem egyszerű!... Komolyan gondoltam, hogy pihenned kell.

Bár láttam esze komolyan is gondolja, viszont mást szeretet volna, még a pizsamán át is feltűnően ágaskodó farka. Rámarkoltam hát és arcát figyeltem.

- És akkor most ezzel mi legyen? Nyögött egyet újabb tettemre, és kapott hirtelen kezemre. -Aludjunk szerelmem?? Ő szokásához híven horkantott újra, majd ráfogott tarkómra.

- Gyere vezessük le a feszültséget. Mormolta számra.

- De előtte vedd le ezt a szörnyűséget! És a pizsama alsót már le is rántottam róla, így elém tárult kőkemény már nedvedző farka. Nem akartam tovább játszadozni már vele így gyorsan nyaltam a hegyére. Így visszavonulót fújni már nem is volt esélye. Lassan nyaltam rajta végig, mielőtt torkomra engedtem volna, tudtam a mai szeretkezés nem lesz orgia, de érezni akartam őt, hogy élek és itt van velem, ezért kezét kereste már másik kezem. Összekulcsoltuk ujjainkat, közben szemét fürkésztem, hirtelen el is akadt a lélegzetem , mert sóvárgó bonbonjaival nézett le rám szerelmem. Nem stírölt ám soká, mert gyors ollózó mozdulattal ki is slisszolt alólam . Amit én hirtelen nem tudtam mire vélni, miért menekül előlem?
Á dehogy menekült a drága, hátam mögé bújva hajtott engem igába. Gyönyörű ujjaival végig zongorázott testemen, miközben nyelve, szája nyakamon járt sebesen.

-Azt hitted hagyom, hogy csak te kényeztess engem? Annyira kívánlak, hogy azt nem engedhetem. Válaszolni ha akartam, sem tudtam volna, mert egyből rá markolt meredő tagomra, és közbe már a bejáratom is simogatta. Mivel én sem vagyok semmi jó elrontója, kezem már kereste is a síkosítót a fiókba.
Meg sem fordultam úgy nyomtam, zihálások közepette markomba, majd hátra nyúlva kentem lüktető tagjára. Majd mielőtt még akármit is szólhatott volna, elkaptam száját és forrtunk össze egy szenvedélyes csókba.
Farkáról ujjára egy kis zselét dörzsölve lassan egy - egy ujjával az ánuszom is kezelésbe vette, a bizonyos pont érintése lassan emelt engem a fellegekbe.

-Kérlek drágám! És elég is volt ennyi, hogy tudja most kell engem magáévá tenni. Lassan hatolt belém, a feszítő érzés már kellemesebb, inkább vággyal tölt el mint fájdalommal, amint végre teljes belém tolta magát, azt hittem az ott a mennyország. Egymáshoz simulva hullámzott, vonaglott testünk, míg a kielégülést el nem értük.

Úgy is aludtunk el egymást szorosan tartva, Kookie még mindig szorosan faromhoz simulva....

Bár úgy terveztem, hogy törlöm ezt a verziót NSMara
És még többen kértétek maradjon.
Így köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘