Az éjszaka folyamán többször értünk szerelmemmel a csúcsra, így igazán nehezünkre esett másnap kikelni a testnedveinktől ragadós, maszatos ágyból, de mind a ketten igen éhesek voltunk már, így kénytelenek voltunk.

Citerázó lábakkal indultam fürdeni nyomomban pincsimmel.

-Bonbon, most csakis zuhanyozni fogunk, vagy éhenhalás lesz a vége. És amikor Suny vagy Chao bácsi ránk talál jót fognak mulatni rajtunk.

Direkt nem a fürdés szót használtam szerelmemnek, mert akkor ott ragadtunk volna a nap hátralevő részében.
El is képzeltem bácsimat ahogy rázza a fejét meztelen testünk felett, és az orra alatt morogja.
Én megmondtam, hogy egymás végzetei.
Ezen a gondolaton, jót mosolyogtam és folytattam utam a fürdő felé még mindig pincsimmel a nyomomban.

-Teljes mértékben igazad van édesem, de ahogy rázod előttem a formás feneked..
Nem hagytam végig mondani, hirtelen fordultam felé.
Ő kigúvadt szemekkel stírőlt és a száját harapdálta.

-Eszedbe ne jusson! A sebed kell átkötözni, lassan dél és még a gyógyszered sem vetted be, én pedig direkt a zuhanyzás szót használtam. Én vagyok a felelős érted!
Ha nem viselkedsz egyedül megyek be. Kanos kismalac.

-Kanos az oké, de hogy kismalac? Már értem a Pig nevet is.. Miért vagyok én malac? Kérdezte tettetve hogy mérges.- És én csakis veled zuhanyozom! Ígérem viselkedni fogok! Fel is tartotta kezét esküre.

Gyorsan átkötöztem sebeit, ügyelve minden mozdulatomra, nehogy tényleg ott ragadjunk, majd gyorsan lezuhanyoztunk.

A késői reggeli után gyorsan rendbe raktuk Kookie lakását, együtt takarítottunk, mostunk főztünk mint egy jól összeszokott házaspár akik már évek óta együtt élnek.
Én dolgoztam egy kicsit a gépen, hogy még karácsony előtt betudjam fejezni, és ne legyen több gondom vele. Szerelmem éppen a bárba ment le valamiért amikor egy emailt jelzett a gépem.
Már a fejlécet meglátva, is bennem ragadt a levegő...Bassza meg ezt teljesen el is felejtettem.
Az Osakába foglalt jegyemről jött email, hogy még nem lett kifizetve.
És az út 3 nap múlva esedékes. Elmerengtem rajta, hogy miért is akartam újra odamenni, mi vagy ki elől akartam most menekülni.
Pár nap leforgása alatt vett az életem komoly fordulatot, amiben csak reménykedtem eddig, az most megvalósult. Szerelmes vagyok és Ő is viszont szeret engem, boldog vagyok, mint életemben eddig soha.

-Min töröd szépséges buksidat édesem? Rázott ki merengésemből Jk .

- Pár hete , vagy már nem is tudom mikor eldöntöttem, hogy Osakába megyek az ünnepek után. Az emailt olvastam épp, hogy megvan a jegy csak nincs kifizetve. Válaszoltam neki őszintén, miért is kéne hazudnom!?

-Osakába? Pattant le mellém a kanapéra, szemét le sem véve rólam. Arcán eddig számomra ismeretlen érzéseket láttam, talán csalódottság, bánat? - Mennyi időre mennél édesem? Kérdezte miközben nyelt egyet, talán a keserűségét nyelte le vagy épp a könnyeit nem tudom, de nem akartam őt ebben az állapotban látni. A szívem fájt érte, és én sem akartam már utazni, vele akartam lenni.

-Ezt a jegyet akkor foglaltam, amikor másfél hét után sem hallottam felőled, gondoltam ott majd elfelejtelek.

-Mennyi időre mész el Jimin !
Kérdezte türelmetlen , és feszült hangon, végig rám figyelve.

-Fél évet terveztem minimum. Szerelmem mint akit puskából lőttek ki úgy iramodott neki, és vette az irányt a konyhába. Gépem félredobva szedtem virgácsaim utána. -Kook várj meg, hagy fejezzem be!

-Jimin ! Kérlek most inkább hagyj magamra... Csinálok vacsorát! Arra gondoltam megint a kedvenced lesz és ez most az utazásod és a búcsú miatt tesz majd boldoggá!
Mondta gúnyosan.

Kegyetlen volt amit mondott, mégis az, hogy figyelt rám amit az első igazi vacsoránkon, randinkon mondtam neki boldoggá tett. Lassan léptem felé, mint tűzszerész a bombához ami bármelyik pillanatban robban, hiszen szerelmem így nézett ki abban a pillanatban. Óvatosan simítottam gyönyörű már borostás arcára. Cirógattam állát és Ő hagyta, nem fordult el, tudtam ez már fél siker..

-Mondom újra szerelmem! Akkor foglaltam amikor semmit sem tudtam rólad, felejteni akartam! De ez már nem így van! Nincs az az erő, vagy hatalom ami engem tőled elválasszon!

Lassan szívta tüdejébe a levegőt, mellkasa megemelkedett, és így lassan nyugodott meg.

-Nem mondtam édesem, hogy ne menj! Csak hirtelen... hirtelen pánikba estem. Most lettél az enyém, most lettünk nemrég egy pár és váratlanul ért, hogy itt hagysz engem... Bunkó voltam egy szemét aki csak magával törődik, csak magára gondol. Megfogta kezem amivel még mindig az arcát cirógattam, és tenyerembe csókolt. Láttam rajta, hogy magára mérges igazán, amiért így reagált.

-Én nem haragszom rád bonbon, sőt boldoggá tettél újra, mert emlékszel a szavaimra , figyelsz rám drágám.
A megjegyzésed is ezt bizonyítja és én tiszta szívből szeretlek érte! Sebtében hajoltam egy gyors cuppanósra gyönyörű telt szájára belé fojtva a szót, nem szerettem volna ha marcangolja magát.

Elég nyúzottak voltunk a kimerítő éjszaka után így egyenlőre nem terveztünk mást egymás társaságán kívül.

Az este további részében Kook nyugodtabban pihent az ölembe dőlve, én pedig befejeztem a munkám.
És azt is kitaláltam mi lesz a jegyem sorsa.

Kényelmesen meghitten teltek a napjaink. Nappal a dolgainkat végeztük, néha egy gyors csók csata azért mindig lezajlott közöttünk, éjszaka pedig igencsak pótoltuk egymás hiányát. Pedig egymás mellett voltunk, csak nem mindig egymáson. Vajon ezt meddig fogjuk bírni?
Én speciel mindig simogatnám, csókolnám mindenhol bár már normalizálódni látszott a helyzet mert nem egész nap állt a farkam, csak amikor a kis bonbonom kéjesen vigyorgott rám. Friss kapcsolat a miénk így ez normális..
Idővel ha már az aktus is megtörténik gondolom más lesz.
Igen ez is egy problémám, vagyis annyira akarom már, hogy amikor eszembe jut attól is egyből szalutál nemes részem.

-Édesem ! Valamit kéne adnunk Chao bácsinak ajándékba, nem gondolod. Hamarabb is eszembe juthatott volna.

Jk épp a esti vacsorát készíti amit a bácsihoz viszünk, én meg csomagolom sutyiban az ajándékot amit a kontroll napján vettem neki.
Apróság ugyan, de szerintem tetszeni fog neki.

-Én már gondoskodtam róla bonbon!

És mivel épp befejeztem a előbbi műveletet, és a zakóm zsebébe el is rejtettem siettem is szerelmemhez segíteni neki.
Beosontam a háta mögé és rámartam izmos, izgató csípőjére.
Bonbonom olyan izgatóan nyögött fel erre a hirtelen mozdulatra, hogy kő kemény farkammal nyomultam már hozzá dörgölve azt.
Pipiskedve harapdáltam nyakát , majd a vállát, ettől mind a ketten olyan állapotba kerültünk ahonnan már kurva nehéz és kellemetlen lenne vissza lépni.

- Van isten .Suttogtam szerelmem fülébe amikor előre nyúltam és konstatáltam azt a tényt, hogy melegítő alsó van rajta, amibe egyszerűbb a bejutás.
Szó nélkül hagyta ahogy lassan elővettem oltári farkát és pumpálni kezdtem.
Ő fejét hátra vetve csókolt meg! Vehemensen falta számat, nyelvével fürgén cikázva kereste nyelvem. Éreztem rajta, hogy hamarosan elmegy, így nem meghazudtolva magam fordítottam meg, és fejemmel intéztem üljön fel a pultra.
Ahogy tompora leért a hideg márványra szisszent egyet, de vágya így sem lankadt.
Elővettem én is tagom és egybe fogva kezdtem pumpálni, hajszolva magunkat a kielégülés felé.
Szánk egy pillanatra sem vált el egymástól. Epekedve, csókunkba bele, bele nyögve, élveztük el.
Egymás vállára borultunk úgy pihegtünk mind a ketten, várva hogy a kéj csendesedjen.

-Mochi ! Ki csinálsz engem! Panaszkodott viccesen szerelmem.

-Chao bácsinál éjszakázunk drágám... Ezzel el is mondtam mindent, és Ő értette is mire céloztam.

Rendbe szedtük magunkat, zuhanyzás mi egymás (direkt kerülöm a fürdés kódszót) majd elpakoltunk mindent amire szükségünk lehet, az ételeket is amit szerelmem készített.
Indulásra készen vártam bonbonom a nappaliban, a kanapén ülve.
És még szerencse hogy ültem,mert ahogy kisétált az ajtón a pillangóim ismét ficánkolni kezdtek gyomor tájon, olyan szépséges látványt nyújtott, hogy farkam egyből tótágas állt.

Egy sötétkék halszálkás, szűkített fazonú öltönyt vett fel fekete inggel ami pont ott feszült alul felül ahol kell, ezzel nálam azonnal leverve a biztosítékot.
Komolyan mondom kurva nehezemre esett a szemem levenni róla, férfi látványától én még nem kerültem ilyen állapotba.
Eddig senki sem váltott ki belőlem semmit, még csak hasonló reakciót sem.
De ahogy őt nézem torkomban dobog a szívem, izzad a tarkóm, és a tenyerem.
Gyönyörű teste, alakja mágnesként vonzza a tekintetem, csak remélni tudom, hogy más akár férfi vagy nő nem így látja őt... Mert ha igen, komoly harcaim lesznek hátralevő életemben.
Ő az enyém, csakis az én párom, szerelmem, amiért szerencsésnek is tartom magam.

Rajtam egy egyszerű állógalléros szürke ing (ami a szemem színét kiemeli), fekete szövet nadrág, egy csípőig érő rövidített fekete blézer volt. Alulöltözöttnek éreztem magam mellette.

-Fantasztikusan festesz bonbon! Gerjesztően nézel ki. Közöltem vele amikor már előtte álltam, és segítettem az ingujj gombjaival. Ugyanis azzal babrált. Lassan emelte rám tekintetét, és mosolyogni láttam gyönyörű csoki bonbonjait.
Majd hátra lépve ő is végig mérve engem.
Tetszhetett neki a látvány, mert ficánkolni kezdet a tőle megszokott módon.

-Édesem, te sem vagy kevésbé gerjesztő. Ez az ing kiemeli imádott szürke szemeid ami most szinte csillog, úgy mint amikor közel vagy az orgazmushoz! Szép vagy! Nekem a legszebb! Egyre halkabban beszélt hozzám, majd arcomhoz hajolt és megcsókolt, de csak finoman (sajnos), és lépett is hátra egyet.
- Nem tudom hogy fogjuk kibírni szépségem, nekem már most végem, és időnk meg már nincs..
Tovább feszengett és láttam rajta nagyon nem bír magával, ahogy én sem, mégis indulunk kellett.

- Holnap éjjel már kettesben leszünk, és mindent is bepótlunk. Apró csókot, (inkább volt puszi) nyomtam gyönyörű ajkára csak úgy lepecsételvén a mondottakat, majd kézen fogva húztam a konyha, majd a bejárat felé.

Az kis forgalomnak köszönhetően hamar a bácsinkhoz értük, aki tárt karokkal, és őszinte örömmel várt minket. Nála már csak Hinata örült jobban nekünk, szerelmemnek is csak úgy dorombolt az ölében amíg mi az ételeket a már szépen téritett asztalra szervíroztuk.
Mielőtt a vacsorához láttunk volna, drága Hinatámnak is tálaltam az ő ünnepi vacsiját ami egy lazacos pástétom volt.

A vacsora alatt éppen csak csacsogtunk, mint a csajok semmi komolyabbról nem esett szó.
Végig éreztem, hogy Chao bácsi valamiért feszéjezi magát, ami nekem furcsának tűnt, ezért nem is bírtam magamban tartani, így rá kérdeztem.

-Chao bácsi valami gond van, annyira feszültnek érzem a hangulatot. Mondd el nyugodtan ha zavar valami.

-Nem zavar semmi fiam, csak van valami amit mondanom kell, és őszintén nem tudom, hogy fogjak neki és mikor. Mochi tudom te okos ember vagy és jó döntést fogsz hozni.
Viszont Kook téged is ismerlek fiam, és te inkább vagy hirtelen. Félek meggondolatlanul cselekszel.
Jk meredten, szemöldökét ráncolva figyelt, láttam rajta hogy tanácstalan és türelmetlen is lett, vajon mi az amit a bácsink mondani akar.

-Chao bácsi, szerelmem mellett ígérem higgadt maradok. Bár még azt sem tudom miről vagy kiről is van szó.

-Legyen fiúk. Vacsora után vagy most beszéljünk róla? Nagyon komolynak tűnt a mondandója, így Kookie - ra néztem ő bólintott, hogy döntsek én.

-Beszéljünk most, evés közben higgadtabb tudok én is maradni. Adtam választ a korábbi kérdésére. Nem kezdett bele egyből, amitől jó magam is feszült lettem.

- Yoongi-ról van szó! Kezdett bele, és szerelmem ígért higgadtsága múlóban is volt, az asztal alatt megsimogattam combjára nyugtatva őt. - Az után a nap után eljött hozzám, mert fontos dologról volt szó. Azért is keresett téged napokig. Tisztában van vele, hogy túl lőtt a célon, és azt is tudjuk miért tette, de felfogta hogy nincs esélye így már nem fog próbálkozni! Ezt meg is ígérte nekem.
Mondta magyarázkodva, majd újabb hatás szünet következett.
Tudomásul vettem szavait, vártam mert tudtam van még valami amit mondani szeretne, valami fontos ami nekem szól.

-Amiket mondtál neki, rosszul érintette őt, és arról akart tudni mi is történt pontosan közel négy éve. Aggódva nézett rám sejtettem, hogy elmondta a nyomozónak. - Én elmeséltem neki, mindent amit tudok, tudunk. Lehajtott fejjel várta mi lesz a véleményem. Mégis mi lehetett volna? Nem nézünk vissza csak is előre.

-Semmi gond bácsi. Simítottam kezére. - Az a múlt, nem igazán árthat már nekem. Abban a pillanatban jutott eszembe, hogy bonbon nem tud semmit arról az estéről, mert nem faggatott engem, nem kérdezett rá, és én sem éreztem késztetést arra hogy elmondjam neki. Most jött el az ideje.

- Elkezdett nyomozni az ügyben, és tudja ki az aki azt tette veled Minie . Mindenre számítottam, csak erre nem, a világ forgoni kezdett velem hirtelen. Szédültem a szám kiszáradt, újra eluralkodott rajtam a félelem, újra az az érzés vett hatalma alá.

-Jimin ! Jiminie szerelmem.

Arra eszméltem, hogy Jkook , és bácsim szólítanak többször is engem. Már a szófán feküdtem, amiről sejtésem sincs mikor, hogy kerültem oda.

-Mi történt?

-Elájultál édesem, én hoztalak ide.

-Mi? Pattantam fel ülő helyzetbe. - De te nem emelhetsz!

-Te most komolyan velem foglalkozol!? Szerinted mennyire érdekelt, hogy mi lesz velem amikor a szerelmem elájul hirtelen!? Azt sem tudtam mi történt veled, mert semmi előjele nem volt. Simított arcomra nyugtatva engem, vagy inkább saját magát.

-Jól vagy fiam? Annyira aggódtam érted. Kookie-nak igaza van, nem kellett volna beszélnem neked róla, a sebeket felszakítva.... Újra pánik rohamod volt mint akkor, az eset után.
Megtörten halkan beszélt hozzám, tudtam rosszul érzi magát.

- Nem veszekedtetek ugye!? Chao bácsi nem a te hibád. Ez senkinek sem a hibája.. - Csak azoké akik akkor elütöttek és az árokba dobtak utána engem.. Szerelmem felpattant szavaim hallatán. Ami jobb is volt akkor hirtelen, ugyanis patakokban ömlött a könnyem. - Ráadásul direkt ütöttek el..

Kookie szitkozódva járkált fel s alá a szobában, tudtam nekem kell magam összeszednem ahoz, hogy ő is megnyugodjon kicsit.
Erőt vettem magamon és hozzá sétáltam, bár erőtlen voltam és remegett mindenem. Hátulról öleltem át nyakába fúrva arcom.

-Drágám kérlek maradj erős értem! Belőled szívok erőt, te vagy nekem a minden!
Éreztem ahogy a feszültsége lassan de alább hagy, megértette amire kértem. Felém fordulva ölelt át, fülembe suttogott.

-Ígérem több ilyen nem lesz, melletted vagyok, és maradok míg élek, a társad, barátod , támaszod és a szerelmed leszek. Ahogy te is mondtad nekem nincs az a hatalom ami engem tőled elválasszon!

Pár percig egymást ölelve álltunk és ringatózva nyugtattuk egymást, ami segített. A bácsi közben magát marcangolta, sejtésem szerint még volt mit mondania.

-Chao bácsi! Ne marcangold magad kérlek, és ha van még valami mond el most, hogy utána nyugodtan folytassuk a vacsorát.
Elengedtem szerelmem és bácsim karjára simítottam, nyugtatás kép, hogy el tudja mondani amit még szeretne..

-Minie kérlek ülj le! Kook te gyere mellé, ha újra gond lenne. Előrelátó az öreg az már biztos, mint az is, hogy nekem lottóznom kéne.
Szerelmem nyugodtnak tettetve magát mellém telepedet és mereven figyelte bácsink minden szavát.

- Yoongi szeretne veled vagy akár veletek találkozni... ! Újabb hatásszünet, ettől készülök ki komolyan.
- Nyomozott az ügyedben..
Kiáltani tudtam volna annyira türelmetlen, feszült voltam ismét.

-Jiminie ! Min Yoongi megtalálta a tetteseket.

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘