- Köszönjük, hogy ilyen előre látó! Mosolyogtam vissza, és ahogy láttam Kookie is bazsalygott magában.
Vajon mi járhatott abban a gyönyörű buksijában..

Chao bácsi, Suny-hoz sétált, mi pedig mentünk a dolgunkra.
Míg én személy szerint a kulcsokért, és a kabátomért indultam Jk lakásába arról, hogy ő hova tűnt egy szempillantás alatt fogalmam sem volt róla.
Ezen agyaltam a lépcsőn felfelé haladva a lakásba mikor hirtelen kitárult az ajtaja és gyönyörű bonbonom rántott be rajta!
Szólni sem, sőt nyikkanni sem volt időm, úgy vette birtokba számat. Komolyan mint aki hónapok óta epekedik a másikért!
Hagytam magam, már miért is ne hagytam volna hiszen már mondtam mindent imádok amit ő tesz velem! Falta ajkaim, csókolta szemem arcom minden miniméterét.
És én bamba módon behódoltam neki, ragadtam rá mint légy a légypapírra. Hisz szeretem!
Már azt hittem elengedni sem akar , amikor a nyakam ciróvatva szólalt meg, nagy nehezen.

-Azt hitted szépségem búcsúcsók nélkül elmehetsz? Suttogta két nyelv csapás között.

-Dehogy hittem bonbon! El sem indultam volna nélküle!
Súgtam rekedten a mámortól gyenge hangon, lehunyt szemmel.
Annyira a hatása alá kerültem, hogy kedvem már nem is volt máshoz csakis hozzá....
De vannak kötelességeim, így újfent én szakadtam el tőle, hátra lépve egyet.

-Chao bácsi vár rám, bár biztos tudja mi tart ennyi ideig. Kuncogtam! - És Hinata is, bűntudatom van miatta.

-Menj szépséges, nem állt szándékomban visszatartani téged, csak ez a csók kellett! Még el sem mentél, de már most hiányzol.

Fürkésztem szerelmem gyönyörű kipirult arcát , én is ugyan azt éreztem amit ő!

-Sietek vissza hozzád! Amúgy a telefonszámom már tudod, ha végeztél lent és nem bírod nélkülem hívj fel vagy írj egy üzenetet. De figyelj oda magadra! Nyugtatni akartam, hogy minden rendben lesz. Értettem miért ilyen ragaszkodó, még akkor is ha csak pár hete ismer, és pár napja vagyunk igazán együtt.
Neki, és nekem is sokkal több időnek tűnik. Én úgy érzem mintha mindig is velem, mellettem lett volna!

-Vezetés közben nincs telefonálás! Mondta jobb mutatóujjat feltartava szigorúan! Persze utána a nevetés ki is pukkadt mind a kettőnkből.

-Értettem bonbon! De van kihangosító az autóban. Magyaráztam én is neki ugyanazzal a pózzal amivel ő is tette.

Gyorsan felkaptam dzsekimet, a kulcsokat és indultam is, nyomomban pincsimmel aki közben fenekem markolászta.
Amikor hirtelen fordultam felé hogy le korholjam, védekező pózba vágta egyből magát...
Hiszen bokszoló, mit is vártam..!? Nevettem rajta és nem is a tapi miatt voltam mérges.

- Bonbon! Álló dákóval kurva kényelmetlen vezetni! Suttogtam nehogy meghallja valaki. Ő csak elégedetten kuncogva nézett a szemembe.

-Az enyém is mint a cövek! Nehogy már csak én szenvedjek! Kacsintott rám.
Erre már nem is válaszoltam, mert akkor szegény Chao bácsi a bárban aludt volna ma éjjel.
Gyorsan igazítottam ékszeremen, és folytattam a kitervelt utam.

Chao bácsi egész úton sajnálkozott amiért felhozta a múltat, és én kiborultam tőle. Hiába mondtam neki, hogy nem probléma, mert így legalább kisírtam magamból a feszültséget, ami hetek óta mart belülről, és Kookie sem volt mérges.

De miért is lett volna az?
Én gondoltam talán túl a dolgokat? Feleslegesen aggódtam, mert tudtam
Ő más, nem fog tőlem elfordulni, elhagyni mert problémáim, gondjaim voltak!

Lassan, de sikerült megnyugtatnom őt is, és a saját fejemben is rendet raktam.
Hiszen nem lehetek saját magam ellensége! Már nem!
Nekem kell a szerelem, Jungkook kell nekem.
Én balga eddig azt hittem egyedül jó, jobb lesz nekem.

A lakásomban összeszedtünk pár dolgot Hinatámnak, aki annyira örült nekünk, hogy végig az ölünkben akart lenni.
Pár ruhát is raktam el magamnak, biztos ami biztos alapon, mert ki tudja mikor jutok újra haza, még az is lehet Chao bácsinak lesz igaza.

Már a bácsim lakásához vezettem, mikor üzenetet jelzett a telefon, egyből nem néztem meg gondoltam majd ha megérkeztünk. De az üzenetek csak jöttek és jöttek.

-Valaki nagyon türelmetlen fiam. Mondta bácsim nevetve.

-Az! Majd elolvasom, ha megérkeztünk. Én is nevettem vele!

-Már mondtam, de mondom újra, hogy örülök nektek! Kettőtöknek már nincs és nem is lesz az életben olyan akadály amit ne tudnátok együtt megoldani! Persze a rózsaszín köd felszáll egyszer, de a szerelem marad! És ti ketten vagytok eggyek!
Nem ismételni akarom magam, csak tudatosítani benned és Kookie - ban , hogy minden akadályt letudtok ketten, együtt győzni!

Nagyon jól estek szavai, és hinni akartam neki! Tiszta szívemből hinni!

Chao bácsi lakásán már nem időztem sokat, igyekeztem, hogy mihamarabb szerelmem karjaiban lehessek, aki az üzenetek számából ítélve epekedve várt már.
Nem mintha én máshogy éreztem volt, abban reménykedtem a forgalom már jóval gyérebb, és hamarosan vele lehetek.

Mielőtt elindultam volna gyorsan válaszolni akartam, és az oldalam is fúrta a kíváncsiság mit írhatott nekem.

Bonbon pm:07:10

Hol vagy már szépségem? Már most hiányzol !😔

Bonbon pm:07:30

Remélem minden rendben Hinatával! 🥰

Bonbon pm:08:02

Nincs nálad az a kurva telefon!? 😠

Bonbon pm:08:23

Ha indulsz vissza hívj fel, vagy legalább válaszolj szépségem! Amúgy mereven várom a vacsorát 🥵🥵

Bonbon PM 08:42

Szépségem kezdek kurva ideges lenni! 😠

Jót derültem bonbonom üzenetein, és ahogy elolvastam, hogy "mereven" várja a vacsorát abban a pillanatban lettem én is újra kemény a mai nap már ki tudja hányadik alkalommal. Na de ki számolja!?
Végül is én leszek a vacsorája.

Gyorsan pötyögtem neki én is egy üzenetet és már indultam is.

Bonbon PM :09:25
Ne legyél ennyire türelmetlen, hamarosan nálad vagyok!

Ez az út nekem is "kemény " 😜

A forgalom mintha az én vágyaimat akarta volna, hogy minél hamarabb kielégüljön, ezért szerencsémre nagyon gyér volt!
Úgy látszik már mindenki elintézte a karácsonyi vásárlást.
Amitől én még feldobódottabb lettem, hangosan bömbölő zene mellett vezettem, a zenét is túl ordítva, szerelmem karjaiba.

A ház előtt gyorsan leparkoltam, még az újonnan elhozott ruháimat is az autóban hagytam, hiszen az is idő, amit nem akartam fecsérelni ilyen apróságokra.

Csengettem a lakásba, és mintha bonbonom erre várt volna, már nyílt is a központi zár.
Csodálom, hogy nem lent várt meg kanos szerelmem, de érthető hiszen kurva hideg van.

Párosával szedtem a fokokat a lakás felé ahol az ajtóban rostokolt Ő.

Lassított tempóban közelítettem felé közben gyönyörű csoki szemeit fürkésztem, a szemkontaktust Ő is tartotta velem .
Abban a pillanatban ahogy előtte álltam tanácstalan voltam, minden bátorságom ínamba szállt hiába vágytam rá oly nagyon, közben láttam, hogy szemei neki is a vágyakozva csillogtak rám.

Arra gondoltam hirtelen, hogy mérges amiért nem hívtam, de ezt el is vetettem!
Nem szólt és én sem kérdeztem abban az örökkévalóságnak tűnő percben.

Ő volt türelmetlenebb (mint mindig), de nem hirtelen.

Lassan nyújtotta kezét felém, amikor elfogadást nyert tőlem, ujjainkat összekulcsolva, maga után vezetett a lakásba.

Nem gondolkodtam, csendben lépkedtem mellette nem tudva hova is tartunk ép, hiszen meghitt békesség öntötte el a szívemet.
Mikor a nappaliba értünk lemeredtem, mert mindenre számítottam, csak arra nem amivel engem várt.

A nappali közepén, egy asztal állt két személyre szépen megterítve. Gyertyákkal, szalvétával minden extrával ami egy puccos vacsorához elengedhetetlen!
Én bolond, csak akkor éreztem meg az illatokat ami a konyhából jött.
Ebből is látszik, hogy eddig a fellegekben jártam, mert a külvilágból semmit sem érzékeltem!
Csak Ő volt és Én.

-Ez lesz az első igazi vacsoránk! És szeretném, ha a randink is lenne egyben ! Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, hiszen te meg érdemled szépségem.

Bambán néztem rá, mert erre nem számítottam!
Igazából azt hittem,(vagy reméltem) lerohan a szokásos, elsöprő szenvedéllyel, és én behódolva neki, egész éjjel kényeztetjük egymást!
Ez a lépése kurvára meglepett, de boldoggá is tett.
Alátámasztva mindent amit róla gondoltam, hittem.
Hirtelen fordultam hozzá és most én rohantam le!
Elkaptam isteni száját és egy csókra hívtam őt, nem is csókra inkább egy ismételt táncra olyanra amit pár hete a boltban jártunk!

A csókomban, most nem a vágy játszotta a főszerepet inkább a szerelem, a hála!
Nyelvünk lassan fonódott össze, ismert, rutinos mozdulatot járva, Ő is érezte mit jelent ez a csók, úgy simult hozzám .

Annyira kívántam már hogy az fájt alhasam is feszített, lüktetett az érzéstől, de ez az este nem erről fog szólni!
Ami akkor nem is zavart, mert boldoggá tett a gondolat, hogy a kapcsolatunk nem csak a testiség, köré fog épülni, és erre a bizonyíték az ami a nappaliban engem várt.

Ő volt aki észhez téritett engem, kizökkentve álmodozásomból, amit akkor nem is bántam.
Államat csókolgatta már, miközben keze bejárta felsőtestem minden zugát.

-Szépségem üljünk le vacsorázni utána, itt folytatjuk!
Áhítattal nézet, közbe a gyönyörű szája sarkában ott volt az a cinkos kis mosoly amit imádok, és amitől hasam alja újra görcsbe rándult farkammal együtt.

Ennyit arról, hogy ez az este nem arról fog szólni.

Szó nélkül ültünk le a szépen terített asztalhoz, és neki láttunk a vacsorának.

A vacsora amit készített csúcs volt, csak úgy faltam magamba.
Nem holmi különlegességgel drukkolt elő nekem, hanem egy olyan étellel amit már több alkalommal fogyasztottunk együtt nosztalgikus hangulatba hívva engem is...
Furcsa, hogy ezt mondom ilyen rövid idő után??

Számomra ez az étek megunhatatlan, mivel ő készítette ismét nekem, és közben együtt faljuk (szó szerint) magunkba.

-Szépségem lassabban! Már mondtam, hogy akármikor készítek neked, csak félek hogy ráunsz. Mosolyogva törte meg a csendet.
- Vagy akár rám. Az utolsó pár szót éppen csak suttogta az orra alatt.

-Bonbon!! Ez a étel számomra nem csak egy szendó, ez egy szendvics amit a szerelmem készített csakis nekem! Nem fogom megunni, mert bár ugyanaz mégis más hangulatban eszem, és mindig más miatt tesz boldoggá!...
Első alkalommal azért mert egy fantasztikus férfi készítette el akibe első látásra, még a félhomály amiben megláttam , fájdalmaim és kimerültségem ellenére is beleszerettem. Második alkalommal a megmentőmmel, míg harmadik alkalommal már a párommal ettem! Ezért soha sem fogok rá vagy rád unni Jungkook!!

Illetődött, fátyolos csoki bonbonjaival meredt rám szerelmem, még az étel is megállt a szájában. Láttam rajta, hogy a szavakat keresi.

-Szeretlek Park Jimin ! Hebegett szerelmem, de értettem minden szavát. - Chao bácsinak igaza van teljes mértékben! Mi összetartozunk, és ígérem neked, hogy ezt a szendvicset akárhányszor eléd teszem igyekszem, hogy mindig boldoggá tegyen, és emlékezetes legyen...

Csendben, meghitt hangulatban folytattuk az étkezést, van még időnk beszélgetni.

-Jöhet a nasi? Finom mogyorós mochi vagy valami keményebbet szeretnél szépségem?
Kérdésére az éppen majszolt paradicsomot is félre nyeltem, ez most komoly? Felhívás volt keringőre, vagy ő sem fogta fel mit is kérdezett az imént tőlem!?
Felpattant és segítségemre sietett.! Már a hátam kezdte volna ütni amikor elkaptam a kezét.

- A keményebbet kérem!

Válaszolni sem hagytam ölembe rántottam magammal szemben, Ő még mindig tanácstalanul figyelt rám, vajon mi történhetett velem hirtelen.
Farmeringje patentjait szempillantás alatt téptem szét edzett testén, hogy ujjaim végig tudjanak zongorázni rajta,sebét óvatosan cirógatva. Közben arcát, gyönyörű szemeit pásztáztam végig.
Szerelmem ujjai a vállamról nyakamra majd arcomra siklottak, közben elnyílt ajkakkal pihegett.
Hogy ez, az érintésem, lerohanásom következménye e vagy már ő sem bírta tovább, alig vártam, hogy kiderüljön.

-Menjünk a hálóba szépségem!

Ilyen hamar sem adtam be a derekam senkinek, mert úgy pattantam fel, szerelmemmel az ölemben, hogy az asztalon a gyertyák és poharak felborultak. Ő a földre huppant mert bár szívem szerint ölbekapva rohantam volna vele, a termetem miatt ez nem igazán sikerülne...

Nyaka köré fontam karjaim, mikor már ő kapott fel az ölébe, majd a számra tapadt és incselkedett, hergelt engem.

-Na várj csak bonbon! Motyogtam lihegve. - Szerencséd, hogy sérült vagy még, de meg fogsz gyógyulni és akkor. Nem tudtam elmondani mi lesz akkor mert nyelve újra a számban viaskodott enyémmel.

-Ne kímélj szépségem, én sem foglak téged. Harapott belém szavait nyomatékosítva.

Ahogy az ágyhoz értünk, hirtelen vetettem ki magam az öléből , így őt is magammal rántva.
Egy szempillantás alatt az ágyon találtuk magunkat.
Csókolóztunk simogattuk egymást egyikünk sem tudott betelni a másik testének kényeztetésével.
Szerelmem azonnal átvette az irányítást amit nem is bántam, szeretem ha ő irányít hiszen tapasztaltabb nálam.
Pár perc sem tellett bele már csak alsóink maradtak rajtunk.
Faltuk egymás ajkát közben szerelmem felém kerekedve dörzsölte merev farkát az enyémhez.
Minden homályos volt, már annyira kívántam őt. Vágytam rá!

Jkook mellbimbómat cirógatta hüvelykujjával körkörösen izgatva azt, közben csókunkba nyögtünk mind a ketten.

-Kívánlak! Kérlek csinálj valamit mert szétrobbant a farkam.
Rimánkodtam szerelmemnek amikor már tényleg nem bírtam.
Ő csókolt és simogatott tovább csiga tempóban végig egészen a V vonalamig ahol időzött is kicsit.

- Gyönyörű a tested Jiminie ! Mondta kéjesen és simított végig V vonalamtól a farkamig.
Lassan térdelt be combjaim közé ott ismét összedörgölve farkunkat, közben csípőmet markolászta.
Felültem olyan hirtelen, hogy mire észbe kapott már kezem fenekét, szám pedig száját marcangolta.
Szinte egyszerre rántottuk le egymásról alsóinkat....

Itt már elvesztettük a kontrollt, és már csak a kéjt kívántuk egymásnak. Csupasz testük, férfiasságunk ahogy összeért én abban a pillanatban levegőért kapkodtam, úgy éreztem farkam mindjárt szétrobbant. Szerelmem észrevette és hirtelen lökött rajtam egyet majd, hasamtól csípömön át csókolt végig nyál csíkot hagyva maga után, még jobban perzselve amúgy is hevült testemet. Mikor hirtelen farkamra csókolt, nyalt végig hosszán én hörögtem, vonaglottam alatta, de mégis úgy éreztem nekem ez nem elég én is számban akarom érezni a hosszát, az ízét!

- Én is számban akarlak érezni szerelmem ! Most!
Mondtam igazán parancsoló hangon. Jk szeme tiszta kéj volt, és ahogy a farkammal teli szájjal nézett rám....
Akkorát nyögtem a látványától, hogy még én is meg riadtam saját magamtól.
Elengedte farkam kéjes fogságából, majd araszolva csókolgatta újfent a hasam csípőm, mellem végig,mire én egyből fenekére martam, hogy felhúzzam magamhoz.

-Legyen édesem! Hirtelen leszállt rólam. Mondanom sem kell, hogy lefagytam.

Hirtelen oldalamra fordítva ő is megfordult, és a már annyira vágyott farka vigyázzállásba szalutált nekem a számnál.
Elmosolyodtam mielőtt a makkján végig nyaltam volna, addigra már ő is az én makkommal játszott, így egy ritmusra hajszoltuk egymást az orgazmus felé.
Egy ritmusra járt a szánk, nyelvünk ujjaink és még a csípönk is.
Úgy szoptuk egymás farkát, olyan gyakorlott technikával mintha többször is csináltuk volna már!
Ez a kielégülés iránti vágy!!
Azt akartuk hogy a másiknak is ugyanolyan jó legyen. És így perceken belül jutottunk a csúcsra egymás száját dugva..

Egyre jobban vágytam arra, hogy végre magamban érezzem .....

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘
Imádok kommentet olvasni, kérlek tisztelj meg vele ♥️